Délmagyarország, 1914. szeptember (3. évfolyam, 218-247. szám)

1914-09-29 / 246. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Szeged, 1914. szeptember 20. öt átjáróval rendelkezik. Nagyobb orosz | patokat nem lehetne élelmezni és azok a csapatok az átkelést ezeken a szorosokon hegységben nem tudnának megélni. Kisebb mát azért sem kísérelhetik meg, mert a csapatok ezután is megkísérelhetik ugyan az hegység átkelési gerince hat napi járásnyi átkelést, de a mi ott levő haderőink könnyű széles és ezen a nehéz terepen az orosz csa- szerrel visszavetik őket. Három német tiadsereg Oroszországban. 8. Az oroszok betörése. A Budapesti Tudósító jelenti: illetékes helyről közlik a kővetkezőket: A raáramarosmegyei Ökörmező községgel megszűnvén a telefonösszeköteíés, a közönség körében bizonyos nyugtalanság volt észlelhető. Ma kapott értesülésünk szerint azonban oda ujabb csapatok vonultak, ami által ott a helyzet teljesen megváltozott és aggodalomra egyáltalában nincsen ok. Ungvárról még meg nem erősített, de megbízható forrásból szerzett értesülés szerint Malomrét környékén a tegnapi nap délelőttje folyamán harcok folytak és ma az oroszokat ismét Uzsokig visszavertük. A turjaremetel völgyben az ungmegyei haderő összeköttetést keresett és valószínűleg talált is a Munkácsról küldött csapatokkal. Allitólag Szinna felöl is nagyobbszámu katonaság érkezett. A vasutak Csontos állomásig közlekednek. (Közli a miniszterelnökség sajtóosztálya.) KÉT AVIATIKUS HALÁLOS KÜZDELME. Róma, szeptember 28. Egy pétervári jelentés leírja a világhír ű orosz aviatikusnak, Nesterow kapitánynak utolsó útját. Földerítő szolgálatra szállt fel gépére, azonban az osztrák-mgayar csapatok nagy távolságból észrevették a közeledő aeroplánt, eléje küldték — mivel a rátüzelés céltalan lett volna — az osztrák-magyar hadsereg egyik hadipolótáját, laki egyfedelű Taube-gépén igyekezett Nesterow fölé repülni és onnan őt lelőni. A levegőben ekkor izgalmas harc keletkezett. Nesterow minden igyekezetét felhasználta, hogy a vakmerő osztrák-magyar pilóta terveit meghiúsítsa. Ekkor az osztrák-magyar pilóta halálos elszántsággal ezer méter magasságból Nesterow gépére irányitott a saját gépét: egy perc és mindkét gép összezúzva hullott alá a magasból. Nesterow kapitányt holtan húzták ki a romok alól. Katonai magyarázat az orosz betörésekről. Az oroszok határszéli portyázásának a célját katonai részről igy magyarázzák: Mihelyt az oroszok előnyomulásukban Lembergtől nyugatra tudtak jutni, nagyon valószínűvé, sőt bizonyossá vált, hogy kisebb orosz hadoszlopok megpróbálkoznak az erdős Kárpátok szorosain át Magyarországba betörni. Az orosz betörésnek két célja van. Az első, hogy a San és Przemysl felé nyomuló orosz sereg baloldalát az erdős Kárpátok átjáróinak birtokbavétele utján biztosítsák. A másik pedig az, hogy a rengeteg számban levő és az orosz főhadsereg kerületében úgyszólván tehetetlen orosz lovasság számára uj működési területet nyissanak, a hol azt foglalkoztatják. Az oroszok ugyanis az ő szempontjukból joggal áhítoznak arra, hogy ezt a lovasságot a Kárpátokon tul, a végtelen nagy magyar Alföld rónáin alkalmazzák. Ezzel a békés lakosság között riadalmat akarnak okozni, a csapatok folyamatban lev; kiképzését és azok vasúti szállítását meg akarják zavarni és végül arra is törekszenek ezzel, hogy csapataiknak nagy részét ingyen tartassák el. Hasonlóképen cselekedtek 1877—78-ban, az orosz-török háborúban, amikor Gurko tábornok hadtestét, amely oroszlánrészben lovasságból állott, a Balkán-hegylánc szorosain át Keletrumélia felé messze előretolták. Az oroszok azonban mostani tervüket nem könnyen vihetik keresztül, mert az erdős Kárpátok láncolata egész vonulatán mindössze négyBerlin, szeptember 28. Harmadik hete már, hogy Hindenburg tábornok emlékezetes táviratát elküldte keletről nyugatra az oroszok kiverése után a franciákat verő Vilmos császárnak. A Mazuri-elmélet ragyogó megvalósítása után Hindenburg már szép • tember első napjaiban átlépte az orosz határt és seregei élén észak-déli irányt véve nyomult előre orosz földön. Azóta nincs róla semmi hir. Csak apró jelentések jöttek, amelyek a győzelmes előnyomulás útját jelezték, egymás után estek el a határszéli falvak és kisebb városok és a német seregek már elérték az északnyugati orosz védővonalakat, Grodno és Oszoviecz várait. Erről a küzdelemről, ennek további sorsáról most már két hét óta nem érkezett hivatalos jelentés, a nagy német főhadiszállásról állandóan csak azt közlik, hogy a keleti hadszintérről semmi hir. Harcolók leveleiből és sebesültek előadásaiból azonban megállapítható, hogy Hindenburg offenzívája szakadatlanul tart és előnyomulása útjába alig akadt orosz ellenállás. Porosz ulánusok már messze benn portyáznak Oroszország földjén, erősen megközelítik a főbb pontokat, mialatt a német ágyuk gyilkos tüzet ontanak az erődökre és a német gyalogság szuronnyal Veri ki a mesterséges megerősítésekből az orosz hadsereg roncsait. Három német hadoszlop nyomul igy előre keleti irányban, csaknem mind a három orosz területen. Az egyik, a középső fősereg, a Narew mentén kergeti a futó ellenséget és keresi az ujat, hogy megverhesse. Ezt Hindenburg vezeti, az egész keleti hadsereg fővezére. Tőle északra a Suvalki kormányzóságban Morgen altábornagy hadoszlopa he'yezkedctt el, hogy sakkban tartsa azt az orosz igyekezetet, mely Moszkva feiöl akarna támadó csapatokat küldeni Hindenburg eiien. A harmadik német hadoszlop Porosz-Szilézia felöl nyomul előre. Ennek eiőesapatai már a háború kezdetén bevonultak Oroszországba, az ujabb elönyomulásnak és a nagy csapatmegerösitésnek az a célja, hogy a Lublin és Cholm felöl Hindenburg ellen nyomuló orosz erőkkel szembeszálljon. A németek tehát nagy erővel és teljes taktikai felkészültséggel folytatják a háborút Oroszország ellen, teljes egyetértésben és együttműködésben a mi hadvezetőségünkkel, amelynek tudvalevőleg állandó összeköttetése van nemcsak a nagy német főhadiszállással, hanem a keleti német seregek főparancsnokságával is. Hindenburg megy és előreláthatólag rövid időn belül megismétli a világ előtt az első fényes sikerű Julius Caesari cselekedetet, hogy lát is, győz is. Ez az előnyomulás előreláthatólag halomra dönti a már eddig is fiaskót vallott orosz haditervet. CSENDÉLET VARSÓBAN. Budapestről jelenti tudósitónk: Varsóban Trpin gróf kormányzó letartóztatta Mayer rendőrfőnököt, két segédjét és több tisztet. Kitűnt, hogy ezeket kereskedők és katonai szállítók kétszázezer rubellel megvesztegették. Itt emiitjük meg, hogy Varsó fölött megjelent egy Zeppelin léghajó és két bombát dobott le. A szerb balszárny veresége. Szófia, szeptember 29. A legutóbbi harcokban, amelyeket a szerb hadsereg az osztrák-magyar hadsereg támadásai következtében vívott, különösen a szerb sereg balszárnya szenvedett óriási veszteségeket. A szerb balszárny pánikszerűen menekült keleti irányba. Viddin irányában nagyon sok szerb katona, söt tiszt is, szökött át bulgár területre. Itt elmondták ezek, hogy a félelem és a pánik olyan nagy volt a szerbek soraiban, hogy őket senki sem tartotta fel menekülésükben. A bolgár hatóságok nem engedik a szerb szökevényeket az országba, hanem kiutasították őket. Kényszeritik arra, hogy menjenek vissza. Szófia, 'szeptember 29. Az Utro jelenti: Nisben 'minden házon gyászlobógó leng. Minden család gyászol, Szerbia vesztesége óriási A KATONÁK VONULÁSA SZERBIA SZIVÉBE. Szerbia, szeptember 15. Egy katona irta az alábbi hangulatos serokat: Heves ágyudörgésre ébredtünk és egy kis szívdobogás közt, de büszkén és örömmel masíroztunk át a Drinán. Könnyű köd •lebegett a vizek felett, amikot szerb partra értünk. Csinos házak sorakoztak egymás mellett, némelyik már romokban hevert, dus szilvafák és más gyümölcsfák közt vitt lejtőnek az ut. Fent sáncokat láttunk, amelyekben néhány napja még harc tobzódott és korhadt fakeresztek jelölik a helyet, alhol az elesettek nyugszanak. Patronok és fegyverek, srappnell-darabok és gránátok hevernek szerteszét. Majd sebesültekkel találkoztunk; ismerős ezredekből tisztek, közlegények, szanitécek, jókedvűen botorkálnak a kő tözőhelyek felé. A tegnapi és tegnapelőtti harcok pihenőhelyein haladtunk át, barátságos napfény alatt, miközben messzebb az ágyuk szorgalmasan dörögnek. Az ut egyre emelkedik és közben pihenőt tartunk. Élőttünk egy magas hegy, süni erdő borítja: alatta rengeteg municiós tábor, állatok, jernberek hemzsegnek. A hegyek közt nehéz az ut és mindnyájan ugy nézünk azokra, mint amely a fáradalmak és nélkülözések végét jelenti. Községeket látunk a messzeségben, amelyeknek neve biztatóan cseng a fülünkbe és amelyek felé hadseregünk utía visz. Ami hátra van, az már a könnyebb rész és csapataink hősiessége és elszántsága bizonyára győzelmesen fog érvényesülni Az ágyuk már szólnak újra, az ütközet elpbent árja újra megindul és a meghódított kilométerek szama egyre gyarapszik. A völgybe szállunk, Szerbia szivébe, amelynek vérkeringését meg kell állítanunk.