Délmagyarország, 1914. október (3. évfolyam, 248-278. szám)

1914-10-09 / 256. szám

feeged, 1914. október 9. BfiLMAGY A RüESZAG 7 Egy magyar apa levele. Egy szatmári tisztviselő, akinek a szülei Ungmegyében laknak, amint ihirét vette, bogy a Kárpátokat orosz csapatok lépték át, azonnal táviratozott az édes apjának s kérte, hogy az első vonattal utazzanak Szatmárra. A táviratra expressz levélben érkezett meg a válasz, amit az illető szívességből a név és néhány általa kivánt részlet mellőzésével itt közlgünk: Drága fiam! Szépen köszönjük a gondoskodásodat, de bizony mi már csak itt maradunk és ha még éppen százszor annyi muszka merné átdugni a képét, akkor se lehetne okunk elmozdulni hazulról. Szó sincs róla, nagy ijedelem volt a környéken, mikor erdős hegyeinken az orosz csapatok átrándhltiák. Azonban jó helyre jöttek. — Nincs nekünk édes fiam semmi okunk a félelemre, pláne menekülésre. Gyönyörűség volt látni s magyar ember nem érezhetett nagyobb boldogságot, mint mi, a miikor az oroszok átkelésének hírére innen is, A Szatmárow megjelenő „Szamos" cimü lap irja: Ragyogó, őszi napfény. Szembe velünk csupa zsúfolt menekült vonat jön, amelyen a hatóság által idejében1 értesített menekültek nemcsak az életüket, hanem az ingóságaikat is megtudták menteni. Egyik-másik hat tóra szóló waggonból olcsó, falusi '.falitükör kacérkodik az őszi napfénnyel. Ágy deszkák, szalmazsákok között gyerekek versenyt si,vitáznak ,a megmentett malaccal. Szombat volt. A jámbor máramarosi zsidóság az e napon szigorúan tilos vasúti kocsikban végzi szombati ájtatosságát. Szükség •törvényt bonit. H-a életről van szó, a fanatikusan vallásos máramarosi zsidó is félkapaszkodik a vonatra. Egy előrehaladt ágyuüteg trainje utazik velem egy vonaton. A vezénylő hadnagy forszírozza a dolgot: előre, — a mozdonyvezető hajlandó is rá, de az állomási személyzet igyekszik lebeszélni mindkettőt, 'mert feljebb minden állomáson üres az indóház, a vasúti személyzetet elvitték. Egyik állomás vasúti hivatalnokai, éppen akkor érkeztek meg. Hónuk .alatt a táviró gépéket hozzák. Itt hallom, hogy Máramafosszigetre bementek az oroszok. Nyílt városként, kardcsapás nélkül. Mondják, hogy sem Máramarosszigeten, sem azokban ,a községekben, a hol az oroszok élőbb járták, nem bántottak senkit. Nem igaz az sem, hogy Kőrösmezőt felégették volna. Mindössze két szalmakazal égett el. Máramarosban, a vasút mentén minden község ki van ürítve, bár a megye alsó részét még egyáltalában nem 'fenyegeti komoly veszedelem. Ez mindenesetre megnyugtató bizonyítéka annak, hogy pánikra nincs ok sehol sem, mert kellő időben kap minden község értesítést arról, ha baj van és kellő időben van vonat is a menekültek részére. Ezek a vonatok szükség esetén még az őrházaknál is megállnak és ott is felveszik az utasokat cókmőkjaikkal együtt. Tehát a végállomáson vagyunk, tovább 'nem mehetünk. Egy csendőr jelentkezik a teameket vezető hadnagynál és elmondja, h°gy ugy értesült: az ellenség az állomással szemben? levő domb oldalán van. A katonaság fegyverét kapja, tölt és fel^H az állomás vonalán a vasúti kocsik előtt. Izgalmas, hosszú várakozás. Az ellenség nem jelentkezik. A katonaság leszerel. Később kiderül, liogy az ellenség nem is lehet olyan, közel. Valaki képzelődött. De mi mindenesetre átéltük azt az érzést, mintha szembeni állanánk az ellenséggel. Menekült-vonat érkezik. Egy százados is ntazik rajta és a nála jelentkező hadnagynak onnan, is, Ungvár felől, Munkács felől, talán, a föld alól is jöttek a mi katonáink. Pihent, friss csapatok s a katonák talián érezték, hogy a hazájuk szent földjének védelme vár rájuk, •olyan, lelkesek voltak és elszántak, hogy semmiféle .hatalom nem tudta volna visszatartani attól, hogy szinte földöntúli erővel ne csapjanak az ellenségre. Huszárok, bakák olyanok voltak, mint a felingerelt tigrisek. A mi bős fiaink az utolsóig elgázolják, aki ,ide meri tenni .a lábát. Rengeteg katonánk van, sok ágyú is. Nem kell minket félteni és aki menekül, az holnapután szégyenkezve jön vissza. Bizhatiiink katonáinkban, a mii már is látszik, mert az orosz menne vissza esze nélkül, ha tudna. Ugy hiszem, már eddig ellátták végkép a dolgát. Szépen kérlek, mi értünk ne aggódj, mert •ha Isten ugy határozna, hegy az egész muszkahad a mi földünkre jöjjön, akkor is megbirkóznánk vele. Az orosz még nem tudja, hogy a magyarral saját hazájában packázni nem lehet. Legyetek tehát nyugodtak. Bízzuk magunkat a magyar nemzet jó sorsára, stb. Szerető apácl. 'megmondja, hogy nem is szükséges tovább utaznia, mert a hozzájuk tartozó gyalogság megfelelő ágyukkal az állomással ferdén szembeni lévő községben táborozik. A hadnagy két altiszttel lóra ül és ellovagol a községbe, visszajön, jelenti, hogy az ütegek útban vanak felénk. Közben elborul az ég, jégeső esik. Ujabb menekülő vonattal öreg katonák érkeznek. Népfelkelők, akik Bocskó községinél verekedtek meg a muszkákkal. Itt próbálok tájékozódni a helyzet felől* A helyzet, amennyire büntetőjogilag kötelező diszkréció körülírni engedi, a következő : Az oroszok — megbízható forrás szerint — tizenkétezer főre becsülhető seregükkel tul vannak Máramarosszigeten', de még Hosszúmező előtt. Hosszumezőn errül a. mi hatalmasan megerősített katonaságunk, amelyet két nap óta folytonosan szállítanak a vonatok, várják az oroszok megmozdulását. Ha az orosz nem mozdul, akkor mi megyünk reá. Teljesen megbizható és, hiteles információk szerint fölényes túlsúlyban vagyunk az oroszok fölött. Próbáltam arról is informálód,nii, hogyan tudtak ,az oroszok bejönni Kőrösmezőnél. A Kárpátok galíciai oldalán egy 6000 főből álló hadtápcsapatunk állott. Ezek első izben visszaverték a betörni próbáló orosz sereget egészen Delatinig. Itt az oroszok erősítéseket kaptak, harminc ágyút hoztak a mi két ágyunk ellen, visszaszorították a mieinket és a jablonkai hágón kémeik által vezetve az Amerikába vándorlók által kultivált utakon hágták meg a Kárpátokat. Ágyúikat lovakkal, emberekkel hozták fel a Kárpátokra. Hadtápezredünk visszavonult az előzőleg kellő időben kiürített Kőrösmezőről Rahóig. Itt biztosra vették, hogy a rahói szük szorosban meg tudják verni az oroszt. Azonban itt az a kellemetlen meglepetés érte őket, hogy a Körösmezőn átjött oroszok Rahónál ujabb erősítést kaptak: csatlakozott hozzájuk egy másik orosz csapat, amely a Csórna-Hórán jött be az ország területére. Csapataink erre Rahóról is visszavonultak, miután itt a hidat felégették hátuk mögött — Bocskora, pár kilométernyire Máramarossziget előtt. Itt várták az oroszt, amely meg is érkezett és a bocskói rutének házaiból lövöldözött csapatainkra. A népfölkelők itt is visszavonultak és ezek voltak azok a visszavonuló csapatok, amelyek velünk egyidőben érkeztek meg . . .-re. Ugyancsak itt érkezett meg a hite egy nagyobb vasúti szerencsétlenségnek is. Még azelőtt történt, mielőtt az oroszok bemasir óztak volna Mára,marosszigetre. Sziget felől egy katonavonat haladt Bocskó felé. A mozdony hirtelen megállott és— ezt már a szemtanuk zavaros előadásából nem lehetett kivenni, hogy miiképpen történt — egy menekülőkkei telt vonat beszaladt a katonavonatba. A mozdonyvezető, fütő és néhány menekült megsebesült. Szatmárm,egyében, különösen attól féltek, hogy az orosz Felsőbánya vagy pedig az Avas felől tör be ebbe a megyébe. Mint teljesen megbizható és jól informált helyről értesülünk, a félelem teljesen alaptalan, mert egyrészt kétségtelenül biztosra vehető, hogy Técsönél sikerül.visszavernünk az oroszokat, másrészről pedig ugy Bánya vidékén, mint az Avasban, megfelelő katonaság vonult fel. Nagybányára egyébként ma érkezett meg a bélügy miniszter rendelete, hogy minden hivatal maradjon a helyén, mert semmiféle veszedelem nincs. A t'ikszádi vonalról pedig azokat a vonatokat, amelyeket azért rendeltek oda, hogy a vasutasokat elszállítsa, visszavezényelték és utasították a vasutasokat, hogy mivel nincs ok a menekülésre, maradjanak állomásaikon. Mindezekből látható tehát, hogy sem pánikra, sem félelemire nincs ok, mert az oroszoknak Máramarosszigeten tül való előnyomulása teljesen ik.i van zárva. Még csak annyit kell az oktalanul aggódó egyéneknek elmondanunk, hogy Hosszumező után Técső előtt ,a Tisza völgye Redő és Remete között négy-öt kilométerre szűkül össze s itt két hegyorom áll, amely megdönthetleniil uralkodik a magyar Alföld keleti bejárata fölött. Nagy dolog készül távol keleten. Bukarest, október 8. Egy jelenleg semleges, de inkább az entente iránt való szimpátiájáról ismert állam bukaresti diplomáciai képviselője, aki a távoli Kelet egyik legalaposabb ismerője, a következő érdekes nyilatkozatot tette: — A távoli Kelet készülő eseményeiről szórványosan megjelenő hírek jelentőségét csak az tudja .méltányolmi, aki bennük nem egyes szórványos jelenségeket, hanem egy összefüggő és egységes világeszmének hatalmas megnyilatkozását látta. Ez a megnyilatkozás a mostani világháború legnagyobb meglepetése lesz. A .mohamedámság szerepét értem ez alatt általánosságban. Egyik leghatalmasabb teleti világ,eszme ölelkezik most a nyugat egyik nagy kultur.nemzeténék érzéseivel. Ez a dolog nem egészen mai keletű és ami az utolsó hetekben történik, az már a készülő események adminisztratív és stratégiai előkészítése csupán. Afganisztán egészen speciális szerepet fog betölteni és ez az ország a közel napokban, megkapja szerepe végrehajtására vonatkozólag a főbb utasitásokat. Hogy kitől, nem nehéz kitalálni . . . Ezek.az instrukciók, melyeket Európából kapott a távoli ország, .nagy meglepetéseket fognak kelteni, 'elsősorban természetesen Oroszországban, annál is inkább, mert ez a nagyhatalom már a védekezésről is lekésett. — A második meglepetés, amely Angliát fogja érni. Európa és Ázsia érintkezésének egy olyan rendkívül fontos pontján fog 'történni, amely Anglia szerepét nagyon meg fogja bénítani a háború további fejleményeiben. Hogy hol lesz ez, jól tudjuk és talán azt is lehet sejteni, hogy milyen eszközeikkel feg végrehajtatni. Annyit már előre is elárulhatok, hogy megakadályozni alig lehet majd, mert a háború egyik legvakmerőbb eseménye lesz. Különben, az események, amelyek ezután fognak elkövetkezni, azt hiszem teljesen igazat fognak adni szavaimnak. Kafooavonaton a Kárpátok alfáig.