Délmagyarország, 1914. október (3. évfolyam, 248-278. szám)

1914-10-03 / 250. szám

Szeged, Í9I4. Hl. évfolyam 250. szám. Szombat, október 3. StoefScesxt&ség Eáiésx-nftcsi 01 Tafetomatów: 3©5. Esyf® SJ&M árcs 18 fiBbt. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN Részévre . K24-— félévire . . K12-— negyedévre K 6*— egy hónapia K 2-— ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28-— félévre . . K14.— negyedévre K T— egyhónapraK 2'40 Kiadóhivatal Kárász-utca &. Telefonszám: 81. Egyes szám ára 10 fillér. oru Szerbia uj ellenfelet kapott. Az albánok most, hogy elintézték belső ügyeiket és lát­ták szerbiai sikereinket, teljes erővel főel­lenségükre vetették magukat és nagy sereg­gel indultak Szerbia ellen. Mint a konstanti­nápolyi Ozmán Lloyd cimü lap jelenti, Ipek­ben, Djakovánál, Prizrendben, Üszkiibben, szóval Ujszerbia főhelyein a muzulmánok fegyvert fogtak a szerbek ellen, három had­osztályt alakítottak s ez az albán hadsereg kilencvenezer emberből áll. A szerb vezér­kar három zászlóaljat küldött az albán had­sereg ellen s a szerbeket az albánok körül­zárták. Két szerb zászlóalj teljesen megsem­misült. Huszezer albán Üszkiibbe vonult és követeli a város átadását. Az albán-szerb háború tehát megkez­dődött. E jelentés szerint kilencvenezer al­bán harcosról van szó, de az albán erő való­színűleg jóval nagyobb és ha hozzávesszük, hogy a Szerbia [megsemmisítésére küldött hadseregünk rövidesen döntő ütközetre kényszeríti a szerb fősereget, remélni lehet, hogy a szerbek ellen való büntető expediciót hamarosan befejezzük. Az orosz ellen szintén a legerősebb of­fenzívába mentünk át, aminek bizonyítására e helyen az orosz vezérkar jelentését hoz­zuk fel. Az orosz vezérkar Bukaresten át azt jelenti, hogy „a galíciai ellenfél jelentős erősítéseket kapott és nagy tevékenységet fejt ki." Az orosz ellen való támadó hadviselés voltaképen most kezdődött. Ha az orosz hi­vatalos jelentést vesszük csupán alapul, ínég akkor is megállapíthatjuk, hogy északi sere­günk az egész háború folyamán nem volt olyan kedvező helyzetben és erőben, mint most. A helyzetünk pedig óráról-órára hat­ványozott mértékben javul. Katonai vélemény az orosz betörésről. A Kárpátok déli lejtőjén napok óta tartó orosz támadás bevezető csatározás egy na­gyobb ütközethez, mely a Polena—Szolyva —Dolha vonalon fog intenzivebbé válni, esetleg a Huszt—Munkács—Ungvár vonalon nagyobb jelentőségű csatára vezetni, mely­nek kimenetelétől függ a Felső-Tisza vidé­kének sorsa; tehát itt részünkről is nagyobb tartaléknak kell akcióba lépni. Az ellenséges operáció célja a San—< Viszlok vonalon álló, seregeink déli szárnyá­nak megkerülése a Kárpátokon innen, a mi­>enk pedig ezen szándék meghiúsítása. A Toronya—Viszkovi hágó s az Uzso­ki-szoros közti Kárpát-szakasz egy erdős, átlag 1000 méter magas hegy vonal, melyen a hágók is ezen emelkedésben vezetnek ke­resztül, de egyes helyeken a gerinc megkö­zelíti az 1500 méter magasságot. E szakasz­nak szélessége 60 kilométer, mélysége pedig Skole—Munkács között 100 kilométer, tehát a rajta való átvonulás 6 napi menetet igé­nyel még akkor is, ha ütközetek nélkül le­hetne rajta áthaladni. Ez idő alatt az egyes, egymástól magas hegyláncok által elválasz­tott oszlopok között az összeköttetés szü­netel és igy ki vannak téve az izolált meg­rohanásnak. Az emiitett szakasznak közepén feksze­nek a vereckei és lawocnei szorosok, me­lyeknek mindegyikéhez, valamint Uzsok és Toronyához kocsiút vezet, azonkívül négy dülőut és több öszvér ut is szeli át a határt. A Munkács—Lawocnei és Ungvár— Sianki vasútvonalak szintén ezen terepsza­kaszon át vezetnek. Minthogy a nevezett utvonalak erdős hegyláncok között vezet­nek, a Kárpátok hágói nagyobb seregtestek alkalmazását a védelem céljaira kizárják, ezen helyeken csak egyes kisebb seregtes­tek kellő tüzérséggel s gyönge lovassággal alkalmazhatók avégre, hogy a szorosokban előtörő ellenséges erőket a gerincen előha­ladtukban 'megakadályozzák, felfejlődésre, erejűiknek kimutatására kényszerítsék. Erről megtévén a kellő jelentést, felada­tuk megoldottnak tekinthető s a hátsóbb, ezen határutak egyesülésénél álló tartalé­kaikra vonulnak vissza, hogy részt vehesse­nek azon ütközetben, melyek ezen csomó­pontokon ujulnak meg. Az itt lefolyt csaták már nagyobb bete­kintést engednek a különböző utakon előtö­rő ellenséges seregtestekbe és ezen harcok kimenetele lesz mérvadó atra, hogy a még ' hátrább a- főbb völgyek egyesülésénél álló nagyobb tartalékaink megkezdjék előnyomu­lásukat az ellenség azon vonalaikra, ahol a hadvezetőség az első döntő ütközetet óhajtja megvívni. Minthogy az ellenség több egymástól elválasztott völgyben halad előre, a véde­lem dolga ezen ránk nézve kedvező hely­zetet kihasználni, az ellenséges oszlopokat egyenként és egymásután nagyobb erőkikel megrohanva megverni és a Kárpátok hágó­jára visszanyomni. Ezen hegyi jellegű ütközetekben tűnik ki legjobban az ügyes vezér zsenialitása s az ügyetlen .tehetetlenségé-; itt kisebb erők eredménnyé! alkalmazhatók nagyobbakkal szemben, kevés elővigyázattal biró, össz­hangban nem működő csapatok könnyen a megsemmisülés vagy elfogatáis veszélyébe juthatnak. Az eddigi harcok, melyek a keleti szár­nyon Toranyánál a Nagyág s a nyugatin Uzsokná! az Ung völgyében fejlődnek, ugy látszik a Vereckei szoroson át a Latorca mentén Munkácsnak haladó utak birtokáért ( vívatnak, tehát Szolyva—Polena—Kovács­rétnél nagyobb ütközetekre fognak vezetni. Azon csatározások, melyek az Ung völgyé­ben, a Malomrét táján folytak, ezen ellensé­ges operációk nyugati szárnya ellen irá­nyozva, ha azonban az Oroszruszkai hágót Zemplénben szintén kierőszakolnák az oro­szok, akkor Kisbereznán át dél felé törvén, az Ung völgye váMiatik fontosabb működé­si vonallá, mint a Latorca völgye s a döntő csata területe Munkács felől e vidékre toló­dik el. Az oroszruszkai hágó íorszirozása azon­ban involválja, hogy a Kárpátoktól északra a Khyrownál operáló seregtesteinket előbb az ellenség Szánok felé inár előzetesen visz­szanyomja. Bizalommal kell tekintenünk a jövő elé, mert fel keli tételeznünk azt, hogy hadveze­töségünik a veszély elháfitására a kellő in­tézkedéseket megtette s a kozákok aligha fogják lovaikat a Tisza vizében megitatni. Berlin, október 2. A nagyvezérkar jelen­ti október 1-én esti 9 órakor: Szeptember 30-án kiragadtuk a franciáktól Roye és Fres­noy magaslatokat Noyontól északnyugatra. Saint Mihieítől délkeletre október 1-én visszautasítottuk az ellenségnek Toulból in­tézett támadásait. A franciák e közben sú­lyos veszteségeket szenvedtek. Antwerpen ellen a támadás eredménye­sen halad előre. A keleti hadiszintéren nincs változás. (Közli a Wolff-ügynökség.) Krisztiánia, október 2. Az Aftenposted katonai munkatársa, egy magasabbrangu vezérkari tiszt cikket ir a hadihelyzetröl és Németország, valamint a monarchia helyze­tét kedvezőnek mondja. Igy végzi be so­rait: — Ha épen most a német vezérkar köz­li, hogy Antwerpen bombázása megkezdő­dött, hogy sikerült rést ütni a verdun-touli záróerőd vonalán és az- oroszok Narew-vo­nala megingott, ugy el kell ismerni, hogy ezek az eredmények valósággal nagyszerű hatást tesznek a kritikusra. Buígária az orosz terv eiíen. Szófiából jelentik: Szavinszky orosz kö­vet fölkérte a bolgár kormányt, engedje, hogy Oroszország Szerbia részére hadi­anyagot szállitson. Radoszlavov bulgár mi­niszterelnök utalva a hágai konvencióra, el­utasította a kérelmet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom