Délmagyarország, 1914. október (3. évfolyam, 248-278. szám)

1914-10-10 / 257. szám

Szeged, 1914. október 10. DÉLMAG Y A RORSZAG 7 Varsó heiső képe. Hogy Varsó belső élet© most milyen képet mutat, erre nézve Krakóból a. következőket jelentik: Varsó most külsőleg ugy fest, mint egy •olyan város, amely optimistának és nyugodtnak akar látszani, de belsőleg forr és forrong •minden. Az orosz 'katóságok mindent elkövetnek, hogy ezt a nyugalmat fent ártsák. Hízelegnek a lengyel: lakosságnak, terjesztik Ni•kolajevies Nikolaj nagyherceg ismert manifesztumát, .mely a .lengyelek felszabadulásáról szól; a. színházakban .a cári himnusz mellett játszák a lengyelek nemzeti 'dalát: Még nem veszett el Lengyelország s< a sajtóban hazug jelentéseket közölnek a hadjárat- állásáról. A lengyel közönség azonban várakozó álláspontot foglal el s várja az elkövetkezendő eseményeket. Borzalmas nyomor vau a munkásosztályban. Varsóban hatvanezer, Lodzban 130.000 munkás van munka nélkül. A rendőri nyomás ellenére is sürün fordul elő merénylet az utcán s az esti órákban senkinek sem biztos az élete. H:a még sokáig tart a .háború, akkor Varsóban és Lodzban az éhezők forradalma fog kitörni. E mellett a hatóságok folytatják önkényes garázdálkodásukat. Mayer rendőrmestert nemrég letartóztatták sikkasztás •miatt, Melisev színházi intendánst a lakásán internálták. A katonaság terjeszti Zsitinszid, a varsói főkormányzó győzelmiének hirét, de -a közönség értesült arról a vereségiről, amely Zsilimszkit ós Remnenkampot együttesen érte. A nyugtalanság 'és az izgalom oaőttün nő. Van ugyan egy olyan politikai csoport, mely a iPétervánrai való megegyezésnek szükségét hirdeti, s inagyon sajnálatos, hogy a cárhoz intézett, hódoló feliratot aláirta egy olyan neves író is, mint Reymont Vladiszláv. De a lengyel intelligencia távol állott ettől a hódolattól: s .Reymont. annyi szemrehányást ikapott, hogy egy nyiLt levélben önmaga jellemezte azt a hatást, amelyet magatartása keltett. Azt irja a többi közt: „Mindazoknak az ism-erőseirtinek, akilk nagy nyugtalansággal levél utján azt kérdezik tőlem, hogy nem vagyok-e elmebeteg, azt félelem, hogy teljesen egészségesnek érzem magamat," íme, a lengyel közönség beszámithatatlannak tart minden lengyel embert, aki hódolatát fejezi ki a cár iránt. A „földialatti" szövetkezetek mind erőse'bh tevékenységet fejtenek !ki. Varsóban a nemzeti-forradalmi szövetkezeteknek egész sora van, amely Ausztria, és Németország segítségével akarja elérni Lengyelországnak Oroszország uralma alól való fölszabadítását. 'Ezek titkos újságot .adnak ki, amely nagyon el van terjedve. A varsói ifjúság nagy számmal menekül át a határon s Krakóban besoralkczik a. lengyel légióba. Az orosz ihatóságofk is kísérletet tettek egy lengyel légió alakítására, de Svarszkt nendő-rágen-s vezetése alatt csak háromszáz csirkefogó gyülekezett össze, akikre még a puskát sem merték .rábízni. Ezek az önkéntesek osak a nyugodt polgárság zsebéit veszedelm-eztetik. Párisi éjszakák. Az örökké vidám, nevető Páris szivére rettenetes, nyomasztó érzés, nehezedett. A ragyogó bulvárokra sötétség borait, a járókelők színes forgatagát mintha föld nyelte volna él, a kacaj pedig elhallgatott. Alig van. most néhol valami nyoma az életnek ebben a bűbájosán, szép, pezsgő elevenségö városiban. Mintba a halál fagyos lehellete süviteti volna végig rajta. Fraintz Reichel, a Figaro krónikása, megkapó érdekességgel festi lapjában Páris esti képét. Páris, csak este mutatkozott Igazán, teljes pompájában. Mikor az első lámpák kigyúl adtaik, a széles házsorok mentén elkezdett hömpölyögni az emberáradat. Pajkos jókedv, enyelgés, tréfálkozás ütött tanyát mindenütt. Az esti utca Páris ütő ere, mely megérzi a roppant test legkisebb örömét vagy bánatát. A hadüzenet, a: mozgósítás cs.ak föl fokozta az esték élénkségét. Óriás tömeg lepte el az utakat idegfeszítő várakozásban. Aztán lassankint apadni kezdett a kedv, az élet szikrája egyre halványabban, pislogott. Most pedig mintha végkép kialvóban lenne. Becsukták a színházakat, a mozikat, a zenés-kávéházaikat. Az utcák sötétek és néptelenek, a párocskák biztosabb helyre vöuulnak, alig ődöng néhány járókelő, lépteik kísértetiesen hangzanak a ném;a fekete éjszakában. Csak néiioi lesik aggódással, imitooi tűnik föl a rettegett Zeppelin, hogy nyomában pusztulás ét halál járjon. Az emberek nem szívesen hagyják el házukat. Pedig a közbiztonság kitűnő. GaUieni tábornok az ösz~ íS.Z-C'S' kétes elemeket ettoloncoltatta. Éjfélig még az újságpaloták körül van egy kis csoportosulás. Várják a harctérről érkező Híreket és jelentéseket. Közben a kifeszített vásznon: lepereg egy-egy háborús jelenet. Majd a szövetséges francia és angol katonák alakjai jelennek meg. Félénken fölhangzik a Marseillaise. Mindez szomorúan, 'kedvetlenül. Az öröm megfagyott az ajkakon. Éjféltől fogva némaság üli meg a szárnyaszegett várost. Koronkin-t a reflektorok vakító fénye vizsgálja kutatva a? eget. Majd elmondja a komám... Jóképű kalotaszegi, fiu nyomja a kórház egyik ágyát. Át van- lőve a, -karja, Kis-Blró Andrásn-ak hívják, — -de lehet, hogy más a neve. A másik ágyon nagyokat nyög -egy sebesült. Át van- lőve a lábafeje. Limguzár Demeternek hívják, —de tehet, hogy -más a nev-e. András rászól: — Ne nyögj komám, mer' meghallják az -idegönök — és felénk bólint .a. fejével. Szóba állok vele. 'Kérdezgetem. Értelmesen, röviden- beszél. 'Nem- -tartja valami nagy virtusnak a háborút. — Hogyan sebesült meg? — kérdem; — Sokáig feküdtünk a lövészárokban', — mondja, — aztán, láttuk, hogy hiába lődözünk napestig. Mindig friss, orosz-ok jöttek, hát n-em győztük őket leszedni, annyian voltak. Rohamot vezényelt a kapitányunk, erre felugrottunk, — hát aztán, mikor vége volt, látom; hogy vérzik a karom. Biz' azt: átlőtték. — Hát futás nem volt? — évődöm vele. — Volt az is . • • Hanem azt -már majd elmondja a komáim-. u,„,*«BBMBBBCBBBnBBonBoaBaeBBnBBBBBBBii!i>BBaB<»aBHiraBaB.. Fiatal iiiuaíalnoh mmtev elsejépe szépen B butorozoftszobál 1 keres. Ajánlatok bérösszeg meg- ffl jelölésével „Kellemes otthon" || alatt a kiadóhivatalba kéretnek, ifi Jiáborus mozaikok. HA CSAK LEHETSÉGES. Ma délelőtt ás folyt -a sorozás .a régi gimnázium, 'kopottas, ódon, emeleti helyiségeiben. Sorozó® után a legények elejét, akik „tauglichoik" lettek, bevezették a díszterembe, — a diiszt .itten a hulló malter képviseli, — és tudomására hozták a vitéz-jelölteknek, hogy most az ünnepélyes eskü lététéi1 következik. Egy százados állott ,a büszke és ágaskodó csapat elé; rövid beszéd kíséretéiben előadta az eskü szentségét és fontosságát, aztán igy szólott katonás rövidséggel: — Most pedig felolvaso-in az.eskümintát, amit szórói-szóra utánam kell mondani. Egyszerre -csak néhány szót mOndo-k a butábbak kedvéért. (Ennél a megjegyzésnél mindegyik újonc a szomszédjára nézett szánakozól-aig.l) Az eskütétel mo-st megkezdődött. A százados előre mondta a formulát és a kórus szép taktusban zengte utána; majd néhány másodperc szünet következett, aztán ismét folytatták. A vége felé igy szólt, az eskü: — Tisztjeinket, tábornokainkat, -hazánkat -és királyunkat; a lőszereket ós az élelmet megvédelmezzük szárazon, vize-n és a levegőben. Mikor a kórus ezt elmondta, -egyszerre csak előlép e-gy -tanyai legény és még -mielőtt a százados tovább mondhatta volna a formulát, komoran- szólott: — Ha csak lehetséges! St NE ZAJONGJANAK. Az eskütétel után jó kedvűén -oszlottak szét a legények, természetesen megfelelő 'lárma és erő-próbálkozások kíséretében. Mikor már nagy csete-pató volt -a teremben, a sorozó-hizottság elnöke égy alezredes, dühösen kiáltott: — Csönd! Egy káplár, aki a, mérésnél állott, imóg dühös éhben adta tovább a. v-ezényszót: — Csönd legyen! Mondani se kell azcin-bain, hogy a legények nem sokat hederítettek a leiintésre, hanem. tovább is zajongták. Erre hirtelen előlép -e-gy rendőr, aki eddig az egyik sarokban szerényen meghúzódva állott és széles gesztussal parancsol: — Né zajongjanak! * A VEREKEDŐ SOMOGYI BAKA. Egy főhadnagy mesélte, iaz alábbi érdekes történetet. A főhadnagy szegedi fiu és most tért -haza sebesülten a déli harctérről. — Volt az én csapatomban, — mondotta, — egy -somogyi fiu. Odahaza a falujában a leghíresebb verekedő v-olt és amióta kiütött a háború, mindig csiak azon sopánkodott, hogy szieretn-e már rácot látni, akk-o-r majd megmutatná, hogy mi az ő „polgári foglalkozása." — Egyszer törtónt, h-cgy harminc emberrel, őrszolgálatot teljesítettem. Köztük volt -a verekedő somogyi baka is. Amint egy -dombnak a tetejére érünk, hát látom, hegy alig ötven lépésre tőlünk legalább négyszer annyi Vendéglőben KÁVÉHÁZBAN Ftíazerkeresfcedéaben MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN SZT. ISTVÁN a Iliin • ÓVAKODJÉK • CsemegeOzletb t n (} || p | a 111 8 I É t 3 S O I* t. 3Z UTÁNZATOKTÓL H