Délmagyarország, 1914. november (3. évfolyam, 279-308. szám)

1914-11-05 / 283. szám

Szegjed, 1914. november 5. BÉLMAGYÁJ&GBSZÁÖ 7 Egy csésze meleg tejet. A „Feministák 'Szegedi Egyesülete" in­gyentej mozgalmára ma a következők ada­koztak a „Délmagyarország" kiadóhivatalá­ban: Beregi Béláné 10, Solti Pálné 10, Al­tmássy Endréné 10, Vajda Sándor né 10, íFi­scih off Samu né 2, Vas Kár oly 5, Dél m agyar­ország egyik munkatársa 4, K. M. 20, Braun Ilonka és Mariska 3, összesen 74 korona. Ed­digi eredmény 1038, téhát összesen 1112 ko­rona. Fel-fel vitézek a csatára .. . Egy aradi közös gyalogezredben had­nagy mondja el a következőket: — Mondhatom, egész magyar világ van oda fenn Galíciában. Mintha több honvéd küzdene ott, ariint közös hadseregbeli katona, de ez természetesen csalódás, csupán azért tűnik ez igy fel, mert a honvédek nagyon mozgékonyak és hangosak a lelkesedés tői. A közös gyalog- és huszár-ezredek magyar le­génysége szinte nagyobb hévvel és bátorság­gal tör az ellenségre, ha honvéd gyalogosok és huszárok csapataival együtt támadhatnak az ellenségre. A főtisztek parancsaikban min­dég külön megemlékeznék a bonvédek vitéz magatartásáról. — Amikor én megsebesültem, szintén előttünk voltak lövészárkaikban a honvédek. Pörgött az ágyú, ropogtak a fegyverek s a derék honvédek torkukszakadtából énekelték: Fel-fel vitézek ct csatára . . . HARCOK AFRIKÁBAN. Rómából jelentik: Bordeauxból ide érke­zett hirek szerint az angol-francia gyarmati csapatok megszállva tartják •Kamerunt. Az afrikai központi kormány jelentése szerint a szövetséges csapatok október 26-án nagyon heves harcok után elfoglalták Edeat. (Edea fontos vasúti állomás, a tengerparttól mint­egy húsz kilométernyire a Dnatutól Kamerun felé vezető uton.) FOGYTÁN AZ OROSZ HADIKÉSZLET. A The Times október 24-iki száma inja: „Egy lembergi újság katonai hirdetést tesz közzé, amfely felszólít mindenkit, akiinek bir­tokában a íharctéren talált hadianyag van, hogy egy hónapon belül szolgáltassa be az orosz katonai vezetőségnek, mely készpénzen vásárol. Közlik az árfolyamot is. Orosz fegy­ver .szuronnyal 6 rubel, osztrák fegyver 5 ru­bel. A fegyverlövedék darabja I kopek, egész doboz 30 kopek, ágyúlövedék vagy az ágyú­hoz tartozó felszerelés 1 rubel puűonkint, nagy kabát 2 rubel, ing, vagy uniformis 1 rubeil, öv, vagy fegyverszij 50 kopek." Eb­ből arra lehet következtetni, hogy Oroszor­szág fogytán van már Ihadikászletének. Orosz harci mód. A nagy milánói újság, a Corriere della Sera Morandotti nevü munkatársát Kelet-Po­roszországba küldötte, hogy beszámoljon az oroszoknak azon a földön lejátszódott ven­dégszerepléséről. Ez a beszámoló most meg­jelent. Minden sora irtózatott lehel és föltét­lenül hozzájárul ahhoz, hogy az oroszokat igazi jellemük szerint megismerje a világ. A milanói lap a iháboru kezdete óta oroszbarát volt, i emelhető, ezen az álláspontján most gyökeresen változtat. Itt következik a köny­nyet fakasztó leírásnak néhány részlete: Bischoffsbergben elém tartanak valamit: kicsi, formátlan dolog, első percben nem is­merem meg, micsoda. Emberi kéznek egyik ujja, vastag arany jegygyűrű van rajta. Egy elesett kozáknak a zsebében találták. A bor­zasztó emberi csonk mbst egy jegyzőkönyv mellett mint bűnjel szerepel. Hiába, a kozák szereti az aranyat, meg az egyéb fénylő hol­mit. Ha az aranygyűrűhöz emberi kéz is hoz­zátartozik, az csak a kéznek szerencsétlen­sége. Lempkendorfban egy özvegyasszony, Schirmacherné, igy mondja el férje halálát: Sorra jöttek a házunkba az oroszok. Enni, innivalót és szivart kértek. Mi adtunk. Az utolsó katona is jóllakott, ekkor azután szólt, hogy menjünk ki vele a szobából. Én imád­kozva kértem, ne bántson és a kis babámat is a karomra vettem! A férjem, is kérte, kí­mélje meg az életünket. Az orosz nem szólt semmit; elővette a pisztolyát és agyonlőtte az uraimat. Fittigsdorfban néhány orosz lovas be­nyargalt egy Oppenkovszky nevü birtokos ta­nyájára. Ott javában dolgozott egy busz éves suhanc, név szerint Fommerdich. Anélkül, hogy szólottak volna hozzá, agyonlőtték. Ugyanezek az orosz katonák egy másik ház­ban feketekávét kértek. Egy Fabinski nevü fiatal gyerek szolgálta ki őket. Amikor meg­itták a feketét, az egyik orosz a fiúra szegez­te pisztolyát. Egy pillanat múlva a fiu holtan esett a földre. Darkhemen helységben két kozák össze­kapott a rablott holmin s az egyik .meglőtte a másikat. Emiatt összeszedték a községben nyolc fiút, odavitték őket a templomhoz, sor­ba állították őket a fal mlellett és azután egyi­ket a másik mán lelőtték. Szüleiknek, roko­naiknak végig kellett nézni a jelenetet. Absehwangenben egy automobilos' német őrjárat rálőtt az oroszokra. Emiatt tizenhá­rom; férfit szedtek össze és válogatott bar­bársággal kivégezték őket. iÉs — írja az olasz tudósítás — amikor a szerencsétlen föld megkínzott emberei; eze­ket a történeteket elmondják, ezek az apák, akik végig nézték fiaik kivégzését, ezek a leányok, akiknek látniok kellett szülőik rneg­szenesült tetemét — egyetlen egyszer sem •átkozták a háborút, sőt még a kozákokat sem szidalmazták. •Ezek az oroszok. És ezek a németek. ui>ii»iBRBaiiRBNiiiiBiiBB»a>iv>aii»iB»iaBiii>iaaR Leégett a Márer-malom. (Saját tudósítónktól.) Ma éjszaka ne­gyedkettőkor tüz támadt a Petőfi Sándor­sugárut végén levő Máhrer-féle gőzmalom­ban. A malom most Back Bernát tulajdona, négy emeletes épület, mellette egy emeletes irodával és körülötte raktárhelyiségekkel. Ma éjjel is, miint hónapok óta, dolgoz­tak a gőzmalomban, melyben katonák szá­mára is dolgoztak s búzán, rozson kívül pap­rikát is nagy mennyiségben őröltek. Lanka­datlanul .ment a munka, amikor az egyik molnár észrevette a harmadik emeleten, hogy a gőzt vezető cső mellett lánggal ég. Segít­ségért szaladt, próbáltak oltani, de nem si­került. A tüz irtózatos gyorsasággal harapó­zott, annyira, hogy az emberek csakis életük mentésére gondolhattak. Azonnal telefonál­tak a tűzoltókért, akik a nagy távolságot né­hány perc alatt meg is tették, de amikorra megérkeztek, már az egész harmadik emelet lángban állott, sőt a negyedik emelet is ki­gyulladt s a tüz lefelé, a második emeletre is terjedt. Oltásra gondolni se lehetett. Minden igyekezet arra irányult, hogy a kazán föl­robbanását akadályozzák (meg. Bercsényi hadnagy és Sass rendőrbiztos, akik gondosan intézkedtek, 'hogy telhetőleg emberáldozatot ne kívánjon a borzalmas tüz s a kazán szele­peit megnyitották és tényleg sikerült elejét venni a robbanásnak. Félkettő után már mind a négy emelet égett, a tetőzettel együtt, há­romnegyed kettőkor pedig beszakadt a tető, majd az egyes emeletek !is. Féllh/ir cmkor már a raktárház is égett, valamint kigyúl adt az egyemeletes .iroda is. A malomból semlmit se lehetett meg­menteni. A fölhalmozott gabona csak szítot­ta a tüzet, pokoli hőséget árasztva, ugy, hogy a közelben levő házak tetejét locsolni kel­lett, nehogy áldozatul essenek. Rendkívül megnehezítette, szinte lehetetlenné tette a tűzoltók munkáját, hogy nem volt elég viz. Ugyanis csak a nagykörűiig visz a vízveze­ték és tudvalevőleg éjfélkor mindig lezárják reggelig az egész vízvezetéket Szegeden, igy még csak a nagykörutról se igen hirtak vizet hordani. Az igaz, hogy még normális viszonyok közt se lehetett volna menteni, vi­szont lm egy kis szél fuj, igen sok ház le­égett volna az Alsóvároson. Az emberek ezrével vándoroltak a hatal­masan lángoló malom felé. A környékes ut­cák családjai hiányos öltözékben, rettegve virrasztottak a nappali fénybe vont térségen. Meghatottan beszéltek arról a két ifjú, őrlő leányról, akik életük kockáztatásával mentet­ték meg a szegény alsóvárosiak paprikáját. Ugyanis sok zsák paprikát vittek a malom­ba őrölni s a leányok a raktárból kidobál­ták a paprikát s a katonák biztos helyre szál­lították. A két hőslelkii leány jelentéktelen égési sebeket szenvedett. A tüz keletkezéséért valószin.üleg senkit nem terhel felelősség, a rendőrség szerint. kipattanó szikra okozta a gőzmalom leégé­sét. is _ 1-í ® ! Meln 1915. évi május hó 1-re kiadó Petőfi Sándor-sugárút 32. szám. Bővebbet a háztulajdonosnál. ] FÖLDES .. IZSÓ.. az alföld legnagyobb férfi-, fiu­és leánykaruha áruházát és uri szabóságát ttz-uh i a ili, szil Itt földszint és I. emeletre helyezte át.

Next

/
Oldalképek
Tartalom