Délmagyarország, 1914. október (3. évfolyam, 248-278. szám)

1914-10-06 / 253. szám

Szeged. 1914. október 6. DÉLMAGYAROKSZAG 7 A törpe Vince meg a hős csongrádi őrmester. (Saját tudósítónktól.) A régi gimnázium az /sáoicr-utcában ismét élénik ós hangos, fia­tal isunbankó legények, tüzes Lelkesedéssel állnak ia mérték alá, kipirul arcuk, mikor kimondják rájuk a „tlaugliiohot". Ma L>efejcződött ,a vármegyébe tartozó Le­gények sorozása s már ia szegediekre kerül a sor. iEigy kis* vén .arcú, nagyszemii, alig 70 centiméter magas .legényke (halad a hídfőtől *a soirozóbizoifctisiáig épületéig. A hídfőnél a munkát kereső emberek ös sz ©verődve meg­mosolyogják .a kis emberkét .akinek vállát egész lehúzza az elemózsiával megrakott ta­risznya. Megkérdem, liogy hívják: — Vincze Feirenez. — Hány éves? Talián bizony a sorozásra jött? — Most multam 'Szent-Istvánkor busz éves. Csongrádról jöttem be. A Faraigó jegy­ző ur küldött be, azt mondta, liogy itt be­vesznek (katonának. — Szeretne katona Lenni? — Majd megmutatnám én a rácoknak — & kis duzzadt erii öklét fenyegetőleg emelte föl. A bátyja fenti harcol az orosz batáron s ia kis, fejlődésiben visszamaradt fiu 'elmond­ja, hogyan kapott fivére vitézségi érdemke­resztet. Őrmester lett a csatatéren, mint zu.gs­führar ment el, de vitéz, bátor •magatartá­sáért legfelsőbb kitüntetésben rés.ziesüllt. Pa­rancsot kapott a századostól, hogy egy csa­pat igyalo.gr.'> Ilieigénnyél előőrsül egy erdőbe kell vonulnia, de onlnan ne menjen tovább, mert a kozákok fogságába jut. Az oroszok előretolt csapatai csakhamar észrevették a magyar katonákat is ágyútűz­zel fogadták őkdt. Őrmester Vincét egy go­lyó (homlokon találta, a katonák vissza akar­taik vonulni, de felhangzott a vezényszó: — Aki mozdulni ímerészel s gyáván meg­futamodik, azt lelövöm. — A homloka vérzik, őrmester ur Ki­áltották feléje a katonák. — A kommandót megtartom, — hangzott harsányan s a zsebkendőjót homlokára kö­tötte a vitéz csongrádi .gyerek. — iHurráh! Előre! iSturm! — kiáltotta t orkias&ak,adtáig az őrmester s nem mozdult az erdőből, mert a. parancs mindenek fölött szent volt ©lőtte. A kozákok nem mertek előretörni, mert az erdőből Ikiihangzott éktelen kiáltozástól, annyira megrémültek, hogy eszeveszett fu­tásnak eredtek. — Ma már .a vitézségi érdemrendet hord­ja büszkén a bátyáin, — mondta örömmel a. 'kis Vince, akit bizonyára .az „untaiig! ich" .mi­nősítéssel illetett .a sorozó bizottság. Az Iskola-utcán egyik üzlet fölé nagy feltűnő betűkkel ki van irva „Nemzeti étkez­de". V-ince Ferenc, .az „egy rőfös" sor alá (ke­rülő aipró legény kényül a bajhi zsebébe, ki­veszi ibőiserszényét s a pénzét megszámlálva bemegy ebédre. — Majd meglát az ur csukaszürke uni­formisba nemsokára, oldalamon kifent bajo­nettel megeszem a szerbeket mind, — mond­ja búcsúzáskor a kis nyomorék csongrádi gyerek. Egy előkelő pancsovai polgár elbeszé­lése a láthatatlan pancsovai rémről. (Saját tudósítónktól.) A Délm a gy ár or­szág :muinlkatársának alkalma volt egy igen te­kintélyes pancsovai lakossal hosszabban: be­szélhetni, aki rendkívül érdekes és biteües ada­tokat és részleteket mondott .el Pancsova vá­rosnak a miuilt hló tizedike körül történt kiürí­téséről. A szemtanú hitelességével pecsételte meg a pancsovai dlőkellőség adatait, amelyek közül a kővetkezőket közreadjuk: Pan csóva Lakossága. között már napokon ál járta a hir, hogy a szerbek nyugtalanítják •a Dunamenti magyar vidékeiket, de azért kü­lönösebb izgalom nem volt észrevehető ,a la­kosság körében, ment senki nem gondolt arra, hogy a szerbek eljuthatnak .esetleg Pancsová­ig .is, de meg .azután kire-lhaimva. sem volt Pan_ csóva egész környékén szerb katonaságnak. Szeptember nyolcadikán éjszaka a csen­des álomban, szendergő Lakosságot hirtelen, erős ágyúzás riasztotta fél. A megrémült em­berek .azt (hitték, hogy (a.z ellenség már betört a városba, mert .az ágyúdörej és puska,ropo­gás a csendes éjszakában egészen közelről ball,átszőtt. Pedig cikkor csak a belgrádi he­gyek -felöl indult meg az ellenség tüzelése. Az emberek ©gy részén ekkor már kinos nyugtalanság vett erőt, sokan menekülni sze­dettek volna, de a. hatóság másnap ki dobol­tatta, liogy nincsen semmi ok a félelemre, a katonaság őrzi mindenki életét és vagyonát. A hangulat erre lecsendesedett és már ugy látszott, hogy ia pánik teljesen elmúlik. Az aggodalom napjai pedig csak ezután következtek. Szeptember tizedikén délelőtt éppen a templomban volt .az egész város in­telligenciája, ünnepi gyászmise volt boldo­gult emlékű Erzsébet, királynénkért, amikor 1 'hirtelen sürgősen elhivatták .a katonai ós pol- f Sári hátságok megjelenít vezetőit. t Percek kellettek csiak és a városban el­terjedt ,a hire annak, hogy a szerbek Zimony­ban vannak és talán már .néhány óra múlva Pancsovára is eljönnék. Hivatalosan is érte­sültek Pancsóváin, a szerbek zimonyi betöré­séről, ami a megriadt lakosságot még jobbam megijesztette és most már mindenki a mene­külésre gondolt. A közös bank fiókja elvitette a pénzkész­letét .a vasútra, a posta is elküldött© értékei egy részét, a kereskedőik nagy gyorsan le­bocsátották üzleteik vasredőnyeit és az em­berek nagy tömegekben siettek a.z állomás felé. Mindenki csaik ,azt vitte magával, ami éppen keze ügyébe esett. A városi hatóság próbáilt,a a menekülő embereket megnyug­tatni figyelmeztetve a lakosságot, hogy ne ré­müldözzön, hiszen nincsen semmi baj, itt van a katonaság, .amely hamarosan elbánik majd a szerbekkel, ha ugyan Pan csóva felé merész­kednek. A higgadt, nyugodt figyelmeztetés; nem sokat haisiznált. Az emberek ezrével tódultak ki az állo­másra ós valóságos harc fejlődött ki, liogy ki Legyen ,az első a vasúti kocsikban. Zokogás, jajveszékelés töltötte be az egész állomást, egymást taposták Le ,aiz emberek és az állo­másfőnök pisztolylyal a kezében tudta csak megakadályozni, hogy a megrémült .embereik egymást el ne tiporják. A vaid futásnak több áldozata ás volt, egy kis .gyermeket ,az állomá­son gázoltak el, egy beteg asszony ,a vonatban balt meg és sokan a, kezüket-lábukat törték ©1. Pancsövából néhány óra leforgása alatt tízezernél több ember távozott részint vas­úton, részint kocsikon,, de igen sokan gyalog­szerrel vágtak neki .az országútnak. Érdekes, hogy az intelligensebb szerbek egy része szin­tén menekült. Éjszaka .azután a csőcselék egy része fosz­togatni kezdett az üresen maradt, házakban, de ezek elvették méltó (büntetésüket ós két szerb fosztogatót egy hétre rá nyilvánosan agyonlőttek a piacon elrettentő példa gya­nánt. Voltak .azért igen sokan, akik nem is gondoltak a futásra, nyugodtan néztek elébe ,a bekövetkezhető .eseményeknek; mások, akik menekülni akartak, de lemaradtak ,a vasutak­ról, az utcákon tartózkodtak éj idején is, ott gubbasztottak a kövezeten bármely percben futásra készen. .Három bosszú vonat indult el Pancsová­ról rövid egymásutánban menekülőkkel; az utolsón, amely délután indult el, vitték az adóhivatal .pénzét is. A hivatalok személyzete különben szintén menekült. Egy Pan,csóván egyáltalában neip jelentkezet tőréin elő] futott az egész város, .amelynek lakosai napok múl­va szégyenkezve kezdtek vissza szállingózni. Az ellenségnek nem volt alkalma ,a várost megtámadni, mert. katonaságunk a szunyos­szigetről felvonuló komitácsikat teljesen szót­verte. Szeptember tizenhatodika körül már helyreállott a városban ismét a rend és nyu­galom, .amihez nagyban hozzájárult Glatt­felder Gyula dr. megyéspüspök személyes meg jelené,se, aki misét- mondott, majd buz­dító, bátorító, lelkes szentbeszédet, intézett a hívekhez. Ma már nyoma sincsen az izgalomnak. Pancsovai felvett© -csendes, rendes hétköznapi képét és bizony nagyon sokan vannak, akik restelkedve gondolnak vissza a Láthatatlan rémtől való indokolatlan félelemre. Valóban láthatatlan rémtől szaladtak az emberek, mert egész Pa.ncsova környékén egy fia :zei­bet sem lehetett, látni. „Igy kell ezt csinálni, őrnagy úr!" lEgy sebesülten áterijazó jezredetetői hal­lottuk ,a;z alábbi esetet és szeretnénk belőle agy szép, színes kis novellát írni, hogy aki egyszer elolvasta, sohase felejtse el, milyen .a magyar bátorság. Most nincs hely, tehát csak ugy mondjuk ©1, ahogy hallottuk: — A lengyél határon voltunk. Mér régen ki,á.llot,tűik a tűzkeresztséget. Ép tizedszer vol­tam tűzben ,az ezredemmel. Az őrnagy ve­zette az első bataillout. Benne -a sorban egy hatalmas termetű káplár lövöldözött térdel­ve. Ö volt a század lelke. Hiába mondták ne­ki, nem feküdt lle. — Engem nem fog a muszka golgó, — mondogatta. És a sapkájával integetett a- kö­zel elsüvítő golyók után. Miután az ezredünk csak előretolt csa­pattest volt, ,a feladatunk -abból állott, hogy az erősítések érkeztéig feltartsuk a,z ellen­séget, ,az őrnagy figyelmeztette a Legénysé­gét, hogy lassúbb tempóban támadjanak. A káplár felegyenesedett: — Őrnagy ur, jelentem alásan . . . — Mit .akarsz fiam? — kérdezte az őr­nagy. — Hát neki megyünk ennek a kis ellen­ségnek? [Szempillantás sem telt bele ,s máris fel­tűzött szuronnyal állt sorban az .egész ezred. Aztán .hajrá, előre! Lehetetlenség lett vol­na visszatartani ekét. Hnsz .perc múlva már szaladt az ellenség. Lefújták a rohamot, aztán szemlét tartot­tunk az ezred fölött, A káplárt nem láttuk sehol. Egyszerre Látom, begy az egyik -zanitéz karján jön a mi káplárunk. Mikor odaért elibén'k, ahogy tudta, (haptákha vágta magát, elmosolyodott, aztán megszólalt: — Igy kell ezt csinálni őrnagy ur! Megtántorodott és mire .a sebét bekötöz­hették volna, már halott volt. Igaza volt, a muszka golyó nem fogta, de a szurony igen . . . (

Next

/
Oldalképek
Tartalom