Délmagyarország, 1914. december (3. évfolyam, 309-338. szám)

1914-12-06 / 314. szám

Szeged', 19.14. december 6. ÜK LM A Ü Y A ItÜ LC8ZA Ü Lehet-e félen folytatni a háborút? •— A tél az oroszországi harctéren. — (Spiát tudósitónktól.) Vájjon lehet-e a •háborút folytatni télen Oroszországban? Ezt •kérdezik most sokan, amikor a tél a nyakunkra szakadt és a 'háború befejezése még mindig nagyon mes'szire van. Nagyon soknak eszébe jut, hogy Napoleont, amikor csaknem egész Európát leigázta, 1812-ben a borzalmas tél arra kény szeri tette, hogy lemondjon Oroszország ellen indított hadjáratáról. Most az a kérdés, vájjon megtörtérhetik-e ez az eset a Középeurópa lakosaiból álló hadseregekkel? Neiri valószinii. Napóleon idejében a közlekedés eszközei /jágyon szegényesek, a hadsereg számára szolgáló szállítások hiányosak voltak. Azonkívül Napoleon katonáinak nagyobb része olyan nyugateurópai területekről származott, ahol u tél sáhőscm szigorú és a legénység fölszeréMsébéú sem számodat egy orosz tél szigorúságával. Egészen más azonban a helyzet ma, amikor a mi katonáinknak kell Oroszországban téli hadjáratot ifolyíatniök. Ugy a mi hadseregünk, mint a német hadsereg nagyrészt olyan katonákból áll, akiknek lakóhelyén nemkevésbé hideg a tél, mint Nyugatoroszországban vagy Oroszlengyelországban. Így Keletporoszország, Szilézia, Galicia, Bukovina, az alpesi vidékek, Bosznia és Erdély lakosainak minden télen csaknem olyan hideget kell elszenvedniük, mint Nyugatorósz• ország lakóinak, Oros z l-e n gye lo r s zágban vagy Nyugatoroszországban a havazások sem sokkal jelentősebbek és nem akadályozzák jobban a forgalmat, mint például Keletnémetországbau. Északkel eíausztriában vagy az Alpok között. Végül pedig a téli hidegek tartama sem lényegesen hosszabb Oroszországnak azon a részén, ahol a háború folyik, mint csapataink h a zaj ába n. Az orosz té! csak Pétervártól északra, Nagyoroszországban, Moszkva környékén és attól kelet felé lényegesen szigorúbb. De ezek a területek 'kivül esnek számításainkon és csak annyiban érdekelnek bennünket, mert az orosz hadseregeket és szükiégleteikct (Kunét szállítják. Varsótól kezdve, ahol januárban átlag 4 fok a hőmérsék (a fagypont alatt, kelet felé 150 kilométerenként átlag 1 fokkal esik a téli hőmérséklet; de ez alól is lehet kivétel. Középeurópában rendszerint fokozódik a hideg a sik területeken, amint délnyugatról északkelet felé haladunk; ezzel szemben Nyugatoroszországban a januári hideg csaknem egyenlő vonalban halad északtól déli irányban. Szó volt arról, hogy az oroszok m-egkisérlik jégtörő hajókkal szabadon tartani az arehangeli kikötőt, hogy onnét egész télen át háboríthatatlanul folytathassák hajóforgalvtniukat. Arcihengel az oroszok egyetlen kikötője Európában, mert most lehetetlen nekik a Fekete-tengeri kikötőkből a ki- és behajózás, a Keleti-tengeri orosz kikötőkből való hajóforgalom' pedig a nemet hadihajók felügyelete alatt áll. Az oroszoknak most csak két lehetőségük van a külső világgal való forgalomra: Hajóikat Vladivosztokból küldhetik ki áruikkal vagy pedig a vladivosztoki kikötőbe hajózhatják be áruikat, Ihogy azután a szibériai vasúton szállítsák tovább az ország belsejébe vagy pedig, hogy Archengelen keresztül a Fehér-tengeren tartsanak 'fönn hajóforgalmat. Télen át azonban mind a ikét kikötő befagy. Oroszlengyelországban a téli hónapokban az átlagos hőmérséklet 2,—7 fok fagypont alatt. Hasonló a hideg Keletporoszországban és Galíciában. Októberben már megkezdődik a tél havazással és ez gyakran egész má.iurig is eltart. Keletporoszország és Németország leghidegebb helye azonban az orosz határtól bem messze eső Marggrabova. Normális esztendőkben a fagy itt már november harmadik hetében beköszönt és rövid megszakításokkal március végéig tart. Meglehetősen hasonlók az időjárási viszonyok a tavak területén, ahol igen kemény té! szokott lenni és gyakran már december elején teherképes iégf öl lilét borítja a tavakat és mocsarakat. Itten és Lengyelországban ilyenkor a viszonyok másként alakulnak, mint a meleg évszakban, amikor a sok vizfölület és «áros ut akadályozza a közlekedést. A fagy megkeményíti a talajt, a folyók többnyire decemberiben már annyira befagynak, hogy át lehet kelni rajtuk és igy megkönnyítik a közlekedést. Hasonlóképen alakulnak a viszonyok Nyugatoroszországban, a Pripet, a B erez ina és a Dnyeper mocsaras vidékein. Éghajlatilag ez a terület hasonló Keletporoszonszágéhoz. A tél mind a két területen egyszerre kezdődik; a november körülbelül 2 fokkal hidegebb, mint Berlinben vagy Bécsben, december is körülbelül ennyivel hidegebb, a január és a február azonban rendszerint 3 fokkal hidegebb, mint Északnémetországban vagy Bécsben. Természetesen itt is vannak kivételek, mert az évszakok nem ragaszkodnak a megszokott hörnérsékbez. Ebben az évben egész Keleteurépában olyan fagyok voltak, amelyek lehetetlenné tették volna a háború folytatását. Normális es zten dőkben Len gy-el-országlban, Keletporosz•>r szagban és Galíciában nem esik 40 centiméternél magasabb Író, ha a leesett hó-tömeg mind megmarad. Mivel azonban részben elpárolog, részben pedig a nap és az enyhébb időjárás megolvasztja, ezeken a területeken is a hó télen át ritkán marad 20 centiméter magas. Ebben a magasságban még lehetővé tenné csapatainknak, hogy hókunyhókat ássanak maguknak, amelyek megvédik a tél hidege ellen. Mihelyt azonban januárban és februárban a hóviharok és a 20—30 fokos hidegek beköszöntének, szünetelnie kellene Á harcoknak, mert merev kezekkel nem lehet ütközetekét vivni, a fegyverek jéghideg fém-alkatrészeit kezelni és a kemény talajból neim lehet fedezéket ásni, h-a csak vékony hólepel borit.i ci cl rö'det. Igy tehát szükségszerűen szünetnek kellene bekövetkeznie, amikor a tél fölemeli tiltó szavát. Nérne v tél olyan borzalmas, hogy a szabadban minden mozgást megakadályoz. Ilyen tél volt az 1893-iki. Természeteser: fordulnak elő olyan esztendők is. amelyek éppen ellentétei ennek. Ilyen volt a legutóbbi tél. 1914. január elejétől február közepéig egész Ausztriában pompás idő volt a magas-latokon, a síkságokon pedig fagyos köd. Egyetlen napon sem volt olvadás -ebben az időben, amely olyan telei hozott ránk, amilyent csak Rétervárctt ismernek. Három héten keresztül az átlagos hömérsés Klagenfurtban —14.2. Insbruckban —11.3, Grácban —11.1, Szegeden, Budapesten, Zágrábban és Bukarestben —9.4, Bécsben —8.8, Krakóban —5.1. Münchenben —4.1, Berlinben —1.3. Varsóban —1.8, Kievben és Pétervárott —2.0 fok hideg volt. Január utolsó harmadában még hidegebb volt. A keletporo-szországi, a kárpáti és az alpesi lakosságra nézve tehát nem: szokatlan az orosz hőmérséklet és Középeurópa -egyéb területeinek lakói sem: fognak kevésbé alkalmazkodni tudni a hideg januári -hőmérséklethez, mint az oroszok. A franciáknak természetesen ma épp ugy, mint Napoleon idejében, nagyon nehezükre esne a téli hadjárat Oroszországban, mert Franciaország klímája általában e-nvhe és lakosait csak néha éri szigorúbb hideg. Amikor Napoleon hadserege Oroszországban elpusztult, a november és a december nem volt hidegebb, mint ez év jatt u árja Középeurópában. Kora tavasszal azonban a hadviselés nagvon nehéz lenne, mert a hó olvadásával a talaj Oroszországban annyira föllágyul, mint ősszel és ehhez járul még az. hogy Oroszországban az olvadás igen gyakran váltakozik a fagyos hideggel. Egy emlékezetes éj a szerb csatatéren. (Saját tudósitónktól.) Az egyik szegedi tartalékkórházban súlyos sebével fekszik N. L. főhadnagy. A napokban érkezett ide a Váljovó körüli harcokból. Egyik ködös, decemberi délután, már épen sötétedett és cs-ak a cigarettájának parazsa világította meg arcát, — az alábbi érdekes történetet mesélte el a Déhnagyarország munkatársának: — Azzal kellene kezdenem, hogy soha sem -felejtem el, de van-e olyan perc itten, amelynek a történetét valaha el lehetne felejteni? — ',B. határán harcoltunk. A rongyos, piszkos falut üresen találtuk. A határban ástuk el magunkat és s^áz lépésnyirőt tüzeltünk a szerbekre, akik persze nem maradtak adósaink. A lőárkok azonban kitűnően védtek bennünket s a zászlóaljunk legénységéből senkinek sem esett baja. Délután hat órakor aztán parancsot kaptunk a rohamra. Te jó Isten, micsoda roham volt ez! Szerbek rettentő halála. Ugy látszik, ezeknek az a taktikájuk, hog>- megvárják a rohamot, azonban a csapatok egy^ vésze verekszik csak, a többi a stur'm viharában az előre elkészített fedezékbe szalad vissza. — Mi álltuk a sarat vitézül, de az előnyomulás . közben pár emberünket golyó találta. Vagy nyolcan ímegsebesül'tek. Köztük Kiss László szalon tavidéki honvéd. Jóravaló, szelíd ember, örökké a gyerekeiről beszélt. A roham után szalad egy emberünk félőrülten kiabálva 'visszafelé. Kulcsár Gábor kiieu'ovcnnvolobeü honvéd, aki a sógorát, Kiss Lászlót kereste. Nagyon szerette egymást -ez a két ember. Az öregebb Kulcsárnak még otthon nagyon szivére köthették, hogy vigyázzon a sógorára. Kereste, kereste szegényt. a nevét kiabálta, végre rátalált egy tört talyiga mellett a dűlőúton. Fél könyökre nehezedve halkan nyögdécselt szegény s a melléből ömlött a vér. Az öreg- honvéd odalér-d-elt melléi©: — Mi az no? Ejnye, ejnye, csak egy meggymag. Nemi lesz semmi ba,i. Élőszedte a kötősztereit, lehúzta a legény zubbonyát s egyszerre csak a -visszavert szerbek vadul lövöldöznek felénk. Kulcsár Gábort egy golyó a szivén iiti. Rázuhan a sógora testére holtan. Mikor a szanitészek jöttek, Kiss László is halott volt szegény. ök voltak a zászlóalj első halottjai. Estére kelve kivertük a szerbeket a második árkukból, aztán nyugalom volt. Kietlen, csuféjszaka, a hol a felhők közül szomorúan nézegetett a véres csatatérre. A honvédek keresztet faragtak, egy hadnagy bajtársam tintaceruzával ráírta: Kiss László, Kulcsár Gábor vitéz magyar honvédek Életüket adták a drága hazáért. Éjifél lehetett. A fiuk nagy sirt ástak egy domb mellett. Odagyültünk mindnyájan köréje. A zászlóalj parancsnoka is ott volt. Temettünk. A szakaszunkban harcol Kurucz János honvéd, aki nazarénus apostol volt cívilkorában. Eleinte nem fogott fegyvert, de ma imár olyan hős, mint a többi. Ö a legénység papja a raj vonalban. Lelkesíti vigasztalja a katonákat. A két halottat hangos zokogás közben engedtük a sirba. Bizony sirt ott a tiszt is, a közlegény is, .Mindenki. És Kurucz János szuronyos fegyverrel a sir elé lépett. A fegyvert magasra tartotta kezében. Es megszólalt: — Dicső honvédek, kiknek a lelke a mennyeknek urához szállott, isten veletek! A . agyarok istene adjon nektek hősökhöz méltó nvugalmat! . . . És zs-oltárc-s szavakat mondott, amelyeket a szivünkkel hallgattuk és könnyezve "távoztunk a sirtól. Reggelre hozták a postát. Ott volt egy rózsaszínű lap. Kiss Lászlóiul irta az urának: a torokgvik megkinozta a gyereket, de már nincs semmi baj.