Délmagyarország, 1914. november (3. évfolyam, 279-308. szám)
1914-11-11 / 289. szám
Szeged, 1914. november 11. DÉLMAG YARORSZAG 7 Testvérek találkozása a harctéren. (Saját tudósítónktól.) Érdekes tevelet küldött Gyóni Géza a Ikaídibavonult költő, lapjának. A magántermészetű sorok kihagyásával az Írásit itt közöljük: Przemysl, október 28. Három hónap minden küzdelméért, véres és sárrá éjszakák hajszoltságáért, az ostromlott várban átélt halálralkóízülésért ós a háború ezer veszett nyomoruságáért, amiket csak egy közlegény ismerhet .valójában —kárpótolt a tegnapi nap, amelyen végre megtaláltam az én iMikemtől lelfcezett hős testvéremet, Mihály főhadnagyot, •allci- egyik honvédezredünknek regenients-adjutánsa s, akiről eddig csak annyit tudtam, hogy kilenc vagy hány napig állott tűzben a iembergi harcon ósi hogy vitézségéért a főparancsnoksága kitüntetésre terjesztette fel. Tegnapelőtt aztán félnapi Ikeresés után rámtalált egyik nagyszerű hadnagya, akii Így üdvözölt: — Megfogadtam magamban, hogy addig nem megyek vissza a táboromba, miig azt uem jeleníthetem az öcsédnek hogy — hogytailáitam a bátyját. Hamar mondd mit adhatok? — Valami nagyot is kélhetek? kérdeztem Ráitz hadnagyot miközben minidig a csiizimjaiszárbain hordott, magam faragta fakéssel lemetóltem ia csizmámról ia sarat. — Kérhetsz! — Hát akikor adj egy cigarettáit! S a következő percben nem volt elégedettebb ur Przemy síben, mint a cigarettázó Gyónj Géza, aki már pipadohányt csavartam a cigarettapapircsomba. mert mindenről ile tudtam szokni, amiről le kellett, csak a dohányzásról nem. Tegnap pedig kocsit küldött értein, Jakubovits kadéttal, maki neki egy perc ideje nincs ós estefelé a kitűnő magyar honvédtiszteik meghatott örömei közben ölölkezbetett össze Mars ifi® ós Apollóé, a főhadnagy 'és g közlegény. Akkor tudtam meg, hogy Przemysl egész ostroma alatt \alig egy félórányi távolságra, voltam a testvéröcsémtől. Ö as laibam a védőseregben volt, .amelynek pompás viselkedéséről biztosam olvaisblattak már ia hadi tud ósltáisokban. A hála könnyeikkel önti el a szememet arra a gondolatra, hogy egy estét magyar honvédtisztek között tölthettem el. És a büszke öröm emelgette • mellemet, mikor láttam, hogy imádják az öcsémet ia tiszttársai ós a legényei. Ha én ott lehetnék minden táborban és minden küzdő sorban és fcüldhetnék Nektek hadiitudósitásiolkat, én laki közlegény i (önként választott íköziegényi) isorlban éltem át a világthiisitóriia fiegfenségeisebb, legborzalmasabb három hónapját, én aíki. az a csizma voltaim, amelyben pompás seregeink véren és sáron át gázolták a iliemgyél mezőkeit, én aki talpa voltam lanak az ágyúnak, melynek dübörgésére a ti szivetek oly rettegve és oly büszkén dobog, ha én Írhatnék nektek baditudós it ásókat és ott iMietnék iminden hősi tettnél, hogy énekeljek róla. Nincs az a nábob, akinek .a vagyonáért most otthon tudnék lenni és nem lehetnék olyan nntauglack, hagy ha;za tudnék menni és az én szeretteim szemébe nézni addig, •amiig az ő békéjük az idők végéig biztosítva nincsen. De épen, mert forrón érzem, hogy mindenkinek aki csak lélegzik, most kell kifejtenie a legnagyobbat és legjobbat, iamit csak tud, s épen mert az bánt, hogy itt ahol •most vagyok, nem tudom teljesen kifejteni, amit az ón erőmnek hiszek, épen azért vágyódom oda, hogy ott lehessek mindenütt, ahol a. sziveiket kell megmozgatni, félreverni a harangokat és lemietélni az elhájasodott szivek zsírját, hogy a megrendült polgár ráeszméljen, hogy mi történik és a szivét ia tenyerébe fogva, vigye iaz utcára, ahol csak sebesültet .és elhagyott gyermeket lát és jajgatva és ujjongva adja oda mindenét, azoknak drága véréért, akik érette véreznek. A szavak sápadtak, annak a kifejezésére, aiinit érzek. Az apám temetése óta nem sir tani ós most a sapkámat a szememre húzom: ne Lássák a feltörő könnyemet, hogy mindezt meg nem telhetem. Nem tehetem, mert csak az éjszakáiból ellopott időben irhatok nektek és a hőstettek és a szenvedések java ugy alszik el bonniam, mint az árokpartra kitett gyermek. A csizmámra esilk a tekintetem ós a falkés után •nyúlok gépiesen. Már megint a sarait kaparom. De azért hiteim és bizalmam tud száll a hegyeiken és harsogó hangon hirdeti néktek: győzünk! Magyar repülőgéppel a háborús országok fölött. Szerbia, Krakó, Antwerpen Páris — ismét Szerbia fölött. Hasba Antal szabadkai gépJakaitosm.ester mint tábori pilóta vett részt a háborúban. Most sebesülten, Szabadkára érkezett. Valamennyi harctéren repülőgépen, végzett földerítő szolgálatot. A szerb harctéren megsebesült magyar szabadkai tudósítónknak a. többi között a következőket mondta el: — Az általános mozgósításkor vonultam be mint póttartalékos. Minthogy 2 év óta aviatikával]. foglalkozom, kérésemre Lány i Antal főhadnagy, az ismert nevü aviatikus mellé osztottak ibe biplánra. lEikső utunk Bécsújhelyből Budapestre, innen Újvidékre vezetett. — 'Péterváradtól küldtek ki bennünket először a hadállások fölé. iSábáénál kémleltük ki, hol állanak ia szerbek, hol vannak az ágyúik s milyen a mi1 ágyúink trefferje. Ugy láttam, hogy a szerbeknek is voltak ebben az időben repülőgépeik, de nem tudtam kivenni, milyen rendszerűek. 'Bennünket nem ig,en háborgattak ia szerb röpülőgépeik. A katonáik lőttek ugyiain ránk, de nem sok kárt tettek bennünk. Még akkor ismeretlen csoda volt előttük a, ropülőgép, nem boldogultok elleniünk. — Az augusztusi saháci kivonulás után bennünket Krókába vezényeltek. Onnan tettünk néhány röpülésit, de az orosz hadsereg földerítéséhez nem igen volt szükség ránk s Kralkóban parancsot kaptunk, hogy Berlinbe menjünk. Itt azután parancsot kaptunk, hogy menjünk a. belga harctér felé. — A német hadsereg ekkor már Antwerpent fogta körül. Föladatunk az vett, hogy kikémleljük a már föl állított motor ütegek hatását. A tüzérség eleinte néhány vaktöltéet adott, lie s nekünk azt kellett megfigyelnünk, hogy a lövedékek nem mennek-e nagyon messze vagy nem esnek-e nagyon közel. Mi a levegőiből néztük, hogy milyen rombolást vittek véghez ezek az ágyuk. Antwerpen déli részét rombolták te. Antwerpen fölött voltunk legtovább a levegőben: tizennyolc és fél órp hosszat tartózkodtunk ott egyfolytában. Még Berliniben megkaptuk a város pontos tériképét és ennek alapján bombákat dobtunk le. Tizenhatból, ugy vettük észre, csak kevés talált. — Antwerpen eleste utáni a francia-belga tengerpart mentén röpültünk Páris felé. A magyar tüzérség, amely résztvett Antwerpen ostromában, ekkor már Ypres mellett állt és bizony jól esett velük találkozni s néhány magyar szót váltani Több óráig tartó légi ut után, amelyet, állandóan kétezer méternél .és árunál magasabban tettünk meg, figyelmeztetett. Lányi főhadnagy, hogy előttünk van Páris. Az előkészületek megtevése után hat bombát dobtunk Parisra és ugy vettük észre, hogy az egy ik igen jól talál t. Le jobb ereszkedtünk, hogy fénykép-főivé teleket, csináljunk, amikor észrevettük, hogy nyolc röHasználjunk hadisegély-postahéSyeget! "•"••••••••••••••••••••••••••••••••••aaEaauxaaaaaaa pülögép jön ellenünk, Följebb emelkedtünk és menekülni kezdtünk. A franciák azonban gyorsabbak voltak, fölibónk kerültek és állandóan ugy fordultak, hogy a röpülőgóp hátával leszorítanak bennünket. Lent pedig már vártak a fölállított, gépfegyverek. Látszólag már nem volt menekvésünk, amikor egy német Tan be jelent meg a levegőben. A németek repülőgépein géppuska is van és a Taube rögtön, tüzelni kezdett a francia gépekre, amelyek kénytelenek voltak menekülni és nekünk utat engedni. — A francia, főváros fölött tett utaink sem tartottak soká. Tuzlára kerültünk, ahonnan a szerb hadállások földerítésére küldettünk ki. Tanúi voltunk annak /hogy verték ki a szerbeket [Boszniából... — Augusztus óta, amikor először jártain Szerbiában, a szerbek tökéletesítették harcmódjukat a röpülőgépek elleni küzdelemben. Ezt tapasztaltuk Losnicánál, ahol három oldalról gyilkos srapnslitüz közé fogtak bennünket. Kikapcsoltuk ,a motort, siklóröpülésseil szálltunk lefelé, lliogy azután, mi történt, arról; nem tudok számot adni. Elvesztettem eszméletemet és csak az eszéki kórházban tértem magiamhoz, amikor az ápolónő az arcomat törülgette. Itt tudtam meg, hogy a Dri Hiába- zuhantunk bele. Engem esés közben még egy golyó is ért, azonkívül lábaim is eltört. Lányi főhadnagy is súlyosan megsérült. öt egy szanatóriumban ápolják. Remélem, hamarosan mindketten, ismét röpülhetünk. HOGY HARCOL A HADIHAJÓ? Ha egy hadihajó összeütközni készül az ellenséggel, mindenekelőtt el kell távolítani minden olyan akadályt a fedélzetről!, ami útjában lehetne az ágyaik kiszolgálásának. Legfőképeo az olyan tárgyaikat, melyek, ha ellenséges lövedék érné őket, szétforgácsolódnának és forgácsaikkal a hajó legénységét megsebeznék. Azokat a vasfcarófcat ás eltávolítják, amiken a mentőesónakek lógnak. A hajóablakok rézfedeleit leveszik és acéllemezekkel pótolják. A kényelmét szolgáló létrákat és lépcsőket szintén leszedik s vagy a hajó belsejében helyezik el, vagy ha ott már nincs hely, akkor egyszerűen a tengeribe dobálják. Miniden, olyia|i iejdényjtl, amtilben alkohol, terpeníin, vagy egyéb gyúlékony anyag van, ha nem okvetlenül szükségesek, a vízbe dobnak. A mentőcsónakokat nedves vitorliavászonal takarják be. kívülről, nehogy meggyulladjanak. Dróthálót is húznak rájuk, hogy a szétszóródó liövedéíkszilánikok kárt ne tegyenek bennük. A hajó titkos jeleit tartalmazó köteteket óloinmeibezékekkal látják el, hogy akkor, ha a hajó kénytelen volna megadni magát, ezeket a könyvékét is vizbe lehessen dobni, nehogy az ellenség a dróttal an távíró és a zászlósz'ugnáliatokát megtudja.. A hajó zászlóját llejébb húzzák a főárbocon, nehogy golyó sodorja el. A hajó egyes szakaszait elválasztó ajtókat becsukják, csak a közlekedésre okvetlen szükséges ajtók maradnak nyitva, azok is őrizet alatt, hogy a kellő pillanatban becsaphatók legyenek. A ngyobb hajókon csata előtt bárom orvosi állomást állítanak fel. A tiszti étkező asztalai operációasztalokká lépnek elő, Iköt őszereket kioszt .iáik legénység között, ugy hogy iminden kön.ynyébben megsebesült matróz be tudja kötni önmagát. Mikor mindez megtörtént, akkor kezdődhetik a küzdelem ... Férfiak és nők, kik hajlandók lapot árusitani, napi 2-3 órai foglalkozással, naponta 4-5 koronát kereshetnek Mm Ittl Mi 9.