Délmagyarország, 1914. november (3. évfolyam, 279-308. szám)

1914-11-18 / 296. szám

Szeged, 1914. november 18. DÉLMAGY A BORSZAG 3 Berlin, november 17. (A raagy főhadiszállás délelőtti jelentése.) A nyugati hadszintéren a tegnapi napon is általában nyugalom volt. Verdimtől délre és Cirley-töl északkeletre a franciák sikertelenül támadtak. (Közli a magyar minisziterelinölki 'Sajtóosztály.) Ilága, november 17. A Göteborgs tiandels Tidningen a nyugati harctérre kiküldött munkatársától tudósítást közöl a németeknek a délnyugati Belgiumban elért nagy sikereiről. A tudósítás azzal kezdődik, hogy a németeknek ujabb sikerei a taktikai jelentőségen kiviil még morális jelentőségűek is. Ypernt a szövetségesek kiürítették, ami a német seregeknek előnyomulását a tengerpart felé rendkívüli módon megkönnyíti. A Dixmuiden bevétele előtt lefolyt harcokról a tudósító elmondja, hogy a németek támadása különösen a francia gyalogság ellen irányult, amely sehogy sem tudott a németek szuronytámadásának ellentállni. Az angolok "agy gyorsasággal a szorongatott francia sereg segítségére siettek, nyilván azzal a céllal, hogy egyrészt az elvesztett fontos pozíciókat visszaszerezzék, másrészt pedig, hogy megakadályozzák azt, hogy a németek még több 'francia foglyot ejtsenek. Azonban az ö akciójuk is kudarcot vallott. A németek a •kiürített Ypernnel egyidejűleg az ettől északra fekvő Langemarckot is bevették. A kiürített Ypern sokat szenvedett a néniét ágyuk tüzétől. UJABB HARC A TENGERPARTON. Amsterdam, november, 17. A Handelsblad jelenti: Az Yser mellett véget ért a tüzérharc. Osztende irányából ismét ágyúdörgés halaltszik. Francia sikerek a hazugságok mezején. Bécs, november 17. Konstantinápolyból táviratozzák a Neue Freie Presse-nek: Rifaat pasa párisi volt török nagykövet, aki ideérkezett, elbeszélte, hogy mikor elhagyta Bordeaux-t és Svájc földjére ért, elképedve látta a svájci lapokban, hogy mennyire félrevezették őt és diplomata-társait Bordeuxban. Azt hitte álmodik, mikor a svájci lapokat olvasta. Bordeauxban valamennyi állam diplomáciai képviselője szentül meg volt győződve arról, hogy az oroszok leverték a német birodalom és az osztrák-magyar monarchia hadseregeit és hogy a német seregek már kiürítették a kezdetben megszállott francia területeket. Olyan szigorú volt a cenzúra Bordeauxban táviratokra, de még levelekre is, hogy még a diplomaták san értesülhettek az igazságról. Idő kellett hozzá — beszélte el Ri'faat pasa — inig Svájcban beletalálta magát a való tényállásba és mig felocsúdott abból a megtévesztésből, a melybe őt és diplomata társait a lakossággal együtt Bordeauxban a francia kormány ejtette. FRANCIA ELMÉLKEDÉS A HELYZETRŐL. Berlin, november 17. Francia hivatalos részről a harctéri helyzetet igy jellemzik: Ami eddig a harctéren történt, nem vereség az egyik oldalon és nem győzelem a másik félre nézve. Amit a németek szívós támadásaikkal Belgiumban és Armentieres környékén, úgyszintén Arras vidékén terveznek, az ha sikerül, igazi győzelmet hozna ellenségeinknek, mert ily módon az egész francia balszárnyat visszavonulásra kényszerítené és kierőszakolná, hogy a francia hadsereg .félbeszakítsa a küzdelmet és újból szervezkedjék, hogy veszteségeit pótolja. Ebben 'az esetben a németek megengedhetnék maguknak, hogy haderejüknek csupán legcsekélyebb töredékét hagyják hátra a levert francia balszárny sakkbantartására és minden erejüket összeszedve, a keleti harcvonalra vihessék át a támadást, 'hogy döntő ütközetet csikarjanak ki. Arról, szó sem lehet, hogy a németek kivonják seregeiket Belgiumból. OROSZORSZÁG ULTIMÁTUMA ROMÁNIÁHOZ ÉS BULGÁRIÁHOZ. A Prager Tagblatt-nak táviratozzák Konstantinápolyból: Itt az a hir, hogy Oroszország ultimátumot intézett Romániához és Bulgáriához, mert megtagadták az orosz csapatoknak és hadianyagoknak saját területükön való átszállítását. Anglia rövid Háborúi akar. Londonba 1 jelentik: A Westminster Gazette cikket ir arról, hogy Anglia kötelessége, hogy a háborút a lehetőség szerint minél rövidebb idő alatt fejezze be. Ez kötelessége nemcsak önmagával, hanem szövetségeseivel szemben is, amelyek az ellenség dühének leginkább ki vannak téve. Amsterdamból jelentik: Az amerikai Wmschington Bőst,' amely eddig feltűnő angol baráti ágával tünt ki, legutóbbi vezércikkében élesen támadja Nagy brittan,niát. A cikk többek között a következőket irja: — Anglia presztízsének legnagyobb részét ele eszitette a jelenlegi háborúban. Az a szánalmas segítség, amelyben ezideig szövetségeseit részesítette, hozzájárult ahoz, hegy a szövetséges.seregeket elkedvetlenítse és batorta-laaitsa, a szövetségesektől pedig összes barátaikat elfordítsa. Mert bár millió bátor katona és tengerész áll rendelkezésére, ámbár az ország sorsa forog kockán, Anglia kormányzói mégis rendkívül gyenge férfiaknak mutatkoztak, haboztak és tetteikből hiányzott -az linicáativa. Az angol népnek elállhatott a lélegzete, mikor Yarmcuth bombázásáról és Graddock admirális hajóhadának megsemmisítéséről értesült.••Mi lesz az angol tengeri urahráimal? Hol maradt a régi szellem? Meghált?' A német flotta még egészen fiatal, parancsnokai és tengerészei aránylag még újoncok az angolokéhoz képest. Mégis csodákat mutatott bátorságban s merészségben, mig a'sokkal hatalmasabb és erősebb angol flotta belül rothadásnák indult. Ha az angol flottának már nincsenek Nelsonjai, adja át a vezetést és- a főparancsnokságot a japán Togo admirálisnak! Az angol tekintély csökkenése hátrányos' a szövetségesek minden ténykedésére nézve és elfordítja tőlük az egész világ szimpátiáját. Ha Anglia ön-magában rom kíván segíteni, nem várhatja el, hogy mások regitsenek rajta. A vesztő fél számára nincs a világnak ideje. Ha. egy nemzet, mint az angol, már lefelé halad, akkor gyorsan eléri a teljes nwgmmmimlést, A -múltja nem jelent semmit, ha a jelene nem méltó a múltjához. Ha Angliát most legyőzik, ami az eddigiek szerint valószínűnek látni, akkor Nagybrittannia elveszett és meg van alapiéra Németország világuralma! A helyzet Szerbiában. Egy -előkelő katonai szaktekintély a Neue Freie Presse mai számában a fönti eimeu a következőkben ismerteti a szerbiai helyzetet: -Erőteljesen és fényesen folyik mostani offenzívaink Sz-erbiába-n. .Nem hiába appellált Potiorek táborszernagy -november 5-iki Lia-dtser-egpar-alraesábain ic&apótjaink ál dc-zatikészségére, egyúttal rámutatva a hadjáratnak még a tél beállta, előtt való csábító perspektíváját®. a mindjárt rá következő napokban a szerbekre "gyors, -erőteljes m^pást mértek. (Ezen harcok szintere Szerbia északnyugati csücskéje, északon és nyugaton azon szög által határolva, melyet a Száva a beléje torkolló Dunával képez, keleten az Usce— Valjevo, délen a Ljubovija—VaIjevo vonallal bezárva. Ez -a terület mintegy 7—8000 négyszögkilométernyi. -Szerbia területe a balkáni háború utáni növekedés nélkül 50.000 négyszög ki-lométer. A harctér szabálytalan négyszög, melynek -egy-egy oldala átlag 70—80 -kilométer -hosszú. Ha valaki csodálkozik azon, hogy a hadmüveletek aránylag oly kis területen folynak, ahelyett hogy — mint sokszor hallhatni, nagy erővel nyomulnánk a Móra-völgyén keresztül az ellenség szivébe, ugy az ellen ellenvetés tehető. A földrajzi helyzet magával hozta, hogy hadseregünk egy részét az okkupációs területen mozgósítottuk -és készenlétben tartottuk. Ennek természetes támadási iránya Szerbia nyugati határa, a Dunán keresztül. Mivel a szerbek csaknem egész erejük, t a nevezett csücskében koncentrálták, a magunk részéről tekintetbe kellett vennünk a határos északi frontot a Drina betorkclásától keletre Sábáéig, mivel a két 'arcélről való támadás előnye kézenfekvő. A szerb erők jelenleg legalább még 200.000 emberre becsülhetők; ennek következtében minden rendelkezésünkre álló erőt itt 'kellett felhasználniuk, hogy kellően megfogjuk az ellenséget, hacsak nem akartuk kitenni magunkat .annak a veszélynek, hogy izoláltan vereséget szenvedjünk. iA Mora-völgy-be való betörést, mely magában véve bármily előnyösnek ós eredményesnek látszik, csak i-nferioris elelnségg-e-1 szemben engedhettük volna meg magunknak vagy csak akkor, ha tekintélyes túlerővel rendelkeztünk volna. Ebből következik, hogy ilyen luxust nem engedhettünk meg magunknak. . A szerb sereg általában két tompaszögű arcvonalban állott; az egyik a Ljesnica—Sabác vonalon, mintegy 60.000 ember, a másik Lomica—Krupamj—Ljuborija v. na.lcn, körülbelül 130.000 ember. A szerb állások "10ny-ös és domináló begyhátakon voltak, megerősítve .minden modern technikai raffinementtel. Ennek megfelelően nekünk is két arcvonalunk volt. Mindkét serég-csoportunk november 7-én együtt működésben kezdte a támadást. Először megtörtük a. szerb nyugati frontot, amely kelet felé vonult vissza és amelyet, üldözőbe vettünk. Azáltal, hogy üldöző, balszárnyiunk délen a másik . ellenséges front (C-er Plauina) mellett haladt el, ez is nehéz helyzetbe jutott. Északt csoportunk heves támadása, amely látszólag erős bal (keleti) szárnnyal működött, elvégezte a. többit UflKlüaa •••••••••••••••••BBB •••••Baa BBIIISCI VB Adakozzunk a Vörös Kereszt Egyesöletnek ! Segítsük a hadbavonulíak családjait és az eleseitek hozzátartozóit l