Délmagyarország, 1914. szeptember (3. évfolyam, 218-247. szám)

1914-09-07 / 225. szám

7 DÉLMAG Y AEORSZ A G Szeged, 1914. szeptember 5. Ebből az alkalomból elmondatta a minisztereimök, hogy annak idején, amikor az első dreadnougibt hajót vizre bocsátot­tuk, egy magyar ellenzéki képviselő fölve­tette azt a kérdést, hogy miért építettünk mi hadihajókat Olaszország ellen, holott ezzel a hatalommal szövetségiben élünk. A kormányelnök a kérdésre azt válaszolta, hogy a hadihajókat azért építjük, hogy a szövetkezeit olasz és osztrák-magyar flot­tát erősítsük; szaporítanunk kell hajóha­dunkat, — mondita a miniszterelnök, — hogy a mi szövetségünk értéke növeked­jék. A tudósító cikkében megjegyzi, hogy Tisza István grófnak, ennek a kiiváló po­litikai személyiségnek nyilatkozatai, bizo­nyára alkalmasak lesznek arra, hogy Olasz országban élénk visszhangot keltsenek és a két népnek egymá'shoz való viszonyát még bensőbbé tegyék. (A miniszterelnök­ség sajtóosztálya.) Jóny ezredes kitüntetése. Jóny László volt szegedi honvéd hu­szárezredest, a 24. honvéd lovasdandár pa­rancsnokát, akit nemrég Kassára helyeztek át, a király vitézségének elismeréseül ér­demrenddel tüntette ki, melyről a Budapesti Közlöny a következőket közli: A király augusztus 29-én Bécsben kelt legfelsőbb parancsával jamniki Jóny László ezredesnek, a 24. honvéd lovasdandár pa­rancsnokának az ellenség előtt tanúsított vi­téz és eredményes magatartása elismeréseül a hadidiszitményes III. osztályú vaskorona­rendet díjmentesen adományozta. ORVOSI SEGÍTSÉG. A hadbavonultak ama családtagjainak, akik orvosi segélyre szorulnak, az orvosi utalványt a Patronázs Bizottság elnökénél (királyi ítélőtábla I. emelet 43.) kaphatják kézhez. Sima Bandi zászlaja. (Saját tudósítónktól.) Siinua Bandi szen­tesi legény, aki a galíciai harctérről jött se­besülten. Vasárnap délelőtt Cicatricis La­josné főispánné Nónay Dezsöné társaságá­ban meglátogatta a sebesülteket a kórhá­zakban. Amint a főispánnét meglátta Sima Bandi, aki lábán megsebesülve a kórágyon feküdt, felragyogott az ábrázata, majd mi­kor a főispánné, akinek minden beteg szá­mára volt egy-egy kedves, vigasztaló szava, odalépett Sima ágyához, ez igy szólította meg: — Ugy-e méltóságos asszony szentesi? — Igen, én Cicatricis főispánné va­gyok. — Igen, igen, annak néztem a méltó­ságos asszonyt, én meg Sima Bandi vagyok Szentesről. Ezzel a sebesült levette a feje fölött a falra akasztott kis nemzeti szinü zászlót és igy szólt: — Ez a zászló négy ütközetben volt ve­lem. Ezt oda fogom adni a szentesi muzeum­nak. Igaz, hogy a dorozsmai lányok adták, de hát én mégis csak szentesi gyerek va­gyok, azért legyen harclátta zászlóm a szü­lővárosomé. Miközben megigazította a főispánné Si­ma Bandi feje fölött a párnát, a sebesült igy folytatta: — De megkérem szépen a méltóságos asszonyt, ugy-e, hogy kapok a szentesiektől egy másik zászlót, amit magammal vigyek. Máris mennék újból a csatába, mert hát na­srvon sokan vannak az oroszok és igy min­den emberünkre szükség van. A főispánné megígérte Sima Bandinak, hogy lesz zászló, csak gyógyuljon meg mi­nél előbb. s napok, (Saját tudósítónktól.) Idehaza nemi hall­juk az ágyudörgést, nem látunk véres hul­lákkal borított csatateret, külsőleg és látszó­lag nyugodt egyformasággal váltogatják egymást napjaink, a valóság azonban az, hogy annál változatosabb és izgalmakkal teljesebb benső életet élünk. Minden uj sür­göny, amely és minden uj sebesült, aki a harctérről érkezik, ujabb és ujabb izgalma­kat idéz elő bensőnkben. Idegeink túlfeszült­ségükben lehető és lehetetlen kombinációkra ösztökélik agyunkat, hajlunk a miszticizmus felé és a legegyszerűbb események és in­tézkedések mögött is titokzatos mozgató erőket gyanítunk és keresünk. És találunk. Mindez pedig onnan van, hogy a legtöbb em­ber tulizgatottságában már nem tud, talán nem is akar, normálisan gondolkodni. Azon nagy érdekeknél fogva, amelyek a harctéri eseményekhez fűződnek, legtöbb ember elveszti tárgyilagos Ítélőképességét és túlhevített fantáziájával teljesen illogikus kö­vetkeztetéseket füz hozzájuk. De legyen bár valaki a leghiggadtabb, a legnyugodtabb, helytálló, logikus következtetésekre még an­nak sem nyilik alkalma. Nem pedig azért, mert a tények ismerete nélkül minden okos­kodás inagtag és mindenképpen megbízha­tatlan alapon épül föl. Még itthon maradt magasabb rangú katonáink sincsenek a harc­téren végbemenő mozdulatok és intézkedé­sek titkaiba beavatva s ők is csak katonai képzettségük alapján tudnak egyre-másra következtetni, de még ez sem feltétlenül megbízható. Ebből tehát mindenki könnyen tisztában lehet azzal, a biztosságnak micso­da támpontjait arrogálhatja magának a lai­kusok nem is következtetése, hanem egye­nesen sötétben tapogatódzása. Nem a mi dolgunk a hadvezetés. Annál kevésbé annak minden komoly alapot nél­külöző bírálata. Komoly kritika csak alapo­san ismert dolgokról gyakorolható s miután a mi nagy harcunk még folyamatban van, sőt sajnos, még előreláthatóan nagyon so­káig folyamatban lesz, a legokosabb, amit tehetünk, hogy egyelőre tartózkodjunk az időelőtti kritikától, még inkább az időelőtti örömujjongástól és leginkább az időelőtti kétségbeeséstől. Hogy a harctéri események rezonálnak kedélyvilágunkban, az csak természetes. De legyenek azok a rezonanciák röppenő ke­déiyhullámok' es ne kritika alapjául szolgáló lelki emóciók. Alapos birálat csak tiszta, vi­lágos fővel és csak a Iegtárgyilagosabb ala­pon eszközölhető. A szivünkkel érezzünk, de ne ítéljünk vele, mert ez az agy dolga. Az érzelmek tultengésében nem elég tiszta és nem elég tárgyilagos az eszünk ahhoz, hogy Ítéleteket alkosson. Egy világháború sorsát nem egy üt­közet, következőleg nem egy győzelem és nem egy vereség dönti el. Tehát nem sza­bad akár egy győzelemhez, akár egy vere­séghez messzemenő következtetéseket fűz­nünk. A kisebb és nagyobb ütközetek sza­kadatlan láncolatából alakul ki a végered­mény. Sokszor a legnagyobb győzelem is csak efemer jelentőségű. Ázopképen egy-egy vereség is csak kellemetlenül ható incidens, de csak epizódjellegii incidens. Niké istennőt a görög fantázia szárnnyal látta el és göm­bön állva ábrázolták. Á mozgékonyság jel­képe a szárny, a stabilitás ellenkezőjét áb­rázolja a gömb, amelyen Niké, a győzelem istennője áll. Ingatag alapon álló istennő Ni­ké. a győzelem istennője, aki lepkeszárnyai­val csapodáran ide-oda röpköd. Himes pil­langó, mely vértenger fölött röpköd . : . A központi segítő bizottság gyűlése. Vasárnap délelőtt 11 órakor ülést tartott a bevonult katonák segélyezésére alakult központi bizottság. Bokor Pál polgármester-helyettes beje­lentette, hogv Földes Dezsőné. a 46-ik gya­logezred élelmező-vállalkozójának neje hat család részére naponkint ebédet ad. Lábas Endre Máv. főellenőr pedig egv szobát egy sebesült katona részére teljes ellátással ren­delkezésre bocsát. Balassa Ármin dr. a se­gélyosztó bizottság működéséről tett jelen­tést, az állami segély kiosztás megkezdésé­ről. 1 Cicatricis Lajos dr. főispán a központi bizottság ftó'elmét felhívja az iskolás gyer­mekekre. — különösen azokra a középisko­lai tanulókra, akik a háború folytán kényte­lenek támaszukat nélkülözni. — Ugy gondolom, — mondta a főispán, — hogy egv szűkebb albizottságot alakita­nának. amely érintkezésbe lépne a taninté­zetek igazgatóival s egyben gondoskodna a szegénv diákok ellátásáról, még oedig ugy, hogv egves diákok teljes ellátását családok vállalnák magukra. A bizottság készséggel fogadta el a fő­ispán indítványát s Bokor Pál és Jánossy Gyula vezetésével megalakította a tanügyi bizottságot, mely gondoskodni fog a sze­gény diákok beiratási dijának elengedéséről is. Orkonvi Ede dr. patronázs bizottsági el­nök jelentést tett arról, hogv a szegedi Ítélő­tábla birói kara havonta 400 koronát ad se­gélyezésre fizetési százalék cimen. Szalay József dr. a munkásoknak elhelyezéséről, Jánossy Gyula pedig a Petőfi-sugáruti nap­közi otthon megnyitásáról tett előterjesz­tést. Országos akció a hadbavonultak családjainak segélgezésére. Budapest, szeptember 6. Tisza István gróf miniszterelnöknél ma délelőtt tanácsko­zás volt a jótékonysági akciók segítése érde­kében. A tanácskozáson, amelyen a minisz­terelnök elnökölt, az ellenzéki pártok vezé­rei is megjelentek. A hadbavonultak család­tagjainak segélyezésére országos akciót fog­nak indítani és ennek a terveit beszélték meg a mai tanácskozáson. Az I. hadtápzászlóalj zászlószentelése Ma délelőtt 9 órakor szép ünnepség volt a Szent György-téri minorita templom előtt. Felszentelték a szegedi 1-ső bonvéd népföl­kelő hadtápzászlóalj zászlaját, melyet a derék népfölikelők a saját pénzükön szereztek be. Wlassits Károlyné egy selyem zászlót adott ezenkívül, amit szintén ma szenteltek föl. A zászlófelszentelési ünnepséget több száz fő­re menő közönség nézte végig. Először tá­bori mise volt, aztán a tábori pap és Be­reck Sndor református lelkész tartottak ha­zafiságtól áthatott, magasszárnyalásu beszé­det. A katonai hatóság részéről az ünnepsé­gen megjelentek Schultheisz Emil altábor­nagy, kerületi parancsnok, továbbá a város­ban tartózkodó összes magasabb rangú tisz­tek. A város hatóságát Cicatricis Lajos dr. főispán, Bokor Pál helyettes-polgármester és Somogyi Szilveszter dr. rendőrfőkapitány képviselték. A zászlóanyai tisztséget Cicat­ricis Lajosné és Nónay Dezső honvédezre­des felesége látták el. A zászlószentelés köz­ben a hadzászlóalj letette az esküt, amely­nek szövegét a tábori pap olvasta föl. Az ünnepséget a zászlószögek beverése fejezte be. Szlányi őrnagy zászlóaljparancsnok, majd Korda, Schweiger, Petheő századpa­rancsnokok és rang szerint a többi tisztek, aztán Cicatricis Lajos dr. főispán/Bokor Pál helyettes-polgármester és végiil a tisztek fe­leségei verték be a zászlószöget. Felelős szerkesztő: Pásztor József. Kiadótulajdonos: Várnay L. Szeged.*— Nyomatott Várnay L. könyvnyomdájában Szeged, Kárász-o. Ö.

Next

/
Oldalképek
Tartalom