Délmagyarország, 1914. december (3. évfolyam, 309-338. szám)

1914-12-22 / 330. szám

358. DÉLMAG Y ARORSZÁG Szeged, 1914. december 29. Hogy harcolunk Montenegróban. K. M. szegedi iparos, aki a déli harctéren teljesít szolgálatot, érdekes dolgokat ir a montenegróiakkal folytatott harcokról. Levele napló alakjában mondja el a harctéri eseményeket: — szeptember 30. d. u. 6 óra. Kint ülőik az 'udvarban, éppen haza gondolok, mikor hirtelen alármiroznak. Egyszerre megváltozik minden, az alőbb még mindenki békében üldögélt, hazagondolva, vagy levelet irva. otthonmaradt szeretteinek. — Megyünk Montenegró ellen — mondják, újságolják mindenfelé és a legjobb kedvvel, dalolva készülnek a katonák. 'Rövidesen megtudjuk, hogy tényleg Montenegróba megyünk egy kis vizitre. Parancs szerint 9 óra 30 perckor indulunk. Türelmetlenül várjuk az indulás idejét. A hold fényesen ragyog fönt az égen, a csillagok is ugy fénylenek, mintha a mi diadalunkat hirdetnék. A keleti égboltot hatalmas üstökös dominálja, az apró csillagoktól környezve, mintha hadvezér volna és végig akarná söpörni csóvájával az égboltot. Meleg szellő lengedez s jókedve kerekedik mindenkinek, dalolni szeretnénk, de nem szabad, csöndben haladunk előre. Már négy órája meneteltünk, pihenő nélkül. Reggelre át kell mennünk a határon, ami uég elég messze van. Nyolc-kilencszáz méter magas hegyeket kell megmásznunk, de semmi fáradtságot nem érzünk. Kis lovaink, .mint valami zergék, ugy ugrálnak, oly biztonsággal, hogy bámulatba ejtik az embert. — október h Virradni kezd s mi még menetelünk. A nap is megjelenik a látóhatáron, sugarai véresre festik az égboltot: Véres napunk lesz ma. Még vagy másfélóráig megyünk s elünk egy hosszú völgvhöz, közepén a T. foő, rajta tul magas hegy húzódik, ez már montenegrói hegy. Alig érünk le a völgybe, hatalmas golyókaporral fogadnak a montenegróiak. A rettenetes golyózápor dacára megyünk tovább. Még mi nem lőttünk. Egy kis erdő fedezete alatt kezdjük el a tüzelést, felállítjuk gépfegyvereinket is. Javában diri az ütközet, mikor észrevesszük, ihogy az ellenség egy része a közeli szakadék felé tart. Nyilván be akartak keríteni, de egyszerre négy gépfegyver vette célba őket s tüz alá fogta a hegyszorost, be kellett lótniok, hogy tervük kudarcot vallott. A montenegróiak folytatták az élénk tüzelést, közben erősítéseket is kaptak. Ennek dacára megkíséreltük átkelni a T. folyón, de csak a második kísérletnél sikerült egy szakaszunknak a túlsó oldalra átjutni. Veszedelmes gyorsasággal nyomulták fel a hegyoldalon, mitsem törődve a nagy veszéllyel1, aminek ki voltak téve. Az ellenség észrevette őket s a bátor kis csapatot körülvette. Azt hittük, hogy végük van, mikor egy másik határvadász szakasz kelt át a folyón. Izgalmas percek következtek, ember ember ellen harcolt, mig végre áttörték az ellenséges gyűrűt és egyesült erővel verték vissza az ellenséget. Később lassan visszavonultak: öt sebesülttel és hét halottal. Újra megkezdtük mi is a tüzelést s a lefelé húzódó ellenséget újra visszanyomtuk. Közben a zugoommandans magához szólított, hogy egy katona sebét kötözzem be. Egy gyalogos volt a sebesült- és megborzadtam az iszonyú, tátongó seb láttára. — A golyó átszakította szegény bajtársam alsó karját, átszakította az ütőereket s a hust vagy 3 centiméter szélességben teljesen leszakította a csontról. Nem tudtam eleget örvendezni, hogy értek valamit a kötözéshez, mert különben eh érzett volna a szegény ember. Megállapítottuk, hogy a rettenetes sebet csak robbanó dum-dum golyó okozhatta. Idáig még nem tapasztaltuk, hogy a montenegróiak ilyet is használtak volna. Feladatunkat megoldottuk: az ellenségnek a folyón való átkelését megakadályoztuk. Erre rendben vissza is vonultunk. Két halottat és tiz sebesültet vesztettünk, de a montenegróiak vesztesége legalább ötször annyi. Mikor hazafelé indultunk, ismét ránk mosolygott a hold. Október 2. Reggel 3 óra. Itthon vagyunk megint 41 órai ut után. Ebbő! 14 meneteléssel, 13 óra tűzben. 14 órát újra meneteléssel töltöttünk el. Végre ismét pihenhetünk . . . KaiiBsaaBaaaitaaBBBaaBBBBBBaBflBaaBBSBaBBaaBaBBseaaai! A helyközitelefon megnyitása Szeged és Budapest között. A Gyáriparosok Országos Szövetsége szegedi fiókjának kérelme. (Saját tudósitónktól.) A háború kitörése óla szünetel tudvalevőleg iá helyközi telefonforgalom Szeged és Budapest között. Ez a gyárosoknak, kereskedőknek és iparosoknak, de meg a nagyközönségnek is kétségtelenül kárára van. A Gyáriparosok Országos Szövetségének szegedi fiókja épen ezért azzal a méltányos kérelemmel fordul a postaigazgatósághoz, hogy amennyiben az igazgatóságnak módjában áll a hadviselés érdekeinek megsértése nélkül, az interurbán forgalmat állítsa vissza. Az érdekes felterjesztést itt közöljük egész terjedelmében: Nagytekintetü m. kir. Posta- és Távirdaigazgatóság V. oszt. Bpest. Azon tisztelet-teljes. kéréssel bátorkodunk ezennel a nagytekintetü Igazgatósághoz, elsősorban a helybeli gyáriparosok képviseletében-, de kétségtelenül az egész város kereskedői és iparosai érdekében fordulni, 'miszerint az interurbán-telefonforgalmat, főképen Budapesttel, de azonkívül legalább a Budapesten alóli vidéki nagy városokkal is (Temesvár, Nagyvárad, Arad síb.) öt havi szünetelés után végre újból m-egn y i t n i szi ve sk edj'élk. E kérésünket külön indokolni és a nagytekintetű Igazgatóság előtt külön kifejteni azon elengedhetetlen szükségességet, am-elylyeí a telefonforgalom ma már minden kereskedőre és iparosr bir, nem tartjuk szükségesnek. Egész tisztelettel bátorkodunk azonban rámutatni arra, hogy mily nagy mérvben sérti az öt hónap óta tartó háborús idő az iparosok és kereskedők- legnagyobb részének érdekeit azon kevesek kivételével, a kik katonai szállításoknál' foglalkoznak é.s hogy ennélfogva az állam kötelességé, ezen a viszonyok által keresetükben és megélhetésükben- úgyis nagyon kedvezőtlenül érintett köröket minden lehető módon támogatni é§ segiíeni. Ha már most ezzel szemben rámutatunk arra. hogy a monarchia másik felében. Ausztriában a telefonforgalom a főváros (Wien) és a többi nagv városok közt már hetek,, illetve hónapok óta megnyílt iés hogy azon álláspont. mely szerint a háborús események leginkább hazánkat érintik és ennélfogva itt hazánkban a telefonforgalom katonai 'intézmények által még -nagyon le van foglalva, ma már aktualitásából nagy mérvben vesztett, akkor egyenesen mostoha eljárásnak mutatkoznék a magyar ipar és kereskedői világgal szemben, ha a nagytekintetü Igazgatós-ág, illetve a .magas, kormány tiszteletteljes 'kérésünk elől tovább is elzárkóznék. Különösen a budapest—szegedi vonal megnyitása ellen, -amely a szegedi ipar és kereskedői világ érdekeit nagyban élősegitené, hathatós érv alig hozható fel és végső esetben egy oly intézkedésihez kellene folyamodni-, hogy vagy a napnak egy bizonyos szakát — reggel, este — kellene a 'magánforgalomnak reserváhii, vagy pedig egyszerűen kimondani azt, hogy minden szorosan katonai beszélgetés természetesen eísőbbséséget élvez. Reméljük, hogy a nagytekintetü Igazgatóság tiszteletteljes kérésünket jóindulatulag elintézni, esetleg azt a kereskedelmi kormán? hoz pártolólag felterjeszteni szíves lesz és mielőbbi kedvező elintézést kérve és várva maradunk teljes tisztelettel a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének Szegedi Fiókja, Wirnmer Fülöp elnök. uaaaEaBBBaaBaBaaBBaBaaaBBaaaaaBasBBaaaaaaaaaBacaBBu A Felebaráti Szeretet Szövetség beszámolója. — A szegedi társadalom jótékonysága. — (Saját tudósitónktól.) Reök Ivánné, a szegedi Felebaráti Szeretet Szövetség vezetője, a következőkben számol be arról a nagyarányú és sikeres akcióról, melyet a szövetség a hadbavonultak és sebesült katonák érdekében indított: A szeretet ihóditó hatalma értette meg velünk, hogy a társas együttlét és az együttes munkálkodás milyen áldásthozó és nélkülözhetetlen kelléke, feltétele a boldogulásnak. Millió szivnek vannak közös reményei vagy télelmei és milliók harcolnak közös jóért: nemzeti érdekeink védelméért, tehát mindegyikünkért küzd s áldozza életét, vérét. A testvériség -érzetétől inspirálva minden- gondolatunk s érzésünkkel a harctéren minden jót nélkülöző, a háború sokféle sanyaruságaitól gyötört és mégis SZÍVÓS kitartással küzdő katonáinkká' foglalkozunk és törtük a fejünket hogyan, lehetne 'apró figyelmetességünkkel nekik örömet szerezni s a kereszténység szent ünnepén őket némi, -otthonról származó jóval ellátni. Jó megoldási módnak választottuk, hogy megjelölt helyiségekben csoportonként naponta reggeli 9 órától esteli 7 óráig várjuk és fogadjuk, miközben a sebesültek részére papucsokat varrunk — a felhívásunkra siető jószivü emberek adományait. A város tekintetes tanácsa méltányolta ezen törekvésünket s a szegedi had-testihez tartozó katonáink részére nyújtandó -karácsonyi ajándékok beszerzésére, elkészítésére a felebaráti szeretet szövetséget kérte, rendelkezésére bocsájtva a városi törvényhatósági b'zottság által e célra megszavazott hitel felhasználását. Az összeg gyarapodott társadalmunk és egyesek adományaival; s szövetségünk hozzájárulásával. A sok mindenféle összehozott jóból iigyes asszonyi kezek fáraöhatatlanságával, helyes összeállításban „szeretet" -csomagokat készítettek a hadfiak részére, címül illesztve rá a jó 'kívánat-okkal, szíves üdvözletekkel ellátott levelezőlapot. Dohányt vásároltunk s nap-nap után szorgalmasan töltötték a váltakozó csoportok cigarettákat és iószivü l'és'c^^és prafonyok, leányok százával, udvarias jótékony férfiak ezrével vállalták el készítését. Az elcsomagoiás, sz-állitás nehézségeitől felmentett bennünket a Ihad-kiegészitő- és kerületi parancsnokság, szíves előzékenységével intézkedett az adományok átvételéről s azoknak a- harctérre való szállítását is elvállalta. Az összes adományoknak illetékes helyről kapott tájékoztatás után 60 százaékát a honvéd gyalog-. huszár- és tüzérezredeknek. 40 százalékát a cs. és kir. 46-os gyalogezred, utászok és árkászokn-ak szolgáltattuk ki. Az összes adományokból következők kerültek kiosztás alá: 450,000 cigaretta, 15,000 csomagKügarettadohány megfelelő mennyiségű Cigarettapapirral, 300 kg. pipadohány, 1500 pipa, 4500 gyújtó, 1000 vízhatlan csufclya, miket a szövetség tagjai varrtak. Továbbá nagy mennyiségben csokoládé, szalonna, kolbász, doboz Cakes, mézeskalács, faggyú, szivar, szappan, levelezőlapok, gyufa és a „szeretet csomagok", meleg mellényeik, -kapcá-k. Mélységes hálás köszönetünket tejezziiiv ki mindazoknak, akik szives segítségükkel és adományukkal támogattak és a sajtónak, hogy hozzájárultak elvállalt feladatunk megoldásahoz. Eddig tart a beszámoló, mely végül a csoportvezető úriasszonyok névsorát közli: Back Bemátné, Benedikt Ferencné, Budav Jánosné, Budinszky Ernőié, Fluck Dezsőné, dr. Kovács Józsefné, Mali'n-a Gyuláné, Molnár Elemérné, Mennyei Lászlóné, Nónay Dezsőné, Perjéssv Lászlóné, Rieger Lajosné, Seide Rezsőné, dr. Szele Robertné, Vajda Sándorné. Veres Károlyné, Vén Andrásné. Vészits Lajosné, Uray Zoltánné.