Délmagyarország, 1914. november (3. évfolyam, 279-308. szám)

1914-11-25 / 303. szám

gihhi Szeged, 1914. november 25. DÉLMAGYARORSZÁG Békegaiambok. (Saját munkatársunktól.) Vegyesen szál linkóznak a levegőben a tél első, szűziesen fehér hópíhéi és a nemi kevésbé fehér békegalambok. Tegnap a peírogradi Ruskoje Slovoból értesültünk arról, ihogy az orosz nép közhangulata békét akar, ma a Morgert cimü bécsi lap 'hozza a ihirt, hogy agy a svájci szövetségi elnök, mint Wilson, az Unió elnöke már nemcsak elméletileg, hanem: gyakorlatilag is hajlanó arra, hogy a békebarátok akcióit elősegitse. Nem mondjuk, hogy nem kellemes még csak a béke gondolata is számunkra, de bár áhitva áhitjuk a békét, a békekötés idejét még nem láthatjuk elérkezettnek és azt mint hiu ábrándot, egyelőre még teljesen ki kell küszöbölnünk a megvalósítható tehetőségek köréből. Mert ennek a méreteiben és eszközeiben olyan páratlan világháborúnak ihosszu időre kell tiszta helyzetet teremtenie. Egy pillantás a térképre és mindjárt tisztában leszünk azzal, hogy bár SZÍVÓS energiával, de azért jóformán csak lépésről-lépésre haladunk a végcél felé: a tiszta helyzet 'megteremtése felé. Ha talán már nem! is ihosszu, de még sok küzdelemmel teljes, sok rémséget és horzalmasságot magában rejtő az ut, amely vérpatakokon és holttesteken keresztül vezet a 'békéhez. Ilyen óriási hadseregeket, aminők most állanak egymással szemben a világ különböző harcterein, nem mozgósítottak és nem indítottak egymás ellen azért, hogy majd — máskorra halasszák a nagy leszámolást. Ennek a leszámolásnak most kell megtörténnie, épp azért szó sem lehet komolyan: a 'békéről, mig egyik vagy másik hatalmi csoport ereié össze nem roppan. A siker és győzelem fele utján nem: állhatunk meg, mert akkor a politikai helyzet hasonlíthatatlanul rosszabb lenne, mint a háború kitörése előtt. Ezer és ezer emberéletet, ezer meg ezer milliót áldoztunk volna fel pénzértékben csak azért, hogy egy kissé jól kiverekedhessük .magunkat? Épp ezért nem szabad naiv hittel és hallgató füllel a békegalambok szárnycsattanására ügyelnünk. Bármennyire sajnáljuk is hóban és fagyban, tűzben és vizben a háború minden borzalmainak kitett fiainkat, a főcélt, a mi akaratunknak az ellenségre vérrel és vassal való rákényszeritését, nem szabad szem elől tévesztenünk. A háború az érdekek és nem az érzelmek harca. A háború az érdekek összeütközéséből származó értékszerzési mód. S bár nyilvánvaló, hogy .minden kulturember többre értékeli a béke áldásait, mint a háború borzalmait, a békét nem szabad minden áron akarnunk. A béke csak akkor lehet értékes, következőleg csak akkor lehet kivánatos ránk nézve, ha föltétlenül biztosítja számunkra, mint nemzet és államhatalom számára, a fen tartásunkra szükséges értékek háborítatlan birtokát. Ha nem is örök időkre, mert ez utópia, de legalább annyi időre, hogy a biztonság bizonyos érzetével láthassuk el többé-kevésbé fontos napi teendőinket. A félig legyőzött entente örökös veszedelme volna a békének.' S <vajjon legyőztük-e már félig az entente-ot?! Talán igen. Pártatlan olasz, dán, svéd és amerikai lapok csaknem. egyértelműen azt írják, Ihogy bár az entente seregei imég állják a helyüket, de erejük már összeroppanóbam és már nem' sokáig birják. S amit e semleges államok harctéri tudósítói tudnak, azt minden bizonnyal és legalább is ép olyan jól tudja a német és az osztrák-magyar hadvezetőség is. Bizonyára nem az ő körükben merült fel egy esetleges közeli békekötés gondolata. A békegalambok másunnan indultak útjukra s ha majd elszállamak a galíciai, a francia, a szerb harctér fölött, meg fogják bánni merész röptüket és félénken, pihegve fognak visszatérni Retrográdba, Párisba, Londonba és — Nisbe. Elhessegetik őket a német és osztrák-magyar fegyverek diadalmas ropogása. Nekünk nem Ihogy kivánnunk kellene a békét, amint az adott körülmények között nem is kívánjuk, de egyenesen tiltakoznunk kellene ellene. Kulturértékek szerzése nem cél önmagában, azért szerezzük, hogy békességesen élvezhessük azokat. Az arra való módot háború •ippid JÖN!! JÖN!! ARJHU SZEGEDRE. JÖN!! JÖN!! utján vagyunk kénytelenek kiküzdeni, kierőszakolni el len sé geinktől. Nekünk legközelebbről a szerb viperát kell kipiszkáInunk sziklafészké'ből. Nem. elég odébb riasztani, hanem ki kell szednünk a méregiogait és egyszer s mindenkorra ártalmatlanná tennünk. 'Nekünk nagy leszámol ónk van Oroszországgal és az egész hármas entente-al. Le kell őket taposnunk és iha majd végiggázol tünk rajtuk német szövetségeseinkkel, akkor szó lehet a békéről. De akkor se sok szó. Röviden meg fogjuk mondani: mit akarunk. S nekik azt kell akaratok, amit mi akarunk. Mindaddig, mig ennyire nem. tisztul, ennyire nem érik meg a helyzet, ne várjuk, ne fessük a békegalambokat. Maradjanak csak egyelőre abban a galambdúcban, amelyből oly szivesen eregetik ki őket. Még nincs itt a béke hajnalhasadásának az ideje... A leggazdagabb államoknak sincsenek kidobható milliárdjai. Annál kevésbé vannak nekünk. Nekünk sok-sok milliónkért ellenérték -kell s mindaddig, mig a kellő ellenértéket a harctéren nem biztosítottuk magunknak, addig mi békéről nem tárgyalunk, nem tárgyalhatunk. Nekünk bátor é§ vitéz fiaink kiomlott vére sokkal drágább, semhogy belemehessünk egy hamaros, de olcsó békébe. Ezt a békét drágán kell megfizetniök mindazoknak, akik ellenünk támadtak. Bár a győzelem serpenyője ez idő szerint nagy súlyával felénk billen, még nincs meg a végleges döntés. És mert a végleges döntés föltétlen bizonyossággal a mi javunkra fog esni, azért nem kell nekünk még a béke. A békekötésnek mikor lesz itt az ideje, azt nem a petrogradi, párisi és londoni békegalambok fogják nekünk fhirül hozni, azt majd megmondjuk mi. A békekötésnek akkor lesz itt az ideje, amikor győzelmes fegyvereink erejével annyira megérleltük a helyzetet, hogy a rend, egyensúly, jog és az értékek védelme minden vonalon mindenkivel szemben biztosítva lesz. Ezt még nem értük el, de holtbizonyossággal el fogjuk, mert el akarjuk érni. Egyelőre hadd ropogjon még a puska, hadd bömböljön még az ágyu. Nincs miért sietnünk, vagy éppenséggel elsietnünk a dolgot, mert mi a végeredmény felől biztosak vagyunk. Egy csésze meleg fejei. A „Feministák Szegedi Egyesülete" ingyentej mozgalmára ujabban a következők adakoztak: Falta Vica és Laci 10, May Eerencné 10, Gerő Mariska 2, Gerö Lili 2, Bőkor Pál né 4, Gál Kálmánné 5, összesen 33 korona. Legutolsó kimutatásunk szerint összegyűlt 1553.90, összesen tehát 1588.90 korona. Az entente sajtója virágnyelven ír. (A „Berliner .Lokal-iAnzeiger" külföldi lapvéleményeik alapján összeállította a flandriai harctéri helyzet képét, A német hadvezetőség — mondja a berlini lap — csak anyVendégtóbea KÁVÉHÁZBAN Füszerkeresked ésks MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN v S/T. ÓVAKODJÉK Csemeyefizletben fliSpiaiTSaiálfaSOPt. 3Z UTÁNZATOKTÓL! I mmmsmmmssafísassBom'*^*