Délmagyarország, 1914. december (3. évfolyam, 309-338. szám)

1914-12-16 / 324. szám

"Szeged, 1914. december 16. DÉLMAG Y A R ORSZÁG 3 A francia sárga könyv. rezét' A december 22-ikére összehívott francia kamarák elé egy diplomáciai okiratgyüjtemény: a háború sárga könyve kerül. Ebben a gyűjteményben a francia kormány azon /fáradozik, hogy a háborúért való felelős'séget a népképviselettel, a semleges államokkal és Európával szemben a szövetségesekről, elhárítsa és Németország nyakába varrja. Az okiratgyüjternény élén Avertissements cím alatt a Németország elleni vádaskodások egész sora áll. A francia berlini nagykövetnek „'intő kiáltásai" az uj ihaderőtörvény behozatala óta hangzottak. Ez a törvény 1913-ban a német haderő tekintélyes növelését eredményezte s amely „neim ,a birodalmat közvetlenül fenyegető veszély kényszere alatt hozatott, hanem ellenkezőleg, az 1912-iki törvény (fatális következményeként jelentkezik" . . . „'Hogy ezt a hadsereg-megerősitést igazolják, Berlinben, a szláv veszedelmet hozták fel ürügyül, a mellyel szemben a közvélemény teljesen közömbös volt, de az entíhusiasmust a Franciaország elleni harcok emlékünnepével költötték föl és Poroszországban lelkesedéssel ünnepelték meg a Parisba való első bevonulást." A nagykövet jelentése azután egy titkos német ügydarabról beszél, egy 1913. március havából való (hivatalos jelentésről, amelyből mintegy bebizonyitottnak látja, hogy 'Németország előkészíti a (háborút, „anélkül, hogy az ellenfelek figyelmét és bizalmatlanságát fölkeltené, miközben azonban ugy intézte a dolgokat, hogy a német nemzet ,harc,t elszerelés ek su'lya és a folytonosan feszült politikai helyzet következtében a háborút felszabadaulásnak tekintse . . ." Ebben a titkos aktában, amelyet a francia had ii gym i nisz téri imi állítólag „biztos forrásból" kapott, azon eszközökről elmélkednek, nmelyek által Egyiptom, Tunisz, Marokkő, Algir fel lázitható és elvvé lett, hogy a kfs államok is Németország kombattánsai legyenek vagy leigázandók. Különösen Belgiumiét és Hollandiára voltak tekintettel, sőt ezeket az országokat egyenesen meg is nevezi. Végül előrelátja ez a német okmány, „hogy rövid lejáratú ultimátum intézendő, melyet rögtön az inváziónak kelil követnie". „Ez az ultimátum lehetővé tenné, hogv akciónk a népjog szempontjából igazolva legyen." cél, azaz a német világuralom megalapításának elérésére — mondja a francia minisztérium — szükséges volt elegendő seregtömegek egyesítése. Ez okból kellett a hadseregre,formprcgramot 1914. nyara előtt keresztülvinni, a melynek első eredményeül a németeknek emlékezetükbe kellett (hozni, ihogy Bourgogne grófság és Lotharingiának egy szép része még a franciák kezén van és hogy a német testvérek ezrei nyögnek a balti tartományokban orosz iga alatt." 1913-ban a hangulat harcias volt Németországban. Hivatkozik a francia követ, Cambon, a német vezérkar főnökének, Moitkenak ilyirányu nyilatkozataira. November havában a francia követ jelenti, hogy Franciaország ellen a hangulat növekvőben van és hogy a császár megszűnt a béke hívének lenni. A francia követ tudomást szerzett arról, hogy ugyanezt a benyomást szerezte a belga király is egy megbeszélésen, mely Moltke jelenlétében folyt le. Az Avertissements-okban hivatkozás történik a német császár azon kijelentésére is: „Szárazon kell tartanunk a puskaPort!" Abban a pillanatban, amikor a császár megengedte, hogy a hadsereg köreinek türelmetlensége uralomra jusson, a katonai párt szervezkedett és befolyást nyert a tömegekre, amelyek ösztönszerűleg békeszeretök, de felizgathatván, egy emberként támad föl. Ily hangulatban következett be a szerajevói esemény, amelv Ausztria-Magyarországnak Szerbiához intézett jegyzékét1 vonta maga l'tán . . . Magát az okiratgyüjteményt Dumainenek, a bécsi francia követnek 1914. julius. 2ról kelt jelentése vezeti be: „A sarajevói bűntett katonai köröbkeu és mindazoknál, akik nem tudják elviselni, Ihogy Szerbia a Balkánon azt az állást elfoglalja, melyet 'kivívott magának, élénk mozgolódást keltett. A merénylet eredetének a vizsgálata, amelyet Belgrádban oly feltételek alatt fognak követelni, amely ne,m egyeztethető össze ezen ország méltóságával, visszautasítás esetén katonai eljárásra adhat ürügyet." iJúlius 6-án Páléologue követ jelenti VIvianínak, lwgy Smmiov figyelmeztette az osztrák ügyvivőt azon imitációkra, amelyiket az osztrák sajtó Szerbia elleni támadásaival Oroszországban előidéz. Czernin gróf azon megjegyzésére, hogy az osztrákmagyar kormány arra kényszerülhet, hegy a sarajevói merénylet okozóit szerb földön keresse, Sasianov élesen azt válaszolta: „Egy ország sem szenvedett annyit oly merényletek alatt, mint Oroszország, amelyeket idegen földön készítettek elő és még sem követelt idegen államok ellen olyan rendszabályokat, mint az önök tijsúgjad (Szerbia ellen. Ne angazsálja magát túlságosan ezen az utón!" (A köztársaság budapesti konzula d'Apchier Le Maugin Tisza István grófnak egy interpellációra adott válaszáról azt jelenti, hogy ő ugy veszi észre, hogy a kormány m indent elkövet a közvélemény lecsillapítására. A hivatalos lapok nyugodtabbak, de mérsékletük nem talál visszhangra, az emberek hisznek a háborúban és félnek tőle. 'A közvélemény nem osztozkodik az optimizmusban. Abban a hisaemhen vannak, hogy Franciaország dezorganizált állapotban van és képtelen a maga megvédésére. Oroszországot illetően abban a hitben élnek, hogy mcst, ép oly /kevéssé fog megmozdulni, mint az annexiós krízis idején. Dumáimé idézi a Neue Freie Pressét, amely megtámadja Tiszát második beszédjének a mérsékeltsége miatt. (Megemlékezik a sárga könyv azokról a. tárgyalásokról, amelyeket a londoni német nagykövet Lichnowsky herceg Ed,várd Greyvel folytatott. Ezekből kitűnik, hogy Anglia, az Izvolsky által évek óta előkészített háborúban való részvételre el volt szánva, bár Grey bizt osit ott,a a nagykövetet, hogy ©menynyiben 'Németország a. konfliktustól távol tartja magét, Anglia beavatkozásáról szó sem lehet. /Anglia párisi nagykövete Francis Bertde jelenti Greynak, hogy Poincaré szerint — ez junius 30-án, tehát két nappal a mozgósítás előtt volt — a béke fentartása Angliától függ. Ha az angol kormány kijelenti, hogy egy francia-német konfliktus esetén Franciaország mellé áll, akkor nem lesz háború, mert Németország ez esetben rögtön megváltoztatja magatartását. Kiilf,ejtettem — jelenti Bertie — mily nehéz ,az angol kormánynak ilyen nyilatkozatot tenni, de Poincaré kijelentette, hogy ez a béke érdekében szükséges. Erre (Anglia aug. 2-ikán kijelentette, hogy ügye Franciaországéval közös. iA sárga könyv nagy része Németország azon kísérleteivel foglalkozik, amelyekkel a francia kormány állítása szerint Angliát és Franciaországot Oroszországtól akarta tántorítani és igy az ententeba éket verni. A berlini francia, követ jelentést tett Jergow német külügyi államtitkárral való tárgyalásairól. Jagow kijelentette, hogy Németország nem avatkozik bele az csztvák-nmgyar-szsrb konfliktusba és mindenképpen rajta van, hogy egy esztrák-inagyar-orosz konfliktus elkerülhető legyen. Hangsúlyozta azonban, hogy ha ez nem sikerül, Németországnak Ausztria-Magyarországgal szemben fennálló kötelezettségeinek ,mindenképpen eleget kell tennie. Amikor megkérdeztem tőle, Németország a hiá,borút akarja-e, protestált ellene és, kijelentette, hogy Németország szívesen együttműködik Franciaországgal és Angliával, de valami formulát kell találni. Megjegyezte, hogy Bécs és Pétervár között is folynak tárgyalások. Csaknem ugyanazon időben működött Schoen német nagykövet is Parisban a béke érdekében. Schoen- kijelentette, BienvenuMartinnek, hogy Oroszország elhatározásaitól függ a háborúnak az elkerülése. Németország váltig hangoztatta Franciaországgal való békés szolidaritásának az érzelmeit, de mikor Berthelot megkérdezte Schoen úrtól: „Teliát ön biztosit bennünket arról, hogy Ausztria-Magyarország elfogadja a ,szerb jegyzéket és kapható lesz a hatalmakkal való megbeszélésekre?" ez meglepettnek látszott és visszautasító arckifejezést öltött. Erre Berthelot kijelentette, lmgy Nóanetoírszág magatartása/ nem magyarázható másként, mint hogy háborút akar. Schoen újból hangsúlyozta Németország békés szándékait és hogy Ausztria nem engesztelhetetlen, hogy egy barátságos szó Péter,várói, az entente-hatalmak békülékeny nyilatkozatai szívesen fogadtatnának. Isvolsky ezekről a tárgyalásokról rögtön értesült és aniegsiirgönyölzte Pétervárra: A német nagykövet kísérleteinek nyilvánvalóan az ,a céljuk, hogy Oroszországot és Franciaországot összeveszítse, e két államot kompremit,tál ja, végül háború esetére a felelősséget elhárítsa Némteorsz,ágról, mely megtett minden erőfeszítést a béke fentartása érdekében. Az egész sárga könyvből egyébként kitetszik, hogy ,az entente-hatalmak hangolva voltak a 'háborúra és, a német követ őszinte fáradozásait közönséges csapdának tekintették. Schoen jóakaratú szavait nem akarták meghallani és rosszakaratú értelmet tulajdonitottak neki. Ezen bizalmatlanság alatt véreznek most Európa népei. A Times a helyzetről. A Times irja: Az a nézet, 'hogy a hadmüveleteket Lengyelországban vad és kietlen területen folytatják, a legtávolabb áll minden igazságtól. Lengyelország sokkal sűrűbben lakott föld, mint Oroszország bármelyik más része és minden város, mely a táviratokban szerepel, nagy ipari központ, Plock cukoriparáról hires, Kalis, amelyen, óriási német csapattestek vonultak át, híres csipke- és himzési, iparáról, minden kis városkának az ütközet színhelyén malma, textilüzeme van. Lengyelország ércbányái gazdagok és szene igen jó minőségű. Nem kell Sziléziaiba menni, hogy gyárakat találjunk, vagy telepekét, a melyekben már német kéz is dolgozik. Lodz lakosságának egyharmada német, nemrég bevándorolt családok. Ha Oroszország a német támadástól (megtisztíthatta volna Lengyelországot, bizonyosak vagyunk benne, hogy ezt meg is tette volna. Az entente szövetségeseinek végcélja csak egv lehet és örökké erre kell gondolni: hogy német területre 'behatoljunk. Minél gyorsabban tudjuk elérni ezt a célt, a háború annál hamarabb véget ér. Az az állit ás. hogy az entente szövetségesei stratégiai célokból engedték saját területükre az ellenséget, a tényeknek ferde beállítása. Nincs kormány, amely kényszer nélkül megengedné azt, hogy országa területét pusztítsák, városait tönkretegyék és elnéptelenítsék, iparát szétzúzzák. Németország erőszakolta ki ezt a háborút, fel is készült rá és az entdnte hatalmainak most le kell varrni ebből a következményeket.