Délmagyarország, 1914. december (3. évfolyam, 309-338. szám)

1914-12-17 / 325. szám

Szeged, 1914. december 17. DÉLMAG Y ARORSZAG 3 A mi saját külön háborúnk Minden (katona, akli sebesülten tér haza és minden anya, akiinek a fiáért remeg a • z,ive, amikor a harcokról hall és minden A árváit gyermek és mindazok, akiket bánat ér vagy igcnd nyom, keserű haraggal gondéinak arra a királyi palotára, ahol egy bűnnel terlhe.lt aggastyán összesküvést szőtt ckkc*•társaival a világ békéje ellen. Ami iBelgrádban történik,' az nem katonai kérdés, hanoin kedélyünket érinti akár fen/fos stratégiailag, akár nem. Érzelmeinkre hallgatva csupán, életben, inem boldogulunk, azért az. ilyen nagy kiterjedésű háborúnak a. változó eseményei az önmagunkkal szemben való legnagyobb szigort követelik meg és azt .az akaratot, hogy ne engedjük magunkon elhatalmasodni a hangulatot. A (háborúinak a helyzetekhez alkalmazikodóiniak kell lennie és nem lehet tekintettel az érzékenységre. (A politikai Ítélet a Szerbiában íolyó harcokkal olyan viszonylatban van, amely a katonai célszerűséggel nincs mindig összhangban. Ezt .a háborút nem azért kezdtük, mintha területi hódításokra vágyakoztunk volna a szerbek részéről sokszorosam bebizonyosodott, engesztelhetetlen gyűlölet szorított bennünket rá és nem engedett más választást. (Ennek a háborúnak minden kard csapásával arról kell bizonyságot szolgáltatnia, hegy Ausztria-Magyarország igemis még él; és mog tudja magát védeni. Hadseregünknek meg kell valósítania a.zt a vágyunkat, hogy a népek szemében még számítsunk valamit. A jelenünket és jövőnket illető különböző magyarázatok már nem voltak el viselhetők és hadseregünknek minden, kételyt el kell oszlatnia. Ebből a háborúból az erőnek es megszilárdult összetartozásnak az érzetével kell kikerülnünk. Ezért kisértük mindnyájan a iegfeszüliebb figyelemmel a déli harctérről szóló tudósításokat és voltak még a,z iskolás .gyermekek ;is a legéberehb érdeklődéssel a Dunán, Diánám, Száván és Kolubarán át vezető liidverések, csapatainknak erdős hegységeikben és meredek sziklák közt. folytatott küzdelmei és az ellenség visszaverése iránt. A szerb hadjárat a. mi saját külön háborúnk és bár Európa és a nagy döntések szempontjából .csekély jelentőségű, de ia mii érzéseink szempontjából nagyon is fontos. Mert a Balkánon — inkább mint .bármely részén •a földgömbnek — az összes népeknek meg kell arról győződniük, hogy Ausztria-Magyaroszág él és hogy nemcsak önmagának, ha nem az Oroszország részéről fenyeget ett kisebb államok függetlenségének a megvédésére is elég erős. Az Oroszországgal folytatott óriási mérvű harcok dacára is le fogjuk Szerbiát verni és nem fér hozzá kétség, hogy újból be fogunk vonulni Belgrádba és a szerb győzelmi öröm most oly vigam lobogó lángocskája mihamar le fog újból lohadni. Együtt harcolnak a perzsák és törökök. Konstantinápoly, december 16. A föhadi- | szállás hivatalosan jelenti december 15-én: A kaukázusi arcvonalon december 13-án egy gyalogos zászlóalj által támogatott orosz lovasdandár megtámadta főállásunk jobbszárnyának egy különítményét. A támadást viszszaveríiik. A Messudie öreg hajó horgonyzás közben léket kapott és elsülyedt. A legénység az utolsó emberig megmenekült. A Van vilajet határán csapataink Serai mellett offenzívába mentek át és több ellenséges támaszpontot ostrommal elfoglaltak. Az Asserbeidjanban operáló csapataink Perzsiában Ön Selemas irányában nyomulnak előre. Seldos mellett az Urmia-tó déli partján török és perzsa lovasság megtámadott egy kozákezredet és teljesen megverte, miközben az oroszok vesztesége negyven halott és sok sebesült volt. A támadók Urmia irányában üldözték az ellenséget és hatalmukba kerítettek egy a város előtt álló', orosz lőszerrel megrakott hajót. Részletek következnek. A perzsa törzsek vállvetve harcolnak veliiuk az évszázados ellenség ellen a legnagyobb lelkesedéssel és ismételten bizonyítékát adták vitézségüknek. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) A Messudie Törökország legrégibb páncélos cirkálója. 1874-ben épült, 9250 tonna tartalma, 17 csomós, személyzete 600 emberből állott. Serai, ahol a török csapatok offenzívába mentek át, a török-perzsa határon fekszik. A tegnapi jelentés szerint az Asserbeidjanban tévő orosz csapatok betörtek erre a vidékre (Van tartomány), de a fenti jelentésből látható, hogy a törökök visszaverték a támadást ©s itt is offenzívába léptek. Az Asserbeidjan tartomány déli részén, az Urmiu-tónál a tötök seregek a perzsa törzsek segítségével szintén sikereket értek el. A SZENT HÁBORÚ. Konstantinápoly, december 16. A Sochiim és llatum között lakó cseppó-törzs előkelői fajrokoitaikhoz KonStantinápolyba azt >rták, hogy az oroszok szörnyen üldözik a Mohamedánokat. Igy akarják elejét venni a cserkeszek, tatárok és keresztény georgiáiak lázadásának. A törzs kész mindenét feláldozni, csakhogy lerázza az orosz jármot. A DARDANELLÁK OSTROMA ABBAMARADT. Athén, december 16. Az egyesült francia és angol hajóhad beszüntette az ágyúzást a Dardanellák ellen. Az összes angol és francia csatahajók eltűntek a török vizekről. AZ ANGOLOK MEGERŐSÍTIK A TIGRIS DELTÁJÁT. London, december 16. A Tigris és az Eurrát találkozásánál, Faótól 160 kilométernyire, Komával szemben erős angol és török csapatok ütköztek meg. Az angol csapatok másnap átkeltek a Tigris folyón. A Tigris balpartján Bassorahnál erős török tüzérségi csapatok fogadták őket. .42 angólok főleg indiai katonákat vesztettek. A Tigri-s deltáját az angolok nagy csapatokkal erősitik meg. A kaukázusi kozákok lázonganak. Huszt, december 16. A Stanislauban táborozó orosz katonaság tudomást szerzett arról, hogy Törökország sikeres háborút folytat a Kaukázusban Oroszország ellen. A hir nagy nyugtalanságot keltett a kaukázusi katonaság között, akik otthon hagyott családjaik miatt aggódnak és hétszáz kaukázusi kozák fellázadt s megtagadta a további szolgálatot. Az orosz hadvezetőség a hétszáz kozákot vasra verette és bekisártette Oroszország belsejébe, ahol hadbíróság elé állítják őket. akiket már régebben megfosztottak minden autonóm joguktól. Különösen azóta nem lehet birni a magyarokkal, amióta Tisza van a kormányon, aki Bécsben és Berlinben is teljesen befolyása alá kerítette a katonai pártót. Mindezért a magyarok nem tartihatnak számot semmiféle elnézésre, hanem1 le kell aratniok azt, amit vetettek. Haragszik ránk a Times. Rómából jelentik: A Times, amely régebben vállveregető leereszkedéssel ismerte el a magyarok egy-két jó tulajdonságát, a háború kitörése óta több ízben alaposan leszólja a magyarságot. Legutóbb Newcastle herceg érzett lelkiszükségletet arra, hogy a „magyar kérdéssel" foglalkozzék. A nagytudásu herceg szerint „Madjars" a Habsburg monarchia legprepotensebb faja, ők nyomják el az öszszes nemzetiségeket, elsősorban a cseheket, Amerika fél Japántól. Japán források azt jelentik, hogy Északamerika újra felvetette a kaliforniai kérdést. Ez ugyan nem felel meg a valóságnak, mert Amerika óvakodni fog a kérdést mostanában ismét felszínre hozni, annál inkább, mert a legutóbbi tárgyalások teljesen eredménytelenek voltak. Viszont "azonban biztos az a tény, hogy Japán igyekezni fog minden alkalmat és ürügyet megragadni, hogy régen táplált igényeivel mielőbb föllépjen. Ilyen, alkalom és ürügy most kínálkozik a japánoknak és a japánok valószínűleg igyekezni fognak, hogy azt kihasználják. Hiszen már a legutóbbi tárgyalások idején is megtették már Japánban a háborupártl politikusok, hogy megcsörgették a fegyvereket. Most, mikor a Csendes-óceánon szabad kezük van, bizonyosan szintén meg fogják kísérelni. Amerikai politikusok azonban azt hiszik, hogy Japán nem, gondolja komolyan a dolgot, hanem Washingtonban tett lépései csak arra szolgálnak, ihogy nyomást gyakoroljanak egy másik államra. Ez a másik állam pedig Kiua. Amerika eddig mindig azon az állásponton volt, hogy Japánnak a (háború után vissza kell adni Csingtaut Kínának és Kínában egyáltalában nem; szabad területszerzésekre gondolnia. Japán most arra törekszik, hogy Amerikát más nézetre bírja. Ha Amerika a kaliforniai kérdésben engedne, ez bizonyára nagy nehézségek elé állítaná. Ha azonban Japán tovább ragaszkodnék 'követeléseihez, ez minden bizonnyal háborúra vezetne. Ha tekintetbe vesszük Amerika eddig határozott kijelentéseit, ugy Japánnak Csingtau megtartásába Vonatkozó követelése is' casus bellit képez. Azonban másrészről sok amerikai politikus azon a véleményen van, hogy Amerikának nem szabad Csingtau miatt háború keverednie. Valószínű tehát, hogyha a japánok csak azért vetik fel a kaliforniai kérdést, hogy Shantungban szabad kezet nyerjenek, Amerika rá fog állani az alkura. Az Egyesült-Államok kormánya minden áron akarja a békét, sőt amerikai felfogás: szerint kész arra is, hogy a Filippini szigeteket feláldozza, csakhogy ne kelljen háborúba keverednie. Amerika engedékeny magatartása nagyon feltűnő. Amerika húzódozik a háborútól, hogy gyöngeségből-e, vagy azért, mert visszaretten a vérontástól, az nem idetartozó kérdés. Japán becsvágyát eddig az összes államok szigorúan ellenőrizték. Most azonban szabad keze van Japánnak a Csendes-óceán tájain.- Anglia a Csendes-óceánon nagyon alárendelt állásba szorult. Hogy ez milyen mértékben történt, azt nem lelhet ellenőrizni, az azonban bizonyos, hogy Washingtonban tisztábban látják a helyzetet. Ott állítólag még azt is tudijak, hogy Japán nagyszámú csapatokat szállított Indiában partba. Ezek a dolgok aztán valamivel érthetőbbé teszik Amerika magatartását. Amerika fél Japántól. bálozzunk az ingyentejre!