Délmagyarország, 1914. november (3. évfolyam, 279-308. szám)

1914-11-07 / 285. szám

2 ték Stanislaut és Kolomeát is és, hogy min­den jel szerint az egéáz vonalon a Dnyeszter völgyébe( várnának vissza. Orosz hivatalos jelentés. Pétervár, november 6. (Rómán át.) A Pé­tervári Távirati Ügynökség jelenti: Azok a döntő jelentőségű csaták, amelyeket a né­metek október 27-én kezdtek meg a bakala­rievoi kerületiben, még mrőst is tartanak. Az ellénség behatolt középütt sok és erős diví­ziójával és nagyszámú nehéz tüzérségével. A csatákban felvonult mindkét részről, az itt koncentrált sok tartalékezred. Csodálatos ke­ménységgel támadta,k a németek, Ihíogy a mi sáncainkba behatolhassanak és el lehet mon­dani, hogy rettenetes munkát fejtettek ki mindkiét részről nemiesak a 'gyalogság, de a tüzérség is. A németek keményen állták fü­zünket és a mi erős 'sáncainkkal parallel sán­cok mögött ostromoltak bennünket. A galiciai harcokról azt jelentik, 'hogy a helyzet mintegy megállt, de- rövideSen itt is be kell követ késnie a döntő eseményeknek. HOGY VISEL HÁBORÚT OROSZORSZÁG Moszkva, nvoember 6. (Bukaresten át.) A Krupp-müvek moszkvai telepét az orosz hadvezetőség lefoglalta és annak minden be­rendezését, gépeit, az ott talált anyagokat minden ellenérték nélkül elkobozta. Moszkva közielében van egy gróf Har­raehnak birtoka, amelyen nagy kastély áll. Néhány 'nappal ezelőtt a csőcselék megro­hanta a birtokot, felgyújtotta a kastélyt, ki­rabolta, ilvitte az értékes műkincseket, a be­rendezést íeljeSm elpusztították. A kár több millió. Harrach gróf felesége orosz szárma­zású. A M. & J. Mandel cég óriási posztórak­tárát lefoglalták. A Köihler testvérek moszk­vai vegyészet; gyárát teljesen elpusztították ANGOL HARCTÉRI JELENTÉS. Kopenhága, november 6. A Times orosz­országi harctéri tudósi tója visszatett Varsó­ba, miután 450 kilométeres utat tett meg az orosz front mögött. Érintette Lo-vicsot, S'ki­ernevicet és még több lengyel várost. Lapjá­nak azt jelenti, ihogy az utolsó napokban mindenütt tért hódítottak az oroszok. A lo­vicsi és skiernevicei harcok nagyon hevesek voltak, bár itt csak a német hátvéd' födözte a fősereg visszavonulását. Ilyen harcok most mindennaposak. Elismeri, hogy a német csa­patok minden helységben, ahol táboroztak, tiszteletben tartották a hadijogot, a népet nem terrorizálták és nem rúngálták meg a háza­kat. Hivatalos írás az orosz-förök szakításról. A Pétervári Távirati Ügynökség jelentése szerint Eahreddin török ügyvivő november 1-én a nagyvezér következő .sürgönyét olvas­ta fel Szasszonov külügyminiszternek: — Közölje Szasszonov külügyiminisz­terrel mély sajnálkozásom kifejezéséül a két hatalom sZakitáSa fölött, amit áz orosz flotta ellenséges fellépésé idézett elő. 'Biz­tosíthatja a császári kormányt arról, hogy a magas porta meg fogja találni e 'kérdé­seknek megfelelő megoldását és hogy min­den intézkedést megtesz arra nézve, hogy az ilyen események ne ismétlődjenek. Most már kijelentheti a külügyminiszter előtt, hogy az ozmán kormány elhatározta, hogy megtiltja flottájának a Fekete-tengerre való kifutását. Részünkről reméljük, hogy az orosz flotta nem- fog partjainkon cirkálni. Szilárdan remélem1, hogy a császári orosz kormány mindkét állam- érdekében ugyan­azt a békülékeny szellemet fogja tanúsíta­ni, mint mi. DÉLMAG Y A RORSZÁG A sürgöny meghallgatása után Szasszo­nov közölte a török diplomáciai ügyvivővel, hogy határozottan, kétségbevonja a török kormánynak azt az állítását, mintha az ellen­ségeskedéseket az -orosz flotta kezdte volna. Most már későnek tartja akármilyen tárgya­lások megkezdését. Csak ha Törökország azonnal kizárja hadsereg és haditengeré­szet kebeléből valamennyi német tisztjét, csak akkor volna lehetséges, hogy tárgyalásokat kezdjen azoknak az embereknek a kártalaní­tásáról, akik az orosz partvidék alattomos megtámadása által kárt szenvedtek. Szasszo­nov közölte a török ügyvivővel, hogy kije­lentései mits-em változtatnak a helyzeten és hogy másnap meg fogja kapni az útlevelét, hogy Pétervárt elhagyja. Egy szegedi hősről. A 2-ik számú hadseregben, melynek Báhm-Ernolli lovassági tábornok a vezére, szegedi 46-o-so'k is harcolnak. Ennek a hadi­seregnek lapját i-s magyar ember szerkeszti, Simonfalvy százados. A kis újság a táborban Szeged, 1914. november 7. készül, olyan kőnyomatos-féle, de azért közli a legújabb híreket. Egyik legutóbbi számában aztán ez a hir is napvilágot látott: A szegedi 46. gyalogezred Bocié nevü szakaszvezetője a harctéri rendőr­séghez volt beosztva, egészen egyedül 30 gy\aSog(Ási> szabaditótt ki a fogságból. Le­iőtM az OrOsz őröket és azután egyedül 140 Orosz foglyot kisért a századparlmics­noksághoz. Egy orosz kapitány, aki ezen foglyok közt volt, Bocic szakaszvezető­re mutatva, kijelentette: „14a az osztrák­magyar hadseregben sok ilyen ember volna, már régen Moszkva előtt állana". Bocic szakaszvezető az arany vitézségi éremmel lett kitüntetve. A szegedi fiukról mind- több hir jön. Most a honvédhuszárok, majd az utászaink tettek ki magukért, az 46-osok délen és észa­kon verekedtek vitézül, a honvédek Prze-mys­nél hősiesen győztek, — meggyőződésünk, hogy minden egyes katonánk magyar kato­nához méltóan állja meg a sarat. És örülünk, amikor egyes emberről is ilyen jó hírt kap­hatunk. Ngugafon közeledik A Berliner Tageblait jelenti Genfből: A francia lapok is megállapítják, hogy a néme­tek Ypresnél rendkívül nagy erővel lépnek fel. Amennyiben a németek kísérlete -sikerű], ygy a francia balszárny kénytelen lesz visz­szavoratílni. Ha azonban a németek erős tá­madása a szövetségesek szívós ellenállásán megtörnék, akkor ez a harc egyike lesz azoknak, amelyek addig tartanak, amíg az ellenségek egyike teljesen kimerül és ami kor már csak az uj erők hadbaállitása szerzi meg az egyik félnek a végleges győzelmet. AZ ANGOLOKNAK NINCS MUNÍCIÓJUK. A Vossische Zeitung brüsszeli tudósítója nagyon örvendetes híreket közöl lapjának a tengerpart mellett vivott harcok mai állásá­ról. ISmetfeti először az Antwerpenből me­nekült belga csapatok állapotát. Ezek a csa­patok leírhatatlanul szomorú állapotban ér­keztek meg, ugy, hogy valósággal terhére varínak a francia séregnek, sőt gyöngítették annak ellenálló képességét is a németek élő­nyomulásávtíl szemben. Flandria végleges ki­ürítése ezért már á\ legközelebbi napokra vár­ható és ezzel egész Belgium néniét kézre jut. Az angol parti csapatok már alig rendelkez­nek munícióval. Csapahiiik tegnapelőtt létöt­tek két angol repülőgépet, melynek utasai French tábornok üzenetét akarták vinni az angol kormányhoz. French ebben az üzenet­bén sürgősen muníció pótlást kér, mert kü­lönben nem tud mit csinálni csapataival, A franciáknak nincs elégfegyverük. Roséndaalból jelentik: A Times írja: „Hogyan lehetséges, ihogy a jól képzett négy millió francia katona az angolok és a bel­gáik segit'ségével se képes a, másfélmillió né­met hadsereget Franciaországból kiűzni? Az ok abban keresendő, hogy nem tételezték fel, hogy ilyen nagy tömeg katonát kell majd az ellenséggel szembeállítani. Ép ugy, mint An­gliában, sok minden hiányzik a katonai fel­szereléshez. Franciaországban is hasonló a helyzet. Franciaország még nagy tartalékok felett rendelkezik, de nincs elegendő fegyvere és ez megbénítja az ellenséggel szemben ki­fejtendő -offenzívát." AZ ANGOL TOBORZÁS CSŐDJE. Bármennyire fáradoznak is Angliában, még sem sikerül uj katonákat toborozni. En­nek legnyilvánvalóbb bizonyságát szolgáltat­ja a Times, amely legutóbbi számainak egyi­kében most már harmadszor tér arra vis-z­sza, hogy honfitársait kérve-kéri, jelentkez­zenek minél számosabban katonai szolgálat­ra. Az angol közönség, mondja a lap, a ma­ga egészében még mindig; nem fogta föl a je­lenlegi nagy háború jellegét és konzekven­ciáit. Akár győzünk, akár megvernek ben­nünket, mind a két esetben sürgősen kato­nákra lesz szükségünk. Nem; hibáztathatjuk népünket, amely nem tekinthet a fátyol mögé és kérlelhetetlen erejű okokból -nem is kap­hat teljes információt. Ha azonban férfiúink teljesen megértenék, hogy mi forog kockán, olyan tódutás volna az újoncozó hivatalok­hoz, hogy az emberek verekednének, ki ke­rüljön előbb sorozásra, VERSENYISTÁLLÓTÓL A FENYŐ­MAGIG . . . Parisból jelentik Rómán át: A franciák bámulatos alapossággal végzik az idegen ja­vak lefoglalását és elkobzását. Nyilván álta­lános bámulatot fog kelteni, hogy az -egyik legnépszerűbb -francia név tulajdonosát, Mumm pez'sgőkere'skedőt is az üldözés cél­pontjává tették a háládatlan franciák. Hogy kicsoda Mu-mim, nemi kell bővebben ismertet­ni. A legismertebb francia pezsgőmárkák egyikének tulajdonosa és terjesztője, százt­mililiókr-a menő forgalmat és hasznot hozott évtizedeken, keresztül ,— Franciaországnak." Pezsgője is, neve is francia fogalom volt és valószinü, hogy ,a nagyvilág csak mo-st ér­tesül arról, hogy Mamim tulajd'onképen né­met ember. A roppant gazdag pezsgőkeres­kedőnek nagy versenyistállója volt. Most az államügyész javaslatára és a toursi törvény­széki elnök rendelete alapján lefoglalták Mumm milliókat érő versenylovait, melyeket gazdájuk Torus mellett tartott. A francia hatóságok szinte nevetséges pedánssággal dolgoznak, már ami az elkob­zásokat illeti. Mulatni kell azon, amit ugyan­csak Tours-ban cselekedtek. Itt ugyanis le­foglalták -egy Appel Konrád nevü -darmstadti német kereskedő raktárát, amelyben 36 zsá­kot találtak. S mi volt a zsákokban? Nem egyéb, mint mindegyikben ötven-ötven kiló erdei fenyőmag. Rend-ben van. De m-it csinál Franciaország most a rengeteg fenyőm-ag­gal? Megenni nem lehet és elvégre is: a fran­ciáknak most talán imégisi csak más gondjuk -van, mint fenyves-erdőket ültetni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom