Délmagyarország, 1914. szeptember (3. évfolyam, 218-247. szám)

1914-09-04 / 222. szám

Szeged, 1914. szeptember 4, HIREK oooo "Adakozzunk a Vörös Kereszt Egyesületnek ! Segítsük a hadbavonultak családjait és az elesettek hozzátartozóit! — A munkapárt és az ellenzék közös értekezlete. Budapestről jelentik: Vasárnap déllelőtt ;az ellenzők és a többség közös értekezletet tart. Az ellenzék Tisza István gróf meghívására jelenik meg az 'értekezleten, amelyen kizárólag csak külpolitikával fognak foglalkozni. — A szegedi tanfelügyelő felhivása. A szegedi királyi tanfelügyelő olyan felhívást adott ki iskolái számára, amely méltó volna, hogy az egész országban kövessék. A felhívás így hangzik: A magyar társadalomnak ugy az iskoláknak is hazafias kötelességük, hogy minden lehetőt elkövessenek arra nézve, hogy a hadba vonult katonáink a hidegebb idő beálltával szükséget ne szenvedjenek s a zord idő viszontagságai ellen meg legyenek védve. A lapokban hirdetve volt, hogy a katonaság részére karvédőket, sapkákat stb. készítse nek, akik tehetiik. Miután valamennyi iskolában. tanintézetben a kézimunka-tanitás be van vezetve, a mód és az alkatom meg van arra, hogy minden iskola ezen hazafias munkából kivegye a maga részét. Felhívom ezek után a hatáskörömhöz tartozó összes iskolák igazgatóságait, hogy leány-növendékeiket, eltérőleg a tantervtől, a háború ideje alatt kizárólag a hadba vonult katonák részére szükséges téli sapkák, kézelők stb. készítésével foglalkoztassák és az elkészített munkákat a Vöröskereszt Egyesület szegedi fiókja utján illetékes helyre juttassák. Bízom a tanitótestületek hazafias készségében és szilárd a hitem, hogy a tanitótestületek ebben a 'nehéz időben, amikor a magyar nemzet jövője van kockára téve, amikor Francia hadifoglyok között. Metz. szeptember 1. Ott fekszenek az elfogott veresnadrágosök a barakkok között és közönyös pillantással néznek föl a szeptemberi német papra. A jó öreg égi test ép ugy nem kíméli őket, mint őreiket, a derék német póttartalékosokat és.népfölkelőket: sugarai pártatlanul tűznek le mindenkire. Távolabb szorgalmasan ácsolják az uj barakkokat. Nincs már hely a foglyoknak. Az első napokban kétezer belforti tüzért és vadászkatonát hoztak ide, most is naponta száz meg száz uj foglyot hoznak ide. Ott heverésznek a zöld füvön: vörös nadrágjuk élesen elüt a környezettől. A francia hadvezetőség igazán ritka előzékenységgel könnyítette meg 1 a német tüzérek munkáját. Hosszú kabátjuk lebeg a szélben. Nyomorúságos külsejű társaság ez! A legtöbbje sovány, kistermetű, mozgékony, de gyönge, — német katonaorvos mindre azt mondta volna, hogy: untaugllch. Franciaországban ezeket kell bevenni. A német őrök valósággal óriásoknak látszanak mellettük. Azt hinné az ember, hogy csak hozzá nyul az ilyen hatalmas porosz vagy bajor a gyönge franciához és máris elbánt vele. A barakkokon tul a fűben hosszú sor tábori ágy nyúlik el. Francia sebesültek fekszenek itt. Némelyik fájdalmasan kiabál, mások apatikusan. némán fekszenek. Egy fiatal, pelvhcdző állu fin keservesen nyöszörög. Szimpatikus, kedves vonású arcát eltorzította a fájdalom. Szemében ott iil a halál előrevetett árnya. Néha felnyög: i/fÖLMi AiG Y ARÖRSZ AjG mindenki odaadó áldozatkészséggel igyekszik leróni a haza iránti kötelességét, teljes buzgalommal kiveszik részöket abból a munkából. mely arra irányul, hogy a harctéren küzdő katonáink az idő Viszontagságai ellen lehetőleg meg legyenek védve. Hazafias üdvözlettel Jánossy Gyula, kir. tanfelügyelő. — Habemus papam. Csöndes, békés időben az eglész keresztény világ érdeklődlése szoikta 'kisérni a római konklávében végbemenő pápaválasztást. Moslt a világháború elvonttá a hívőik figyelmét ettől a nagy egyházi eseménytől és a bíborosok háboritatlanul! követhették (lelkiismeretük szavát, nyugalmas elhagyatottságban. Ma délután már meg is hozta a távi ró a hirt: habemus papam! Delta Chiese olasz bibornokot megválasztották pápának. Az uj pápa a IV. Benedek nevet vette fői. — Közérdekből felfüggeszteni. Az aradi járásbíróságnál a tárgyaló birő ajkáról olyan kijelentések hangzottak el, melyek méltóak airra, hogy a négy nyilvánosság elé jussanak. Kát évvel ezelőtt történt Aradon, a román zsinat előestéjén!, hegy négy fiáiul román ügyvédielölt a Központi-kávéház terraszán inzultálták Mangra Vazul vikáriust. Tojást dobáltak az arcába, leköpdösték, szóval és tettleg inzultálták. Mangra Vazul feljelentésére az aradi királyi ügyészség közérdekből emelt vádat a négy fiatal ember ellen. Több ízben volt kitűzve már aiz ügyben a tárgyalás, de egyszer sem lehetett megtartani, mert rendesen valamelyik hiányzott a vádlottak közül. A mai tárgyaláson is a négy vádlott közül csupán Luczai Kernéi dr. és Veliciu Emil dr. voltak jelen, a másik két vádlott azért nem jött el, mert a harctéren vannak. A tárgyalás Kovács József jűrásbiró, a járásbíróság vezetője előtt fclyt le. A birő a következő érdekes. kijelentést tette: — Közérdekből felfüggesztem' és elnapolom a tárgyalást. Teszem pedig ezt azért, mert a mostani háborús időben igen fontos, az, 'hogy egymást békességben megértsük és összetartsunk. Különösen szükség van erre a magyarok és a románok között, akik most karöltve, egymást megértve küzdenek a hazáért és a királyért. — Oh ma mére, ma mére! A szanitét altiszt is szánakozva néz rá és részvéttel, halkan mondja: — Srappnellseb a hason; menthetetlen! Elfordulunk, tovább megyünk. A hátunk mögött megint hallatszik a szívszaggató nyögés: — Anyám. Holnap örökre elhallgat . . . Kérdezd meg ezt a szenvedő gyereket, vagy a többieket, akik mellette fekszenek, akármelyiket, akarták-e ők ezt a háborút? A haldoklót, akinek kíntól eltorzult arcán még egyszer megjelenik a borzasztó aggodalom. — Ma pauvre femme, mes pauvres enfants. Mi lesz velük? Ki fog nekik enni adni? Egy szakállas tartalékos, akinek most amputálták szétroncsolt lábát, görcsösen összerándul, mikor a gyerekei után kérdezősködök. — Három van, uram, kettő, három és négy évesek. Mutatja a kezével, milyen nagyok már. Szegény, félrevezetett franciák! Vannak itt egy páran Belfortból, Mühlhausenből. Behívták őket ..hadgyakorlatra". Vállukra vetették a puskát, árkot ástak, négy napig várták a kékszalagos manőver-ellenfelet. Aztán egyszerre ágyúdörej hallatszott, szétrobbant a fejük fölött egy srappnell — benn voltak a háború közepén. Egyik elkeseredetten mondja: — Nem lennénk mi itt. ha olyan tisztjeink volnának, mint a németeknek! . o A bíró előterjesztéséti a jelen voltak lelkes éljenzéssel fogadták. — A szegedi önkéntes tűzoltó testület. szeptember 6-án délután 4 órakor a tűzoltólaktanyában fogj i a város nagyközönségének bemutatni teljes tudását. Azért teszi ezt, hogy Szeged város közönsége nyugalommal nézhessen Szeged város tűzbiztonsága elé, mert a nagyon megfogyatkozott városi tűzoltóságot mindenben pótolja. A gyakorlatok erre vonatkozólag derekasan folynak minden délután a tűzoltó-laktanyában, — Értesítés. A szegedi 46-ik gyalogezred gazdasági hivatala értesíti a közönsgéet, hogy <f. ihó 7-én, délelőtt 7 órakor a Hunyadi-téren igásló-árverést tart, amikor 136 kincstári igásló kerül a legtöbbet ígérőnek eladásra. Szeptember 10-től kezdve a rókusi iskolában állomásozó lógyüjtő-parancsnokság polgári egyénéknek lovakat kiad használatra. A jelentkezők a feltételeket megtudhatják a fönti parancsnokságnál. — A közkórház betegei. A vánsi k ízkórház igazgatósága ezúton mond köszönetet mindazoknak, akik fehérnemüeket, párnákat, befőtteket, szivart és cigarettát stb. küldöttek és személyesen osztottak a kórházban fekvő sebesültek részére. Különösen köszönetét fejezi ki az igazgatóság Kuss János urnák és családjának, aki'k költséget és fáradtságot nem kímélve, a napnak minden órájában saját áldott kezeikkel szolgálják ki sebesült katonáinkat, ellátván őket fehérnemiieken kívül frissítő italokkal, finom süteményekkel, szivarral, cigarettával stb. itt fel nem sorolható minden egyebekkel. Az igazgatóság. — Katonáink segítése. Feledhetetlenül szép, lélekemelő ünneppé magasztosodott, a Szegedi Nőipari és Háziipari Egyesület Hadsegitő Bizottságának ma délután megtartott alakuló ülése. A szegedi hölgytársadalom elite, tiszteletreméltó elnökasszonyok, ünnepelt bálkirály nőik, kitűnő háziasszonyok hatalmas serege zsúfolásig megtöltötte a belvárosi óvoda nagytermét, hogy megbeszélje és kidolgozza a jelen idők égetően sürgős és fontos teendőjét: a harctéren vitézül küzdő katonáink fehérnemű- és téli ruházattal való ellátását. Az ülést Orkonyi Edéné dr.-né Egyszerre felzudulnak az emberek. Egymást túlkiabálják, tisztek, altisztek neve röpköd a levegőben. Szidják, átkozzák őket. A tisztek mindig ott hagyták katonáikat a tűzvonalban, ők maguk igyekeztek lőtávolon kivül jutni. — A mi kapitányunk, verje meg az Isten, legelőször futott el! — Gyávák, hitványok! Elkeseredetten bólongatnak valamenynyien és csak nagy nehezen csillapodnak íe. Egy szálas alpesi vadász összefont karokkal nézi, hogy gyakorlatoznak a szomszédos gyakorlótéren a német katonák. Elmondjuk neki, hogy egész Németország minden kaszárnyája tele van önkéntesek százezreivel, kiképzetlen újoncokkal és öreg népfölkelőkkel. Minden gyakorlótéren hangzik a káplárok oktató szava, száz és százezrek készülnek még a harctérre. Bámulva rázza a fejét. — Nekünk nincs több emberünk. — mondja — minden francia katona a harctéren van. Komoran rázza a fejét és szomorúan mormogja: - Pauvre Francé, alors c'est fin. Bizony, szegény Franciaország, neked véged van . . . És szegény franciák, olyan hálásak minden jóért, amit itt éreznek. Az őröknek megkapják a kezét és elkezdik csókolni. A káplár gyöngéden hátbaüt érte egy fiatal franciát és elérzékenyülten mondja nekem: — Ellenség ez kérem, nem is derék e! lenség, de azért ök is emberek . . . Embertársak vagyunk valamennyien . . .