Délmagyarország, 1914. október (3. évfolyam, 248-278. szám)

1914-10-18 / 265. szám

8 DÉLMA'GY ARORSZÁG A Visztula mentén. Kopenhága, október 17. A lapok berlini táviratot közölnek, amely szerint a németek elfoglalták Lodz városát. Az oroszok ezt megelőzően kivonultak Lodzból, mely ellenállás nélkül jutott a németek birtokába. Köln, október 17. A Kölnische Zeitungnak jelentik: Számottevő körökben az orosz vereségek után bizonyosra veszik, hogy Varsót az egyesült német-osztrák-magyar hadsereg legközelebb körül fogja zárni. A GALÍCIAIAK HAZAUTAZNAK. Bécs, október 17. Hűvös októberi este. A Nordbahrihof üviegcsarnokán tul, ahol már a raktárházak állanak, hosszú teherkocsikból álló vonatot kapcsoltak össze, A vonatnak 9-k'or kell! indulnia, most várja utasait, kiket leszállított áron, sőt ha kell, ingyen fog viszszavinni hazájukba. És jönnek Is nemisokára együtt vagy báromszáznyolevanan. Leginkább férfiak, ti.pikns alakok, szegényes, zöldrefakult kaftánokban. De asszonyok is jönnek egy-egy csomó gyerekkel, fantasztikus csomagokkal; a karjukon. Ki-ki megkapja a maga holmiját, amely mind fertőtlenítve lett. Aztán elfoglalják helyüket az utasok a teherkocsikban. Ülőhelyül a pod'gyászok szoligáinak. Haza mennek! Nincs, szükség a néhány kiivonult rendőrre, teljes nyugalom; közepette búcsúznak a hazatérő galíciaiak. Sok-sok száz emiber kisérte ki őlket a vasútra a lem1,berri'ek, a csernoviiclak és valamennyien összeölelkeznek, összecsókolóznak: — A viszontlátásra otthon . . . Csak már mehetnénk mi is . . . Megyünk mii is nemsokára! — kiáltják egymás felé. Az utraflcelők közié Bécsben maradt vagyonos galiciai menekült családok tagjai vegyültek és bőkezűen osztogatják az útravalót. Mindenki számlára jut egy szép kis összeg pénz, tisztán becsomagolt hideg, hus, sajt, dohány. Egy fiatal hölgy meleg kendőket és harisnyákat osztogat. Reires dr., ismert galiciai képviselő, mieleg: szavakkal búcsúzik honfitársaitól és a közeli viszontlátással biztatja őket, A mozdony füttyent, a vonat indul s néhány perc mluiva az este ködében eltűnnek a galiciai hazatérők . . . A németek előnyomulása. Köln, október 17. Zürichből táviratozzák a. Kölnische Zeitung-nak: Belforttól keletre egészen be Elzász területéig a francia előretolt hadállásokat kedd óta nagy német mozsárágyukkal lövik. Az ütközet rettenetesen elkeseredett volt. A ' német csapatok lassan ugyan, majdnem lépésenkint, de előrenyomulnak. Kopenhága, október 17. A Politiken szerint Calaist az angolok védelmi állapotba helyezték. A német csapatok odaérkezését a legrövidebb időn belül várják. Rotterdam, október 17. Dünkirchen és Calais között már mutatkoznak a német sereg elővédjei. A Páriséri folyó nagy csata. Berlin, október 17. Kopenhágából jelentik: A Daily Mail párisi tudósítója a Páris körüli nagy küzdelemről a következőket irja lapjának: Ha a legközelebbi időben a küzdő felek valamelyikének nem sikerül a másikat bekeríteni, akkor a nagy harc beláthatatlan időig el fog húzódni és a Verdun és Arras közötti hatalmas tragédia végéhez egyhamar nem fogunk elérkezni. A hatalmas vonalban folyó küzdelmet a francia lapok máris „Guerre d'Apadhes", apáeslhláboru cimlmel ismertetik, miután .mind a két ellenfél a háttérből lesi a másiknak a mozdulatait és hátulról támadja meg. Eddig már az összes badicseleket alkalmazta a két tábor. Különösen az Aisnetől északra álló hadseregekre vonatkozik ez. Az egész terület imost rengeteg árokkal, gödörrel, sánccal, dróthálózattal és egyéb védőeszközökkel van telve. A hivatalos francia jelentések egyforma egyhangúsággal I rendszerességgel állandóan csaíkis a néIrnet seregek ollyau támadásairól beszélnek, /amelyeket a franciáknak sikerült visszaverniük és még se tudnak előrenyomulásról hirt adni. Ebből arra kell következtetnünk, hogy a francia sereg elegendőnek tartja, ha a németek támadásait sikeresen kivédi, de arra, hogy a németeket a lövészárkaikból és sáncaikból kizavarja, még csak gondolni se merészelnek. A háború szépségeiből és méltóságából kevés látható. A csapatok napokon és éjjeleken át az árkokban hevernek, anélkül, hogy ellenséget látnának. A németek éjjelente rakétákat használnak. Az a rövid ipillanat, amiig egv ilyen rakéta világosságot szolgáltat, elegendő nekik arra, hogy agyúikat beállítsák és ilyen módon sikerült is nekik több szekértábort megsemmisíteni, amelyek az. éj sötétjének védelme alatt lőszert és élelmezést szállítottak a csapatokhoz. A németek általában, rendkivül ügyesen céloznak és a hadicseleket sikerrel tudják alkallmlazni. A környéket, különösen a Champagne vidékét a néímietek ugyan jól ismerik és igy kitűnően tájékozódnaik. Érdekes, hogy a németek a hírneved Mu mm-féle pezsgőgyár összes birtokait megkímélték. De a franciáik tulajdona;t se igen bántják a németek, csak ott élnek megtorlással, ahol a lakosság fegyverrel fordul ellenük. Vlégül a következőket irja az újság: „Egy francia tiszt, aki Marokkóban is küzdött, mondta nekem1, hogy a Páris kör-üli harcokban az elesett tisztek száma tízszer akkora, mint Marokkóban volt. A nélmeteik vesztesége tisztekben sokkal kisebb, mint a franciáké és angoloké". Bomba a IWre Dame székesegyházon. Páris, október 17. A hadvezetőség a következő kommünikét adta ki: Minden ellenkező híreszteléssel szemben konstatálandó, hogy az utóbbi napok alatt mindössze egy Taube rendszerű gép jelent meg Páris fölött. A Zeppelinek azonban nem mutatkoztak. A Taübe október 11-én az éj leple alatt jelent meg fővárosunk fölött, mire a száguldó autókból' félfelé irányított ágyúinkkal tüzelést bocsátottunk feléje. Erre a gép ugy látszik, észrevette a lövések irányát, észak felé hirtelen fordulatot tett, majd gyorsan leereszkedve, gyújtó bombákat dobott le. Egy bomba a Notre Dame székesegyházra esett, ott explodált és a székesegyház egyes részeit fel is gyújtotta, A kéznél levő tüzérség lokalizálta a tüzet és igy a kár jelentéktelen. Miután a Taube Barimont irányában tovább repült, Edmond Harcourt, a műemlékek bizottságának tagja megvizsgálta a templomot és konstatálta, hogy a német bombák által okozott kár nem túlságos súlyos. A székesegyháznak az a része, mely az északi szárnyat födi, egészen keresztül van törve. A harangok, amelyek csak nemrégiben kerültek haza Rómából, valamint az értékes harangtartó is meg vannak sérülve. A székesegyház tetőzetének imiásik részén szintén egy széles nyílás van törve. A két rész restaurálásához a munkások rövidesen hozzáfognak. Szaged, 1914. október 17. Szerbia megrendült helyzete. Róma, október 17. A belgrádi Narodni List, amely mo'st Nisben jelenik meg, feltűnést keltő cikket közöl, melyben többek között a következőket mondja: Az osztrák-miagyar és némiet hadíseregek közösí offenzivájla nyilvánvalólag nagy mértékben .meglepte az orosz hadvezetőséget, amelyet a németek galiciai felvonulása valósággal kétségbeejt. Az orosz hadsereg helyzete — igy folytatja ,a szerb lap — most annyival kritikusabb, miivel orosz részről belátták az osztrák-magyar és német hadászatnak óriási fölényét. A szerb kormánynak — a nehéz helyzet láttára — most neim szabad késlekednie egy percet selrn, hanem arra kell törekednie, hogy a veszélyt lehetőleg lokalizálja. Mi szerbek annyival többet fogunk veszíteni, amennyivel mélyebben ereszkedünk bele a háborúba. A szerb kormány tétlenül nézi a fejleményeket, de figyelmeztetjük, hogy a szerb nép rövidesen kénytelen lies,z hallatni szavát, mert .minden, pillanatnyikésedelem óriási amlberáldozatunkba kerül. Ami a háború lokalizálását illeti, e tekintetben az osztrák-magyar és német diplomácia igazán megtett minden lehetőt. Szerbia, dacára annak, Ihogy lleverotése biztos volt, sokkal jobban járt volna, ha ezt a lokalizálást akkor előmozdítani iparkodott volna. De Pétervárról — válaszképen a monarchiának Szerbiához intézett ulltiimfitulmára, — megjött a jeliszó: „Mozgósítsatok, mi is mozgósítunk!" — és Szerbia engedelmeskedett, bizva Oroszország segítségében. Csak most tűnt ki, hogy ez a „segítség" többet ártott, mint használt Szerbiának. Szófiából jelenti a „Politikai Híradó": Az Utro cimü lap nemrégiben megírta, hogy Pasics szerb miniszterelnök két siffrirozott táviratát szerezte meg. A pétiervári és athéni követekhez intézte azokat és segítséget könyörgött a súlyos helyzetbe jutott szerb hadsereg részére. A szerb sajtóiroda cáfolatot adott ki és azt álitotta, hogy ilyen táviratokat a szerb miniszterelnök nem küldött el. Az Utro most meghazudtolja a szerb cáfolatot és közli szószerinti szövegében a két siffrirozott sürgönyt. Az egyiket Pasics szerb miniszterelnök küldötte az athéni szerb követnek, Balugsics Zsivojiu dr.-nak. Ennek a táviratnak a szövege a következő: Nis, szeptember 4.—17. Hadseregünk ismét kritikusi helyzetben van. Az osztrák-magyar hadser ég nagy erőkkel nyomul előre és fenyegeti balszárnyunk mozdulatait. Hadseregünk összes tartalékai összpontosítva vannak a fenyegetett vonalon. A főparancsnokság kénytelen volt a legidősebb korosztályokat is behívni és felfegyverezni, de képtelen a még fel nem ruházott erőket kellő mennyiségben a veszélyeztetett pontokon összevonni. A súlyos helyzetre való tekintettel tudassa mindjárt Venizelosz úrral, hogy a szerb kormány teljesen aláveti magát Görögország feltételeinek és elvárja, hogy ennek ellenében nyomban rendelkezésére küldi ötvenezer főnyi hadseregét. A mi 'Görögországnak a hármas entente-tal szemben támasztott követelését illeti, Szasszonov ur már közölte a görög követtel, hogy az ő kormánya, továbbá az angol és a francia kormány közt létrejött a megegyezés, amely szerint a görög követelések teljesíttetni fognak. Kérem, közölje velem a görög kormány válaszát. Pasics.