Délmagyarország, 1914. november (3. évfolyam, 279-308. szám)

1914-11-12 / 290. szám

í 6 A népfölfeieilési szemlén nem kötelesek megijelenui és bizonyitalain időre a mépfölke­ilési bénytlöges sadigáliat- alóli föl vamnák mentve: a) iA pénzügyőrségnél tartósan alkalma­zott 'népfölkelésre kötelezettek; b) a vasutaknál és azok műhelyeiben, -a forgalmi, páilyafönbartásá, vontatási, müihelyi és szertári szolgálatban, toválbibá a m. kar. állami vasgyárak központi igazgatóságánál és iaz iának vezetése alaltt álló gyárakban és üzemeikben tartósan alkailimíaizott népfölkelésre kötelezettek; c) a posta- és 'táv indáin,tózetnél, .az I. es. kir. szab. Dunagőzhiaijózási Társaságnak a magyar királyi Folyami- és Tengerhajózási Részvénytársaságnál, a • Délnémet Dunagőz­hajózásii Társaságnál, valamint egyes, a. hadi­füvgailombain résztvevő s a es, kir. trieszti ten­gérszállitásii vezetőség által küilön kijelölendő tengerhajózási vállalatoknál állandóan for­galmi szolgálatot teljesítő, vagy az azokhoz •tartozó gyáraikban és műhelyekben tartós al­kalmazásban álló népfölkelésre iköteiezeittek; (l) a kőszénbánya munkás osztagokhoz tartozó népföökeliásre kötelezettek; e) a községek és városok álltai kiállított nöpfölkeilőmuinikásclk, valamint az egyéb kü­lönleges hadicél u szolgálatokra igénybe vett népfölketere kötelezettek; f) azon népfölk'0'líés.re kötelezett egyéneik, akik a. népfölkeilési tényleges szolgálat alól már eddig is mévszeninit fölmentve voltaik; ff) a bevett és a törvényesein elismert val­lásfelekezetek fölszentelt papjai, illetőleg 'föl­•avaitott (tényleg ailik/almaizott) lelkészi é« papi jellegű tanárai; végül ih) a fölhívott szülatési évfolyamokba tartozó orvosok. .Akii a. bemutató szemlén meg nem jele­nik, vagy a beihivási paraniesnak ram tesz eleget, azt karhatalommal ••elővezetik és la törvény teljes szigorárai büntetik. Szeged, 1914. évi. november 8-án. Bokor Páll, polgár­mester .helyettes. BBS«iBaH9BBBBOiíBBOiiB»i=bhab»ioansb«ha.'kabmiiaaobiia«»«ahn HÍREK 0000 A halott falu. Przemysl, október 28. Az ég .borult, szür­ke, nyomasztó, rémes. A felhők kergetőző, viaskodó játéka a csáta legvadabb dühöngé­seire emlékeztet. Hideg, hűvös szellő; a fák koronája haj­ladozik; a por az utón kavarog: a földön, A falu kihalt, élettelen. A házak tárva­nyitva. Az utak üresek. Ez az üresség nyo­masztó, lelketrázó. Hang nélkül masiroznak a borotválatlan, jóképű, poros, vizet nem látott legények. Kö­zönséges arcok, merev, kifejezéstelen szemek. Lógó fejek. Testük görnyedt, kimerült. Leégett ház mellett vezet az ut. Falai fé­lig állanak. Füstölgő farészek, rom, omladék. Közelebb megyek. A tűzhelyen sértetle­nül áll egy nagy cserépedény. Krumplival tele. Mennyei öröm! Zsebeimet megtöltöm velük. Élőlény? Négy nőszemély. Élemedett alakok. — Hol vannak a többiek? — szólítom meg az elől állót. — Tam, — szól, miközben a távolban kéklő hegyek felé mutat. — S miért mentek el? — firtatom tovább. — A kozákok azt mondták, hogy a ma­gyarok minden pólyákat megölnek. Elég. Arrébb a kihalt utón étel után szaglászó csavargó kuvasz. Egy ép ház udvarán csjjkéi­Használjunk hadisegély-postabélyeget! UBliBBBBBBBBBBBBBBBBBBBlBBBBUlBUlBBBBBBBBBBBUSBBBBaB DÉLMi AíG Y ARORSZÁ Gt Igazgató VAS SÁNDOR. Telefon 11-85. 1. Képek a nyugati harctérről. 2. Az ellenség vandalismusa, szét­rombolt hidak. 3. Póthid, a melyet a németek zsákmányolt csónakokból épí­tettek. 4. A franciák menekülés előtt sok ezer kerékpárt használhatatlanná tesznek. 5. A fegyverköteles franciákat a né­metek őrizet alá veszik. 6. Egy francia falu megtámadása. 7. Koppenhága. Uj helyőrségi csa­patok behajózása. 8. A német császárné meglátogatja a sebesülteket és hosszabb tar­tózkodás után elhagyja a kór­házat. 9. Vilmos német császár ellen­séges földön díszszemlét tart a tüzvonalba indulócsapatokfelett. Nsgy nordisk vigjáték 3 felvonásban Hl 12 IfiI ÉV itfV 3,1 !S 9 ttr (Szeged, 1914. in ovember 12. vei az ól alól kibúvó kotlós. Vaj' onnan mi zavarta ki őket? Az egyik ház udvarán szinét vesztett, fakó, összeszakadt, kifeszített ernyő. Valaha kék volt. Feljebb, a község vége ifelé véres kendő feküdt a kőrakáson. Kozáké lehetett. Mi tör­tént a tulajdonosával? Tegnap éjjel még itt tanyáztak. A leégett házak, a sivár pusztaság, az elhagyatottság, a felrobbant 'hid tanújele. Most sehol élő lény... Némelyik ház fehér vakolata lehullott he­lyenként: srapnel érte. Hüvelye még ott fek­szik a földön. A ház előtt jókora bemélyedés: gránát helye. Az ablaküvegek összezúzottak. Kint az utcán hevernek a törött darabkák. A ház kihalt. Fabútorok összedobálva. A szal­más földön ételmaradék; a falon egy ott fe­lejtett szentkép. A kályha hideg. Az ajtóban vén macska dorombol. A ház egyediili élő­lénye. Amit Poe Edgár s Hoffmann lázas álmai ban látott, azt mind túlszárnyalja ez a meg­döbbentően zord, komor valóság. Eszembe jut egy festmény. Őserdő, ha­talmas, napsugárnak áthatolhatatlan fák. Az előtérben az erdőből kimászó, lomha alligá­tor, tátott állkapcsokkal. Ugyanez a régi, gyermekkori érzés: a borzalom hat át mos­tan is. Az emberek eltűntek. Mindent itthagyva. Oh, az ember, ez az élűállat szereti az életéi. Veszélyben látja, érzi valójában az élet érté­két. Most a háborúban tanulja meg Énjének megbecsülését. Hány ember nyerte meg a na­pokban öntudatát? A háború az élet nagy is­kolája ! A falu szélén jeltelen friss földhányás. Magyar huszár alussza itt örök álmait. A faluból kiérve, mocsarak tűnnek fel. Sás. A lenge szellőben, mint gyenge nő dere­ka, ugy hajladozik. A viz sima felszínén né­hány vadgalamb röpköd. Itt élet. Amott a halál. A csend. Távoli ágyuszó. A végtelen sor egy pillanatra mintha ösz­tönszerűen megállna. Semmi. Tovább. Az egyhangu, monoton lépések elaltatnak! Lel­kem beburkolózik régi, ódon köpenyébe. Nem látok, nem hallok, nem gondolko­dom. nem érzek. . . . mars . . ; mars . . . Az ut poros, sima. S. J. — A Szegedi Ügyvédi Kamara 10.000 korona hadikölcsönt jegyez. A Szegedi Ügy­védi Kamara választmánya rendkiviili ülést tartott, amelyen elhatározták, hogy a segély­alap terhére 10,000 koronát fognak a nemzeti kölcsönből jegyezni. — A rókusi píébánosi állás aspiránsa". A rókusi píébánosi állásra a következők pá­lyáztaik: Breisaeh Róla kisteleki, Niederma­yer Antal felsőközponiti plébános, Menny Fe­renc dr. belvárosi káplán, tiitoktató ós Raskó Sándor asamádpailotai esperes-plébános, volt szegedi káplán1. — Sürgős kérelem. A Szegedi Nőipari és Háziipari Egyesület Hadsegitő Bizottsága bizalommal fordul városunk nome&lelikü kö­zönségéihez, vegyen részt, mindenki abban az emberfeletti munkájában, mely a Szegedről most hadba,induló katonáik téli ruhával való ellátása megkíván. Naponta a katonák ezrei indulnak a dicsőséges útra, iha ezeket a de­rék vitézeket nem láthatjuk el' meleg ruhá­val, tönkremennek mindannyian. A 'bizottság mindeddig hiven eleget tett. az eziránybam magára vállalt kötelezettségének, de sajnos Hozzájárulhatunk sok könny felszáritásához, ha varrási, javítási és kötése munkáin­kat a feministák varróm iihely ében ren­deljük meg. laBBBaaBaBaaaBaBaaaBBaaaaBaaBaaBBaaBaaaaaBBBaaaaaaai

Next

/
Oldalképek
Tartalom