Délmagyarország, 1914. október (3. évfolyam, 248-278. szám)

1914-10-28 / 275. szám

28. Szeged, 1914. október 28. i)ELM AGY AKORSZ AB 7 A TIMES EZREDESE. A Times-mek van egy katonai munka­társa, akinek a megbízhatóságában és szak­ér te limlábein nem -igein1 szoktak kétdkeidni — béke idején. Mióta a 'háboru kitört, a tiszte­'letreimléító eziredtes. — imioist ezredesi rang­ban. van a katonai munkatárs — néha-néha elcsúsztat ja a tollát. Legutóbbi cikkében a monarchia és. Né­metország hadseregéinek Orosz-Lengyelor­szágban váló előlnyomulá'sát méltatja. — Oroszországnak, — inja — egyálta­lán nemi kell nyugtalankodnia .azért, mért az osztrák-magyar és német előőrsök átlépték határát . . . Előőrsök? . . . Oroszország jókora te­rülete a .mii birtokunkban és szövetségesünk birtokában van, Varsó jóformán körüli) van zárv'a, — az ezriedlels mindezt előőrsnek né­zi?! Annyira le tudja kicsinyelni a mi sike­reinket, annyira vérmes az oroszok jövendő sikerednek festéséibein. — Ha a mbstani orosz-osztrák-magyar­német csata -— irja, — az oroszok győzel­miével végződlik, az orosz haderőnek Berlin felié nyomulása bizton elvárható. Csak azt neim szabad várni, hiogy az előrenyomulás autdmohll-gyorsa,sággal fog történni . . . Bieosüllésreiméltó ez a pesszimizmus. Sajnos, a következő sorokban: lehányja ma­gáról az ezredes a pesszimizmust s szabad­jára ereszti katonai' képzeletéi, amikor an­nak leírásához fog, hogyan fogják az oro­szok elárasztani az egész viLágot s azonkí­vül még egy darabot. RHEIMS LÉGI BOMBÁZÁSA. Kopenhágdból jelentik: Párisból jelen­tik: Teigniap egy német' aviatikus bomibáz'tá Rheimist. Több francia repülőgép fölszállt és. űzőbe vette a németet. Amikor egy második némiet aeroplán az elsőnek segítségére jött, a francia gépek elmenekültek. Később egy némiet aviatikus isiméit bombákat dobott Rbeirnsra. Dünkirchen és Montdidier fölött is bombákat dobott több aviatikus. A hurok nem harcolnak a németek ellen. (Saját tudósítónktól) tíodenstein ta­nár, a dlélafrikaii burok egyik legkiimagasi­lóblb, legintiöllektuellebb alakja, a következő érdekes levelet irta Frankfurtban 'lakó ba­rátjához: • . — Kétségtelen, hogy a Délnyugat-Afri­kában liakó németség ellen tervezett háboru, az ott lakó s hollandul beszélő lakosság előtt teljesen népszerűtlen. A németiek nekünk so­ha nemi ártottak semlmliben. Botha tábornok tehát maigy hlibát követett el azáltal, hogy ezt a hangulatot figyelmen kivül hagyta és egy offenzív háborút sürgetett. A legbefolyá­sosabb éls legtekintélyesebb vezéreink Her­oog, Beyers, Kamip, Müllier, De Wet stb. ha­tározottan a háboru ellen vannak és Botha tábornoknak is — akarva, nem akarva —• hozzájuk kelleti csatlakoznia, mert bár si­került is néki több-kavasebb hivőt a maga táborába gyűjtenie, a polgárság ezzel szem­ben: határozottan ellene foglalt állást. Az in­dokok, melyek Botíhát ilyen háborús, maga­tartásra tüzelték, merni lehetnek helyt állók. Azt hajtogatta ugyanis, hogy nagyon tart attól, hogy a németek el fogják özönleni .a déilaírikai Uinfio területeit. Szerintem ez nem egyéb, mint puszta és alaptalan: [fémlátás, Kisebb és jelentékenyebb összetűzések tör­téntek ugyan, a háboru kitörésié óta köziünk és a iniéim'etek között, ezek azonban teljesség­gel .elenyésző, semimis epizódok, amilyenek íbélke idején is elő szoktak fordulni.. Botha /tábornok azonban ezeket lisi 'kiihaszníáÜta a maga céljaira és egy szép niapon. azzal a /rémhírrel állott élő, 'hogy a dél afrikai n;é­imetek 'megszállották Nákoíb-ot. Többen ref­lektáltak a hiir.re, köztük Fidhlardt képviselő 'is, aki egy térkép segélyével nyolmlbam meg­Imiagyarázta, hogy a hir komolytalan, mert ía szóban forgó Nafcob német birtok volt ed­dig is. Botihia és kormánya egy ujabb keleti térképpel válaszoltak eirrle, amelyein Niakob Imint bur bírtak szerepelt. Ter.mlászétes, Ihogy ezt csak alkalrnias eszköznek használ­ta fid a harcias Botha és bár látta felisülé­Iséit, .mégis tovább folytatta támadó politika­iját. Azt. hiszem, lojálisnak akar látszani An­glia szemében. Államipianztáriunk is szükséget szenved eziiidaszerint és a kormány ennielk ellensúlyo­zására hlét millió font sterlingnyi kölcsönt vetít fel Angii iától. Botih'a bizonyára ezt igyekszik meghálálni Angliának, amikor ily ferde politikával izgatja a .népet. A kölcsön­felvételi is nagy hiba volt, ímert egy esetleges háboru sokkal többe, kerülne, nakünik, minit a kölcsönkapott összeg, Imelyet egylébké'nt ügyüs vissza kell fizetnünk. De különiben is, ellenségeskedésünkre a németek egyáltalában oem is szolgáltattak okot. Aminthogy nem is lett volna ennek semmi értelme. A bur köztársaság három évig harcolt a nagy aim­god túlerővel szemben, nem: lenne tehát seim­milyem ok az alig tízezernyi németektől vialó félelemre: bármennyire hősiesem és bát­ran harcolnának iis. Ezenkívül megvédenie bennünket a németiek váratlan támSadásától azok a, sivatagok is, amelyeik határaink szé­léin elterülnek. Mi különben is cspk akkor fogunk fegy­vert, ha megtámadnák bennünket. Mindazért, ami esetleg nem elsőrendű érdiekünk, sém­mii'képein sem állunk fegyverbe. Emellett nagy az érdekünk, hogy Délnyugatafrika német birtok maradjon. Az Unió telrületém másifél millió fehérrel szemben, mintegy hét millió kafferünik van, akik rohamosan, szaporodniaik. A k'affer-kérdés idővel vesze delimes lehet ránk nézve. Megnyugtató tehát ránk, hogy Németország erős kézzel rendezkedett be Délnyu'gatafrikábain, aimi a feketékkel sz.m­ben klüöinösen szerencsés helyzetet biztosit számiunkra. Ha tehát a németeket valaho­gyan kiszorítanák onnan', a k'affeir-kérdés is­mét teljes sulyáVal ránk nehezedne és tel­jesem meigboimíana a kívánt egyensúly. Mert sem Déiafrika, sem pedig Anglia némi volna képes halálosan eüetnisuífyiozmi a fekete ve­szedelmet. Erre egvedü! Németország vál­takoznánk, rr. :" vreiymek elegendő embere és pénze van ehhez. Bizonyosra vehető, hogy alig akadínánulc olyan önkéntesen vállalkozó burok, akik Mn­ritz ellen fognának. Maritz most a I-egivé­nyesebb kérdés, és könnyen megtörténik, hogy emiatt a .polgárháború veszélye fenye­get bennünket. Rossz íkövetkezmlénye ez Bofha politikájának. Délafrika függetlenségé­nek gondolata, uem lehet egyéb, mint ha­szontalan, teljesithetetlien utópia. Az Union, függetlenségié azonban: már (komolyabb kér­dés, mely az alacsonyabb rétegeik előtt sem marad közömbös. Maritz befolyása nem be­csülhető lei. Egyénisége, személye, maga is nagy .Watássial vau a népre. Az Anglia élleni hátoru után neim adta mleg magát, hianem Dél nyűgaf'aifrika németségéhez csatlakozott. Jelenleg alezredesi rangban álll és paifanics­noka az alája rendelt katonaságnk. Embe­rei egytiőí-egyiig edzett katonák és elsőrendű lövészek. Maritz különbem vezetője a gueriil­iaharcoknak és befolyása révén a burokkal épp oly szoros és benső kapcsolatot (fart, mint a nélmétekkel. Elhibázott dolog' tehát Maritz állásfog­lalását és fiatállmát bármiképp ,is lebecsülni. Jöjjön* aminek jönnie kall; egy azonban bi­zonyos: A délafriikai Unió súlyos napok előtt áll, melyet egyedül Bothla helytelen és elég­gé el niem itélhlető politikája idézteit fel. A HÁLÁS FRANCIA SEBESÜLTEK­A darmstadti'kórházban ápolt francit,' sebesültek éédekes módon nyilvánították há­lájukat a németek iránt. Minden olyan német kaipnának, aki a kórházban volt velük ápo­lás akiit, a következő tartalmú cédulát nyúj­tották át a kőrhúzigazgaióság pecsétjével: Ha ennek az Írásnak a tuttjdonosa meg­sebesül, vagy fogságba jut, azt kívánjuk, hogy ép olydfi jó bünásmódbaó és ápolás­bant részesítsék, mint amilyenben nekünk volt részünk a darmstadti kórházbanl A nemzetek harcmodora. hSaját tudósítónktól.) A hadvezetőség in­tézkedései,ben alkalmazkodik a katonák tem­peram&ntumá'hoz, ugy a magáéhoz, mint az ellenséghez. ,A hadviselés gyakorlati alkal­mazásának e tanulságait hadseregünk egyik törzstisztje a most folyó háborúban szerzett benyomásai alapján a következőkben foglal­ta össze: A,z orosz, aki igen sokat okult a japán 'háborúból, egy,ál,talán nem kicsinyítendő el­lenfél. Harcmodora óvatos. Hatalmas lövész­árkok védelme alatt, gépfegyverek bástyája mögött kitartóan állja a küzdelmet. A sere­gek felvonulása ravaszkodó, óvatos. Amig kevesen vannak, ('előőrsök, felderítő kozák­ság) addig settenkedve, lopva, lesve halad­nak előre. Egész felvonuló hadseregük előtt is egy-két kozák, 6—8 gyalogos indul őrjáratra, ihol itt, ihol ott bukkan .fel, azután eltűnik szem elől. Főerejével az orosz sohasem támad szemközt, hanem mindig megkerüli az ellen­lenséget s oldal táma dásokra t ör ekszik. Egészen .más a szerbek harcoló modora. A szerb egyén,illeg bátor, inert bizik erejében, ügyességében és szívósságában. Mennél na­gyobb seregben van azonban együtt a szerb­ség, annál herésbbé bátran tartja magát. Ön­magukban biznalk, de. tisztjeik tudásában nem. Mihelyt a, szerb nem a maga szakállára harcolhat, hanem parancs után kell harcol­nia, elveszti kedvét, bizodalmát, bátorságát. Természetesen .jól tudja ezt a szerb hadveze­tőség iis és éppen ezért választja a guerilln­harcot, minden katonájára rábízza, hogy bol­doguljon a maga módja szerint, kisded ra­vaszkodásaival csekvetéseivel és egyéb bal­káni trükkjeivel. A szerbek harcmodorára még a lövőszer pazarlása is j ellegzetes. A mi hadseregünk annyiféle fajból, nem­zetiségből áll, hogy az egyének harcmodorát, egységesen jellemezni nem lelhet. De épeh e sokféle és változatos temperamentum egyik nagy erősségünk, meri igen. szerencsésen ki­egészítik egymást, amint a szivárvány száz­féle Szine is -egységes fehérré olvad össze. A magyar és horvát a szilaj, meg nem rettenő támadás barátja. Harcokban minde­nütt a legelső fronton vannak. Lesre, előőrsi szolgálatra, olyan funkcióra, hol magasabb érdekből tétlenül kell az ellenség elvonulását nézni vagy tüzelését állma; a magyar katona azért nem ajánlatos, mert nem hir magával. Bátorsága mellett a magyar különösen élelmes1 és ügyes, valóságos ezermester. Min­den oj dolgon csak egyszer csodálkozik, má­sodszor már maga is utánozza vagy kitanul­ja a fortélyát és tudja az elhárítás módját. A kozák-pákát fellöki, kardjával oldalt ketté­szeli, a földre esett srapnelt robbanás előtt homoikkai beszórja s ezernyi más apró csala­fintaságot eszelnek ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom