Délmagyarország, 1914. november (3. évfolyam, 279-308. szám)

1914-11-20 / 298. szám

2 DÉLMAG ¥ ABÜESZAö Szeged, 1914. inovember 14. tione" ismert katonai szákértője, Barone volt ezredes szégyenkezve beismeri, hogy Hindenburgot illetőleg korábban alaposan tévedett, mert a tábornagy ugyancsak jól érti a dolgát. A CÁR A BÉKÉRŐL. Pétervár, november 19. (Rómán át.) A moszkvai községtanács hűségéről és odaadásáról biztosította a cárt a török háború kitörése alkalmából. Az üdvözlő táviratra a cár a következő távirattal válaszolt: — Biztosíthatom Moszkvát, a régi székvárost, hogy Oroszország nem fog addig békét kötni, amíg az ellenség ellenállását meg nem törte és végleg le nem győzte (!) és amig iaz ősök által ránk hagyott történelmi problémákat meg nem oldotta. A CÁR IVANGORODBAN. Krisztiánia, november 19. Pétervárról táviratozzák: A cár meglátogatta az ivangorodi erődöket és megszemlélte az ottani ütközetekben az oroszok által zsákmányolt jelvényeket. Végignézte az ütegek munkáját és a vár védőivel együtt lefényképeztette magát. Azután autón kirándulást tett a vár környékére, megtekintette a németek által az offenzíva idején épített védmüveket és a futóárkokat. A cár ezután bárom közeli faluba is elnézett, amelyekben a katholikus templomokat a német tüzérség a harcban elpusztította. Megfelelő 'pénzösszegeket bocsátott rentörése alkalmából. Az iidözlő táviratra a cár tására és parancsot adott ki, hogy az Ivangorod tájékára visszatérő lakosságot pénzsegéllyel lássák el. Azután annak a nézetének adott kifejezést, hogy az ellenséget meg fogják semmisíteni. A cárné jelen volt a küldöttség fogadásánál. Török győzelmek Egyiptomban Konstantinápoly, november 19. A főhadiszállásról jelentik: Az összes harctereken sikerrel folynak az ütközetek. Az egyiptomi határon küzdő csapataink elfoglalták Kalatiií-Nahl helységet, amely 120 kilométernyire van tul a határon és kitűzték ott a török lobogót. Azok a csapatok, amelyek Lazisztanon átvonulva orosz területre léptek, heves harc után, Isten segítségével megverték az oroszokat és nagy veszteségeket okoztak nekik, miközben száz foglyot ejtettek és több hegyi ágyút zsákmányoltak, fenekűi az orosz flotta. Konstantinápoly, november 19. A főhadiszállás este nyolc órakor a következő jelentést-teszi közzé: Hajórajunk, amely a Fekete-tengeren levő orosz flotta felkeresésére futott ki, Szebasztopol magassági foka alatt egy két páncélos hajóból és két cirkálóból álló orosz hajórajra akadt, amellyel harcba bocsátkozott. Az ellenséges hajóraj Szebasztopol irányában visszavonult. A mi hajórajunk üldözte. A harc eredményét később fogjuk közzétenni. Konstantinápoly, november 19. Éjfélkor a főhadiszállás a következő jelentést teszi közzé: A török császári flotta Szebasztopolnál összeütközött az orosz flottával, mely Trapezuntot bombázni merészelte. A harcban egy orosz páncélos hajó komoly sérüléseket szenvedett. Az orosz flotta többi hajói a sürü köd védelme alatt Szebasztopol irányában elmenekültek, hajóinktól üldözve. AZ ANGOLOK BOMBÁZNAK EGY TÖRÖK KIKÖTŐT. Páris, november 19. A Newyork Herald párisi kiadása jelenti: Angol cirkálók a SejkSaid kikötőt, amely Perírn mellett fekszik, erős bombázás alá vették. A bombázás után indiai katonák szállottak partra, akik kifosztották az arzenált. Az orosz csapatok megerősítése a Kaukázusban. Berlin, november 19. A kaukázusi hadsereg főparancsnoka, Sabilow tábornok közölte az orosz főhad vezetőséggel, hogy a kaukázusi határon a török csapattestek sokkal nagyobb számban, vonultak fel, mint azt hitték. A nagy tömegben felvonuló törökök most már nemcsak a • kaukázusi határvidékei, hamva az ország belsejét is fenyegetik, a minek következményeképen a lakosság pánikszerűen menekül az ország belseje felé. Az oroszoknak feltétlenül csapatmegerösitésekre van szüksége, ha sikeres akarják fölvenni a harcot. A kaukázusi hadsereg főparancsnokának erre az értesítésére az a válasz érkeSzcrbia, november 19. Sabácban egy magyar főhadnagy — repülőgéptestületünk egyik legkiválóbb tagja, — aki hétfőn délben elröpült a szerb csapatok fölött a levegőben való terepszemléjéről ezeket mondotta égy újságírónak: — Sábáéból végig a Száva mentén elrepültem Obrenovác fölé. Itt Stremsicánál, Jasnaknál és Drasevácnál, tíz kilométernyire Obrenováctól, .csapatainkat csaíatüzben láttam a szerbekkel. Mindenütt óriási magasban a szerb csapatok nyomát követtem \és megállapíthattam, hogy a szerb katonák a Koiumbara-folyő balpartján Lazarevác felé vonulnak vissza, ahol ugy látszik nagy csata lesz, rnerí itt nagyobb erőt összpontosítanak. Lazareváctól Valjevó alá Ljusica felé húzódik visszavonulási vonaluk. Nagyobb sereg ÁrangyeSovác felé tart. A mennyire a magasból megállapíthattam, a visszavonulás futásnak illik be. Sabác sötétben volt már, amikor Valjevó elestének híre elterjedi. A katonák öröme leírhatatlan volt, a katonák az utcákon táncoltak s magyar katonáink egy üj dalt: Nisbe megyek rózsám . . . kezdetűt énekeltek. MEGBÉKÜLT A LAKOSSÁG VALJEVÓBAN. Szerbia, november 19. A birtokunkba került falvak lakossága nagvrészt elmenekült. Megállapítást nyert, hogy errefelé a lakók helyzete nem volt Ínséges. Baromfi, sertés, juh, kecske még most is bőven van az elhagyott községekben. Szarvasmarhának, lónak, szekérnek azonban nyoma sincs. A magtárak is teljesen üresek. A boltokat, a jobb házak lakásait kiifosztva találták csapataink. Minden egyes esetről jegyzőkönyvet vett .fel már működő tábori csendőrségünk, amely ideiglenesen a közigazgatást is vezeti. Valjevó lakosságrínak visszamaradt része nem viselkedik ellenségesen, orvtámadásokra nem kerül sor. Ugv látszik, e vidék lakossága bele törődött sorsába, nem bízik többé katonáiban. Jelentkezési kötelességüknek s a többi előirt közigazgatási intézkedésnek megfelelnek zett. hogy Suchomlinőw hadügyminiszter, legközelebb Tifliszbe érkezik, hogy megbeszélje a további teendőket. A kaukázusi hadsereg főparancsnokságánál a hadügyminiszter megérkezését mindennapra várják. ENVER PASA DRINÁPOLY HELYŐRSÉGÉHEZ. Konstantinápoly, november 19. Én veipasa, a török hadügyminiszter, nagy kísérettel Drinápolyba utazott, ahova ma reggel érkezett meg. A hadügyminiszter először a helyőrség felett tartott szemlét, majd a tüzérségi laktanyában hosszas tanácskozáson fogadta a drinápolyi katonai parancsnokokat. A tüzérségi laktanyában a drinápolyi görcg lakosság egy küldöttsége kivánt tisztelegni a hadügyminiszter előtt, Enver pasa azonban, nagy elfoglaltságára váló hivatkozással nem fogadta a küldöttséget. A helyőrség nagy lelkesedéssel fogadta a hadügyminisztert, aki a csapatokhoz rövid beszédet intézett. A török birodalom és az izlám, a legnagyobb veszélyben forog, — mondotta Enver pasa. — Hiszem és remélem. hogy minden török katona teljesíteni fogja kötelességát, mellyel hazájának tartozik, mert ezen múlik a törők birodalom és az izlám sorsa. a közrend biztositékául kiválasztott túszok is szó nélkül álltak a hadvezetőség rendelkezésére. ftlaggar terűiéiről kivertük az utolsó szerb csapatot Sabác, november 19. A főparancsnokságra kedden délben jelentés érkezett, hogy csapataink Boíjevci-töi keletre Ostruznicáig kiverték a szerbeket. Ezek, néhány százan, még szeptember 26-án átjöttek magyar területre és Kupinovo felé akartak eljutni. Katonáink azonban rajtuk ütöttek és visszaszorították őket. Azóta a szerbek kitűnően eísáncolva Boljevci mellett feküdtek a betonfödözékekhen és megszállva tartották a Száva U alakú fórdulóját. Tegnap éjszaka honvédeink általános rohammal nekimentek a sáncoknak és kikergették a szerbeket. Két óra hosszat tartott ez a roham, amelynek a szerbek részéről igen sok áldozata volt. Aki csak elkerülhette szuronyainkat, befutott a Szávába. Úszva akartak átérni a túlsó parira, de sokan belevesztek a Szávába. EGY SVÉD LAP SZERBIAI ELÖNYOMULÁSUNKRÓL. Stockholm, november 19. A Stockholms Dagblad inai számában a helyzet igen érdekes leírását adja katonai munkatársa tollából. A cikk szerbiai előnyomulásunkról a következőket mondja: „Az osztrák-magyar hadsereg Szerbiában, ahol sok ideig csönd volt, igen hatalmas offenzívába kezdett. Az utolsó rapportOkból látni, hogy Krupanja mellett és még tovább keletre az előnyomulásuk igen jól halad a szerbek nagy ellentállása dacára is, melyet azok Potícrek tábornok ellen kifejtenek. Ugy látszik, hogy ezt a gyors előretörést az időjárási viszonyok erédményezték, melyek hatalmas erőkifejtést követetnek. Nagy eredményeket kell elérni, midőn beáll a tél és a hólepte magas hegyek minden ujabb hadi operációt lehetetlenné tesznek."