Délmagyarország, 1914. október (3. évfolyam, 248-278. szám)

1914-10-14 / 261. szám

Szeged, 1914. okóber 14. JLTÉLMAGYAROBSZAG o — Prokiích Ferenc halála. Szerdán délután 3 óraikor lesz az elhunyt Prokisch Fe­renc temetése a Miyárotsi itematő halottas há­zából. A kiváló bankember halála Szegeden városszerte mély részvétet keltett. Temesvá­•rott, ahól élete utolsó inégy évében működött Prokisch, szintén íközbecsülésben álüott. A „Temesvári Hírlap" agy ár róla: Érdemes ember dőlt kii az 'élők sorából. A csontkezű, fagyasztó Lebeliletü halál, mely moist ezerszámra szedi áldozatait, gyilkos szárnyalásEial a béke egyik emberére is le­csapott. A kiszemelt férfin, Prokisch Ferenc, az Osztrák-Magyar Bank temesvári fiókjá­nak főnöke, aki Temesvár társadalmának egyik legkimagaslóbb, legtekintélyesebb alak­ja volt. Szorgalmas, becsületes szándékkal és lelkiismerettel munkálkodó megbízott ja vélt a monarchia pénzügyi életéneik, emellett nagy tudással, egy pénzügyi kapacitás minden hozzáértésével, finomult látókörrel volt fel­ruházva. Szakirodalomban való kiváló jár­tassága hírnévhez juttatta, melyre kortársai mind ililő tisztelettel és elismeréssel fognak visszagondolni. Egyik legnagyobb becsű mü­ve. melyet a szakirodalom résziére megirt, az európai jegybankiakról szóló, tartalmas és tanulságos könyve. Érdemes óleténék tegnap délután ifél három óraikor vetett véget a ke­gyetlen halál, mely gyászba és fájdalomba boritva szerető özvegyét, két árváját, előkelő rokonságát és nagyszámú -tisztelőit, barátait. Prokisch Ferenc, az Osztrák-Magyai­•Bamk főfelügyelője ós a temesvári fiókluitiózet főnöke 1861. évi szeptember hó 8-án született Budapesten. Tanulmányait a budapasti Rö­ser-féle kereskedelmi iskolában végezte eil, ernyedetlen szorgalma és minden tudomány iránt elárult fogékonysága révén olyan ké­pesítést nyert, amely rövidesen elsőrendű állásba juttatta, Tanulmányai elvógeztével az 1882-i'k évben a budapesti Hübimayer ós Mihálovits intézet szolgálatába állott, ahol rövid gyakornokoskodás után tisztviselőnek léptették elő. Ezután már csodálatos .gyorsa­ság gal haladt előre a haladás' utján. Az 1895. év január havában, az Osztrák-Magyar Bank szabadkai fiókintézetónek főnökévé nevezte­tett ki, ahol ebben a minőségben kerek nyolc évet -töltött el. Szabadkáról Szegedre került, ugyancsak főnöki minőségben és itt iis teljes nyolc .éven át fejtett ki rendkívül érdemes munkát. Négy évvel ezelőtt, 1910. december havában neveztetett ki Temesvárra, ahol mind halála napjáig nagy sziv jósággal, pá­ratlan kollegialitással és iegfőfcépen, nagy tu­dással Látta el főnöki teendőit. Pedáns és lelkiismeretes munkásságát mindenütt nag> elismerés kisérte és az 1913-i'k év december havában munkálkodásának elismeréséül fő­felügyelővé léptették elő. Tulajdonosa volt a koronás arany érdemikeresztnek és lovagja ",a pápai Szent Gergely-rendnek. Proikisohit Szegeden a,z Aágner- és Tótih­családon kivül a Bartha-család is gyászolja. — A kötőpamut árusítása. A Központi Bizottság értesíti iá nagyközönséget, hogy kötőpamutot — bármilyen kis miemnyiségben — kilogrammonként bárom koronáért kaphat Vegman Ferenc doktornál a;z ügyvédi kama­rában. — Mágnás Elza gyilkosai. A Kúria kedden kezdte tárgyalni azokat a semmiség! panaszokat, amelyeket Turesányi Elza gyil­kosainak perében a védők és a vádló adtak be. Az idén január 9-én, mint ismertes, meg­fojtották Margit-,körúti lakásán Turesányi Elzát, akit a fél világban Mágnás Elzának ne­veztek. A nyomozás kiderítette, hogy a gyil­kosságot, és rablást Nick 'Gusztáv péksegéd és Kóbori Rózsi házvezetőnő követte el. Az es­küdtbíróság szándékos emberölésért mind a két vádlottat életfogytig tartó fegyházra itélte. A semmiségi panaszok elbírálására ma délelőtt háromnegyed 11 órákor ült össze a Kúria egyik tanácsa Vavrik Béla elnöklésével. A vádat Szőke dr. koronaügyész képviseli. A védelmet Weisz Ödön dr. és Fekete Károly dr. látja el. — Az aktuálissá vált Napoleon. A há­ború sok tekintetben tette aktuálissá I. Na­poleont. Alább néhány mondása következik. Közlésükkel nem a halálosan unalmas arany­,mondásoknak kívánunk hódolni. Azt hisszük, nem érdektelen, mint vélekedett nagy Napó­leon az angolokról és a — franciákról. — Az erkölcsi erő dönti el a harcot éis nem ia szám. — Háborút nem lelhet, rózsa,vízzel viselni. — Francia országban csekélységek nagy dolgok, az ész nem jön számításba, — Franciaország számára Páris ho,z,za a törvé­nyeket. — Páris maga Franciaország. — Az angolok nem ismernek nwigasab b érzelmeket, pénzért, mindnyájan kaphatók, — Anglia mindenben telhetetlen. — Az összes hatalmak közül Oroszországtói kell leginkább félni. ­.Egyiptom a föld legfontosabb országa. — Akié Egyiptom, azé India is. — A Kelet csak egy férfiura vár. — A hazugság mulandó, az igazság állandó. — Az igazság áttör a leg­sűrűbb ködön is és világit mint a nap. — ;Aki szerelmse az emberiességibe és mindig csak az emberiességbe, az ne viseljen, hábo­rút. — A tömeg azt tiszteli és szereti, aki­től fél. — Téli alsóruhát a harcba vonulóknak. Bokor Pál helyet tes-polgármoster a ben vé­delmi minisztériumhoz ,a következő táviratot intézte: — A szegedi segélyező központi bizott­ság .megbízásából kérem Nagy méltó ságod en­gedélyét és utasítását laira,liogy ezután az in­nen harcba vonuló csapatok elvonulásuk al­kalmával alsóruháikát az itt készített téli ateóruhával cserélhessék föl. Rekeg polgár­mester-helyettes. — Tíz parancsolat a járványos beteg­ségek idejére. 1. Tartsd testedet tisztán, fü­rödj sokszor tiszta vizben és mosd ,a kezedet szorgalmasam szapannat. 2. Eressz fényt és le­vegőt a lakásodba; nézz utána, hogy szobáid, házad, udvarod ragyogóan tiszták legyenek. Távolítsd el a legyeket és mindenféle, más bogarat, 3. Ételben és italban légy mérték­letes. 4. Ne egyél nyers, főzelékfélét, éretlen és hámozatlan vagy romlott gyümölcsöt. 5. Csak föltétlenül tiszta és lehetőleg főtt vizet igyál. A tejet is csak forralva idd. 6. Ne tégy fölösleges .beteg- és részvétlátogat, ás okait. Be­tegszobában se ne egyél, se ne igyál. 7. Ha rosszul va.gy, hivass rögtön orvost. 8. Ne vonakodjál, ha beteged van, azt orvosii tat uracsra kórházba adni. Ott szakszerű ápolás­ba Ikerül, a betegnek hatásos elkülönítése pe­dig otthon sokszor egyáltalán leheteti ,n. 9. Oltasd be magadat himlő ellen. 10. Enge­delmeskedjél a hatósági intézkedéseknek; ha mindenki megteszi a járványos betegségek ellen a magáét, akkor ki van zárva, hogy ilyen betegségek nagyobb mérvet öltsenek. Hir a DMKE-bői. A Délmagyarországi Magyar Közművelődési Egyesülőt 1913. jú­lius 6-á,n tartott közgyűlésén alapszabály mó­dosító határozatokat hozott. Azonkívül Scossa Dezső ügyvezető alelnöknek évi 2400 korona tiszteletdíj kiutalását határozta dl. A közgyű­lés alapszabálymódosításokat is tárgyalt ok­Két tűz között. Egy úriasszony a német had­seregben szolgáló testvérétől, aki eddig Franciaországban harcolt, rendkívül érdekes levelet kapott, amely ritka elevenséggel számol be a németek egy éjszakai roha­máról. A levél a következő: Kedveseim ! Bizonyára érdekelni fog ben­neteket, ha részletesen értesültök megsebe­sülésem történetéről. Szétlőtt karral fekszeím az ágyban és csak a jobb kezemet tudom használni. A stilisztika és egyéb hibákat te­hát fájdalmaimnak és tehetetlenségemnek tud­játok be. Szeptember lOén éjjel 2 óra és 30 perc­kor sebesültem meg. Húsz ütközetben vettem, részit és mindig szerencsém volt. Minden csata előtt ugy éreztem, meg fogom érni az estét — és mégis elővigyázatosság kedvéért, mindig elszívtuk a cigarettáinkat még az üt-, közét 'előtt, hogy legalább ezek kárba ne Vesszenek . . . Csak az egy csata előtt nem aggódtam, amelyben megsebesültem. Ebben a csatában — amely éjjeli szurony­tánradás volt — ember ember ellen küzdött. Ée, mint ifjúkori „hőstetteim" tanúja, bizo­nyára tudod, mennyire rajongok a küzde­lemért, a birkózásért. A csata előtt hároim nappal heves gránát­V'izben feküdtünk lövés zárkainkban. Minden 'kában vártuk a halált, amelynek szörnyű hírnökei, mint pokoli kísértetek röpködtek fe­] jünk fölött. A francia tüzérek háromszor any­nyian voltak, mint mi S! előnyomul ásna gon­dolni sem lehetett. A franciák teherkocsikon minden rendelkezésre álló és használható ágyat kiihoztak Ver dámból s ilyíormán egy bevehetetlen tüzérparkot készítettek. Mindezeket megfontolva, vezérünk szep­tember 9-én éjjel a következő napi parancsot adta ki: — A hadsereg éjjel két órakor az egész vonalon támadásba kezd. A fegyverét minden­ki elsüti. A támadás a legnagyobb csendben kezdődjék. Rövid, de világos! Komolyam vizsgáltuk egymás arcát. Mindenki tudja: aki megfuta­modik, 'a halál fia. Rá gyújtottam utolsó ciga­rettámra; éjfélig elbeszélgettünk elesett baj­társainkról lés két órakor elindultunk. Két csoportban, nesztelenül nyomultunk előre. Hirtelen lövés dördült el. Az ellenséges előőrs észrevesz bennünket, őrjöngve fellár­mázta a tábort s egy 'szempillantás alatt go­lyózáport zúdítottak ránk az őrszemek és a többi előőrsök. Most már nem használt a' titkolódzás. Lelkes hurrá! kiáltással kikergettük a fran­ciákat lövészárkaikból. ^A legközelebbi állá­saikból i>s kivertük őket. Mar két francia érez­te német kardpengém, vasát, amikor mintegy 30 méternyi távolságból hirtelen széles fron­ton; pokoli puskatüz fogadott 'bennünket. " — Hurrá! — kiáltottam előre rohanva és nem is vettem észre, hogy századom hir­telen balra húzódik, a vasúti töltés mögé. Még tíz lépésre sem jutottam, .amikor ugy éreztem, mintha kalapáccsal ráütöttek volna 'a balfelső­karomra. A földre buktam. Csak most néz­tem körül és láttam, hogy egészen egyedül vagyok. A meleg vér végig csordult a karo­mon. Gyorsan levettem a jelzősipcm szíját és szorosan a karom köré csavartam. Ezalatt csapataink borzalmas tüzelést kezdtek töltés mögül a franciákra, akik nem kevésbé hevesen viszonozták a támadást. Életem két legszörnyűbb órája követke­zett most. Húsz méternyire voltam az ellen­ség lövészvonalától, ötven méterrel hátrább a bajtársaim lövöldöztek s emellett körös­körül sötét éjszaka . . . Fölöttem, mellettem pokoli fütyüléssel sivítottak, ropogtak a go­lyók. Két golyó átfúrta a torniszteremet, egyik a kenyereszsákomat járta át, néhány pedig a csizmám sarkát sértette meg. — Szűz Mária, könyörülj rajtam! — csak ezt suttogtam; csak erre gondoltam. Arcomat a fűbe temettem és így vártaim a halált", amely' ezerszer fütyölt a fejem fölött és százszor is megsuhogtatta "mellettem kaszáját. Hogy mi menit végbe ez alatt az óra alatt a lelkemben, mi mindenre gondoltam; már neím tudom-. — Pitymalatkor megpillantottak a fran­ciák. Az egyik felém rohant, megragadott és néhány pillanat múlva az ellenséges lövész­árokban feküdtem. Nem, tudom, könyörületből tették-e, vagy csak azért, hogy könnyűszerrel elfogjanak egy németet, elég az hozzá: hadi­fogoly voltaim. Nos, legalább kikerültem a ke­reszttűzből . . . de ha arra gondoltam, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom