Délmagyarország, 1914. szeptember (3. évfolyam, 218-247. szám)

1914-09-25 / 242. szám

Szeged, 1914. szeptember 25. — Prémet a katonáknak. Vitéz katonáinknak, főiként az északon harcolóknak, az eddigin kívül csakhamar egy u,i ellenséggel, az északi hideggel kell szembe szállani. E küzdelem szintoly erős lesz, mint az élő ellenséggel való harc, de ebben az itthon maradottak is részt vehetnek, segíthetnek. Ép azért az áldozatkészségnek már is annyi jelét tanúsító magyar társadalomhoz fordulunk. A hadsereg jól el van látva, de mivel az éltető melegből soha sem lehet elég, ezennel felkérjük a közönséget, hogy ami nélkülözhető, uj (vagy ócska ,prémes holmi, azt •katonáink számára küldje be a hadsegélyző hivatalihoz. (Bi^dapesít, IV. Váczi-utca 38.) E küldeményeket, csomagokat a posta teljesen díjtalanul szállítja. Karmantyút, bekecset, Sipkát, keztyüt, iprémgallért st'o. A hadsegélyző hivatal mindent szívesen fogad és a szükséghez képest felhasznál és átdolgoztat. — Aranyat vasért. A Délmagyarország kiadóhivatalában napról-napra többen jelennek meg, hogy arany ékszereiket felcseréljék a jellegzetes vasgyürüvel, amely a mostani nehéz időkben méltó szimbóluma a hazafias áldozatkészségnek. Épen a mozgalom nagyarányú pártolása miatt a vasgyüriik a napokban elfogytak és kiadóhivatalunk a behozott adományokért utalványokat bocsájtott ki vasgyürükre. Ma megérkeztek az ujabb vasgyáruk és akinek utalványa van, az most már beválthatja a kiadóhivatalunkban. (Várnay-íéle könyvkereskedés.) Az ujabban adakozók névsorát itt közöljük: ;if.i. Boldizsár Mihály 1 aranygyűrű, Szabó Sári 1 arany medallion, Vajda Ilona 3 drb tön arany, Blau Margit 1 aranygyűrű, Blau Böske 1 aranygyűrű, Rehorovszky Jenő 1 aranygyűrű, Weiszbrunner Erzsi 1 női aranylánc függelékekkel, Gunszt Lajos arany melltü, Bach 1 ezüst lánc, Gerő Béláné 1 drb ezüst pénz, Szarnék Manóné 1 aranygyűrű, Hartrnann Rózsi 1 ezüst gyűrű, Kiss Józsefné 1 ezüst lánc, Kiss Sándorné 1 korona, Szeiler Helén 1 aranygyűrű, Kőnig Sándor l aranygyűrű, 1 ezüstgyürüy Ransburg Rózsika 1 ezüst lánc, Steril Erzsi 1 pár arany fülbevaló, Szögi Etel 1 tört ezüst karperec, fél pár aranyifüggő, Braun Mihályné 1 -arany karperec, 1 ezüst érem, Táborosi Mariska 1 A reimszi katedrális. A reimszi katedrális, a francia építőművészet egyik legimpozánsabb és legfejedelmibb monumentumát a német-francia világháború legújabb fordulata pusztulással fenyegeti. Bizonyos, hogy nem csak a mai kor, de a késő történelem is a remekmű pusztulásáért a franciákat fogja felelőssé tenni, a kik hihetetlen perfidiával és gyávasággal ép >a németeknek lovagiasságát és a művészeti emlékek iránt való pietását használták föl védőpajzsul. Azt hitték, hogy a reimszi katedrális mögé helyezett ágyúikból büntetlenül eláraszthatják az ellenséget halálthozó golyóikkal s mikor a németek kényszerű önvédelemből a templom felé irányították ütegeiket, undok farizeus képpel tiltakoznak a németek barbársága ellen. A katedrális gyönyörűen iveit oszlopaival, a keleti mesemondók fantáziáját meghazudtoló gazdag faragott diszitésével és mérhetetlen műkincseivel a francia művészet és a francia kultura legragyogóbb szimbólumainak egyike. 1212-ben kezdtek épitéséhez Róbert de Coucy vezetésével. De jó néhány emberöltő eltelt s több század művészei pazarolták rá áhítatos lelkesedéssel tehetségük legjavát, mig ott állt készen, szűzies tisztaságában a művészeteknek e kőbe faragott imája, hogy áhítatra gerjessze időtlen időkig a hívőknek százezreit. De ugy látszik, másképen volt a sors könyvében "megirva. S mintha nem is a véletlen vak sora lenne, hogy a francia nemzet végzetszerű összeomlását ép a reimszi uíiLMAG YARORSZÁjG aranygyűrű, Rózsi Mariska 1 aranygyűrű, Hoífer Ilona fél arany függő, 1 arany horgony, Nónay Márta 1 aranygyűrű, Lakos DezsŐné 1 arany lánc, 1 arany törött gyürü, Schorr Ottóné 1 aranygyűrű, özvegy Aranyné 1 pár arany fülbevaló, Seifmann Margit 1 aranygyűrű, Tanner Vilma 1 ezüst gyürü, Hernyák Esztike 1 aranygyűrű, Gózon Eszti 1 ezüst gyürü, B. .1. 1 ezüst lánc, Nesserné Arany Ermni 1 aranygyűrű, Somlyódy Ferenc 1 arany melltü, Strausz Gyuláné Horgos 1 aranygyűrű, Balassa Józsefné 1 pár arany függő, 1 női aranygyűrű, Grosz Marcell 1 arany lánc, Dömsödi Franciska 1 arany gyürü, Dömösi János 1 pár ezüst függő, fél pár arany függő törött. — Tisztújító közgyűlés Makón. Szerdán délelőtt tisztújító közgyűlés volt Makón. Húrvay István alispán elnöklésével polgármesterré választották Galambos Ignác dr.-t, Wizinger Károlyt főügyészszá, Tóth Ferencet főpénztárnokká. A választás után Hervay István alispán meleg szavakkal üdvözölte a megválasztott uj tisztviselőket, kik a közgyűlési teremben le is tették a választások után a hivatalos esküt. — 559 kilogramm pamut érkezett Szegedre. Csütörtökön az ügyvédi kamarában Rása Izsó dr. országgyűlési képviselő elnöklésével ülést tartott a segélyosztó bizottság. Az elnök bejelentette, hogy minden csütörtökön ülést fog tartani a központi segályosztó bizotítság ;aljbizott^ága. Végman Ferenc dr. előterjeszti a mult ülés óla kiosztott segélyezések összegét, amelyek most kizárólag pénzbeli segélyből állanak. A bizottság hölgy tagjainak érdeklődésére Rósa Izsó dr. bejelenti, hogy a hósapkák és csuklóvédők készítésére szükséges pamut-anyagot megrendelték Temesvárott s meg is érkeztek Szegedre. Az 550 kilogramm pamut 5500 koronába került, tehát kilója tiz korona. — A moratorium meghosszabbítása. Néhány nap múlva tudvalevőleg lejár a íneghosszabbitott moratórium és ujabb prolongálás szüksége áll be. Kétségtelen, hogy a moratóriumot ép ugy, mint a -többi hadviselő államban, nálunk is fönn kell tartani, egye| lőre azonban — mint illetékes helyről értekatedrális megsemmisülése előzi meg, melyet a régi francia vallásosság és királyhüség emelt az Isten és a dinasztia iránt való törhetetlen tiszteletének jeléül. A mai müveit világ a művészet egyik remekének pusztulását fájlalja benne, de a franciák a nagy nemzeti gloire-nak kétségbevonhatatlan és végleges alásiilyedését sirathatják elmúlásán. A katedrális impozáns méretei ellenére is a leg,kecsesebb alkotások egyike. A hajó szédületes iveinek merészségét a vonalmenet abszolút harmóniája oldja föl s egyesíti magában mindazt, ami tökéleteset a művészet, ízlés és tudás saját eszközeivel csak létrehozhat. Az építésihez fölhasznált anyag elsőrendű minőségű s az építkezés lelkiismeretes gondossága szinte meglepő abban a korban, amikor gyorsan és gyakran anyagi gondokkal küzködve építkeztek. Talán legnagyszerűbb része az épületnek a nyugati homlokzat. S ha Róbert de Coucy eredeti terve az idők folyamán több változást szenvedett is, a nyugati homlokzat kristálytiszta képet ad a XIII. századbeli építőművészet s főkép a-lánglelkü építész koncepciójának zsenialitásáról. A templomot minden részében számos, sokszor monumentális méretű szobor disziti. A szobrok részint a szentírás, részint pedig a francia történet legnevezetesebb alakjait örökítik meg, harmonikus mély értelmű panteonjaként a francia nemzet két legerősebb támaszának: a vallásnak és a királyságnak. Ablaküvegei egymagukban is szerepet juttattak volna a templomnak a művészetek történetében. Tudjuk, hogy ez -a technika ép 3 sülünk — még nem történt döntés afelől, vájjon meddig és milyen módosításokkal hoszszabbitja meg a kormány a moratóriumot. Előreláthatólag december elseje lesz az ujabb terminus, azokból a kívánságokból és javaslatokból pedig, amelyeket az érdekelt testületek a kormány elé terjesztettek a moratórium hátrányos intézkedéseire vonatkozólag, illetékes helyen elsősorban azokat fogják figyelembe venni, amelyek az adósok és általában a kisemberek érdekeit védik. A megfelelő kormányrendelet a legközelebbi napokban fog nyilvánosságra kerülni. — Boroevics Szvetoiár kitüntetése. A hivatalos lap mai száma közli, hogy a király bo.inai Boroevics Szvetozár gyalogsági tábornoknak hadtestének győzelmes vezetéséért az I. osztályú vaskoronarendet a hadi ékítménnyel díjmentesen adományozta. — Egy sebesült katona naplója. Ezen a cime-n a ma.i számunkban egyik megsebesült katonánk nagyobb terjedelmű naplójának közlését kezdjük meg. Az érdekes napló a mozgósítás első napjától íródik, szerzője egy egyszerű iparos ember. Annál érdekesebb és karakterisztikusabbak megfigyelései és értékei, amelyek bizonyára vonzó olvasmánnyá avatják mindenki számára. — A megújhodó nemzetköziség. Ezzel a címmel a Népszava mai száma vezércikket ir, amely idézi mindenekelőtt Sándor János miniszter következő sorait: — A társadalomnak a hadifoglyokkal szemben megnyilatkozó könyöriilete nincs ellentétben a hazafisággal. sőt az ilyen viselkedésre egyenesen késztet az az óhaj, hogy *az ellenség fogságába került fiainknak hasonló emberséges bánásmódban legyen részük. Majd igy folytatja: Őszinte örömmel üdvözöljük Sándor belügyminiszternek e szavait; őszinte örömmel üdvözöljük azt a meleg világpolgári hangot, amely egész fölhívásában megnyilatkozik. Az ő példája bátorít föl bennünket arra, hogy most, amidőn a munkásság legjobbjai hősi harcot harcolnak a haza védelmében; amidőn testvéreink piros vére tesz tanúságot a magyar munkása XII. században s ép Franciaországból indult hóditó körútjára. Kétszeres jelentősége van tehát, hogy akkor, amikor a XII. és XIII. századbeli üvegfestészetnek emlékei Európa templomaiból javarészt kipusztultaik már, Reimszben még ma is gyönyörködhetünk abban a páratlan színpompában, mellyel a katedrális ablakain átszűrődő misztikus fény a templom belsejét elárasztja. Különösen gazdagok, mind elgondolásukban, mind fényüknek izzó tüzében a XIII. századból származó ablakok. S érdekes megemlíteni, hogy az egyik ablak az Istent Jupiter szimbólumaival ábrázolja, bizonyságául annak, hogy még a reneszánsz művészeinek kezemunkája is hozzájárult a templom ékiitéséhez. És ott van a nagy aranyozott fa-oltár, mely előtt 1173 óta — IV. Henrik kivételével — a francia királyok hosszú sora esküdött hűséget nemzetének és hazája törvényeinek, s mely előtt a hercegprímás a királyi hatalmat szimbolizáló koronát tette fejükre. Reimszha vezette Jeanne d'Arc az orleánszi győzelem után a francia trónörököst, hogy VII. Károly néven a megszabadított Franciaország királyává koronáztassa. A templom fali kárpitjai a világ leggazdagabb muzeumainak is megfizethetlen ékességei lennének. Egy részük Róbert de Lénoncourtnak 1530-ból származó ajándéka. Egt másik sorozatot ismét a lotaringiai kardinális ajándékozott a székesegyháznak 1640— ben. Sajnos, ez utóbbiakból már csak két példány maradt ránk épségben. E kárpitok már valóságos festmények, melyekben eleven hűséggel támad föl bámuló szemeink