Délmagyarország, 1914. szeptember (3. évfolyam, 218-247. szám)

1914-09-11 / 228. szám

Szeged, 1914. szeptember 11. DfiLM A G Y AR0R8Z Aff 3 ellenséget, jobban mondva az ellenség búvó­helyét. Nagyszerűen elkészített sáncok, mö­gül lövöldöztek az oroszok. Ugy beleásták magukat a krumpli és káposzta mögé, hogy testüket teljesen elfedte a föld, a fák koro­nájában pedig ott dolgozott a gépfegyver. Ezredesünk sortüzet parancsolt. Egy pilla­nat alatt földrevetette magát a legénység és a másik pillanat olyan ágyúzást és puska­tüzelést inditott meg a mi részünkről, hogy azok oda át már alig bírták a versenyt. A mi bakáinkban felébredt a harci láz, közelről akarták látni az ellenséget. Volt kö­zöttünk egy hadnagy, kaposvári fiu, ő rohant előre kivont karddal az ellenség felé. — Utánam fiuk! — kiáltotta. Körülöttünk a puskapor füstétől forró és sötét volt a levegő. Odaát a káposztatáblá­kon megkezdődött az ádáz tusa. Odarohan­tam én is, de igazán nincs tiszta képem arról, ami körülöttem történt. Egymásba kapaszkodó, egymás köré fo­nódó embereket láttam, fogcsikorgatást, hör­gést, üvöltést hallottam. Én is birokra kel­tein valakivel. Arcomat pálinkagőzös lehellet érte, idegen szem bámult dermedten sze­riembe, aztán éreztem, hogy idegen vérben á?ik a kezem. Az egész vagy ti'z percig tartott. Aztán hirtelen és csalhatatlan biztonsággal érez­tük, hogy az ellenség ellentál'lása megtörik. Térdelő, összekulcsolt kezii emberéket lát­tunk magunk előtt, akik életükért könyö­rögtek tört szavakkal: — Kamerad . . . nicht weiter . . . wir ergeben uns ... de grace ... de grace . . Voltak, akik visszabújtak a krumpliföld silány bokrai közé. A magyar bakák szuro­nyaikkal szedték ki őket onnan. Mások le­tépték magukról formaruhájukat, alóla a vá­szon alsónadrágot, az egyetlen fehér ruha­darab a testükön, azt lobogtatták a béke zászlajaként. A Krasznik mellett támadó orosz csapa­tok egy kis része megfutamodott, nagy ré­sze ott maradt a csatátéren, a többi megadta magát. Ott hevertek előttünk a porban és kezünk után kapkodtak, hogy megcsókolhas­sák. Nem volt ezekben a csüggedt arcú fog­lyokban semmi hősiesség, semmi méltóság. Részt vettem Kraszniktól Lublinig mind a három diadalmas csatában és mindenhol ugyanezt tapasztaltam; A harctérnél fenségesebb és szomorúbb hely nincsen a világon. Ott hevernek egymás mellett a kidőlt ellenségek és már nem gon­dolnak semmire, csupán Istenre. A csataté­ren Istenhez térnek meg az emberek. Meg­figyeltem. hogy a sebesültek mind imát mor­molnak. Magyar, német, orosz, tót, lengyel imákat hallottam a kraszniki véres kruimpli­földeken. HIREK oooo — A segélyezés. Az állami segélyek ki­osztása Szegeden még mindig nem kezdő­dött. Elkéstek az összeírással. Azt hisszük, ez nem lehet ok arra, hogy szegény és nyo­morúságban tengődő családok elkésve, vagy esetleg későn kapják meg azokat a filléreket, amelyeket az állam gondoskodása juttatna nekik. Ma többen — nemes és érző szívű emberek — érdeklődtek ez iránt az ügy iránt nálunk. Elképedtek a dolgok ilyetén állásán és ámulva kérdik, miért nem veszik az ilyen munkához igénybe a polgárság segítését. Napi két-három órára nagyon sokan rendel­kezésre állanának. — Ujabb sebesültek Szegeden. Csütör­tök reggel 400 sebesültet szállítottak Szeged­re. Késő este ismét sebesülteket szállító vo­nat érkezett és 100 sebesültet helyeztek el a kórházakban. — Feministák munkában. Egyik mai cikkünkkel kapcsolatban a feministák annak a közzétételére kérték fel bennünket, hogy a tudakozódóknak mindennap 5—7-ig ren­delkezésére állanak a Csongrádi palotában levő- irodájukban. — A szegedi hadsegitő bizottság ma délután tartotta meg rendes heti ülését a bizottsági tagok rendkívüli érdeklődése mel­lett dr. Arany Károlyné és Székely Gáborné számoltak be a bizottságnak a legutóbbi hét munkájáról. Ez a beszámoló várakozáson felüli eredményt mutat. Ha a bizottság mű­ködését a közönség továbbra is az eddigihez hasonló lelkes pártfogásban részesiti, ugy legközelebb már megkezdhetik a begyült ruhaneműnek a harctérre való szállítását. Miután a begyült adományokon tul különö­sen a téli ruhanemüek beszerzésére kell gon­dot forditani, szükséges a bizottság vagyo­nának gyarapítása. Erre vonatkozólag több indítvány merült fel, végre is a bizottság hálás köszönettel vette tudomásul, hogy a Korzó-mozi igazgatósága hazafias áldozat­készséggel ajánlotta fel 3 előadás bevételé­nek 40 százalékát a hadsegitő-bizottság cél­jaira. Az előadásokat szeptember 17. délután­jára tűzte ki a bizottság, amikor 5, 7 és 9 órai kezdettel igen élvezetes előadásban gyö­nyörködhet a közönség. A nagyérdekü film­mutatványokon kivül műkedvelői előadás gazdagítja a műsort. Sikerült már megnyerni a közreműködésre Tripammer Józsefnét, ki Gábor Györgyike zongora-kísérete mellett kuruc-dalokat fog énekelni, Járosy Jenő tá­rogatón játszik és Szuchányi őrnagy neje szavalatokkal gyönyörködteti a hallgatósá­got. A helyárak a rendesek lesznek. Az elő­adás rendezője dr. Juhász Istvánné, aki a mai naptól kezdve délután 5—6 óráig a bel­városi ovodában készséggel ad viszontel­adásra jegyeket a jelentkezőknek. A mai nagyszámú adomány kimutatását holnapi la­punkban közöljük. — Orkonyi Ede gyásza. Orkonyi Ede dr. királyi Ítélőtáblai birót nagy gyász érte. Apósa: Siebenliss Ferenc nagyszombati föld­birtokos tegnap elhunyt. Az öreg ur körül­belül három évig betegeskedett. Tegnap este érkezett a távirat, amely hirül adta halálát. Orkonyiék ma délelőtt Nagyszombatba utaz­tak. A temetés pénteken délután lesz. — A zsidó nőegylet ülése. Csütörtökön délután fél 6 órakor gyűlést tartott a szegedi zsidó nőegylet özv. Holczer Jakabné elnök­lésével. Az ülésen bejelentették, hogy a be­vonult katonák családjainak segélyezésére 5 hónapon keresztül 500 koronás részleteket fognak adni, a leányegylet népkonyha-alap ­ból szintén öt hónapon keresztül 500 koronát a központi segítő bizottságnak. Elhatározta az ülésen az egyesület, hogy vagyonának bi­zonyos részéből, önálló intézményt fog fel­állítani. A tagok különféle indítványai után elhatározták, hogy 5—10.000 koronáig ter­jedöleg egy bölcsődét állítanak fel. Az ülé­sen a tagok közül számosan vettek részt. — Cigányzene. Cigányzenéről is essék szó, miközben véreink szálzezrei' ia háború, többszáz kilométeres vonalán ágyuk bömbö­lő zenéje mellett vigadoznak. Szégyeljük kissé, talán nagyon is ezt az itthoni zenét. Nem gyászolni akarunk. Végtére, ha a hely­zet nagyon komoly is, semmi okunk a gyász­ra. De ép azért, mert a helyzet nagyon ko­A legfrissebb adatol; Szerbiáról. A legfrissebb információ és kétségtele­l'j'l a leghitelesebb is Szerbiáról az a tudósi­{as, melyet Szirrnay Gyula juttatott el hoz­nánk a mai napon. A tudósító, aki tiz évvel ezelőtt alaposan tanulmányozta a szerb vi­szonyokat s erről könyvet is irt másodma­gával, Barna Tivadarral, ujabban nyolc hé­hg tartózkodott Belgrádban és Szerbia déli !észén. Utoljára pedig az utolsó napokban is !a]"t a szerb földön s igy alább következő le­n'ása mindenesetre nagv érdeklődésre szá­mithat. Belgrádnak nyolcvanezer lakosa van, közöttük tizenegyezer osztrák és magyar. A fő\ 'áros leggazdagabb családja egy tíaj­miy nevü prágai cseh és egy Weifert nevü '"agyar ember, akik többszörös milliomo­sotf. Az utolsó években sok gyár épült a vá­' ;)sban, főképen selyem-, posztó- és vászon­gyárak, modernül berendezve, de egyetlen gyárban sem találunk szerb igazgatót vagy |ezetőt. Valamennyi osztrák, magyar vagy külföldi. , A királyi palotából titkos alagút vezet a ''műiig. A Duna szine fölött két-három mé­. ™Qsasan lövőrések vannak. Az ágyú­golyótól a vékony vörös téglafal egy lövésre bomlik és megnyílik az alagút. Ez a rész Uten szemben van Zimony alsó részével va­gy>s inkább az úgynevezett hadiszigettel, -zt Belgrádban senki sem tudja, csak az építész, akinek miivé volt a királyi palota. Egyébként alá van aknázva Belgrádnak nagy része. Alagutak vannak befalazva, titkos vé­dőaknák elrejtve, főképen a vár, a vasúti híd, a vámház, a Száva torkolata, illetőleg a du­•nagőzhajós állomás közöli részen. Ezeknek a pontos helyét azonban senki sem tudja. A vámház fölött van egy széles lépcső, a mely a város főutcájához vezet. A lépcső mellett levő utca, melyen a dunapartról a villamos megy föl, nyilvánvalóan alá van ak­názva, mert /a lépcső, vasbottal megütve, visszhangzik. Boldog lehet a szerb nép, ha a monar­chia fönhatósága alá kerül, mert a földmű­velést hihetetlenül primitív módon folytatják, bár a föld igen termékeny. Az ország har­madrésze erdő, főleg nagyszerű tölgyerdő, ezért olyan nagy és kitűnő a sertésállomány, amely állandóan két millió darabon fölül van. Ló százötvenezer darab van, gyönge faj s csak az jó, ami Magyarországból származott oda. Juh öt millió, marhaállomány egy7 s ne­gyed millió. Szilva mindenütt van, szőlő aránylag kevés. Burgonya alig terem, de nem is törődnek vele, legtöbb a zab, azután a buza, kukorica és végül az árpa, de sok a dohány is. Vasútja kilencszáz kilométer, de csak a Belgrád—Nis—Szófia közötti fővonal tökéletes, Szerbia jórészt kasztszerü, de . nagy részben alacsony hegyekkel borított, kitűnően termő föld. A Morava folyó völgye gazdag, jól müveit vidék s az ország főforgalmi ere. Ott minden megterem bőven és könnyű a közlekedés, mert az utak jók. • Az ország többi részében azonban az utak rosszak, eső­zés idején járhatatlanok. Ugyanezért élelmi­szert sem tudtak szállítani s igy ia katonák (éheznek, lázonganak és ha tehetik megszök­nek. A rossz utakon az ágyukat és élelmi­szert ökrösszekereken szállítják, nagy idő­pazarlással. Egész csapiatok eltévednék és hetekig tanyáznak a beláthatatlan erdőkben, eszükbe sem lévén a harcba sietni. Nis vára az egyedüli modern erődítés, a belső várat több váröv környezi erős vas­pántokkal bőven ellátott betonépitkezéssel. Üszküb vára ellenben nagyon gyönge, har­madrész magasságban, mint a mi budai vá­runk, téglavárfalakkai, itt-ott porhanyó szik­lákkal. Belgrádtól délre a folyókon több jó­karban levő vas- és fahíd van és három na­gyobb alagút vezet az ország belsejébe. Ezek a veszedelmes pontok a hegységekbe veze­tő utakkal egyetemben, amelyek igen éles szerpentinák gyönge alépítményekkel. A falvak faházakból állanak és rettenetesen piszkosak. Széna, szalma, disznó, gyümölcs mindenütt található, csak az ivóvíz kevés. Van azonban sok nagy major és nagy kolos­tor, amelyekben meg van a mindennapi élet­hez szükséges élelem. Hadvezietőségünk igen bölcsen cseleke­dett, amikor katonáinkat nem vitte rögtön rohamra Belgrád ellen, mert a következmé­nyek fényesen fogják igazolni ezt a kitűnő előrelátást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom