Délmagyarország, 1914. november (3. évfolyam, 279-308. szám)

1914-11-17 / 295. szám

Szeged, .19.14. november 17. DÉLMAGYARORSZAG 7 Pokol rémségei. A Daily Telegraph haditudósítójától. Kedden érkeztem (Furuesbe, Egész éjjel rezegtek az ablaktáblák a szakadatlan meny•dörgéstől, amely kelet felől hatolt- hozzánk. Szerdán a piactéren találkoztam Broqueville úrral, a belga miniszterelnök illával, aki dr. Munro ibires röpül ők órházáv.a.1 indult Dixmuide felé. Engedélyt nyertem, hogy vele utazhassam. Vonatunk két kórházi és négy túrakocsiból állott, A résztvevők valamenynyien, orvosok, egészségügyi személyzet és négy angol hölgy modern hadifelszerelésben voltaik. Mig a harcvonal felé robogtunk és kilométerről kilométerre haingosabb és fenyegetőbb lett az ágyúdörgés, mindjobban tapasztaltuk, hogy a motorkocsik mennyire átalakítják « hadviselést és ihogy a háború egész gépezete ennek a. forgalmi eszköznek jelenlététől vagy hiányától függ. Mindén ut, amely a tűzvonal,hoz vezet, valósággal tele volt rakva mindenféle tipusu és gyártmányú motorkocsival. Végtelen, szakadatlanul tovagördülő áradatban jöttek ós mentek. Csakhamar Qudecapelle faluhoz értünk, ezzel a harctérre jutottunk. Csak egy fotografikus körkép adhatná vissza ezt a rémesen szép látványt. Képzeljünk el teljesen sik tájat, lángban álló falvakkal és városokat. A láthatárt két mérföldnyire előttünk átláthatatlan füstfal fogja el, amely mögött minden eltűnik. A gránátok süvöltenek, a falvak ós tanyák fölött szétpukannak és a földre csapódnak. Mindenütt a srapnel fehér gőze és nagy, csigaalak u füs! felhői a „Jaek Jolmsarí'-nak, amint az angolok a mi nehéz ágyúinikat nevezik, a házak és a templomok rommá döntve és föld fölturra. -Embert nem süritu lehet látni a .modern háborúban. Hogy Krupp, Schneidér-iCreusot és társa uralt pokoli szerszámai elől meneküljenek, beássák magukat a iföldbe s időrőlidőre mutatkoznak a lövészárok fölött, hogy egy-egy lövést leadjanak. De ekkor a német ütegek tüzelése oly retenetes volt, hogy a belga katonákat és a. francia tengerészeket folytonosan kiűzte f utó árkaikból és védőmüveikből s ezek most őrült futásban kerestek máshol menedéket. .A menekülők között parasztok és polgárok kis csoportjait is lehetett látni, miután pincéik is kezdtek beumlani. A szerencsétlenek amennyire tudtak, futottak, halálra rémülve a folyton robbanó gránátoktól. A német tüzelésnek ebbe a .pokoli lármájába, belevegyült a puskák ós mitrailleuse-k szünetlen ropogása. Ugy .hangzott ez, mint a hegedű finomabb hangja a fuvóhangszerek harsogása mellett. Qudecapelkn tul vége lett a gépkocsik áradatának és az ut három kilométernyire nyílegyenesein nyúlt előttünk. Jobbról Dixnmide. Ez a város -volt a német- támadás célpontja. és ki kell jelentenem, hogy soha város szörnyűbb tüzelést nem szenvedett, A német gránátok oly sűrűn robbantak fölötte, hogy lehetetlen volt megszámolni, hány jutott egy percre. Belecsaptak a tetőkbe, egész utcákat romokba döntöttek, fölforgatták az utakat, téglákat ós cserepeket szórtak minden irányiban. A katonák, kik a tűzvonalból visszajöttek, rémes híreket hoztak. A sebesültek százairól, akik ápolás nélkül hevernek az utakon és >a városban, a németek szörnyű tömegéről, amely áradásként föltartózhat atlanul tör előre. A gránáttüztől féltek mindnyájan legjobban. A belgáknak kevés: tábori ütegük volt- és a harctéren teljesen az ellenség uralkodott nehéz mozsaraival. Mihelyt a belga üteg viszonozni akarta a tüzelést, a német „Jack Johnson"-ok darabokra tépték, Igy a gyalogság a sáncokban, «melyek a város körül húzódtak, teljesen a tejút erejére volt utalva. A röpülő kórház egy pillanatig sem habozott, hogy a kocsikat Dixmuideig vigye, hogy minél több sebesültet hozhasson ki ,a vámosból. Borzasztó gyorsasággal rohantunk teli át tovább, mig egyszer csak egy akadály tartóztatott föl kénünkét, amit soha életemben nem fogok elfelejteni. Egy belga üteg, amely a tüzvonalba igyekezett, alig busz perccel azelőtt egy nagy mozsárgránátnak esett áldozatául A legteljesebb pusztulás volt ez, amit valaha életemben láttam. Aiz ágy.u előtt a, hat ló alaktalan tömeggé volt zúzva. Testrészeik az utón szanaszét hévertek, köztük egy holt belga tüzér. Az ágyú teljesen föl volt fordítva és összetörve. A rajta levő anyagukat a robbanás szétszórta, az egész utón. A lovak hullái között kétszersült, konzervdoboz, kávé, cukor és a megölt tüzérek holmija volt látható. Valamivel távolabb még négy ló hevert, amelyek nyilván egy kissé tovább vágtattak, mielőtt holtan összedőltek. Az életben maradt katonák eltakarították az akadályokat, ugy hogy továh haladhattunk. Tovább rohantunk Dixmuide felé. Mintha csak izzó olvasztó kemencébe' mentünk volna. A -város előtt egy házsoron kell átmennünk, amelyet eddig elkerült az általános pusztulás. Itt- volt a francia tartalék a házak mögé szorulva, hogy bármely percben a tüzvonalba menjen. Francia és belga orovosok itt. kezelték a számtalan sok sebesültet". Mindenki csodálkozott, hogy idáig merészkedtünk. Csak ugy röpködtek a- megjegyzések a „bolond angolok" felé. Mentünk tovább a városba. -Ott voltam Port Arthur ostrománál és Bekns-bam, .amikor a kathedrálét lőtték. Port ;Arth úrban elég borzalmas volt a bombázás, de ott mély árkok nyújtottak védelmet. Kei tusban elég biztonságban voltunk, ha a katbedrál-étól távolabb tartózkodtunk. De Dixmuide maga a polcol volt. Gondoljuk el: egy dühtől tajtékzó egész német hadtest minden tábori ágyújának és nehéz mozsarának tűzét- egyszerre zúdította a szerencsétlen városra. Nem volt egy ta-lpa-lattnyi 'hely, amelyet a. gránátok végig nem söpörtek, egyetlen ház, amely a pusztulás elől menekült volna. A látvány oly rémes, oly megdöbbentő volt, hogy emlékemben csak ugy -maradt meg, mint egy összefüggés-nélküli képsorozat valami álomból. Ahányszor gránát robbant ta fejünk fölött;, azt hittük, ütött oqlsó óránk. Igy gondolkoztak a tengerész-katonák is közelünkben, .akik szorosan összehuzódak. A városháza előtti nyi-lt tér igazán maga a pokol volt. A gránátok szakadatlanul hullottak ide s ezenfelül süvöltöttek a. golyók a németeik közeli futóárkaiból. A városháza szomorú látványt nyújtott. Tetejét egy gránát szétrontotta. A közelben egy épület égett, régi templomnak látszott s a. városházát föl gyújtással fenyegette. A város,háza •lépcsőjén egy holt tengerAszkat-ona feküdt, akit nyilván akkor talált a golyó, amikor az épületben menedéket keresett. Egy francia, orvos azt mondta, hogy sebesülteket a pincékből kell .fölhoznunk, Avárosban leírhatatlan rémület és k'haos •uralkodott. Szanaszét hevertek a holt katonák, kerékpárok, élelmiszerek, különösen kenyerek. Ritkán láttam ennyi kerékpárt egy csomóban. Ugy látszik azok a kerékpárosok hagyták itt. akik i-nen a tüzvonalba mentek. Síeltünk a pincéikbe éa föliordtnk a sebesülteket. Ép ebben a pillanatban, kevéssel alkony előtt, fogtak hozzá a németek a döntő rohamhoz. Dixmuidet, délről -meg -akarták kerülni ós a kis St. Jacques Capelle község dühös •gyalogsági harc színhelye lett, A puska- és gépfegyver-tiüz egy pillanatig sem: szünetelt. Golyókai vol-t tele a levegő. A francia erősítéseik' egy darabig nem tudtak tpgiteni, minhogy lehetetlen volt Dixmuidebő] kimenni. A sebesültek végtelen sorban jöttek a, tűzvonalból mászva és bicegve, mindegyik másmás hirrel. Némelyek azt hitték, hogy a franciák 'és a belgák nem fogják védeni a, várost. Mások azonban kijelentették1, ihogy mindennek vége és a németek nemsokára bevonulnak a városba... AZ OLASZ HADERŐT FEJLESZTIK. Rómából jelentik: A míniszterttínács négyszáz millió Urát szavazottt meg hadicélokra. Ez az öszeg azonban olyan kiadások fedezésére való, amelyeket a kormány már régeben felhasznált. A hadügyminisztérium azonkívül hétszázötven millió Urát fordít a hadsereg harci készségének biztosítására. KANADÁBAN IS FÉLNEK A NÉMET FLOTTÁTÓL. A Manchester Guardian jelenti Londonból: Hivatalos ottawai jelentés szerint a Borughton Strait nyugati részét (a Vancouver szigetek közelében) védelmi célokra elzárták. A Spee gróif parancsnoksága alatt álló hajórajról érkezett utolsó hir azt közölte, hogy a hajóraj észak felé halad. Bár hivatalosan kijelentik, hogy a védelem tervei teljesen elkészültek. Vancouver lakossága mégis fél az ellenséges hajók bombázásától. Görögország fegyverkezik. Bukarestből táviratozzák: Az Adeveruínak jelentik Galacból, hogy az ottani görög kolónia 1885-ik korosztálybeli katonakötelesei Áegnap behivólevelet kaptak hazulról. Genfből táviratozzák: A francia pénzügyminiszter közölte Venizolesz görög miniszterelnökkel, hogy a francia kormány elhatározta, hogy az 500 milió frankot kitevő görög államkölcsön -második részletét, amelytt a háború kitörésekor kellett volna folyósítani, 20 millió frankot ad ki. Az angol kormányzat is 40 milliót ad Görögországnak, hogy kiválthassa az angol hajógyáriakban megrendelt és elkészült cirkálóit. Szerbia nem hagyja Macedóniát, Bécs, november 15. A Südslavische Rorrespondenz-nek jelentik Szófiából: Pasics miniszterelnök fogadta a Messagero Nisben tartózkodó munkatársát, aki előtt a macedóniai kérdésről a következőket jelentette ki: — Bulgária lehetetlenné tette a balkán szövetség létrejöttét, mert azt kívánta, hogy Szerbia mondjon le Macedóniáról. Szerbia ezt nem tehette mindaddig, amig más területi kárpótlás nincs kilátásban számára. Politikai körökben kijelentik, hogy a szerb miniszterelnök nyilatkozata ujabb bizonyíték arra, hogy a Szerbiával való megegyezés békés utón immár nem lehetséges. A nacionalista lapok most is, mint azelőtt, katonai akciót sürgetnek Szerbia ellen. BULGÁRIA ÖRÜL A SZERB VERESÉGNEK. Szófia, november 15. Az osztrák-magyar seregek sikeres offenzívája Szerbia ellen általános örömet kelt. Türelmetlenül várják a híreket uz osztrák-magyar seregek ujabb és ujabb foglalásáról. Az egész európai háborít nem érdekli a bolgárokat ugy, mint a szerb harctér. Nisből érkezett jelentések szerint futSabác-Krupanj vonalon megvert szerbek futva menekülnek. Négy ezred részint megsemmiaüit, részint fogságba került. A főhadiszállást Malfevóból Kragujevácba helyezték. Hasonlóképen nagy örömet kelt itt a törökök kaukázusi győzelme. Az itteni török követ kijelentette, hogy a török seregnek a Kaukázusban álandóan nagy sikereik vannak, különösen mióta az oroszokat kiverték első védelmi vonalukból. Mif mondanak a szerb foglyok. Pécs. november 16. Ismét szerb foglyokat szállítottak Villány—Pécsen át -a fogolytáborba. .Lehettek vagy 150-en, csupa fiatal, eléig jól kiöltözött ós szimpatikus kinézésű, rendes katonák, kik között akadt akárhány 16—18 éves is. Pénzük is szépecskén volt és