Délmagyarország, 1914. október (3. évfolyam, 248-278. szám)

1914-10-02 / 249. szám

Szeged, 1914. október 2. 1 " 11 111 KRROLY KIRRLY. (Saját tudósítónktól.) Az a vérrel: vihar­zó szélvész, mély egész Európán végigtom­bol, hullámzásba hozta a! román tengert is. 'Hánykolódik ez a tenger, hullámai nekivá­gódnalk a Kárpátoknak 'jés; ímedróböl készül kilépni, elnyeléssel fenyegetve a szomszédos •vidékeket. Féktelen indulatok szabadultak fel és a tömeg egy része tajtékzó dühében Er­dély felé vicsorítja fogát. A könnyű prédára lesők ihada ez, mely a remélhető pillanatnyi siker kedvéért kész volna egész nemzete jö­vőjét kockára tenni. A rövidlátóknak, akik­nek a gonosz indulat még jobban el vakítja a szemét, nemi adatott meg a távolabbi jövő­be tekinteni'. Ebből a hullámzó, morajló tömegből föl­ségesen, emelkedik ki a románok királya: Hohenzoltern Károly. iNem azért említjük ma­igasztalólag az ő nevét, mert az a klasszikus •teszed, mieliyet tegnap a román koiroinata­nácsban tartott, ránk nézve kedvező és imieg­myiugtató. A királyi nagyság fokmérője nem az a rokon- vagy ellenszenv, mellyel a vieie szomszédos népek iránt viseltetik, hanem az, Ihogy mennyire viseli a szivén a saját or­szága sorsát és azon nemzetét, mely fölött uralkodnia adatott. ,S 'ha szubjektív érzésünk teljes kikapcsolásával olvassuk Károly király logikus, Okos, belátó és előretekintő beszé­dét, a legobjektivebb tárgyilagossággal kon­statálhatjuk, hogy boldog az a nemzet, mely fölött ilyen király uralkodik. Olyan király, aki politikai tudásában, a történeti pillanatok megérzésében és megértésében, a komoly •helyzetek Okos mérlegelésiében annyira (fö­löttié áilH minden alattvalójának. 'Románia legsajátosabb érdeke, hogy hall­(Saját tudósítónktól.) A monarchia né­peinek érdeklődése ezekben, a napokban foko­zottabb mérvben fordul az északi harctér felé, ahol most már az egyesült német és osztrák­magyar hadak veszik fel a harcot a vissza­vonulni kezdő orosz haderő ellen. Az orosz hadseregről különösen. ,a háborúból visszatért sebesült katonáink sokszor egy,másnak ellent­mondó dolgokat mondtak el. A háború eddigi eseményeiből isi a legkülönbözőbb következ­tetéseket 'lehet levonni. Milyen hát az orosz hadsereg? Az orosz tiszteknek nagyon roesz ihire mjairaöt ínég a japáimorosz háborúiból. A világ iháboiru eddigi tapasztalatai nemi cáfoltaik rá a imuszlkia tisztek TOSSZ hiirére. Alábbi adata­ink .a, kieiiiet-porcszoszági csatatérről valók és Usedon Oszkár, német, hadügyi iró nyomán közöljük őket. iGuimjbinnen/től ászaikra egy orosz tiszt se­hogy sem .akarta megadni magát, Kézzieil­lábbail védekezett, mikor fegyvereit el .akar­ták siaeidni tőle. A német Ikiatonák végre is ráfogták puskájukat. Miikor a muszka látta, hogy a dolog komolyra fordul, elfogta a ha­lálfélelem; hősi módon .meghalni inem tudott, hált futással próbált inenékiülni. De a sortűz leterítette. Egy német őrvezető megkerített egy nye­letlen orosz zászlót. (Megkerítette küzdelem nélkül, a legbékésebb módon. A foglyok kö­zül ugyanis feltűnt neki egy orosz ezrede®', kinek kabátja a mellén föltűnő módon ki­dagadt. Az őrvezető megtapogatta az ezre­dest, majd kigombolta ia kabátját és megta­lálta nála az ezredzászlót. A menekülő, vagy halott zászlótartótól nyilván azzal vette ma­kához az ezredes, bog ymajd megmenti. iDe hát nem sikerült. Egy orosz igyaílogos-iszakasz megadta magát. A német csapat hadnagya fölszólítja az oroszok vezetőjét, egy előkelő tisztet, hogy adja át fegyvereit. A tiszt átnyújtja pisztolyát, de ugy, hogy a. gyanútlan németet orozva keresz­tüllövi vele. Abból az orosz csapatból senki sem került hadifogságba. DÉLMAGYARORSZÁ6F gasson királya bölcs szavára, .mely óva inti országát, hogy kalandor-politikába bocsát­kozzék, „mert Ausztria-Magyarország szét­darabclása Románia pusztulását1 jelenítené." Mikor egész Európa minden sarkában, re­cseg és ropog, amikor .századok alkotását .az összeomlás veszélye 'fenyegeti s tudni, nemi tudhatjuk, ki marad felül' s ki kerül alul, bár imi bízva bizunk a ima,gumik végleges diadalá­ban, királyi bátorság kellett azoknak a nagy horderejű szavaknak a kimondásához, ame­lyekkel feltárta egész lelkivilágát és biztos kézzel rajzolta meg a fejlődésnek azt az irányvonalát, mélyein, a román népnek halad­nia kell, ha nem akar vesztébe rohanni. Mett „Oroszországot nem fogjuk tudni eltántorítani attól az eszméjétől, hogy ha Konstantinápolyija akar jutni, előbb benuünkét (románokat) kell mint független hatalmat elpusztítania". Ez nemcsak beszéd, a legnagyobb ki­rályhoz méltó, ez drámai hatású és erejű tett. Olyan, amilyen csak igazán nagy államfér­fiú agyában fogamzhatott meg. Királyok és diplomaták soikszor azért be­szélnek, hogy elrejtsék azt, amit éreznek. Ká­roly király azonban, most azért beszélt, hogy tudja meg a romám nemzet és Európa minden •nemzete, hogy tudják meg a késő utódok is, mit érez ő a mai világ,felfordulás közepette. — Azt kívánom, — mondta, — hogy a történelem ismerje meg, hogy 1914-ben mi­lyen nézeten volt Románia első királya az or­szág szerepéről. Vájj' megér ti-e ezt az ő román népe? Kell, hogy megértse, hacsak dőre fejjel nem akar neki menni a falnak, neki a Kárpátok­nak. Kiváltságos az orosz hadseregben a gár­da tisztjeinek helyzete. Kiváltságai közé tar­tozik az ugrásszerű 'előmenetel. iNem ritka eset, hogy a századosból a (közbeeső fokozatok látuigiriásávall egyszerre 'ezredes lesz. Az orosz hadsereg mindéin tábornoka; a gárdából ke­rült ki. A keiM-poroiszoiiszági csataterek egyi­kén a németek hatalmába került ,az oroszok vezénylő tábornoka. Egész hadteste vad fu­tásnak eredt. Az autókat is magukkal ra­gadták a menekülők. A fejevesztett zűrza­varban vezérkari főnökével és hadsegédével tanácstalanul állott, a tábornok. Ekkor jó tá­vol világosságot látott. Egy falu volt, de már németek voltak benne. A tábornokot tüz fo­gadta. a falu előtt. Vezédkari főnöke elesett, ő meg hadsegéde megadta imagát. Könyezve beszélte el sorsát maga a tábornok. És a ke­mény német katonaszivek .megindultak ese­tén. ,A tábornokkal nem minit hadifogolylyal hanem mint baráttal bántak. Fölötte jellemző aiz orosz tisztikarra ez ia két esetecske. Egy nagyobb orosz csapat­tal egyidejűleg fogságba kerül — egy dáma is. Egy takaros bugyogóju, iaiz ezred jelvé­nyeivel díszes kacér zuhbonyu fiatal dáma. „Az ezredes ur felesége..." magyarázzák a németeknek. A helyes dáma. tudniillik egy közkeletű kokott vollU 'Egy imás .alka­lommal ,kézrekerült a törzskarfal egyidejű­leg két „kedves testvér", két apácza. És a törzskar podgyászában inéhámy finom női fehérneművel telerakott bőrönd! íMert az orosz tiszt a. bábomban is szereti a fesztelen­séget. 'iíEHI Az orosz lovasság főanyaga szemre sem­mit sem mondó, de minőségre igen jó lehet. Töbij izban megesett, hogy portyázó kozák­őröknek sikerült üldöző lovasaink elől meg­mernek ülni ük, mert lovuk a imély /talajban gyorsabbnak bizonyult. Itt való helyén Orosz-Lengyel ország apró, kóczos paraszt­lovairól is megemlékezni, melyek még egy­részt teljesen igénytelenek, másrészt .a rájuk bízott jármüvet, mély homokban, vagy sár­ban vagy olyan helyeken is előbbre viszik, amelyeken náluk jóval izmosabbnak látszó 7 lovak sem. boldogulhatnának, mert nincsenek a tehernek közömbősen türelmes, egyenletes húzásához szokva. Vo natosa pat a i nk el őre j utasának n agy akadályai voltak a homokos utak. Kocsi, ló, de a puszta emberi láb is mélyen belesüppedt a homokba. Aránytalanul nagy erőfeszitésé­be került ezért az előrebatolás. Másrészt az olyan homokos zónáknak ,az a természete, hogy minden mélyedésében, vagy horpadá­sábao tócsává, apró pocsolyává áll ímeg a viz. Katonáink iába átázott bennök is nedves cipőben, nedves lábbal homokban folytatni a masirozást annyira kimerítő, sőt öldöklő fá­radtság, hogy nem csoda, ha ilyen 'terephez nem szokott embereink között annyi volt a imiaródi. | Ugyanez áll az orosz tüzérségre nézve is. A Tomasov környéki harcokban például tü­zérségünk egy része teljes két óra hosszat állta nála jóval erősei>b orcáZ ütegek tüzét. Az orosz lövedékek az egész idő alatt tüzérségünk háta mögött robbantak szét, de akkora távolságnyim tőle, hogy kárt nem tehettek benne. A kellemetlen mindössze a fojtogató gá­zok elviselése volt, inert ,a nagy szélcsendben a gázok -meg,ülepedtek. Egy anás esetben viszont egyik ütegün­ket, épp amikor állását elfoglalta, tehát véd­telen pozícióban volt, .olyan megsemmisítő •p.redméinnj*el támadta meg laz .orosz tüzérség, hogy hat ágyunk közül végül is mindössze egyet sikerült leszerelni. Akár,mennyire szo­morú jelentőségű íreánk nézve ez a példa, an­inaík a mesének mindenesetre véget vet, hogy ;az orosz gránátok és shPapneillek rob­banó por helyett (homokkal volnának meg­töltve. Sajnos, mind ,a ikét fajta orosz löve­déknek hatása túlságosan is jó. Az, Ihogy a gránát, nem mindig robban fel, a legjava ,mu­íiicióval is megesik, ha laza, vagy ,éppen mocsaras talajba vágódik a lövedék; már pe­dig Oroszországban ós Galíciában igen gya­kori a;z lilyen talaj. Ezekből is látnivaló, liogy mennyire ér­téktelen harcok egyes j alenségéknelk általá­nositása, Az ellenség lebecsülése származik belőle, ,az pedig könnyen ímegboszulódhatik. Egyébként ha az orosz tüzérség várako­záson felüli jó, a mi tüzérségünk sem kevésbé kiváló. A legutóbbi harcok eseményei közül való ©z a példa. Tekintélyes; .távolságból orosz gyalogság igyekezett egy erdőn keresztül Egy ütegünk észrevette ,az oorszokat, amint az erdő egy tisztásán haladtak át. Mikor azután az oroszok a következő s igen keskeny tisztáson is áf akartak hadpdni, tüzérségünk ezt a kedvező, de igen rövid időtartamú helyzetet akkora eredménnyel használta ki, hogy később mikor csapataink előnyomulásuk közben a tisztásra értek,, ott a halottak és sebe­sültek egész hegyeire akadtak. Való, hogy .az orosz csapatok kvalitása igein különböző, ímert az óriási birodalomnak legkülönbözőbb részeiből és katonai értékre legkülönbözőbb .népfaj,aifcól rekrutálódnak. A satnya, vagy teljesen 'műveletlen, szinte fél­vad fajták emberei kevésbé jó katonák, mint a jól táplált, munkában, miegedzett, értelmes fajtáké, Osaik így lehetséges az, hogy például a legutóbbi 'napok csatáiban egy íelsőma.gyar­országi ezredünk három1 szakasza, tehát ösz­sze-vissza 150 embere elunván a lövőárokból való hosszas lövöldözést, kirontott árkaiból és .nekiment egy árkaiból lövöldöző orosz zászlóaljnak. A rohiaimí eredménye két tiszt­nek, hat altisztnek és 470 orosz katonának el­fogása lett. Cselekedte pedig ezt 150, jobbára •tót legény, tehát itné-g a mi hadseregünknek sem elsőrendű katonai anyaga! Ugyancsak a Lemberg körüli harcokban, a Visztulától nyugatra elég alkalma volt csa­patainknak az orosz gyalogság rendkívüli szí­vósságát kitapasztalnia. Bár tüzérségünk s azután gyalogságunk tüze alaposan megtize­delte őket, csak többször megismételt hatal­mas rohamokkal sikerült úrrá lenni rajtok. Milyen az orosz hadsereg, — Az eddigi harcok tanúságai. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom