Délmagyarország, 1914. szeptember (3. évfolyam, 218-247. szám)

1914-09-06 / 224. szám

itolLMA 0 Y A KOKSZA 0 Szeged, 1914. szeptember 6. meg az illető ápolónőket, akik kötelességü­ket nem teljesitik lelkiismeretesen. Mert ha tényleg előfordul valami hanyagság, ugy azt orvosolni kell, de ne szenvedjünk valameny­nyien, akik önzetlenül naponta 6—8 órát dol­gozunk, örömmel, szívesen. Épen ezért for­dulunk igen tisztelt szerkesztő urh'oz, hogy nevezze meg magát a t. „honleány", aki sze­rintem névtelen támadásával csak árthat annak a nemes ügynek, amelyet szolgálunk, vagy tegyen jelentést kiváló főorvosunknak, 'aki éjjel-nappal betegei közt van, de ne ke­serítse el azokat, akik vádjaira okot nem ad­tak. Némi tájékozásul megírjuk még azt, hogy a betegápolás inspekciós rendszer sze­rint történik. A Vörös Keresztes ápolónők a betegszobát csak fölváltás esetén hagy­ják el, vagy akkor, ha a főorvos ur a mii tő­szobában a kötözésnél veszi igénybe. Akkor is gondoskodás történik, hogy helyettesítve legyenek a kórházi ápolónő által, vagy ápoló áll helyt, mielőtt a kötözést végzik. Kiváló tisztelettel: A felső kereskedelmi iskolában működő Vörös Keresztes ápolónők. — He tai Jenő megsebesült. Megsebe­sült a bohémlelkü művész. Nagy tátongó seb a homlokán, mely erősen be van pólyázva és két angol flastrom az arcán. Megsebesült, •még pedig a — harcmezőn. Az élet harcme­zeién. A mindennapi kenyérért folytatott küzdelemben. Heltai Jenő tudniillik, aki oly sok vidám órát szerzett a szegedi színház­látogató közönségnek, most szerződés nélkül van. Ment kenyér után nézni, még pedig, ami nem utolsó dolog: autón. Temesvárról Arad felé száguldott vele az autó és Vinga előtt eltörött a gépkocsi tengelye, kiborítván be­lőle Heltait. Igy lett — sebesült. Mint Heltai­boz illik, humora most sem hagyta el. Mikor vonattal beérkezett Aradra, körülfogták az aradi vöröskeresztes hölgyek abban a Íri­szemben, hogy egy hirtelenében civilbe buj­tatott sebesült katona érkezik a sabáci tájak­ról. Amint azonban meghallották, hogy csak — autószerencsétlenség érte, otthagyták a szenvedőt. Méltatlankodva kiáltott erre utá­nuk a megsebesült művész: ni . . . Hire járja, hogy a zimonyi hidat egy magyarországi származású, de nemzetisé­gére szerb közös hadseregbeli tiszt a leve­gőbe akarta röpíteni ... És nem szél hijján zörög a haraszt, amikor azt halljuk, hogy Bécsben és Budapesten terrorista merény­leteket terveznek. Tessék ehhez hozzászá­mítani — még mindig a megvakart kozák­előtti állapotról beszélek — hogy Oroszor­szág nem is lesz perfid hozzánk, csak viszo­nozza a mi szívességünket, amit a krimi há­ború idején tettünk neki és megfigyelő sere­get állit a határunkra. — Nem, ilyen körülmények között a szerb háború nem lett volna tréfa. Ámde mindenen tul vagyunk, mert a rác megva­kartatott és Izvolszkinak találtatott. Német­ország csak azt mondta, hogy Ausztria-Ma­gyar orszáv mögött Németország szuronyer­deje áll. Ezzel a háborús helyzet egyszerre változott. Nyilvánvaló lett Oroszország fegyveres beavatkozásának szándéka. Ma már megvan a nagy frontváltozás, nem a dunai határ igazán éles többé, hanem a len­gyel határ. És nem kicsi balkáni háború előtt állunk többé, hanem e pillanatban egész komolyan rá van festve Európa falára a so­kat emlegetett világháború ördöge. — Hogy a helyzet igy kiélesedett, an­nak nem annyira Oroszország pánszláviz­musa, mint inkább Anglia az oka. Az a ki­tűnő lavirozás, melyet Anglia diplomáciája ugy Törökországgal, mint Szerbiával való konfliktusunk idején produkált. — A szerb brausepulvert tehát először Anglia keverte meg. Most már aztán Orosz­ország is kilépni kénytelen rezerváltságá­ból. — Eredményeket ebből levonni nem le­het, csak biztos megállapodásra jutni. Es ez az, hogy Oroszország a háborúban veresé­get fog szenvedni. — Hölgyeim, hol a cigaretta, hol a torta, hol a limonádé? Szava azonban pusztába kiáltó szó volt, a hölgyek nem reagáltak. — A szerb pap magyar ivadéka. Nagy­kikindán a mult évben elhalt Vlahovits György kerületi főesperes, szerb papnak két leánya és unokája, utóbbi ott városi köz­gyám, áttértek a római katholikus vallásra és áttérésüket újságokban közzétett nyilat­kozatban azzal indokolják, hogy az uj val­lás révén előbb tudnak majd beolvadni a magyarságba és meg akarnak minden kap­csot szüntetni, mely őket a szerbséghez fűzi. — A hadbavonultak családjai segélye­zésére alakult bizottság kimutatása augusz­tus 30-tól szept. 5-ig. Helyesbítés: dr. Kő­hegyi Lajosné úrnő gyűjtése nem 10.20, ha­nem 100.20 K. Arany Károly heti 10 K, álla­mi főgimnázium tanári kara 50.55, dr. Bod­nár Gézáné gyűjtése 74, Balázs Károly szep­temberi adománya 10, Csiky Károly szept. adománya 10, Csala Károly 2, Dékány Antal 10, Fogel Ede 10, Felmérési felügyelőség tiszti 48, Grünbaum J. gyűjtése Royal ká­véház 60.10, Gárgyán Imre gyűjtése 59, Hon­véd állomásparancsnokság 60, Jambrik Ist­ván 50, Kiss Ferencné és Margit 30, Kiss Ferenc aug. és szept. hó 32, Kat. Helyszínelő tisztikara 35, Kat. Helyszinelö személyzete 19.50, Konrád Lajos szept. adomány 3, Ko­kay Béla 10, dr. Klein Mórné gyűjtése 453, Árvay-oég természetbeni adománya, Kárász József 300, Klein Simon kalapos cég 3.81, M. Gy. 5, Oldal József 6.30, Polgár Lászlóné 50, Pénzügyigazgatósági tisztviselők szep­temberi adománya 59.80, Pechmann Irma 7, Rékási István 5, Református egyház persely­gyüjt. 48 és 1 aranygyűrű, Reviczky Tamás szept. adománya 10, Főreáliskola tanári kara 23.86, özvegy Stöbel Józsefné 50, Singer Antal szept. adománya 12, Szegedi Rákóczi­egyesület 50, Szegedi (rendőrség tisztikara és személyzete 281.72, Szentgyörgy iskola tanítói testülete 17.55, Szegedi Napló utján: kis gyermekek gyűjtése 4.60, Szegedi orvos­— A vészmadarak. Az ostoba szószá­tyárkodásnak s tapintatlan léhaságnak meg­vetésre méltó alakjai minden napra kitalál­nak egy-két olyan nevet, akiket jól ismer mindenki, akiknek a sorsáért remegő szív­vel aggódik néhány szegedi család és ezek — már az ő híresztelésük szerint — itt és ott, ekkor és ekkor irgalmatlanul esnek el. Szerencsére azonban ez rendesen, sőt min­dig nem igaz, az elesett hősök éppen halá­luk hírének terjesztése napján irjáik az ő le­velüket, kártyájukat . . . irják. Van Szege­den egy fiatal ügvvéd, tartalékos hadnagy, ő szegény a tipusa, a főáldozata ezeknek a hazug temetkezési vállalkozóknak, őt min­den héten végérvényesen elejtetik, ahány bomba, srappnell csak kijön a kócos crna­gorcok táborából, az mind pont ennek a sze­gény ügyvédnek a lábát tépi( le, a szegény százszor elesett ügyvéd pedig vidáman ir­ja a leveleit: Igen jól vagyunk . . . nagy­szerű hangulatban . . . stb. Nincs annyi könny a szemünk mélyén, nincs annyi gyász­posztó a szegedi cégek raktáraiban, a mennyi elég volna azt a sok szegedi eleset­tet meggyászolni, ám, hála istennek, ez mind csak kitalált mese, hazugság és tévedés. Lassan, lassan minden szegedi el fog esni a harctéren ezeknek a lelkiismeretleneknek a jóvoltából, de a régi igazság az, hogy aki­nek a halála hirét költik, az éri meg a leg­magasabb kort. Es a háború dicsőséges be­fejezte után boldogan, egészségesen fognak hazajönni ezek az „elesettek". —A nöipariskola felhívja a t. közönsé­get a szegedi nőipari és háziipari iskola lá­togatására, ahol fiatal leányok fehérnemű, miihimzés, felsőruha varrás és szabás, min­den szakában a legtökéletesebb kiképzést nyerik. Beiratkozni lehet a Margit-utcai pol­gári leányiskola igazgatójánál. egyesület 200, Vágóhídi felügyelőség 32.85, Vlasits nővérek és Paulai Mariska gyűjtése 55.45, Vasúti Központi Leszámitoló Hivatal szept. adománya 308.36, Vajda Klárika és Kroó Klárika gyűjtése 49.64, Wolf-sütödc munkásai 3 korona. — Uj napközi otthon. A segélyző bizott­ság központi tanácsának határozata értelmé­ben szeptember 7-én, hétfőn a Petőfi Sándor­sugáruti óvóintézetben is megnyílik napközi otthon a harcba indult katonák itthon ma­radit gyermekeik részére. A gyermekek hoz­zátartozói igazolni kötelesek, hogy az apa, avagy a családfenntartó katonai szolgálatra bevonult. Az igazolványokat a katonai ügy­osztály adja ki. Az újszeged! napközi ott­hont a bizottság szeptember 5-ikével beszün­tette. — Német példa. Az alábbi eset a német polgárok nagy hazaszeretetének ékes bi­zonysága. Egy hadseregszáilitó Friedrich Wiíhelm Lang hamburgi cégtől olcsóbb teát rendelt a katonák számára. Nagy volt a ke­reskedő meglepődése, mikor a szállítmány tegnap megérkezett s abban a legfinomabb minőségű teát találta, holott az érte kifize­tett összeg csak az olcsóbb teáért járt. Min­dent megmagyarázott azonban a szállít­mányhoz csatolt levél, melyet a cég főnöké­nek helyettese irt alá. A levél igy hang­zik: Miután cégfőnökeink a zászlóhoz van­nak behiva, nekünk kell becses megren­delését elintéznünk. Egyben értesítjük, hogy sokkal jobb minőségű tehát szállí­tottunk ugyanazon árért, mint rendelve volt, mert a zászlóhoz hívottaknak a le­hető legjobb teát kell adni, amivel csak szolgálhatunk. Eddig a levél . . . Okulására a magyar élelmiszeruzsorásoknak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom