Délmagyarország, 1914. október (3. évfolyam, 248-278. szám)

1914-10-29 / 276. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG Szegőd, 1914. október 33. CALAISI MENEKÜLÖK KATASZTRÓFÁJA Folkestone, október 28. A Reuter-ügynökség jelenti: A Queen gőzös 2500 franciával fedélzetén, ideérkezett. Többnyire paraszt férfiak, asszonyok és gyermekek, akik Calais környékéről az Amiral Ganteume gőzösön Le Havre-ba utaztak. Az Amiral Ganteume útközben aknába ütközött és a robbanást követő pániknál, valamint a Queen i hajóra történt átszállítás alkalmával harminc 1 ember életét vesztette. MARITZ EZREDES TÁMADÁSA AZ ANGOLOK ELLEN. Pretoriából jelentik: Maritz ezredes egész haderejével, négy gépfegyverrel és hat ágyúval megtámadta az angol csapatokat az Oramje-folyó mellett Keimus-nál. Maritz ezredes csapatainak mindössze tiz sebesültje volt, az angolok vesztesége neim tudható, mert sebesültjeiket és halottaikat magukkal vitték. az orosszal. Bécs, október 28. Az Extra Blatt haditudósítója jelenti: A mai hadiszintéri jelentések kedvezők. Jaroslau mellett az ellenség támadásait visszavertük. Szófia, október 28. Orosz hivatalos jelentés szerint orosz csapatok Varsótól nyugatra nyolc napon keresztül álltak harcban Kosjenica körül, rendkívül hálátlan feltételek mellett, feltartva a hótól és a német nehéz ütegek nagy kárttevő tüzeléseitől. A San-folyónál levő csaták eldöntetlenek. Przemysltöl délre az osztrák-magyar csapatok nagy erősítéseket kaptak és nagy seregeket koncentrálva, offenzív magatartást tanúsítanak az oroszokkal szemben, akik Bukovinából kaptak erősítéseket. Az oroszok elismerik vereségeikei. Berlin, október 28. A Visztula mellett lefolyt harcokról a Daily Telegraph tudósítója a következőket irja sebesült oroszok elbeszélésük alapján: A leghevesebb harcok Varsótól néhány kilométernyire folytak le azon az útvonalon, amely a varsó—petrikaui vasúti vonalat keresztezik. Ezen a rendkívül erdős vidéken szibériai csapatok is küzdöttek. Az erdőkben kétségbeesett szuronycsatákat vívtak és néhány falut kelet felől elhódítottak a németek egyet pedig visszavettek az oroszok. Kocenics közelében, ahol az oroszok helyzete rendkívül nehéz volt, a kaukázusi csapatok is kitüntették magukat. Nyolc napon át védelmezték a vonalat, végül azonban óriási veszteségeket szenvedtek. Egy ezred egyetlen ütközet folyamán háromszor kapott uj vezetőt. A tudósító ezután egy érdekes részletet idéz az oroszok hivatalos katonai lapjából a Ruskij Invalid-ból: „Gyakran kérdezik — irja az orosz lap — miért engedtük be a németeket a Visztula vidékéig. Ennek különösebb stratégiai jelentősége íjincsen. Csupán az a gondolat vezetett bennünket, hogy fel kell áldozni mindazt, ami másodlagos jelentőségű, át kell engedni az ellenségnek minden olyan területet legalább is ideiglenesen, amely katonai szempontból nem szükséges." Rafko Dimitriew haza megy. Szófia, október 28. Ratko Dimitriew tábornok, a 8. orosz hadtest parancsnokságáról lemondott és útban van Bulgária felé. Rövid idővel ezelőtt még azt irta egyik szófiai barátjának, hogy nem tér vissza Bulgáriába, amig nincs vége az orosz-osztrákmagyar-német háborúnak. Csak egy eset lehet rá, hogy hazájába visszatérjen: „ha Bulgáriában oly események következnének be, melyek szükségessé tennék hazájába való visszatérését. Vezérek Jönnek, vezérek mennek... Bécs, október 28. A Zeit jelenti Szófiából: A bolgár Narodni Prava jelenti Pétervárról, hogy Zilinszky tábornok helyébe az orosz centriimhadsereg parancsnokává Ruszkij tábornokot nevezték ki. A déli hadsereg parancsnokává Ruszkij tábornok helyébe Dimitriew tábornokot rendelték ki. A Mitrovicán át szombaton hajnalban szerb területre lépett csapataink hétfőn délután ismét jelentős győzelmet arattak. Szerb Mitrovica, Nocsaj és Glucsin elfoglalása után jobbszárnyunk az egyik vonalon kiverte hadállásaikból a szerb sereget és elfoglalta Zasavicét, ahonnan azután a jobbszárny folytatta előnyomulását és hétfőn délután Ravnja községből is kiverte a szerbeket. Elkeseredett harc volt a hétfői, de a szerbek lépésről-lépésre kénytelenek voltak meghátrálni és előre elkészített betonsáncaikba vonultak vissza. Ezeket a löárkokat nem a szerb katonák, hanem asszonyok és gyerekek ássák, sokszor olyankor is, amikor a leghevesebben folyik a csata. A tüzvonalig merészkednek és mig előttük negyvenötven méterre a szerb katonák lövöldöznek, már készítik az uj árkokat, hogy a megfutamodó szerbek a lehető leggyorsabban kész sáncokban folytassák a harcot. A TEMES MATRÓZAI. Rumán, a Deutsche Volksbank palotájában ápolják a Temes matrózait. A monitor Sábáétól délkeletre tizenkét kilométernyire futott ellenséges aknába. Ótok és Votievic községek között robbant fel az akna, amelyet a szerbek már régen helyezhettek el, mert a Temes már több ízben megtette Skila előtt az utat és soha baj nem érte. Ezt a tengerészek annak tulajdonítják, hogy eddig a monitor mindig magas vízállásban futott és csak most apadt annyira le a Száva vize, hogy a monitor teste érintkezett az aknával. Így következett be a robbanás. Az akna közönséges uszóakna, amely nem volt villamos gombbal felszerelve és oly mélyen feküdt a vizben, hogy korábban, a A KANADAI SEGÉLY-CSAPATOK. Ottaváiból sürgönyzik a Times-nek: A canadai kormány hivatalos közleménye szerint harmincezer kanadai önkéntes állandóan fegyverben lesz és ezt a hadtestet, a háború folyamán három, egyenként tízezer főnyi csoportban szállítják a harctérre. Az első csoport állítólag decemberben fog Angliába érkezni. HAZAHÍVOTT BULGÁROK. Hódmezővásárhelyi 'tudósitónk irja: Vásárhelyen mintegy ötven' tagból á'liló bolgár kolónia foglalat oslkodoft. A csendes, jó embereik éjt-mapot egygyé tevő míuinijíávall keresték ímeg nálunk kenyerüket; zöldségféléket tenmeltleík, cukrot árulták ,s oly csodálatos 'vassiZiorgalolmlmUl tevékenykedtek, hogy tőikét is gyűjtöttek maguknak. A bolgár ok mind egy szálig elhagyták most Vásárhelyt. Parancsot kaptak otthoniról, hogy baj van, veszélyben a haza, a szerbek gctlzSágaiMól meg kell oltaénazni a macedóniai testvéreket :s |i|mí, ezek a földhöz ragadt embereik egy percig sem késlekedtek, paiklkoltak, mentek, hogy részesévé váljanak a uaigy leszámolásnak. A Száva túlsó padja a mienk. mikor a Temes úgynevezett aknafogókkal kutatta a folyó medrét, nem tudott rátalálni. A robbanás után a Temes legénysége még mindig negyedóra hosszat a monitoron maradt és igyekezett a sebesülteket biztonságba helyezni. Az őrhajó vitte őket partra és amikor az utolsó sebesültet is partra vitték már, az életben maradt legénység felszállt az őrhajóra. Tulajdonképen ekkor történt a legtöbb sebesülés, mert a szerb partról ezt az átszállítást heves golyótiizzel kisérték és mindaddig lövöldöztek az őrhajóra, mig az el nem tűnt a szerémii part felé. A ravnjeé ütközet. Alkalma volt tudósítónknak beszélni egy pilóta-főhadnagygyal, aki a Szerbiában előrenyomuló csapatainknál teljesít szolgálatot és a levegőből látta a ravnjei ütközetet. A főhadnagy tisztán látta a két sereg hadállásait. Helyenként ötven-hatvan lépésnyire közelitették meg a csapatok egymást. A mieink szurony rohammal verték ki sáncaikból a szerbeket, akik közül azok, akik menekülni tudtak, a hátuk mögött levő lőárokba feküdtek bele és onnan folytatták a harcot, mely végül is a mi győzelmünkkel végződött. Csapataink a Száva mentén Mitrovicán teljesen megindult a város élete. Magát a várost alig érte kár. A Száva túlsó partját már a mi csapataink uralják. Szlavon-Mitrovicáról a szerbiai Mitrovicára hajóhídon iehet átmenni, amelyet utászaink a szerbektől elvett pontonokból vertek. Most építik az állandó hadihidat. Utászaink éjjel-nappal dolgoznak a hid építésén és pár nap alatt már átadhatják a forgalomnak.