Délmagyarország, 1914. szeptember (3. évfolyam, 218-247. szám)

1914-09-06 / 224. szám

itolLMA 0 Y A KOKSZA 0 Szeged, 1914. szeptember 6. meg az illető ápolónőket, akik kötelességüket nem teljesitik lelkiismeretesen. Mert ha tényleg előfordul valami hanyagság, ugy azt orvosolni kell, de ne szenvedjünk valamenynyien, akik önzetlenül naponta 6—8 órát dolgozunk, örömmel, szívesen. Épen ezért fordulunk igen tisztelt szerkesztő urh'oz, hogy nevezze meg magát a t. „honleány", aki szerintem névtelen támadásával csak árthat annak a nemes ügynek, amelyet szolgálunk, vagy tegyen jelentést kiváló főorvosunknak, 'aki éjjel-nappal betegei közt van, de ne keserítse el azokat, akik vádjaira okot nem adtak. Némi tájékozásul megírjuk még azt, hogy a betegápolás inspekciós rendszer szerint történik. A Vörös Keresztes ápolónők a betegszobát csak fölváltás esetén hagyják el, vagy akkor, ha a főorvos ur a mii tőszobában a kötözésnél veszi igénybe. Akkor is gondoskodás történik, hogy helyettesítve legyenek a kórházi ápolónő által, vagy ápoló áll helyt, mielőtt a kötözést végzik. Kiváló tisztelettel: A felső kereskedelmi iskolában működő Vörös Keresztes ápolónők. — He tai Jenő megsebesült. Megsebesült a bohémlelkü művész. Nagy tátongó seb a homlokán, mely erősen be van pólyázva és két angol flastrom az arcán. Megsebesült, •még pedig a — harcmezőn. Az élet harcmezeién. A mindennapi kenyérért folytatott küzdelemben. Heltai Jenő tudniillik, aki oly sok vidám órát szerzett a szegedi színházlátogató közönségnek, most szerződés nélkül van. Ment kenyér után nézni, még pedig, ami nem utolsó dolog: autón. Temesvárról Arad felé száguldott vele az autó és Vinga előtt eltörött a gépkocsi tengelye, kiborítván belőle Heltait. Igy lett — sebesült. Mint Heltaiboz illik, humora most sem hagyta el. Mikor vonattal beérkezett Aradra, körülfogták az aradi vöröskeresztes hölgyek abban a Íriszemben, hogy egy hirtelenében civilbe bujtatott sebesült katona érkezik a sabáci tájakról. Amint azonban meghallották, hogy csak — autószerencsétlenség érte, otthagyták a szenvedőt. Méltatlankodva kiáltott erre utánuk a megsebesült művész: ni . . . Hire járja, hogy a zimonyi hidat egy magyarországi származású, de nemzetiségére szerb közös hadseregbeli tiszt a levegőbe akarta röpíteni ... És nem szél hijján zörög a haraszt, amikor azt halljuk, hogy Bécsben és Budapesten terrorista merényleteket terveznek. Tessék ehhez hozzászámítani — még mindig a megvakart kozákelőtti állapotról beszélek — hogy Oroszország nem is lesz perfid hozzánk, csak viszonozza a mi szívességünket, amit a krimi háború idején tettünk neki és megfigyelő sereget állit a határunkra. — Nem, ilyen körülmények között a szerb háború nem lett volna tréfa. Ámde mindenen tul vagyunk, mert a rác megvakartatott és Izvolszkinak találtatott. Németország csak azt mondta, hogy Ausztria-Magyar orszáv mögött Németország szuronyerdeje áll. Ezzel a háborús helyzet egyszerre változott. Nyilvánvaló lett Oroszország fegyveres beavatkozásának szándéka. Ma már megvan a nagy frontváltozás, nem a dunai határ igazán éles többé, hanem a lengyel határ. És nem kicsi balkáni háború előtt állunk többé, hanem e pillanatban egész komolyan rá van festve Európa falára a sokat emlegetett világháború ördöge. — Hogy a helyzet igy kiélesedett, annak nem annyira Oroszország pánszlávizmusa, mint inkább Anglia az oka. Az a kitűnő lavirozás, melyet Anglia diplomáciája ugy Törökországgal, mint Szerbiával való konfliktusunk idején produkált. — A szerb brausepulvert tehát először Anglia keverte meg. Most már aztán Oroszország is kilépni kénytelen rezerváltságából. — Eredményeket ebből levonni nem lehet, csak biztos megállapodásra jutni. Es ez az, hogy Oroszország a háborúban vereséget fog szenvedni. — Hölgyeim, hol a cigaretta, hol a torta, hol a limonádé? Szava azonban pusztába kiáltó szó volt, a hölgyek nem reagáltak. — A szerb pap magyar ivadéka. Nagykikindán a mult évben elhalt Vlahovits György kerületi főesperes, szerb papnak két leánya és unokája, utóbbi ott városi közgyám, áttértek a római katholikus vallásra és áttérésüket újságokban közzétett nyilatkozatban azzal indokolják, hogy az uj vallás révén előbb tudnak majd beolvadni a magyarságba és meg akarnak minden kapcsot szüntetni, mely őket a szerbséghez fűzi. — A hadbavonultak családjai segélyezésére alakult bizottság kimutatása augusztus 30-tól szept. 5-ig. Helyesbítés: dr. Kőhegyi Lajosné úrnő gyűjtése nem 10.20, hanem 100.20 K. Arany Károly heti 10 K, állami főgimnázium tanári kara 50.55, dr. Bodnár Gézáné gyűjtése 74, Balázs Károly szeptemberi adománya 10, Csiky Károly szept. adománya 10, Csala Károly 2, Dékány Antal 10, Fogel Ede 10, Felmérési felügyelőség tiszti 48, Grünbaum J. gyűjtése Royal kávéház 60.10, Gárgyán Imre gyűjtése 59, Honvéd állomásparancsnokság 60, Jambrik István 50, Kiss Ferencné és Margit 30, Kiss Ferenc aug. és szept. hó 32, Kat. Helyszínelő tisztikara 35, Kat. Helyszinelö személyzete 19.50, Konrád Lajos szept. adomány 3, Kokay Béla 10, dr. Klein Mórné gyűjtése 453, Árvay-oég természetbeni adománya, Kárász József 300, Klein Simon kalapos cég 3.81, M. Gy. 5, Oldal József 6.30, Polgár Lászlóné 50, Pénzügyigazgatósági tisztviselők szeptemberi adománya 59.80, Pechmann Irma 7, Rékási István 5, Református egyház perselygyüjt. 48 és 1 aranygyűrű, Reviczky Tamás szept. adománya 10, Főreáliskola tanári kara 23.86, özvegy Stöbel Józsefné 50, Singer Antal szept. adománya 12, Szegedi Rákócziegyesület 50, Szegedi (rendőrség tisztikara és személyzete 281.72, Szentgyörgy iskola tanítói testülete 17.55, Szegedi Napló utján: kis gyermekek gyűjtése 4.60, Szegedi orvos— A vészmadarak. Az ostoba szószátyárkodásnak s tapintatlan léhaságnak megvetésre méltó alakjai minden napra kitalálnak egy-két olyan nevet, akiket jól ismer mindenki, akiknek a sorsáért remegő szívvel aggódik néhány szegedi család és ezek — már az ő híresztelésük szerint — itt és ott, ekkor és ekkor irgalmatlanul esnek el. Szerencsére azonban ez rendesen, sőt mindig nem igaz, az elesett hősök éppen haláluk hírének terjesztése napján irjáik az ő levelüket, kártyájukat . . . irják. Van Szegeden egy fiatal ügvvéd, tartalékos hadnagy, ő szegény a tipusa, a főáldozata ezeknek a hazug temetkezési vállalkozóknak, őt minden héten végérvényesen elejtetik, ahány bomba, srappnell csak kijön a kócos crnagorcok táborából, az mind pont ennek a szegény ügyvédnek a lábát tépi( le, a szegény százszor elesett ügyvéd pedig vidáman irja a leveleit: Igen jól vagyunk . . . nagyszerű hangulatban . . . stb. Nincs annyi könny a szemünk mélyén, nincs annyi gyászposztó a szegedi cégek raktáraiban, a mennyi elég volna azt a sok szegedi elesettet meggyászolni, ám, hála istennek, ez mind csak kitalált mese, hazugság és tévedés. Lassan, lassan minden szegedi el fog esni a harctéren ezeknek a lelkiismeretleneknek a jóvoltából, de a régi igazság az, hogy akinek a halála hirét költik, az éri meg a legmagasabb kort. Es a háború dicsőséges befejezte után boldogan, egészségesen fognak hazajönni ezek az „elesettek". —A nöipariskola felhívja a t. közönséget a szegedi nőipari és háziipari iskola látogatására, ahol fiatal leányok fehérnemű, miihimzés, felsőruha varrás és szabás, minden szakában a legtökéletesebb kiképzést nyerik. Beiratkozni lehet a Margit-utcai polgári leányiskola igazgatójánál. egyesület 200, Vágóhídi felügyelőség 32.85, Vlasits nővérek és Paulai Mariska gyűjtése 55.45, Vasúti Központi Leszámitoló Hivatal szept. adománya 308.36, Vajda Klárika és Kroó Klárika gyűjtése 49.64, Wolf-sütödc munkásai 3 korona. — Uj napközi otthon. A segélyző bizottság központi tanácsának határozata értelmében szeptember 7-én, hétfőn a Petőfi Sándorsugáruti óvóintézetben is megnyílik napközi otthon a harcba indult katonák itthon maradit gyermekeik részére. A gyermekek hozzátartozói igazolni kötelesek, hogy az apa, avagy a családfenntartó katonai szolgálatra bevonult. Az igazolványokat a katonai ügyosztály adja ki. Az újszeged! napközi otthont a bizottság szeptember 5-ikével beszüntette. — Német példa. Az alábbi eset a német polgárok nagy hazaszeretetének ékes bizonysága. Egy hadseregszáilitó Friedrich Wiíhelm Lang hamburgi cégtől olcsóbb teát rendelt a katonák számára. Nagy volt a kereskedő meglepődése, mikor a szállítmány tegnap megérkezett s abban a legfinomabb minőségű teát találta, holott az érte kifizetett összeg csak az olcsóbb teáért járt. Mindent megmagyarázott azonban a szállítmányhoz csatolt levél, melyet a cég főnökének helyettese irt alá. A levél igy hangzik: Miután cégfőnökeink a zászlóhoz vannak behiva, nekünk kell becses megrendelését elintéznünk. Egyben értesítjük, hogy sokkal jobb minőségű tehát szállítottunk ugyanazon árért, mint rendelve volt, mert a zászlóhoz hívottaknak a lehető legjobb teát kell adni, amivel csak szolgálhatunk. Eddig a levél . . . Okulására a magyar élelmiszeruzsorásoknak.