Délmagyarország, 1914. december (3. évfolyam, 309-338. szám)

1914-12-08 / 316. szám

m i Szeged, 1914. december 8. BELMAGY ARORSZÁG Hadseregünk helyzete Budapest, december 7. Az északi harctérről fontos megbízatással Budapestre érkezett vezérkari tiszt északi hadunk helyzetéről a következő adatokat közölte: — Csapataink hangulata kitűnő, mert ellátásuk kifogástalan és a tél hidege ellen kellő védelmük van. Az orosz hadsereg helyzete ép homlokegyenest ellenkező. Trénjük nem ' működik zavartalanul, mert az amúgy is rendkívül nehéz terepen megzavartuk felvonulásukat s közlekedő vonalaikat tönkretettük. Wolbr ónnál Orosz-Lengyelországban gárdisták és gránátosok álltak velünk szemközt, az arasz hadsereg elitje s a foglyul esettek mégis éhségről panaszkodtak. Megnehezíti az oroszok helyzetét az is, hogy a keményre fagyott földben már nem áshatnak sáncárkot, bujkáló harcmodorukkal fel kellett hagyniok, a nyilt támadásban azonban magasan fölöttük állunk. A fagy mhtt u kéz és kar használatát, amennyire lehetett, korlátoztuk, nem kézi fegyverrel, Hanem ágyúval és gépfegyverrel folyik a küzdelem. Téli ruházata minden katonának van, sőt sok helyütt fölöslegük is van, mert az elszállított orosz foglyok bekecseit is megkapják. Életemmel is jól el vagyunk látva, tábori konyháink bőven gondoskodnak meleg ételről. LODZ BEVÉTELE ÉS AZ ANGOLOK. Kopenhága, december 7. Most, hogy a német hadak diadalmasan bevonultak ismét Lodzba, nagyon különösnek tűnik fel a londoni lapoknak egynéhány híradása. A lomdoni lapok már napokkal ezelőtt irtak arról, hogy Lodzot veszély fenyegeti. A Daily Mail szerint ezt a kudarcot az oroszoknak mindenképen el kellene keriilniok, mert Lodz kivételével a németek döntő fölényhez jutnak. A város — igy tudják Londonban — a heves tüzérségi harctól sokat szenvedett és nagyrészt romokban hever, de még igy is elég erős pizició, amely a németeknek bármily áldozatot megér. Rosszul cselekedtek az oroszok, hogy nem erősítették meg jobbán ezt a pozíciót, amely ugy dél, mint délkelet felé uralja a harcok szinterét. A liármassxöveíséy még fennáll. Bécs, december 7. A Sonn- und Montagszeitung jelenti Rómából: Giolitti nyilatkozatai Olaszország helyzetéről és a hármasszövetségihez való viszonyáról, valamint az 1913-ban történt táviratváltásokról, feltűnést keltő cikkek jelentek meg az olasz sajtóban. \ Perseveranza a következőket irja: Giolitti nyilatkozatai azért figyelemre méltók, mert rámutatnak arra, hogy a hármas-szövetségnek még semmi esetre sincs vége. A hármasSzövetség még erősen fennáll és továbbra, is fog tartani, Amint Olaszország nyilatkozata 1913-ban, amikor kijelentette, hogy semleges marad, nem zavarta Olaszország jó 'viszonyát a többi nagyhatalmakhoz, ép ugy jelenlegi semlegessége sem fog semmiféle zavart okozni. A szegedi népfölkelő-zászlőalj bravúros A Száva partján megverték a szerbeket. (Saját tudósítónktól,) Fejérváry József vásárhelyi újságíró, mint népfölkelő hadnagy van beosztva a szegedi népfölkelő zászlóaljhoz, amelyet Szlányi István őrnagy parancsnoksága alatt még szeptemberben elvezényeltek Szegedről a déli harctérre. Az újságíró ma érkezett levelében igen érdekesen számol be a derék szegedi népfelkelők 'vitéz harcairól és leírja azt a bravúros diadalt, amelyet a szegedi népfölkelő zászlóalj a szerbek fölött aratott a Száva partjánál. !A tudósítást itt közöljük: Szeptember 6-án avatta .fel szép .fehér selyem zászlaját Szeged társadalmának szerető érdeklődése, a dr. Cicatricis Lajos főispán, né, Nónay Dezső ezredesnó védnöksége •mellett, a szegedi tanács jelenlétében a Szlányi István őrnagy parancsnoksága alatt megalakított népfölkelő zászlóalj. Pár nap múlva .már útban volt s Belgráddal szemben, a iKalimegdánnál 3 .kilométeres távolságban farkasszemet nézve, megkapta a tűzkeresztséget. Nagyrészt szegedi, kisrészbeu vásárhelyi, makói és szentesi'embereikből áll ez a zászlóalj; 29 tisztje, 800 embere ehhez a metropolishoz forrott hiszem tehát, hogy Szeged, közönségét érdeklik viselt dolgai. A zászlóalj heteken át a Száva mentén állott őrséget, a múlt héten ismét tűsbe kerüli, Őneki jutott a szép, de nehéz feladat, hogy a legutóbbi betört szerb sereget szét szórja s a Szerbiában operáló hadsereg bais zá r nyánaik m eg z ávarásá t elbá ri tsa. N o vem ber 17-én vívta meg a nehéz harcot, valóságos bravúrral. D.-ben, éhben az elátkozott sárcs faluban — hol ,Györgye szerb herceget pünkösdi királya koronázták, — hallottuk, hogy egy erős szerb csapat ismét betört a iSzerémségbe és a Száva partján, a töltésbe ásta be magát, bogy a magyar csapatok átkelését, megakadályozza és a Szerbiában operáló seregeinket oldalba támadja meg. Itt kapta a rendelkezést .csapatunk, hogy ,a szerbeket verje kii és az átkelési utat tegye szabaddá. Hétfő este, — a .Száva parttól 3—4 kilométer távolságra egy kis faluban ütöttünk tábort. A legénység a leégett, kifosztott, összelövöldözött viskókban pihenőre tért, ha a teljes, felszereléssel való ülést annak nevezni lehet. .Minket tiszteket Szlányi István parancsnok a rögtönzött tiszti étkezőben megbeszélésre gyűjtött össze; itt- közölte velünk a feladatott. Néhány órai pihenő után, útra keltünk. Fél 3 óra volt, az eső lassan permetezett, az előző esők után azonban a sár ragadt, mint a szurok. — Nemsokára vizenyős rétre, majd egy széles patakhoz értünk. Még lilaeszinii derengés volt. keleten csupán, a zimonyi fényszóró sugárkévéje villant olykor a tájon. Szlányi parancsnok halkan, súgva adta ki a. rendeletet; a nehéz háti zsákokat leraktuk, a fegyvereket megtöltöttük. Szólni, köhinteni rágyújtani, nem volt szabad, hogy el ne árulja jelenlétünket. 600 lépésnyire voltunk a Száva töltéstől, amelyet az ellenség megszállva tartott. A Száván túli szerb .faluban egész kakashangverseny volt, Mi parancs szerint 3 soros rajvonalba helyezkedtünk. A töltésre kanyargó ut mellett sötétlett a leégett vizihuzó ház fala, mellete a leégett finánc őrház. Középen, a legveszélyesebb helyen fejlődőt fel a Korda Sándor szegedi népfölkeő főhadnagy csapata, az első század, melynek első szakasza az én parancsnokságom alatt áll. Jobbról a Fejérváry Bertalan tanácsnok százada, balról a Pethő Ferenc 250 embere. Pont. 6 óra volt, mikor Szlányi őrnagy. Korda főhadnagy, — a centrum élén kiadták a jelszót: — iElőrel Az egész vcinal talpra ugrott, rohant. Ebben a pillanatban az ellnségnél eldördült az első sortűz. A golyózápor iszonyú erővel vágódott felénk. A szerbek szerencsére magasan lőttek s bár gyors egymásutánban folyton ropogtak a fegyverek, mi rohantunk. Feküdj, tüzelj! Hangzott a vezényszó. Ezer lépés széles volt a frontunk, egyszerre megnyílt a harc. .Népfelkelőink a sik réteken, fedezék nélkül ropogtatták a fegyvert a töltés párkányára. Már percek óta folyt a harc, mikor egy szegedi fin felkiáltott: — Jaj főhadnagy ur, meglőttek! Azzal elvágódott s vége volt. Ekkor négyes tüzesóva villant a Száva túlsó partján, a doipboii, a következő pillanatban lecsapott sorunkba az első srapnell. Iszonyra dörrenéssel vágódott, a földbe s egész sírt ásva, vágta a földet. Jött azután gyilkos tixz, már semmi sem vo.lt a kézifegyver golyója 5—:10 lépésre hol itt, hol ott vágódott le s robbant egy srapnell. Szlányi őrnagy, Korda, főhadnagy, Volf István, segédtiszt és Lmdvai. Gyula Őrmester a középen voltak; jött egy uij srapnell, mely közzéjtik" csapott s lesodorta a Szlányi őrnagy sapkáját. Nem jöttek zavarba, érezve, hogy eltalálták a szerbek távolságot, felugrottak: — Előre! Harsogott a kiáltás. Most már f el tar t ózhatlan u 1 r hant az egész csapat a töltésre és vadul vetette mayát az ellenségre. Egy óra alatt már az egész el fenséges sánc a miénk volt. Az arcok felhevültek, a szemek égtek, a szerb vadul menekült. a vízhez, a. csolnakokra. Közülünk 30 ember maradt el: három halott volt, 2,7 sebesült. Egy szegedi derék családapának a fejét sodorta le a srapnell, egyet a. golyó homlokon talált, egy a szivébe kapott golyót, a többiek súlyos sebeket kaptak. A sáncon halva feküdt 13 szerb katona, négy a sebében fetrengett; 47 szerb megadta magát, a többi eszeveszetten a csolnakokba. Egy káplárunk megkapta a esolnakot, felborította. •» maga 7 szerbet küldött a másvilágra. A többieket golyóval szedte le csapatunk. 10 perc múlva szép csendesen úsztak a vizén a szerb holttestek. Az első század, a Korda Csapata volt a legveszélyesebb centrumban, a legtöbb áldozatot innen szedte a harc. Elesett egyik kolegánk, Soós Lajos szentesi hadnagy is. Súlyos sebével elesve még kiáltotta: — Fiuk én már megsebesültem, ti rohanjatok előre! Egész nap tartott még a harc. Az ellenség tartalékja a másik parton dolgozott, a mieink a sáncokból figyelték - ha láttak mozgó alakot, rögtön lőttek. Dél felé már kedélyesen ment a dolog. Például azt mondja Szögi káplár: — Nézzétek, ott megy egy alak fel a vasuttöltésen! Lőtt s a szerb bukfenceit vissza. Egy kisebb csapatunk Matyó hadnagy vezetésével lent, a parton állt, innen tüzelt a szerbekre. Szülök vigyázzatok gyermekeitekre2!! Lányok őrizkedjetek a iéiekkufárokfói!!!