Délmagyarország, 1914. szeptember (3. évfolyam, 218-247. szám)

1914-09-30 / 247. szám

Szeged, 1914. szeptember 30. DÉLMAGYARORSZÁG 3 A puszfuiő Szerbia. Szófia, szeptember 29. A jelenlegi szerb helyzetről és a szerb állam összeomlásáról a bolgár félhivatalos „Volja" cimü lapnak Nisbe kiküldött tudósítója többek között a következőket jelenti: Az osztrák-magyar offenzívának súlyos következményei mutatkoznak Szerbiára nézve. Ezekhez járul még az élelmiszerekben és az orvosságokban, szóval a legszükségesebbekben való hiány. A nép csakúgy forrong, mint a hadsereg és máról-holnapra általánossá válhatik a lázadás. A minap megint több tüzérezred lázadt fel és számos ágyuját tette tönkre. Magasabb helyekről kísérletet tettek az elégedetlenség csillapítására, de hiába. Az orvosokban és orvosszerekben való hiány következtében szorgalmasan pusztít a kolera és a vérhas, amelyekben naponta háromszáznál több ember pusztul el. A halottakat tömegsírokba hantolják el, miközben ismételten megesett, hogy tetszhalottakat is elástak. Az ilyen dolgok látása óriási módon növeli a nép dühét. A katonai liga állítólag több fontos határozatot #hozott a tarthatatlan viszonyok következtében. Többek között Pasicshoz ultimátumot intéztek, hogy a legrövidebb idő alatt és uton száz orvost és elegendő preparátumot juttasson az országba. A király visszatért Ribárból. Sándor trónörökös tanácstalan, Pasics csillaga lehanyatlóban. Azt hiszik, hogy ezekben a körökben nemsokára áldozatok fognak fakadni. UJABB FORRADALOM. Krakkó, szeptember 29. Ideérkezett hírek szerint az utóbbi napok során Odesszában ujabb véres forradalmi mozgalmak vö?tak, amelyeket a rendőrség és a katonaság egyesült erővel alig tudott leverni. A tömeghez matrózok és tartalékos katonák is csatlakoztak, akik fegyvereiket használták a rendőrök ellen. Fegyverszünetet kér Belgium. London, szeptember 29. (Rómán át.) Voeste belga államminiszter Brüsszelbe utazott, hogy Van der Goltz német marsallai a belga-német békekötést kezdeményezze, vagy fegyverszünetet eszközöljön ki. Antwerpenben most a minisztertanácsnak tudtára adta, hogy az ellenségeskedések beszüntetése végett eljárt Brüsszelben. A brüsszeli német marsall ezen állítás szerint a fegyverszünetre vonatkozó feltételeit a kővetkezőkben állitotta össze: 1. A polgári hatóságok Belgium összes városaiban azonnal megkezdhetik működésűket. A németek okupáló csapataikat azonnal kivonják Belgium egész területéről olyan feltétel alatt, hogy a német csapatok közlekedése Franciaország és Németország között Belgiumon keresztül tovább folyik. A közvetítés még nem járt eredménynyel. NINCS ANGOL TENGERALATTJÁRÓ A KELETI TENGEREN. Bukarest, szeptember 29. Az utóbbi napokban Svédországban az a hir terjedt el, hogy angol tengeralattjáró hajók nyomultak be a Keleti-tengerbe. Ezek a riasztó hirek teljesen alaptalanok. Egyetlen angol tengeralatti naszád sem juthat a Keleti-tengerbe, mert a Vilmos császár-csatorna el van zárva és Dánia is védi a semlegességet. A háború és (Saját tudósítónktól.) A háború kitörése ugy hatott a magyar társadalomra, mint valami! olvasztókemence tüze, melyben tömör ötvözetté forrnak egybe a különnemű fémek. Az osztályok harcában beállott a fegyverszünet is1 a magyar nemzet megtámadott egészének védelmére, az osztályok szotidáritása lépett a helyére, amely szolidaritás érzése bizonyára nem imufiík el nyomtalanul1 a háború után sem* Nemcsak nálunk, hanem a szövetséges Németországban is, ahol mélyebbek a társadalom osztályait elVáasztó szakadékok, ahol szervezettebben állottak szemben egymással a vagyon és; vagyontalanság, — a 'háború első hírére kitöltötte a szakadékot ez a szolidaritás. Azok, akik a birodalmi gyűlés házában, elkeseredett vehemenciával törtek a hadi ki-, adások legcsekélyebb emelése ellen is, lelkesen szavazták meg a b,irodalom védelmére, a nernizetil háborúra szükséges1 nagy összegeket. A németi munkásság állásfoglalása mindenkor döntő volt a magyarországi szervezett, szociáldemokrata munkások álláspontjának meghatározása dolgában. Természetes, tehát, hogy a -német, szocialisták viselkedése döntő fontosságú volt most is. Ha akadtak volna a magyar szervezett munkások vezetői közül olyanok, akik doktrinárius szempontokból haboztak volna talán a háború és béke kérdésében* bizonyára 'elnyomta volna kétkedésüket a német példa. Azok a nyilatkozatok, melyek a háborús postaközlekedés miatt, csak gyéren juthatnak el hozzánk a német munkásság sajtójából, a viszonyokkal kevésbé ismerősek számára szinte csodálatosaknak tetszenek. Azok a lapok, melyeken a nemzet, a Ihaza fogalma Hegfőlebb csak 'Objektív elemzésre talált, most telve vannak a; haza, a nemzet megmentésére szóló fölhívás,okkal. Ahol nemrégiben még a leghevesebb antimiilitárizmuis propagandája foglalta le a hasábokat', most a nemzeti hadsereg dicsőiitésétöl párolognak: s mindenkit fölhívnak a veszedetmeztetiett nemzet fegyveres védelmére. Nagyon tanulságos a német szociálisták egyik legtekintélyesebb tudományos folyóiratának: a Sociálistische Monatshefte-wek idéérkezeitt legújabb száma, melynek vezetőcikke igy fejeződik be: — Borzalmas sors fenyegeti a nemzetet Keletről, nyugatról, észaíkról rohannak rá az ellenségek}, hogy leverjék. A nép, amely a szellem birodalmában .is a legpompásabb épületeket emelte, amelynek erkölcsi erejében született' meg a, modern saociáüzimitó, zsákmánya legyen ancsit az idegeneknek? A mit Németország ellenségei terveznek, az elsősorban wegbecstelenitése a kuMurának és humanizmusnak, amedyak sohasem emelkedhettek volna olyan magasra, ha a német szellemi munka nem taposta volna ki utjukat... A német munkások meg fogják védeni magukat A szocializmust fogják megmenteni, amikor a népüket, a, hazájukat szivüknek minden lelkesedésével védelmezik . . . Ebben a piltanatba-n,, amikor a lét és nem lét kérdése forog a szóban, a munkásosztály oda seregük a barci zászlóik alá s ezek alatt küzd az igazságért és szabadságért. Ezeknél' a nemezt! önérzettől duzzadó szavaknál nemi kevésbbé érdekesek azok a megnyilatkozások, amelyeik (Németországnak a monarchiához való viszonyát tárgyalják. S tekintve, hogy a német parlamentnek számra nézve legnagyobb pártja a szociáldemokrata párt — nem is jelentőség nélkül valók a szövetségi hűség szempontjából e nyilatkozatok. Az előbb idézett cikik — a német képviselőház a munkások. egyik vezető egyéniségének írása — ezeket írja többek között: — Ezekben a nel^iz napokban, amikor esaknem egész Európa lángokban áll, felvetődik >a kérdés: talán jobb lett volna, ha Németország a Habsburg monarchiát magára hagyta volna, A kérdést fölvetni anynyi, mint tagadó választ adni . . . Nyugaton és keletien barátok nélkül, az egymással szorosain szövetkezett Orosz- és Franciaországgal szemben egyedül az egyetlen szövetségesre utalva, nem nézhette nyugodtan Németország a monarchia megseanmiisité&ére irányuló törekvéseket. Mindezeknél érdekesebb és letagadhatlanul jelentékeny Eduárd, Bernstein-nak, a német szociálisták legkiemelkedőbb egyéniségének cikke, mely az idézett folyóiratban ai háború kérdését tárgyalja. Ebben a cikkben) kifejti', hogy az emlékezetes damarsot az osztrák-magyar monarchia létérdeke diktálta S Oroszországot teszi felelőssé a véres eseményekért, kezdve a trónörököspár meggyilkoltatásától, egészen Jaurésnak, a francia szocialisták vezérének le-lövéséig. Oroszország hatalmi érdekeinek előbbrevi-tele érdekében kardot emelt a nagyszerb összeesküvés mellett. — „Nemi mint szabadító lépett föl, miaut azt pár év előtt tette, hanem mint egy békétlenkedő átliaimocska képviselője, amely a Balkánt nem engedi valóban, békés állapotok közé jutni— A cári Oroszország, hogy ezt a szerepet eredménynyel játszhassa, az osztrákmagyar monarchia és Németország ellen mozgósított s ezzel, magára vállalta a háború fölidézésének bűnét; kétségtelen* hogy ő a háború fölidézöje". Ugyanez a hang mindenütt a német, szociálista sajtóban s ha — amint nem kell egyetlen magyar embert sem kötelességére figyelmeztetni — szükség volna rá, példaképen tárhatnék ezeket az írásokat a magyar munkásság elé Vaió igaz, hogy a háború okozta gazdasági válság magasra tornyositja a munkásosztály nyomorát. Az is igaz azonban, hogy ez a háború -- meiynek győzelméhez kétség nem férhet — legtöbbet a termelőosztályoknak fog használni. Eltűnik az évek óta tartó feszültség, az iparosodásnak nem remélt föllendülése fog elkövetkezni s a megerősödött ipar játszi könnyedséggel fogja elviselni azokat a terheket, melyeket a munkásosztály helyzetét javító, szociális politika megkövetel. A német munkásságot védő hatalmas társadalompolitikai intézmények a poroszfrancia háború győzelmei után keletkeztek. Az erős, egységes s a nemzetek versenyében domináló Németország munkássága rövid idő alatt jólétben,, existenciálisi biztonságban fölülmúlta a nagy múlttal rendelkező angol munkásosztálynak jóléti téren elért, eredményeit. Ez a példia biztassa a nehéz időkben a magyar munkásokat is. De ha nincs csüggedésre okuk a magyar munkásoknak, azoknak sem szabad elfeledkezniük róluk, akik nagyobb gazdasági ellentálló erővel néznek elébe a háborús időknek. Az osztályok közti szakadékokat — mint mondottuk előbb — kitöltötte az egész nemzetnek szolidaritása. A kitöltött szakadék fölött verjünk utat s jusson, el a munka nélkül valókhoz mindenki, aki talán azelőtt nem is vett róluk, ínségükről tudomást. Nem szabad a háború miatt egyetlen exisztenciának sem rombadőlnie, minden embert meg kel menteni a győzedelmes Magyarország, jövendő épületének munkálására, — akinek módjában van — egyénnek és intézménynek egyaránt tud: inkább tettel, mint tanáccsal. I