Délmagyarország, 1914. november (3. évfolyam, 279-308. szám)

1914-11-18 / 296. szám

Szeged, 1914. november 18. DÉLMAGY A BORSZAG 3 Berlin, november 17. (A raagy főhadi­szállás délelőtti jelentése.) A nyugati had­szintéren a tegnapi napon is általában nyu­galom volt. Verdimtől délre és Cirley-töl északke­letre a franciák sikertelenül támadtak. (Köz­li a magyar minisziterelinölki 'Sajtóosztály.) Ilága, november 17. A Göteborgs tian­dels Tidningen a nyugati harctérre kiküldött munkatársától tudósítást közöl a németeknek a délnyugati Belgiumban elért nagy sikerei­ről. A tudósítás azzal kezdődik, hogy a né­meteknek ujabb sikerei a taktikai jelentősé­gen kiviil még morális jelentőségűek is. Ypernt a szövetségesek kiürítették, ami a né­met seregeknek előnyomulását a tengerpart felé rendkívüli módon megkönnyíti. A Dix­muiden bevétele előtt lefolyt harcokról a tu­dósító elmondja, hogy a németek támadása különösen a francia gyalogság ellen irá­nyult, amely sehogy sem tudott a németek szuronytámadásának ellentállni. Az angolok "agy gyorsasággal a szorongatott francia se­reg segítségére siettek, nyilván azzal a cél­lal, hogy egyrészt az elvesztett fontos pozí­ciókat visszaszerezzék, másrészt pedig, hogy megakadályozzák azt, hogy a németek még több 'francia foglyot ejtsenek. Azonban az ö akciójuk is kudarcot vallott. A németek a •kiürített Ypernnel egyidejűleg az ettől észak­ra fekvő Langemarckot is bevették. A kiürí­tett Ypern sokat szenvedett a néniét ágyuk tüzétől. UJABB HARC A TENGERPARTON. Amsterdam, november, 17. A Handels­blad jelenti: Az Yser mellett véget ért a tü­zérharc. Osztende irányából ismét ágyúdör­gés halaltszik. Francia sikerek a hazugságok mezején. Bécs, november 17. Konstantinápolyból táviratozzák a Neue Freie Presse-nek: Ri­faat pasa párisi volt török nagykövet, aki ideérkezett, elbeszélte, hogy mikor elhagyta Bordeaux-t és Svájc földjére ért, elképedve látta a svájci lapokban, hogy mennyire félre­vezették őt és diplomata-társait Bordeuxban. Azt hitte álmodik, mikor a svájci lapokat ol­vasta. Bordeauxban valamennyi állam diplo­máciai képviselője szentül meg volt győződ­ve arról, hogy az oroszok leverték a német birodalom és az osz­trák-magyar monarchia hadseregeit és hogy a német seregek már kiürítették a kezdetben megszállott francia területeket. Olyan szigo­rú volt a cenzúra Bordeauxban táviratokra, de még levelekre is, hogy még a diplomaták san értesülhettek az igazságról. Idő kellett hozzá — beszélte el Ri'faat pasa — inig Svájc­ban beletalálta magát a való tényállásba és mig felocsúdott abból a megtévesztésből, a melybe őt és diplomata társait a lakossággal együtt Bordeauxban a francia kormány ej­tette. FRANCIA ELMÉLKEDÉS A HELY­ZETRŐL. Berlin, november 17. Francia hivatalos részről a harctéri helyzetet igy jellemzik: Ami eddig a harctéren történt, nem ve­reség az egyik oldalon és nem győzelem a másik félre nézve. Amit a németek szívós támadásaikkal Belgiumban és Armentieres környékén, úgyszintén Arras vidékén ter­veznek, az ha sikerül, igazi győzelmet hozna ellenségeinknek, mert ily módon az egész francia balszárnyat visszavonulásra kénysze­rítené és kierőszakolná, hogy a francia had­sereg .félbeszakítsa a küzdelmet és újból szervezkedjék, hogy veszteségeit pótolja. Eb­ben 'az esetben a németek megengedhetnék maguknak, hogy haderejüknek csupán legcse­kélyebb töredékét hagyják hátra a levert francia balszárny sakkbantartására és minden erejüket összeszedve, a keleti harcvonalra vi­hessék át a támadást, 'hogy döntő ütközetet csikarjanak ki. Arról, szó sem lehet, hogy a németek kivonják seregeiket Belgiumból. OROSZORSZÁG ULTIMÁTUMA ROMÁ­NIÁHOZ ÉS BULGÁRIÁHOZ. A Prager Tagblatt-nak táviratozzák Konstantinápolyból: Itt az a hir, hogy Orosz­ország ultimátumot intézett Romániához és Bulgáriához, mert megtagadták az orosz csapatoknak és hadianyagoknak saját terü­letükön való átszállítását. Anglia rövid Háborúi akar. Londonba 1 jelentik: A Westminster Ga­zette cikket ir arról, hogy Anglia kötelessége, hogy a háborút a lehetőség szerint minél rö­videbb idő alatt fejezze be. Ez kötelessége nemcsak önmagával, hanem szövetségeseivel szemben is, amelyek az ellenség dühének leginkább ki vannak téve. Amsterdamból jelentik: Az amerikai Wmschington Bőst,' amely eddig feltűnő an­gol baráti ágával tünt ki, legutóbbi vezér­cikkében élesen támadja Nagy brittan,niát. A cikk többek között a következőket irja: — Anglia presztízsének legnagyobb ré­szét ele eszitette a jelenlegi háborúban. Az a szánalmas segítség, amelyben ezideig szövet­ségeseit részesítette, hozzájárult ahoz, hegy a szövetséges.seregeket elkedvetlenítse és ba­torta-laaitsa, a szövetségesektől pedig összes barátaikat elfordítsa. Mert bár millió bátor katona és tengerész áll rendelkezésére, ám­bár az ország sorsa forog kockán, Anglia kormányzói mégis rendkívül gyenge férfiak­nak mutatkoztak, haboztak és tetteikből hi­ányzott -az linicáativa. Az angol népnek eláll­hatott a lélegzete, mikor Yarmcuth bombázá­sáról és Graddock admirális hajóhadának megsemmisítéséről értesült.••Mi lesz az angol tengeri urahráimal? Hol maradt a régi szel­lem? Meghált?' A német flotta még egészen fiatal, parancsnokai és tengerészei aránylag még újoncok az angolokéhoz képest. Mégis csodákat mutatott bátorságban s merészség­ben, mig a'sokkal hatalmasabb és erősebb an­gol flotta belül rothadásnák indult. Ha az an­gol flottának már nincsenek Nelsonjai, adja át a vezetést és- a főparancsnokságot a japán Togo admirálisnak! Az angol tekintély csök­kenése hátrányos' a szövetségesek minden ténykedésére nézve és elfordítja tőlük az egész világ szimpátiáját. Ha Anglia ön-ma­gában rom kíván segíteni, nem várhatja el, hogy mások regitsenek rajta. A vesztő fél számára nincs a világnak ideje. Ha. egy nem­zet, mint az angol, már lefelé halad, akkor gyorsan eléri a teljes nwgmmmimlést, A -múltja nem jelent semmit, ha a jelene nem méltó a múltjához. Ha Angliát most legyőzik, ami az eddigiek szerint valószínűnek látni, akkor Nagybrittannia elveszett és meg van alapiéra Németország világuralma! A helyzet Szerbiában. Egy -előkelő katonai szaktekintély a Neue Freie Presse mai számában a fönti eimeu a következőkben ismerteti a szerbiai helyzetet: -Erőteljesen és fényesen folyik mostani offenzívaink Sz-erbiába-n. .Nem hiába appellált Potiorek táborszernagy -november 5-iki Lia-d­tser-egpar-alraesábain ic&apótjaink ál dc-zatikészsé­gére, egyúttal rámutatva a hadjáratnak még a tél beállta, előtt való csábító perspek­tíváját®. a mindjárt rá következő napokban a szerbekre "gyors, -erőteljes m^pást mértek. (Ezen harcok szintere Szerbia északnyu­gati csücskéje, északon és nyugaton azon szög által határolva, melyet a Száva a beléje torkolló Dunával képez, keleten az Usce— Valjevo, délen a Ljubovija—VaIjevo vonal­lal bezárva. Ez -a terület mintegy 7—8000 négyszögkilométernyi. -Szerbia területe a bal­káni háború utáni növekedés nélkül 50.000 négyszög ki-lométer. A harctér szabálytalan négyszög, melynek -egy-egy oldala átlag 70—80 -kilométer -hosszú. Ha valaki csodálkozik azon, hogy a had­müveletek aránylag oly kis területen foly­nak, ahelyett hogy — mint sokszor hallhatni, nagy erővel nyomulnánk a Móra-völgyén keresztül az ellenség szivébe, ugy az ellen ellenvetés tehető. A földrajzi helyzet magá­val hozta, hogy hadseregünk egy részét az okkupációs területen mozgósítottuk -és ké­szenlétben tartottuk. Ennek természetes tá­madási iránya Szerbia nyugati határa, a Du­nán keresztül. Mivel a szerbek csaknem egész erejük, t a nevezett csücskében koncen­trálták, a magunk részéről tekintetbe kellett vennünk a határos északi frontot a Drina betorkclásától keletre Sábáéig, mivel a két 'arcélről való támadás előnye kézenfekvő. A szerb erők jelenleg legalább még 200.000 em­berre becsülhetők; ennek következtében min­den rendelkezésünkre álló erőt itt 'kellett fel­használniuk, hogy kellően megfogjuk az el­lenséget, hacsak nem akartuk kitenni ma­gunkat .annak a veszélynek, hogy izoláltan vereséget szenvedjünk. iA Mora-völgy-be való betörést, mely magában véve bármily elő­nyösnek ós eredményesnek látszik, csak i-n­ferioris elelnségg-e-1 szemben engedhettük vol­na meg magunknak vagy csak akkor, ha te­kintélyes túlerővel rendelkeztünk volna. Eb­ből következik, hogy ilyen luxust nem enged­hettünk meg magunknak. . A szerb sereg általában két tompaszögű arcvonalban állott; az egyik a Ljesnica—Sa­bác vonalon, mintegy 60.000 ember, a másik Lomica—Krupamj—Ljuborija v. na.lcn, kö­rülbelül 130.000 ember. A szerb állások "10­ny-ös és domináló begyhátakon voltak, meg­erősítve .minden modern technikai raffine­menttel. Ennek megfelelően nekünk is két arcvonalunk volt. Mindkét serég-csoportunk november 7-én együtt működésben kezdte a támadást. Először megtörtük a. szerb nyu­gati frontot, amely kelet felé vonult vissza és amelyet, üldözőbe vettünk. Azáltal, hogy üldöző, balszárnyiunk délen a másik . ellensé­ges front (C-er Plauina) mellett haladt el, ez is nehéz helyzetbe jutott. Északt csoportunk heves támadása, amely látszólag erős bal (keleti) szárnnyal működött, elvégezte a. többit UflKlüaa •••••••••••••••••BBB •••••Baa BBIIISCI VB Adakozzunk a Vörös Kereszt Egyesö­letnek ! Segítsük a hadbavonulíak családjait és az eleseitek hozzátartozóit l

Next

/
Oldalképek
Tartalom