Délmagyarország, 1914. október (3. évfolyam, 248-278. szám)

1914-10-30 / 277. szám

r Szeged, 1914. október 30. DÉLMAGY ARORSZ ÁG lel­nem, In'apí van, iribb nem Emi­rölté­Ikéle­meg, dá­nt ha dötte név, znak, tnere aton jbfit •ett­11 agy e az J. nci jlem Ez ér­fél­az Műlábát az amputált katonáknak. — Egy követésre méltó példa. — (Saját tudósítónktól) Sebesült katonák! Beteg, fáradt, 'Vérző testű testvéreink! Lát­tunk titeket elmenni dálos- ketílvveJk nemzeti lobogók alatt, acélos egészség birtokában, dübörgő ütemű léptekkel, a vénforíráló Rá­kóczi. induló hangjai mellett és mois't — lá­tunk ievánsziorogm a vasúti kocsikból, sá­padt arccal feküdni a hordágyaikon, élettele­nül heverni az operáló asztalon éis otírclmba mankók segélyével, csonkán, tehetetlenül ván­szorogni hiaza, a'z otthon, a csöndes falu feié. Temesvárptt nyolc katonát amputálták, ezek rövid idő múlva1 felgyógyulnak és akkor mehetnek haza — mankóval, falábbal. A da­liás katona, az acélos Tztmn, szorgalmas csa­ládientartó. az öregedő apa terheit átvállaló erős ifjú helyett a — nyolmwék. Pedig nelrri kell okvetlenül tehetetlen nyomoréknak len­ni ma, a technikai haladás idején, annak, aki a lábát elveszítette. Tudjuk, Itogy olyan mii­lábakat készítenek tmia már, még pedig; nehi is túlságos drágán, 'gyárilag, hogy azzal bi­zony járni, tenni-vénné, bármily foglalkozást űzni lehet akadály nélkül. Ilyen mű-lábaik kel­lenének ama szerencsétleneknek. Keleméinek, nem helyes; -ilyen mülábaik lesznek. Hogyiam és mikép? Ép ez az, ami ebben, a -kérdésben fontos, ami! követendő példa és amely pél­dát, nem, kétlem, követni fogják másutt i's, követni fogják pgy. hogy egyátien féllábú, mankós nyomorékot Sem szabad kiengedni a kórházakból. A .temesvári, példa pedig aZ, hogy Temes­vár jó szive- a háborús ildőkben .te megmu­tatkozott. Tekintélyes: ős-szegek gyűlitek egy­be a közismert nemes célokra. Temesvár höl­gyei pedig megmutatták, hogy -tudják és tel­jesitik kötelességéit a magyar hölgynek. A jelentékeny összegeket el-őteramtő gyűjtés és •a sebesült katonákról való gondoskodás két irányú, de egy célú imlunlkájániak ólén pedig ott láttuk fáradhatatlanul, dolgozva, lelkesít­ve, bátoiritiva, buzdítva: Joamvich Sandámét, a temesvári főiispán feleségét. Az ő felhívá­sára csengett a plénz és -o/mtatt az ajándék. Az eredmény pedig az, Ihogy nagyon kevés városban olyan lelkes, olyan figydímies, olyan körültekintő gondbísíságu a sebesültek ápo­lása, mint Telmesvároft. A Vörös Kereszt ja­vára mint-egy húszezer korona gyűlt össze az ő gyüjtőiivén és az adakozás mláig folyik, die történt adakozás -meghatározott cél!, kifeje­zett óhaj nélkül Is, csak azt kívánván az il­lető, hogy a pénz a sebesült katonák javára ífordittassék. E-s a -temiesváiri főispán neje eb­bő! a pénizbcl mülábakVjt és mükázekét szerez­tet be az amputált katonákríak. Talán nihes is tovább. Az elhatározás, a tény, az eredmény eleget mond1. Nem is kell tovább folytatni, a gondolatok fűzését. Itt a szép példaadás, csak követni; kéli. Ne en­gedjék ki! sehol sem- műláb nélkül az ampu­tált katonáikat a kórházakból! Segítsenek rajtuk, segítsenek nekik, hogy kenyeret ke­reshessenek maguknak és családjuknak, 'se­gítsenek rajtuk a- temesvári1 példa szerint, -mért ez jó cselekedet, hazafias fett. ej, minek kerülgessem!: s-egitlsleinek rajtuk, mert az kö­telesség! A legfőbb kötelességek egyike! Mitrovicáfól Zimonyig. A „Déimagyarország" kiküldött munkatársától. A Szerémsóg egy részén átutazva ép azon az estén értem Mitrovicára, amikor a Száván szerb oldalra átkelt katonáink a parttól alig egy-két kilométerre erős harcban ápottiak a magukat- kitűnően elsánco'lt szerb (haderővel. Reflektorok fehér fénysávja innen -is, onnari •ás hatalmas területen világította Ibe a tere­pet. Na-gy útjukon röpköditek a .félelmetes srapnelek. Amikor ©gy->egy ágyút elsütöttek vil'lanásiszerii fény jelent még a sötétbe bur­kolt horizonton. Ugyanakkor széles ívben megtette gyászos útját ia srapnel, tüzesen iz­zott, mig utja tartott és elsötétült abban a pillanatban, amikor pályája le-félé kezdett vinni. A harc jelenségei egyre távolodtak a parttól, élces bizonyságául .annak, hogy az el­szántan harcoló szerbek hátrálni kénytelenek csapataink élőit. (Ennek a -Mitrovicza köze­lében .lefolyt átkelésnek elllső etapja már le is záralt, hivatalos jelentésekből tudja a közön­ség, hegy csapatainkra dicső eredménnyel. Mitrovicáról a délvidéknek ,a háíboru ki­törése óta egyik legérdekesebb városába, Zi­monylba vitt utam. Egy-két óráit töltöttem közben Indián. -Nagy vasúti forgalma mellé ez a kis hely a háborútól, ujabb nevezetessé­get kapott, körülbelül idáig jutottak be a szerbeik a szeptember 10-iki betörés után. 'Mi­nél közelebb és a vonat Ó-Páználhoz, annáll gyakoriabbak a lövészárkok a sebtében ké­szített elisáncoláisok, & futó árkok. A vonat csak Zimony-szálláisofcig közlielkedik, innen kocsin lehet bejutni a városba. Zimony mla zárt város. Aizt lehet mon­dani, kapuja van, amelyen -a katonaság enge­délye nélkül senki se be, se ki.. Este hét óra után pedig semmiféle engedélyivel se lehet a városba jutni, vagy opnan eltávozni. Két na­pot töltöttem Ziimonyíbán és most, amikor eze­ket a sorokat írom, ugy érzem, hogy legelő­ször azokat a rémhíreket kell megcáfolnom, amelyeket Zimony pusztulásáról terjesztet­tek. Azt hiszem a tiz ujjamon összetudnám Számolni azokat a házlakat, amelyekben -az el­lenséges ágyuk kárt tettek .Magában a város­ban csak Nedelijkovics Száva dr. házát ron­gálta meg katasztrofálisán a szerb gránát. •Íz újépület, egyik hatalmas1.fehér falát osz­lopok óvják aiz összedüliéstől, ugy -látszik, menthetetlen. A polgárság nagy része elhagytla a vá­rost, a szebbek közüli -még 6—7Ö00-en tartóz­kodnak ott. Ezekét mind az ország belsejébe internálják. Az erről szóló rendelkezéseiket hirdetményeken hoztálk köztudomásra, ame­lyeik közül az első a következőkép szól: HIRDETMÉNY. Minden szerb nemzetiségű lakos f. hó 27­én délután 3 órakor öt. napi élelemmel ellátva és távozásra készen megjelenni tartozik a rendőrségen. A szerb nemzetiségű lakosoknak •a városból távoznioik kell, kivétel nélkül va­lamennyinek, öregeknek és ifjaknak, betegek­nek ós egészségeseknek, férfiaknak és nők­nek. Aki nem tud járni, kocsin távozik. Kész­pénzüket. ékszereiket és egyéb értékes tár­gyaikat vigyék magukkal. Itt hagyott dolga­ikat pedig adják át őrizetre más nemzetiségű szomszédaiknak. Ezt :a hevenyétsave fordított hirdetményt horvát nyelven jelentették meg és ragasztot­ták ki az egész városban a házakra. Ugy lát­szik azonban, hogy 'a rendelkezések keresztül­vitele elé technikai akadályok gördülitek. 27­én. ugyanis a következő ujabb hirdetmény jelent meg: HIRDETMÉNY. A szerb lakosság összeírása végett, amelynek 26-ról keltezett 7295. sz, hirdetmé­nyem érteiméhen Zimony városából távozni kell, felhivatnak az összes szerb családfők, hogy d. e. 8—12, d. u. 2—5 jelentkezzenek a királyi rendőrség helyiségében az alsóváros­ban levő tanácsteremben, a következő sor­rendben. E hó 28-án a. feílsőváros, 29-ón alsó­város és a többi városrész. Az eltávozás e hó 30-án történik, e célból 'az egész szerb la­kosság ezen a nlapon reggel 8 órakor József­városban ia rendőrség épülete előtt gyülekez­zék. Az első hirdetmény rendelkezései az éle­lemmel, ágyneművel és téli ruhával való el­látást, valamint 'a készpénzt illetőleg tovább­ra. is érvényben mariadnak. Miniden .szerb, aki e hó 30-án tul Zimony városának területén találtatik, a legszigorúbban megbüntettetik. \ A hirdetményeket, magasabb rendeletre bocsájtolták ki és Tmdimcs dt\ kir. kerületi elöljáró irta őket alá. Péntek estétől tehát Zimonyn'ak nem lesz szerb lakossága. A Zimonyban tartózkodó magyarok és svábok nagy ambícióval és szeretettel beszél­nek el még minidig érdekesebbnél érdekesebb epizódokat annak az öt napnak eseményeiből, amely alatt ia szerbek Zimonyban urhatnám­'kodhattafc. Egy-kettőt elmondok 'közüllük, azt hiszem, még nem irtaik meg őket, Bondy La­jos, divatárukereskedőhöz Leninit ;a második napon egy szerb tiszt. Gnnimiiköpenyeget ke­resett. Megmutatták neki az egész készletet. Hosszas próbálgatás titán egyet kivá­laszt és letesz érte öt dinárt. A kereskedő megköszöni az önkényesen ós nem túlságosan magasra szabott, árat, a tiszt- pedig pisztolya csövét Bondy felé irányítva csak ennyit mond: — Látod? — Látom. — Hallgass szépen. — Semmi haj uram, esak viseld egész­séggel. A tiszt ur ezután ia lovagias cselekedet után eltávozott az üzletből. A szerb tisztek között hamarosan híre terjedt, hegy Bondy Lajosnál olcsón lehet guimuliikabátct vásárol­ni. Rövidesen megjelent tehát a második tiszt „ur" iis az üzletben és kérte a nevezetes ruha­darabot, Feltálalták neki is a teljes készletet. Sorra, próbálta valamennyit, egyet 'kiválasz­tott és nem tett le ö tdinárt az asztalra. El­lenben a pisztolyát ez -a tiszt ur is elővette és csövét a kereskedő felé irányítva mint -aki megtanulta, csak ennyit mondott: — Látod? — Látom. , — Hallgass szépen. —Semmi baj uram, csak viseld egészség­gel. Félóra múlva ismíét az első tisztihez volt szerencséje Bondynak. Lármát csapott a hős és visszakövetelte az öt dinárt, amit a guru-mi kabátért fizetett. A zimonyi millléniumi emléket megron­gálták kissé a — saját ágyúink. Alig pihen­tek még ugyanis a szerbek Zimonyban. leg­első dolgaik közé tartozott, hegy a milléui­umi emlékre kitűzték a szerb zászlót és a dombon a hozzájuk csatlakozott zimonyi szerb asszonyokikai körültáncolva szerb da­lokat énekeltek. Az eset valahogy nyomban tudomására jutott a „Temcs" kapitányának, aki hajójával a Dunán lefutott és- a parton az emlékkel egy vonalba megállva, áigytüzet bocsáj tolt a becstelenül mulatozó szerbekre. Aliig maradt közülök életben egy-kettő, azok is súlyos sebesülésekkel. Amikor derék katonáink jóll elpáholták a területünkre betört, szerbeket, legelőször azok menekültek a túlsó partra, akik' Zimonyban basáskodtak. A tuszokul elvitt 64 magyar és' sváb mellett átcsalogattak szerbeket. Megin­vitálták a többi között Nedelykovies dr.-t is, aki mint katonaorvos az ottani kórházban teljesít szolgálatot, A kórházban keresték fel. A derék szerb visszautasította a kincs meg­tiszteltetést- és amikor a- betegeihez is beakar­tak menni, igy védelmezte meg őket: — Ide csak az ón testemen keresztül le­het. Menjetek, ugy sem megyek veletek. Én orvos vagyok, a kötelességeim teljesítem. Ha köztetek, vagy -bárhol lennék, ugyanígy cse­lekednék. Kötelességem erre a helyre szólí­tott, nem hagyom él. Orosz vélemény a háború tartamáról. Kopenhága, október 29. A pétervári Russky Invalid jelenti: Most már bizonyos, hogy a keleti harctéren egész télen át nem fog megszűnni a háború és még tavasszal is fog tartani a küzdelem. Hogyha váratlan komplikációk nem hátráltatják az ered­ményt, akkor, a vezetőkörök véleménye sze­rint a háborn kitörésétől számított egy év alatt ér véget. (Ez a számítás egy kissé egy­oldalú, mert talán az egyesült német-osz­trák-magyar hadvezetőségnek is lesz bele­szólása a dologba.) I

Next

/
Oldalképek
Tartalom