Délmagyarország, 1914. szeptember (3. évfolyam, 218-247. szám)

1914-09-29 / 246. szám

Szeged, 19~R. szeptember 29. DÉLMAG Y ARÖRSZÁG 7. Egy sebesült katona háborús naplója. — A zakískovi csata. — Á sebesültek fölkutatása. ('Saját tudósítónktól.) A kutya, amely a legrégibb időik óta százféle módon szolgálja, az embert, most részt vesz a háborúban is, hogy természet-adta képességeivel ott ás hasz­nossá tegye magát. Németországban a hadsereg egészség­ügyi csapatai a Vöröskereszten,, a. beteghor­dozókon és ;a betegápolókon kivül az egész­ségügy kutyák vezetői is bevonulnak a hábo­rúba, Ezek a vezetőik önkéntesek, akiket azon­ban mint ,aktív egészségügyi katonákat uni­formissal, zsolddal és éMmezéssél látnak el és a itábori 'Csapatokhoz osztanak be. A veze­tőknek katonai vizsgálat alapján katonai szolgálatra alkalmasaknak, vagyis menetelő 'képesnek kelt lenniük és jól:' látó- és halló­képességgel hiirniok. Egyébként a legkülön­bözőbb korban .levők közül és iá legkülönfé­lébb foglalkozásból kerülnek ki. Németországban az egészségügyi kutyák kiképzésével elsősorban az oildenburgi „Deut­selier Veráin für Sanitatslnmde" kezdett fog­lalkozni és kieszközölte, hogy a kiképzett ku­tyákat tábori szolgálatra alkalmazzák. A hadügyminisztérium készségesen fogadta él a k özremü ködésü ket, A Vezetők kiképzése és a kutyák idomí­tása természetszerűen .nagy türelmet és ki­tartást követel. A már rendőrkutyának ki­fainitott allatokat természetesen sokkal köny­nyebben lehet idomitan-i, mánt az egészem frisseket, bár részben eredeti szolgálatukkal ellenkező föladatokat kell teljesíteniük. Az egészségügyi kutyának a föladata a háborúban, hogy a csatatéren fölkutassa a se­besülteket, A tapasztalat ugyanis azt tanítja, hogy a sebesültek előszeretettel rejtőznek bo­zótba, és szakadékokba, sziklák és falak mögé kúsznak, ahol éjiszaka még fényszórókkal sem tudnak rájuk találni. Itt kezdődik az egész­ségügyi kutyák iszaglóképességének a szerepe .ós a mentés -munkája. A kutyának az a, föl­adata, hogy a sebesültet fölkutassa és mind­addig ugassa, amig a vezetője segítségre ké­szen meg nem jelenik és a sebesültszállítókat oda nem rendeli. Természetes, hogy a kutyának ,a lehető legnagyobb kímélettel kell bánni ia, sebesült­tel. Nem szabad imiegijesatende, körülszaglász­nia vagy pláne megharapnia. lA rendőr­kutyáik némelyike kezdetben túlságosan eré­lyes ebben a foglalkozásban. Ez olyan rossz tulajdonság, amelyről a legnagyobb kitar­tással és ha kell, szigorúsággal szoktatják la Napontla beható gyakorlatokat végeztetnek velük, néha-inóba éjszaka is, hogy céljuknak megfelelően előkészül jenek. A 'gyakorlatokat ennek a. célnak megfelelő területeken és ta­nitókkail végzik. A tanfolyamra vezetett kutyák közül so­kat nem használhatnak, bár a fölvételi vizs­gát sikerrel tették le. Némelyikük a lövéstől fél, nem megbízható a vad felugrásánál, el­züllött vagy veszekedik ,a többi kutyákkal és túlságosan erélyes a sebesült katonával szem­ben. A sebesülitek a csatatéren mozognak, fo­rognak és a karjukkal hadonásznak; ilyenkor a jól dolgozó kutyának vissza kell húzódnia, .a sebesültet tovább ugatnia, de -nem szabad őt érinte-nie, megnyalnia vagy megharapnia. A sebesült különben nyomban fölismerheti az egészségügyi kutyát a föl-szereléséről. Taka­rója és fehér nyakravaló ja van, jobbról bal­ról vörös kereszttel és a szükség szerint lám­pása vagy csengője. A gyakorlótéren egy öreg ur uniformis­ba bujtatott (gumibottal vágy más hasonló fegyverrel fölszerelt bátor legény já-tsza a se­besült katonát, akinek hellyel-közzel meg kell változtatnia fekvőhelyét. Ugyancsak ő az ,a „gonosztévő",, aki a rendőrkutyák drasz­szirozása közben olcsó napszám mellett szen­vedi el a még ki nem tanított kutyáik hara­pását. Remélhetőleg az okos, .erős és megbizható egészségügyi kutyák kitűnően fogják teljesí­teni a harctéren a föladatukat. Mivel a ku­tyának ez az raj szerepe még meglehetősen uj dclog; végleges Ítéletet természetesen csak későbben leliet róluk mondani. Augusztus 22-én, Reggel 6 órakor indu­lás. Délelőtt 10 órakor értünk az oresz ha­tárra, ahol: egy az orosz határőrök által felégetett & általunk ujira épített hidan­kelitünk át. A hídtól száz .lépésnyire, egy a földdel egyenlővé tett kozák kaszárnya utolsó kanócai füstölögtek még. E kaszárnyából © lió 16-án száz baka ós tiz huszár kivert 600 kozákot, kik közül 4 elesett, a többi megug­rott, Ez volt az első jele a háborúnak. Át­lépve -az orosz földire, 7 óra hosszáig egy óri­ás fenyves erdőben mentünk egész J.-ig. J. orosz város, azonban már akkor hódí­tott terület volt. A városból kiérve, mezőkön haladtunk raj vonalaikba fejlődve. Megszűnt a tréfa, (már-már) hébe-korba már hallot­tunk elhaló ágyúmérajt a messzeségből. Ke­resztül vonultunk több falun minden baj nél­kül. Többek között egy majort érintettünk, ahol az ifjú gróf szivesien, vette a mi elltszál­lásalásiunfcat a.z ő majorjában s ennek jeléül le is vágatott 2 tehenet a mi részünkre. Örül­tünk neki, mert a. mai nap fáradalmai dacára még egy falatot sem -ettünk, pedig már este 6 óra után volt. Már sokan mosakodni, lábat áztatni, pihenni készülitek, mikor jött egy rendelet, hogy rögtön tovább kell masírozni, az egész századból csak a második szakasz maradt ott szolgálatban a további parancsig. Én persze a. 2. szakaszban voltam, örültem a többivel, hogy mi itt maradunk s a teibén­paprikiás a mienk lesz. Igen ám! Jött. egy óra múlva, uj .parancs, liogy mii menjünk. Ekkor előhivatta Szent© főhadnagy ur az uraságot és egy horvátul t-udó zugtsführer által meg­mondta neki, (hogy sem ő, isem családja, vagy •cselédje, vagy állatja a majort el ne hagyja holnap •reggel előtt, mert aki e tilalmat meg­szegi, azt rögtön főbe löveti. Látszólag na­gyon meghökkent a. bácsi, de elfogadta a ti­lalom betartását. Az őröket hátrahagyva mi is utmakindultmnk M.-ee felé, ahol jó va­csorával kecsegtettek. Már zavaros hangu­latú volt minden. Huszáraink nyugtalanul portyáztak, jelentgettek, hogy mit 'láttak és mit nem láttak. Óda-érve, .-én megettük az egyik konzerveit, fagyos, hideg volt, meg valami só nélkül főzött rizskáisát, az is hideg volt. .Még alig végeztük üzve-futva a. vacsoráit, már ismét auf s .még aznap este tovább mentünk este 10 óráig. Egy tarlón gúlába rakott fegyverek mellett .a korom sö­tétségben szabad volt lefeküdni, azonban le­vetni semmit sem. Nagyon hideg, ködös idő dacára a tábort a fáradság és a 15 órai mars csakhamar elnyomta. De éjfélikor már .megint fölzavartak bennünket ® éjféltől reggel 3 órá­ig megint mentünk .a végtelen homokos uton bújva és szökve. Persze, hogy ugy, hiszen már bent voltunk az ellenség körében. 3 óra után ismét egy órát pihentünk a a kávézás után ugy fél ötkor ismét, útnak -indultunk. Délelőtt 10 óra. tájban Z.-ra, értünk, ahol már minden másképen ment mint eddig. Ka­pitány Kaufmamn átvette ,a. kommandót. Z.­tál jobbra fekvő egyik dombot .sere­günk benépesítette végtelen hosszra rajvona­lakkal, azután előre vonultunk s egy alkal­mas helyen födözetóket üstünk magunknak. Időnk volt elég, mert délután 1 óráiig ott vol­tunk s szorgalmasan hánytuk a földet. Any­ny-ira igyekeztünk magunknak jó fekvést és kilövést készíteni, hogy még száraz lóheréivel is kibéleltük árikainkat. IJgy tudtuk, hogy ,a jobboldali dombról egy nagyobb csapat ko­zák fog reánk támadni. Fentük is rájuk a fogunkat. De másképp történt. Ugy dél felé •tüzérjeink a hal oldalból több lövést váltot­tak az ellenséggel. Majd később egy távoli faluból óriási füst oszlopok jelezték, hogy a falu kigyúladt. Azalatt az ellenség bennün­ket. is' észrevett s elkezdte lövegeit felénk irányitani'. A nap forrón tűzött le reánk. Az ágyuk •lövegei mindig közelebb és közelebb robban­tak a mi sorainkhoz. Már tarthatatlan kez­dett lenni helyzetünk. Bekövetkezett az első vorwertz. Elhagytuk kényelmes födözetünket s fejlődött rag vonalakban igyekeztünk előre egy 800' lépésre levő födözetbe, mely egy fél­méteres mély kocsiút, vollt. Ott vártunk ismét a további parancsra a folyton reánk irányí­tott shrapneLl-tüz közepette. Ekkor a szakasz­parancsnokunk ikadettőrmester Balassa ma­gához hívott engem s megbízott a kapitány­ur.uuk megkeresésével s hogy ikérdezzeni meg öt, m-i a további parancs, inert e -veszedelmei helyein nem .maradhatunk tétlen. Nem kevés veszély között hátravonultam s- meg is talál­tam a kapitány urat, aki azt a parancsot ad­ta, -hogy ott feltétlen ki .kell tartanunk, amig a, további parancs megérkezik. Visszamenteim fellát a sáncba több közvetlen közeli robbano sbrapnelltől életveszélyben, de a parancsot meghoztam. Egy kevés vártatva száguldó lo­vas jött a vorwertz. parancscsal. Balassa ki­ugrott a födözetlxil és u-tánuam fiuk vezény­lettel rohant előre. Nyomában a halált meg­vető 12. század .irgalmatlan raj vonala, melyre most inár az ellenség 20 ágyuja szórta a tü­zet. Szinte hihetetlen gyorsasággal haladtunk előre. Itt meg kéli jegyeznem Ihogy az a terep, ahol minket az ellenség a tüzével fogadott, .az volt. a környékihali orosz katonák távlat lövészeti tere, ahol természetesen minden fa és minden domb külön-külöin jól ismert irány­zákukat 'képezte ós ezáltal biztosan állították be a lövészeti távlatukat. Ennek ellenében mi megfigyeltük, hogy mikor gyuládnak az ágyuk tüzei és azt az időt basznál,tűik fel az előre rohanásra s igy mindig nyertünk az ágyuk meg villanásától számított 25 másod­percet ;a golyó megér kezeséig, melyek állan­dóan a mii vonalunk mögött robbantak és dur­tálk a földet rettenetes dühükben. Igy csak meglettünk volna valahogy, de az ellenség shrapnell-'tüze mindig jobban és gyorsabban hajtott előre, m-ig végre leértünk a völgybe, ahol az orosz gyalogság óriási pus­katüze fogadott. A fölöttünk levő hegytetőn már talán hónapokkal ezelőtt megásott lö­vészárkokból. Rettenetes volt, hogy az ellen­ségből nem lehetett senkiit sem látni. Min­denkit vitt előre a honfiúi kötelesség tudata s másrészt pedig ia visszamaradás esetén -a biztos ishrapnell halál. Igy rohantunk s az 'ellenséget már ilOOO lépésig megközelíthet­tük. Isteni csoda, veszteség nélkül. Hátunk mögött a. shrapuell, e!ől.rői pedig a puska­golyók veszedelmétől környezve megeredt egy irgalmatlan záporeső. Úgyszólván már 100 lépésnyire nem lehetett -látni. Ezt mi na­gyon előnyösen felhasználtuk, inert már 400—500 lépésnyire megközelítettük a.z orosz túlerőt. Amikor az eső szűnni kezdett, észleltük az oroszok izgatott össze-vissza ugrálását, ini térdre ereszkedtünk s pompás céljainkra, mint fél Istenek lőttünk. De most a mieink is óriási módon kezdtek hullani. Láttam egy kapitányt, aki elesett katonájának atyailag megsimította homlokát és felvette annak ke­zéből kihullott fegyverét s a példák példája­ként rohant velünk a golyózápor legsűrűbb­jébe folyton előre, előre. Az orosz ágyuk most már tüzéreinket ós .gépfegyvereinkét lőtték. Annál több kárt tett nekünk a gyalogság. Valah-ányíjzor raj-vonalként előre- vonul­tunk az ellenségnek előnyös kopár tarlón, a gazok mind annyiszor sortüzet adtaik reánk közvetlen közelről, mely minden alkalomkor sajnos, megtizedelte bőseinket. Ezen tény ki­vetkőztette a jó magyar fiukat minden érzés­ből és formájából; az amúgy Is sáros, füstös arcokból torzképek lettek. A halálmegvetés és a hosszú az elesett bajtársakért mindem emberben egyesült. Századunkból már-már 70—80 hős küzdött, fjbitueabaabaeabaaaaabbabbaabaaaaaanbecasaabraaaaaaa A Délmagyarország telefonjai Szerkesztőség 305. Kiadóhivatal 81.

Next

/
Oldalképek
Tartalom