Délmagyarország, 1914. szeptember (3. évfolyam, 218-247. szám)

1914-09-12 / 229. szám

Szered, 1914. szeptember 12. DÉLMAGYARORSZÁG 3 Györgye vezette a Timok-hadosztályt. Aradról jétem/tik: A mitrovicai véres har­ecik szerb sebesültjeiből. .Aradra is .került egy csoport. Tegnap hetvenhat, ina százhúsz szerb .sebesült katonáit hozták. A szánalma­san piszkos vitézieket zárt vasúti ikociiskban szálldtiottáik ide. Az a 'trupp, amely ma ide­kerüld, még züillöftlebb és piszkosabb, mint a tegnapiak. P. dlg ezek Vei. iának a saexib had­sereg gyöngye, a Timak-hadosztály félelme­les katonái. A mai transzport csakis kivétel (nőikül súlyos sebesült volt. A kevésibé súlyo­sakat bárom ,lö vonat szállitotta be, mig a súlyosabb sebesülteikét társzclkereikeia (hozták a városiba. A társzekereken hordáigyon fe­küdtek a Titmok vitézek, keserves arcokat vágva. A szerb seibesüiltékiet .a részükre be­rendezett külön kórházban helyezték el', A szerb sebesült katonák elmondották, hogy őket egészen a Száva portig György trónörö­kös vezette. Ő fodta ki a parancsokat és ő ve­zényelte az egész hadosztályt. Hogy mii tör­tént Gyorgyéval, ezt nem tudják, mert mi­dőn átkeltek a Száván, Györgyét nem látták többé. Lehet, hogy megérezte a veszélyt és í.cm mert átjönni. A szerb katonák nagy háilállkodás köziben jelentették ki, — hogy ha tudnák a szerb katonák, hogy milyen jól bánnak vélük a magyarok, mindnyájan át­szöknének hozzánk, A sebesülteik legnagyobb része .felső testén szenvedett 'sérülést. Rumai levél a mitrovicai esetről. Kozma Imire rumai .tanító a szerb Timok­hadosztály rettenetes vereségéről a követke­zőket irja most: „ Szeptember 6-án, vasárnap esiak annyit hallottnmlk, hogy Mitro cicán á l betörtek a szerbek Szlavóniáiba és Rurna felé nyomul­nak, Városunk tiizeniliároanezar főnyi lakos­sága rendíthetetlen nyugalommal fogadta ezt a hint, mert iföüótllenül bízott hadseregünk győzelmében. (Senki sem .gondolt a menekü­lésre. s '1V ^ Este hat óra tájban megjött Rumára az örömhír, Ihoigy csapataink tönkre verték az ellenséget. Ez időtől kezdve aztán háborús képe lett Rurnának. A kocsik egész sora ér­kezett hozzánk, amelyek sebesülteket hoztak. Sürgősen kórházi célokra rendezték be a magyar, német és horvát iskoláikat és a tiiz­<)!tó-k,aiszárnyát, lA iruima.il orvosok rögtön ápolás 'alá vették a sebesülteket és a Vöröske­reszt helyi fiókjának hölgyei segítettek^ az ápolásban. i a f Hétfőn reggel a korán kelők azzal éb­resztették föl a lakosságot, Ihogy most szállít­ják át Rumán keresztül az ötezer szerb fog­lyot, amely mind a Timok-h a.d osztály mara­déka. iMindenlki az uteára sietett. A foglyok elvonultak előttünk felhajtott fővel, egyked­vűen/ mint akikmiek imár miniden miitndégy. Szánalmas külsejű emberek. Durva, daróc­rubájulk cafatokban lógott rajtuk, lábbelijük vagy bocskor, vagy samimi. Volt közöttük -számtalan fiatal suhanc, de sok hajlott hátú, fisz ember is. Elvonultak előttünk azok ia szekerek is, amelyeikre az elhódított .fegyvereket és mn­niciót rakták. Tiz gépfegyvert számoltam és vagy harminc kocsirakomány puskát és kar­dot. .Láttam későid) négy szerb ágyút is. Katonai födöaet meillett vitték át az állo­másra a fogoly tisztieket, akiket három má­sodik .osztályú kocsin szállított el a vonat­Komáromba. A tisztek viselkedése elbizako­dott, dacos volt, az ajándék-cigarettát sein fogadták el. A rumai kórházak előtt a kocsik beilát­batatlain sora állott. Tele voltak a harctéren összeszedett szerb sebesültekkel. 'Mig a ko­csikban ülő sebesültek várják, hogy rájuk kerüljön a sor, beszélgetést kezdünk velük. Egybehangzóan panaszolják éhségüket. Akár hány két-három napja nlp.ui evett Elkesere­detten szól az egyik: — De babáéig a tisztek esznek-isznak ked­vükre! Örültek, hogy megadhatták magukat. Mikor a mi csapataink az ütközetet eldön­tötték és szorították vissza a szerbekét a Száva felé, az ellenséges közkatonák fegyver­ré! ikényszeriltették tisztjeiket a megadásra. Egy tisztet leölték, más kettőt lefegyverez­tek saját katonái és ugy vitték 'a mieink elé, hogy megadják maguklat. A Száva posványos, sekély partján vér­piros a viz, holttetemek látszanak ki belőle. A szára parti harcmezőn kétezer szerb halott fekszik, Az angolok és a franciák vesztesége Berlin, szeptember 11. Az eddigi jelen­tések szerint az angolok és franciák, a né­metek elleni harcokban 72,000 embert veszí­tettek. (Bud. Tud.) HONVÉDEINK A LÁTCSŐVEL. Egyik megsebesült hadnagy a követke­zőket mondotta el az északi harctérről: — Tiz-tizennégy napig voltam tűzben legényeimmel és ez a néhány nap az elő­nyomulások és győzelmek csodálatosan nagyszerű láncolata volt. A bakáink hangu­lata annyira lelkes, hogy a tiszteknek oly­kor nehéz a türelmetlenül tűzbe kívánkozó legénységet tartóztatni. Érdekes, hogy a legutolsó közlegényben is stratégiai ambí­ciók lobognak. Az én csoportomnál például a legénység azt .vette a fejébe, hogy a leg­finomabb Qörz-féle tábori gukkerekkel sze­reli föl magát és egy győzelmes ütközet után majdnem mindegyiknek vágya telje­sült is. Az oroszoktól annyi gukkert zsák­mányoltak, hogy a legénység elláthatta ma­gát a drága műszerrel. Hangulatos, kedves kép volt, mikor a rövid pihenőkben, az orosz mezőkön tábori tüzek mellett egy-egy magyar baka, mint valami Napoleon, a sa­ját látcsővével megelégedetten szemlélte a végtelen csatateret . . . Leányok a csatamezőn. Rotterdam, szeptember 11. A Times je­lenti Szentpétervárról, hogy Tomilovszki ez­redes (két leánya önként, íbelépeitt az orosz hadseregbe. A kát fiatal leány uniformist öltött és kérelmükre mindkettőjüket a tűz­vonalban lévő csapatokhoz osztották be. Romániának-200 millióra van szüksége. Bukarest, szeptember 11. Rmtianu mi­niszterelnök elnöklete alatt tegnap Bukarest­ben minisztertanácsi volt. A fővárostól távol volt miniszterek ez alkalomra miaud megér­kezteik /Bukarestbe. A iminlisiztereilinök az euró­pai háború folytán a Boanániiára háruló fel­adatok megbeszélésével! foglalkozott. Elhatá­rozta a im.iuis'zltiertaniáes, hogy ,a román nem­zeti bank kétszáz milliós emissziót fog esz­közölni, hogy iaz előállott állami .szükségle­iteket és feladatokat ennek segítségével ali­ímemitállják. A jelen helyzetben szükség van ezenkívül az Ipar és kenetsikedeleni itáiuícigaitá­sára is, mivel az export és az import óriási méretű visszaesést mutat. A minisztertanács rendeletet hozott, ez alkalommal, mely orszá­gosan szabályozza az éilelmiszierek árát is. A rémlátók. — Mi történt Pancsován. ­(Saját tudósítónktól.) Andersz iMiroszhi­vot, .a cseh iparbank .tisztviselőjét, aki egy borbélyüzletben és persze imiiiiidenütt .másutt i.3 nyugtalanító híreket (terjesztett, hat heti szigorított fogságra Ítélték. Végre. Csak az a kár, hogy ez .nem .Itt .Szögedén történt, mert minálunk igazán gombamódra tenyész­nek a vaMiirék. Igy tegnap délután is való­sággal láz vert ki a közönségen, amiért az itteni hadsereg-alakulatok egyes részeit ria­dóval összegyűjtötték és elszállították Sze­gedről. Mintha ez nein volna a legtermésze­tesebb valami a világon/ iMimtha bizony a tartalékosokat és a népfelkelőket~ nem azért szólították volna fegyver alá, hogy hadi szolgálatot teljesítsenek. A szegedi helyőr­ségi szolgálat ellátására csak nem lehet a iháboru egész tartama alatt (néhány ezer fegy­verest itt tartani, amikor ugyancsak kell legény a gáton. Hogy riadóval toborozták össze a legénységet, azon sincs csodálni való, mert ezeknek a osapatoknak az volt a ren­deltetésük, hogy oda vigyék őket, ahová az csetteg hirtelenül beálló .szükséglet kíván a tossá teszi. Miikor tehát ilyen háborús viliágban épen nem szokatlan módon történnek csapat el to­lások, csak a rémJ'átók fűznék ezekhez olyan kombinációkat, amelyeknek a hullámai izga­lomba. sodorták az egész iszegedi közönséget. Erősen tartotta .magát az a hir, hogy a bácskai szerbek fellázadtak. Mintha bizony az csak oly egyszerű dolog volna. Egyet, gon­dolni és — fellázadni. Még akarva is bajos volna a hazai szerbek felilázadása. Bunikós­bottáil, kapával ás kaszával nem lehet a .mamulicberrel szemibe szállani. Más fegyve­rük pedig a szerbeknek nincsen/ mert min­denféle fegyverük a statárium kihirdetése után .menten elkoboztatott. Nincs sem a bács­kai, sem más .délvidéki szerbeknek sem re­volverük, sem vadászfegyverük, nincs egy­általán semmiféle néven nevezendő lövőszer­számuk. Ebből is látszik a naivitásnak mek­kora foka szükséges ahhoz, hogy valaki a bácskai szerbek fellázadásaiban hígyjen. Ami pedig a pancsomi rémhírt illeti, utánajártunk a dolognak lelkiismeretesen és ezen az alapon a következő hiteles tájé­koztatót publikáljuk: A szerb hadseregnek két eshetőség kö­zött van szabad választása: vagy dicstelen tétlenségben éhemlhail, vagy déli határainkon való betörésével szarai még a hős nevet. Ök az utóbbit, választották. De azért, hogy a szerbek azt találták célszerűnek, hogy fejjel menjenek neki a — magyar katonaság gyil­kos tüzének, nincs ok az izgalomra. Ami magát Pancsóvát illeti, a tényállás ez: Pamcsovától délire a Duna több ágra osz­lik. Minden ilyen á.g, illetve két ág egy-egy szigeteit ölel álltai. A szerbek egy ilyen ki­sebb szigetet szállották meg tüzérséggel és erről a szigetről dődöaták Pamesovát, jnég ,ped.ig elég hatástalanul, mert mindössze ­selyemgyár sérült meg két ágyulöveg által. A város polgármestere .nagy felelőssége tu­datában erre dóhszóviai]! küzh Írré tétette, hogy főleg az .asszonyok és gyermekek hagyják el a várost. Amennyiben egyik-másik háztól! a. férfiak is elmennének, adjanak marháik és egyél) lábas jószágaik elé 2—3 napra való eleséget és vizet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom