Délmagyarország, 1914. szeptember (3. évfolyam, 218-247. szám)

1914-09-12 / 229. szám

Szegőd, Í914. szeptember 12. DfíLMAO Y AROKSZÁG 3 A miniszterelnöki sajtóosztály munkája. (Saját tudósító nktól.) Ezekben ,a nehéz, izgalmas mapóbban, onilkor szünetel a telefon és toéseclalmes a pest,©kézbesítés, a sajtó gyors hirszolg,állatának e megszokott segitőeszkö®ei, a közönség pedig lázasam .várja a háborús esemény ék hinadiását,"- megmehezedett a sajtó anunikája. Es aniktur a iháiboru kezdetén szorongó lagigcdiailofimriial gondoltaik arra a Publilfcum izgatott érdokilödését minden áldozatkészséggel kielégíteni akaró újságírók, hogy a természetesen szigorú cenzúra mellett, telefon és idején éribező •expresslevelek hijján hogy teljesitik hivatásai,kát, váratlanul segítségükre érkezett gyors, .hiteles és buzgó hirszolgáilatávalL o miniszterelnöki sajtóosztály. Nap-nap után .megelégedéssel láthatja a közönség, hogy a háború ezen izgalmas napjaiban milyen sisiphusi munkát végez ia miniszterelnöki sajtóiiroda, .melynek ólén Drasche-Lázár Alfréd miniszteri osztálytanácsos és Németh Alfréd dr. valóban mint a magyar sajtó hadvezérei, végzik ma a háborús eseményekről szóló 'hirszoilgálait stratégiáját. Körülbelül ezer mkigyar újság redukciójába, röpítik naponta a táviratokat és a legrégibb leghivatottabb újságíróik is elismerő csodáilkozássail látják azt a zsurniaJAsztikai .készisé•get, rutint, fcllkiisimeneiteseéget és gyorsaságot, mellyel e meliéz, bonyodalmas munkáit végzik. IAiz egész magyar sajtó hálás elismerését érdiemül ki e .nehéz, izgalmas maipotóban a miniszterelnöki .sajtóiroda. Abból az elismeréshői, melyet őfelsége, dicsőségesen uralkodó királyaink nyilvánított a magyar sajtó hazafias munkája iránt, az oroszlánrész a .miniszterelnöki sajtóosztály vezetőit, Drasche Látár Alfréd miniszteri osztálytanácsost, Németh Alfrédet és buzgó munlkatáirtaikait illeti. Az elismferás .és érdem másik .része ,a távírda .agilis és kötellességtaidó M'vaitaQinioki kar iát illeti, alkik .a rájuk szakadt rendkívüli munka pontos elvégzése közben is különös, figyelemmel .igyékezuék .azon, hogy minél hamarább 'kézbesítsék a táviratokat a szerkesztőségeknek és 'igy minél hamarabb 'elégíthessék ki .a közönségnek a .háború .eseményei iránt való feszült érdeklődését. HÍREK oooo Konviktorok •vegyülitek ma a korzó délutáni közönsége közé, apró em/b&r-pallánták, k iket jól esett látnunk. Jól esett megpihentetni szemünket kis diákemberek feszes uniform isia.in. Ahogy végig vonultaik kettős rendekbe .sorakozva, kissé visszatetsző .volt. Mikor már annyi ezer dupla brodzakkos, bornyus, feltűzött szuronyu katonát láttunk elvannlini., meigjelaniiek a pezsgő diákélet első hírmondói, apad katonái egy nyugodtabb világnak, akiknek fegyvere a Tacitus ós a hármas szabály. Máslkor .ha bejöttek szülőik felügyelete alatt az iskolapadok „gólyái",, szint, elevenséget hoztak a városija, .A ^Seppilk" ós „Hansik" ifjabb nemzedéket vezettek karonfogva, s ha tört magyarsággal .is, .de naiv kedves fölényük tudatában anagyarázták a város nevezetességeit, a hatalmas kőavar pózoló szobrait. S a fatornyos faluból .bekerült kis diák alig tudott beteilini a sok .látni valóval s lassanként megtanulta, hogy keld köszönteni tanárjait s Ihol van a régi Iskola-utcában .a diák-cukrászda, hol számlálatlanul fogyasztják hónapok elsején hazulról kapott pénzmagból a tolókát meg a Ikrémes-piitét, Talán .kevesebben is tesznek az idén a tanulók, liász a beiratkozások és jelentkezések számadatai nagy differenciákat mutatnak a tavalyiakéhoz képest, iMégis a már beérkezett 'diáíkdk ősi tradíciójukat híven letartják s az ,Lskoiaév kezdetét jelezve megkezdődik az antikvár könyvek eladása. Az utcán., kereskedések előtt pecsétes ruháju, .tintafoltos növendlélkieik jellemnek ímeg, s hangosan kináljáik egymásnak 'könyveiket. — .Egy harmadikos számtan az áiliaimiiba. Legújabb kiadás! Eladó! Ki vesz latin nyelvtant? — s már húzódik .is a sarokiba ikét kis diák, hegy vásárt .kössenek. Az egyiknek hóna alatt garmadával vannak a könyvek, a másik szorosan .tartja markában erszényét, melyben néhány lliafos van; ebből akarja megvásárolni .tankönyveit. Előveszi az uj .tankönyv-jegyzéklet & ha nem uj kiadásuak .az .idkolákönyvelk, .a vásárló megvetéssel hagyja ott az eladót — De .hiszem ez a könyv ugyanez. Nézze — s olvasni kezdi — a mohácsi vész 1526 — s ha egyezik a kiadás egymást megértőleg, megkötik a könyvvásárt 'De ana nem oly hangosak a diákok, mint máskor, lármájukkal nem verik fel az utcát a háberu tönkretette a diákemberek mozgó antikvái' könyvpiacát ... , — A háború alatt nincs előléptetés. Az állami és törvényhatósági hivatalokban a megüresedett állásokat a háború ideje alatt nem töltik be, sőt még az illetményrendezésről szóló törvényben biztosított automatikus előlépéseket sem eszközlik. Mindez megtakarítás címén történik. Minden fillérre szükség lehet az országban hadi célokra; tehát a legmesszebb menő megtakarítással kell élni. A belügyi kormány körrendeletileg figyelmeztette erre a körülményre a Csataképek. Ulánusok rnunkában. Luigi Barzini a Corriera della Serattak ezt irja Cambraiból: Augusztus 21-én a Sombre völgyét hijfig köd takarta. Mintha novemberi reggel Jett volna, olyan hűvös, szomorú és szürke minden. A vonat, asmely engem Manage tefi vitt, lassan haladt át a félsötétségen, a fittynek szélein a (körülöttünk levő tájkép kontúrjait csak sejteni lehetett. A közel álló fik csak álló árnyékoknak tetszettek. Sehol eSy élő lélek a vidéken. A vidék el volt hatatva. A völgyben lent, egyszer az egyik, ^aj aztán a másik oldalon, egy világos esik Uizódott, a kocsiút, mely aztán magas fák Között végleg eltűnt. Mikor a vonat egy kifiob állomás mellett lassan haladt el, né"any lovast pillantottam meg, akik az átjárót '"totók. Kis csoport volt lándzsák közepette, fittyeken mozdulatlanul lengett a fekete Posztócsik. Tehát ulánus őrség volt, melyet attam. A kocsiutról az őrség nyugodtan Gzte vonatunkat. Oly naivul nézett, mintha hcrő kíváncsiságból lett volna ottan. Lándsaik nyugodtan meredtek hátrafelé. Lovas j? ®ó színtelenül emelkedtek ki a sötét hát] fiool. Az ulánusok mozdulatlanul néztek és "^látszott rajtuk a gondtalan biztonság érNem látszott rajtuk, mintha támadástól nének. Egészen másként képzeltem mahamnak egy ulánus őrjáratot. Olyanformán, "'fi a vadászt az erdő szélén. Talán tudták _ hogy az ellenség messze jár. Mind^onáltal ugy viselkedtek egy megszállott szag utján, mintha Pomerániában lennének ,llafii hadgyakorlaton. Mikor a vonat elhaladt mellettük, .könnyű galoppra fogták lovaikat és csakhamar eltűntek. A lovasoknak az a végtelen sokasága, a melyet a német sereg maga előtt mozgat, befut minden országutat, minden dülőutat, mindenféle egyéb utat. Nem kell azt hinnünk, hogy észrevétlenek akarnak maradni. Akarják, hogy lássák őket. Minden csapat addig megy előre, amig rája nem lőnek. Határozott irányban halad előre, amig rá nem bukkan az ellenségre. Az ő feladata, hogy eléje menjen a halálnak. Minden ellenséges frontot ilyen módon kutatnak végig. Az előőrsök életük kockáztatásával kikémlelik az ellenfél haderejét. Ha tiz ulánus elesik, meghal, vagy megsebesül, még mindig akad kettőhárom, aki megmenekül és jelentést tesz a látottakról. Ha az egyik őrjáratnak nyoma vész, egy másik, erősebb lép a nyomdokaiba. A tűz, mellyel fogadják, megmondja neki az ellenség erejét. Mert egy lovasjárőrre biztos pozíciójából minden ellenséges katona rálő, ez világos és emberileg könnyen érthető. Minden falubán, minden facsoportozat előtt, minden utkanyarulatnál az ulánusnak arra kell gondolnia: hátha ott rejtőzik az ellenség. Az ulánus tudja, hogy nincsen mögötte hátvéd és hogy feltétlenül lőni fognak rá. Mindig azt keli érezni, hogy egy láthatatlan és biztosan találó fegyver irányulna feléje. Mégis megy előre, mert német és mert fegyelmezett. Manage tovább éli csendes életét. Száz meg száz flamand bányász száll fel a vonatra. Ugy tetszett, mintha a háború ezer mértföldnyire innen dúlna, holott csak órai távolságra esett. Az emberek beszélnek a seregek mozdulatairól, csatákról, de nincsen fogalmuk a vérről, pusztításokról, romokban heverő házakról. Az emberek ugy élnek, mint máskor és dolgoznak. A közúti kocsik közlekednek, az üzletek nyitva vannak, a műhelyekben dolgoznak, a kávéházakban az asztalok és székek el vannak foglalva. A gyárak és bányák nem szünetelnek. A német invázió Belgiumot a legnagyobb tevékenység közepette lepte meg. Senkinek sem volt ideje, hogy arra elkészüljön. A belga városok, mint az órák, egyszerre megállottak, ha a németek előttük állottak. Az ulánusok közeledésére az élet mindinkább elcsendesedett. A vasúti állomások egymásután kihaltak. S a német őrjáratok háta mögött mindenütt mozdulatlanság lett az ur. Belgium az invázió folytán lassankint mintha megkövesedett volna. Manageba ez a mozdulatlanság még nem ért el. Ott még vibrált az élet. De néhány órával később, mikor az .első ulánusok feltűntek a város alatt, egyszerre itt is ráköszöntött a lakosságra s a sok munkáskézre a merev mozdulatlanság, a nyugalom, a csend. A nép azt hitte, hogy a német katonásuk csak átmeneti jelenség. Azt hitték, hogy az ulánusok csak azért merészkednek ilyen közelre jönni, mert meg akarják maglikat adni, 'keresik az ellenséget, hogy átszolgáltassák neki fegyvereiket. A hivatalos belga jelentések arról szóltak, hogy Lüttichnél a belgák győztek és hogy a németek mindenütt nagy vereségeket szenvedtek. A hivatalos jelentés az Antverpenbe való visszavonulásnak manőverszinezetet adott. És a nép ezeket a valótlanságokat mind elhitte. A csalódás aztán keserves volt.