Délmagyarország, 1914. október (3. évfolyam, 248-278. szám)

1914-10-28 / 275. szám

4 D8LMAOYAROSSZÁ0 Szeged, 1914. október 28. — Ki beszól, kire hivatkozzam? — Egy hadnagy. — De kérem a nevét. <A beszélő erre letette a kagylót, iA nevét jónak látta meg neon nevezni. -Nónaynénak persze mindjárt elmondták a dolgot, ele ő nem azért Nónayné, ihogy meg­ijedjen. Rögtön átlátta., hogy valami rossz­májú ember lelket-ten tréfájáról lehet csak szó. De hogy czkiben az időkben ilyen emihe­rek ás akadjanak, az egyenesen megdöbbentő. A rendőrségnek mindent ©1 kellene követnie, hogy az ilyen elvetemültöket kézre kerítse és őket példásan megbüntesse. Angol foiografía. Egész Anglia képe, imiimitlha nmegviáltozott volna! Az utcák — a (hajdan oly tiszteseik és csendesek — imost a félelem mámlorától ré-' szegeik; a 'teimipllomiolkban — a hajdan oly fe­gyelmezett szentélyeik alatt — .emiberkároim­iás'ra búgnak fel az org-onasipök; a sajtó... ó, a sájltó! A puritánságban rmagaggott Ti­mes most, oly pajzánul' csattogtatja hamis fogait, akárcsak a párisii Alatin volna. A hossza szakállú Daily Telegraph olyan vir­gonc, mintlha Nisben szerkesztenék és a Daily Mail . . . 'Róla igen érdékes hirt ol­vasok egy Angliáiban rekedt barátom levelé­ben. A Daily Mail, melyet az angolok már eddig .is Daily ,Lyernak (Ihazug) neveztek, tekintet tel az aktualitásra, felkérte JoJiland Aríihiurt — a ,mli: Jollainidiunkat — hogy cikket irjon Magyarországról. A szegény Jol'land ugyanis — mint magyar állampolgár jelen­leg szintén a rabság kenyerét eszi London­ban. Jolliand (miniden tekintet nélkül angol származására és születésére, megírta az igazságot Magyarországról. A cikk nem je­lent meg, ellenben a szerkesztő miéltatilan­kodó levelet irt a cikkírónak és szemrehá­nyást tett neki, mert . az ellenségről oly hí­zelgő hangon irt. Jolliand 'válasza csak eny­nyi volt: ! „Ha önök hazugságokat alkarnak fordul­janak máshoz!" Ez a kis történet teljesen jellemzi a, .tel­jes felfordulást, mely most Angliában ural­kodik. És ha 'majd valaki őszinte kulturképeí fog irni Angliáról a világháború korszakából, ugy ez az irás lesz az egyetlen tükör, amely­ben a britt polgár meg fogja, ismerni önma­gát. Majd ha uijra béke lesz a nagy világon és az angol ismlét a finom- és hideg viaszk­ge.ntlemian ragyogó plasztronját ölti magára, jó lesz magunk elé tartani való fotográfiá­ját. Soha ilyen nevetséges figura! EGY HONVÉD LEVELE. Egy (Galíciában levő honvéd levétet 'irt -egyik szegedi ismerőséinek. -A levélben töb­bek között az -alábbi érdekes része-k vannak: Ha eddig nem is -akarták elismerni, most nnn-den-ki elismeri, hogy -a tiroli v-adász­zászlóaljak mellett a mi honvédségünk a mo­narchia hadseregének legjobb katonasága. Két 'bónapj-a mindig harcban vagyunk s -min­dig háromszoros túlerővel szemben állunk és sohasem hátrálunk. Mindig -az -oroszoknak keltett visszavonu'lniok. Ha harc van, a leg­nehezebb pontokon és legelő! -mindég m-i va­gyunk. Méltányolják is min-dianütt. Przemysl csak nékünk köszönheti, hogy ma nem orosz. Kü'lön magyar tábori újság jelenik meg Przemyslben mindennap, amit a v-árpara-nos­nokság ad ki. {Remélem, hogy a húsvéti ik-alácsot otthon fogjuk megenni, inert előbb nem számítunk hazamenni. V Igazgató VAS SÁNDOR. Telefon 11-85. tt-£HBn»aBaa«a»aoBBiiKiiBiiaai!aBaaBaiBnama*aaaiaasjiEHi,«9iC! Szerdán és csütörtökön Dráma 3 felvonásban 1,1 l«ii urai Éir •i HIREK oooo Kémek munkában. (Saját tudósítónktól.) Egy szegedi tiszt mondotta el az alábbi nagyon érdékes két történetet: Három nap óta tartott a harc. Az orosz ugy ezer lépésnyire elsáncotta magát. A mi állásunk azonban jobb volt. Lankásán emel­kedő hegyoldalban voltak -a lövész-árkaink, fölöttünk az erdő, melyet a mieink tartottak megszállva. Es-tére tüzelést szüntetett a parancsno­kunk. Olt aludtunk az árokban, folyton föl­föl rebbenve, hogy -az ellenség nem veszi-e föl -a támadást. -Három -lépésnyire tő-l-am .a zászlós feküdt, Jóvérű alföldi ifin, inkább leá­nyos azonban. Tanár-helyettes egy vidéki gimnáziumban. Elunta -nézni -a csillagok járását, egy­mástüző feliliők rohanását. Szépen, lassan' fölemelte a fejét a föMhányáis fölé. Körül­nézett. 'Aztán óvatosan, mint egy macska, mászott, inkább .kúszott vissza az -erdő fel?. Jé tornász volt, ügyesen, nesztelen siklott bokortól bokoriig. Hajnalodott éppen, tniifco-r inz ierdő alá ért. Egyet -lélegz-eni .megpihent eg-y siirü bo­fcor alatt. Amint körülnéz jobbra, de vala­mivel -tennebh meglát -egy magas, 'hosszu kaftános alakot, akii háttal állott 'feléje ós lassan húzta maga élé ©gy .bokor lombos-sá­gait, hegy jobban elfödjék. Pár percig .nézelődött. Hajlott ide-oda. Aztán a hő kalbátzsöbóből papirost húzott elő. Rajzolni kezdett. Hosszu vonalakkal vázolta a mi lövészáPkaink 'fekvését, amit erről a ma­gasabb pontról jól beláthatott. lA zászlós megragadta 'Frommer pisztolyát, de hirtelen vissza iis dugta. Egy lövés végzetes tehetett volna esetleg az egész ezredre. Leoldotta nadrágszíját, a -csattot a szá­jába fogta és ugy kúszott az alak mögé. Mi­kor k-artávo!ságnyira ért, hurkot csinált a szíjából, ráugrott -az alakra, a nyakába ve­tette a hurkot, egy-et rántott rajta, -a-z-tán két marokkal neki a gégéjé-nék. Letepert-e a föld­re és -még mindi-g szorította a torkát. -Már javában derengett a keleti égen, mi­kor visszatért hozzánk. Sápadt volt, -azt hit­tem, rosszul van. — Hol jártál fiu? — kérdem. Beteg vagy? — Megfojtottam egy kémet... mondja és elcsuklik a hangja. Fantáziál — gondo­lom — igazán beteg . Kilenc órakor kezdtük a tüzet. Délre ki­szorítottuk az o-roszt hadállásából. Hej, de jól esett az ebéd! Ebéd után azt mondja -a zászlós, men­jünk, keressük meg a 'nadrágszíját. Nem kel­tett keresgélni — egyenest odavezetett. Rajta volt a kém nyakán. Hát amint ráncigálja lefelé, lehúzza a iszak-áll-át is. Mi sem voltunk restek, lehámoz­tuk róla a k-aftánt, kikutattuk a -zsebeit, át­kutatuk az írásait, A vuMis zsidó-alakból formás orosz vezérkari tiszt gubózott ki. Ez volt a kém. •A -zászlós vitézségi érmet kapott. Különben körös-körül voltunk véve kém­mel, folytatta elbeszéléseit a sebesült tiszt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom