Délmagyarország, 1914. december (3. évfolyam, 309-338. szám)

1914-12-06 / 314. szám

Szeged. 1914. december 6. DföLM A G Y A RU RS&A( 1 4 soha. Rövid három óra leforgása alatt két­százhúsz grduátlövést tettek Zlmony egy kül­ső városrészére. A lövedékekből megállapí­tották, ihogy Belgrádban fmnciá ágyuk és tü­zérek dolgoztak. Azt mondják, Ihogy időnként nappali világosság fényében úszott az ég a város fölött. Másnap éjjel a mieink részben vissza­fizették a múlt éjszakai kölcsönt és gránáto­kat lőttek be a szerb fővárosba. Nagy meg­lepetést keltett, hogy választ alig kaptunk. Csak hajnaltájban szekált meg nagy elvétve egy-egy ágyú a Kalimegdán ködös ormán, aztán csend lett, szokatlan gyanús csend. Kedden délben a szávai hid magyar őre észrevette, hogy a túlsó oldalról óvatos lép­tekkel valami civileimber lopakodik ide mi­hozzánk. Csak akkor szólt rá, mikor ideért, de nem mondott többet annál, mint hogy a parancsnokkal akar beszélni. Eléje vezették és itt azzal kezdte, hogy bár szerb állampol­gár, de németországi származású. Nagy új­ságot hoz: — 4 szerb katonaság — mondotta — m'ai délelőtt 10 őr akar kitakaródáit Belgrád­ból. Elmondotta még, hogy Belgrádban már hetek óta tisztában voltak a helyzettel, az­zal, hogy nem tarthatják a várost. Györgye herceg már a mint héten elutazott Dazatra­vác irányába és mikor kiderült, hogy vala­mennyi hivatalnok is vele megy, borzalmas pánik támadt a lakosság között. A rémült emberek ezrei rohanták meg az egyetlen vo­natot, hogy vele menjenek, sirták, jajgattak és egymást tiporták. Az utakat fölpakolt sze­kerek százai zárták e'i és a fejetlenség, a feg­rettentöbb ijedelem általános volt. Belgrád­ban ma nincs katona, - ezzel végezte mon­dani válóját a belgrádi menekült. Előadása képzelhető nagy hatást tett. A parancsnok megkérdezte, ki vállalkozik rá, hogy ellenőrizze annak valóságát. A .kelle­ténél is többen jelentkeztek, mire a válasz­tás egy kicsiny csapat magyar népíölkelő ka­tonára esett. 'Délután 1 óra volt, mikor neki vágtak a Szava hídjának, — az árulás veszedelmének vagy a dicsőség halhatatlanságának. Ök vol­tak az elsők a hódító sereg sarából, akik a vi&szciiogMt főváros földiére léptek. 'Déltáj­ban fölszállott a köd, -aranyos őszi napfény­ben ragyogott a partvidék és akik ezen a parton maradtak, feszült figyelmükkel messze elkísérhették a kicsiny csapatot, mely csak­hamar Belgrád aflatt kígyózott, aztán nagy­sokára eltűnt egy dombos kanyarulatnál. Lő-, vést azonban nem hallottak az ideát mara­dottak. A szerbek fővárosa egyetlen puska­lövés nélkül esett el, lehullott, mint az érett, mint a férges gyümölcs. A csapat pedig, fegyverrel a kézben, folytatta útját. Megjárta a Kalimegdán kör­nyékét, fölmerészkedett magára a megerősí­tett dombra, járt a város déli. várszerű erő­dítéseinél. Ellenséges katonának sehol sem­mi nyoma. Erre megfordultak feszesen, pa­rádésan, mintha katonai ünnepségre menné­nek és nekivágtak a Mihály-'í eledelem utjá­nak. Néptelen utcák, zárt bölhtitók visszhan­gozták a magyar kaidnak kemény lépését, mire azonban a közélébe értek a királyi pa­lotának, már itt is, ott is férfit, asszonyt, gye­reket csalt az utcára a kíváncsiság. Ellensé­ges kedvnék nemcsak hogy nyOma nem vált, de az arcokon — mondja a kis csapat egy •tagja — rajt ti tükrözött az öröm és ú Remény­ség, hagy rájuk most már a nyugalom Pap­jai következnek. Es a kora délután egy órájában vi­gyázz! állásba verődtek a sarkok, a népföl­kelők csapata a konak előtt állott ünnepi meg hatottsággal. Alkonyodott, a köd ismét leszállott a Szávára, mikor visszaérkezett a csapat és jelentette, hogy Belgrád csakugyan a miénk. Erre aztán megkezdődött az átvonulás a hí­don, olyan kedvben, -amilyenben lakodalomra megy az ember és csakhamar fölrepült a ko­nak tornyán- a mi piros-fehér-zöld lobdgórtk. Ezeket a zászlókat Nagy népíötkelő huszár­hadnagy, belügyminiszteri fogalmazó tűzte ki. Szerdán történi meg. A katonák déli ti­zenkét órakor indultak el zári sorokban, ka­tonazenével, mely az Eugén-indulót játszot­ta, majd a konak előtt a Gotterhaltét. Fe­szes léptekben, büszke Kitartással masíro­zott föl a Kalimegdánra, hol Frank tábornok beszédet intézett a csapathoz. Azt mondják, hogy a sok vihart látóit emberek legtöbbje könnyezett. Az éljenzés percekig tartott. A bevonulás idején- Belgrádban zárva voltak a boltok és alig néhány száz ember volt látható. Estére már nagyobb.tömegben jöttek elő a belgrádiak! és örvendezve barát­Ív ozn a k k a í on á in k-k a 1. ctcbbatkmtbmesabnamabsobaaeftvsabgssavgbcttpaacsaiixv 0000 Éfi mars az ellennél) közelében, (Ottó Pick (21. Jnf.-Reg.) Megyünk s erőnk el nem szivárog! A cél közel és egyre távol. Egy csillag után vagyunk járók. Kik jöttünk a mély-mély homályból, Mi rázott fel minket ma éjjel? Kii rí harsogás, tábori lárma. Birkózni százezer vmzélylyel. Forrón rohanni gazha-sárba. Kérded, mi célja csillagunknak ...? Bajtárs, nyugodj: Mi végre, kérded? Ott fönn a, csillagok kigyúlnak S mindig marad ott fönn temérdek. Így menni, mondd, nem nagyszerü-e. Még azt se tudni, mi a célunk, Kihuny majd a csillag derűje S mi titkok előtt elalélunk. Akkor közénk dobog a végzel. Akkor a sirl sietve ássák, Ránk néz sok piros és sötét seb, Halljuk az ellenség zúgását. Patkó, fegyver: has lázán égünk. Szájunk feszül, vad lihegéssel. Mi lesz a végük és a• végünk? ó nap, ó napifény. merre késel. Kosztolányi Dezső. — Megható gyászjelentés. Widery F-i­gyes, nyíregyházai mérnök és volt csendőr­tiszt, 28 éves István nevü fiának, a 66. gya­c«b»s«»b»»b««»«»ab«».-3»bnbb»bbabt)bbb»»»»n»8«»bl«sl«bb Múmmk u- innyentejre! logezral. őrmesterének elestél a követ-kezé megható módon- jelenti .is-merőseinek: A je­lentést nem adom ki gyászkeretben, mert arra. nézve, akire vonatkozik, csak örök d'­(-sőséget jelenthet az, ha a jelen világhábo­rúban a. királyért és hazáért hősi halált halt á csatatéren. István fiamat, aki egy vasuli alagju-tát őrzött, 54 emberévei együtt árulás folytán egy ezer emberből álló orosz kiilö- i uitmény meglepte. A mieink kis csapata, oly •bátran és ,hősiesen küzdött, hogy három em­bere kivételével mindnyájan hősi halált hal­tak. -Derék fiaim István, halálod nagyon fáj ­ugyan nekem, de azért mégis csak dicséretet mondhat ajkam: derék fin voltál, jól teljesí­tetted kötelességedet és ezáltal -a hazafiúi hű­ség és vitézség példaképe lettéi -a magyar katona szemében, amiért Isten áldja meg em­lékedet. A temetéshez nem hívhatok meg sen­kit, mert k-atonáéknái háborús időkben nem létezik temetés, hanem csak elhantolás. Azt sem tudom, hogy hol vau elbán tolva fiam, mert az oroszok akkor még ott voltak. 85 éves koromban el veszi ettem támaszoma t, cl» legyen meg az Isten akarata. Ámen. — Mikulás délután a Korzó-moziba". A Szegeden fekvő sebesültek karácsonyfája javára rendkívül sikerüli Aíikulá-délutánt rendeztek ma. A Korzó-Mozi zsúfolásig meg­telt szülőkkel és gyermekekkel s ünnepi hau­guliatban hallgatták az élvezetes előadás1. Megható vuM a'z -a i-vui.es .igyekezet, ahogy kisebb és nagyobb leánykák buzgólkodtak a -iker érdekében. A tanárnők: S'záutóné L'­dőnyi -Mariska és Rödőtié Trhiksz Paul-a a közönség hálás elismerését, érdemlik a kiváló i Kiadásért, -valamint a siker érdek éhen va ó bál 11:1 ilate.s 1; u zgóikodásért. t1 gy érír 5i-t r:trk bennünket, hogy 15-én még ennél i- nagyobb szabású előadást terveznek az -említett ta­nárnők, szintén a Korzómoziban, ugyancsak jótékonycélra. A mai előadáson Móra Ferenc­n«k- bájos gyermekverseit adták elő, kedves őszinteséggel s ép ezáltal me-gkapóun. — A Munkaközvetítő bizottság arra ke i a 81 árt asszonyokat, ihogy nrcsó-vai? nlónőkéri tr,vá'i háztartásbeli kise.g-itőerők érf (uap­számosuő) fc-rdivtljanak irodájához (Kereske­delmi és Ipar-kamara, teteifon 785.), mert ilyen munkaerők ott nagy szám-bán vannak előjegyezve. -A munkaközvetítés teljesen díj­talan. — Ingyen műlábak a katonáknak. A szegcdi jótékony nőegylet kórházának vezető­sége özvegy Holtzer Jakabné elnöknő indít­ványára elhatározta, hogy a kórházában ápolt sebesültek számára — akiknél szükség mutatkozik. — műtagokat díjmienteseh készít­tet. A zsidó nőegylet vezetősége ezúttal ismét tanújelét igyekszik adni legmesszebbmenő hazafias áIdozatkészs-ágének. — Szegény gyermekek felruházása. Az országos vasutas szövetség szegedi kerülete, tekintettel az idei nehéz -viszonyokra, a kará­csonyra szánt ajándékát tegnap délután osz­totta ki harminc szegénysorén vasutas gyer­mek között. A gyermekeket teljes téli öltözék­HasznáSJunk badssegéki-pasfahélgegef! Vendéglőben KÁVÉHÁZBAN Füszerkereskedésben M MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN M SZT. ISTVÁN ÓVAKODJÉK Csemegeüzletben U |1 I S f|) S ! á t 3 S IS I* L 3Z UTÁNZATOKTÓL!!

Next

/
Oldalképek
Tartalom