Délmagyarország, 1914. szeptember (3. évfolyam, 218-247. szám)

1914-09-23 / 240. szám

8. - Dolgoznak már a hadifoglyok. A magyar kormány és a hadvezetőség intenziven tanulmányozza annak a tervnek részleteit, miként foglalkoztassa az orosz és szerb hadi foglyokat. A genfi konvenció feljogosítja a hadviselő államokat, hogy a hadi foglyokkal értelmiségüknek s társadalmi állásuknak megfelelő munkát végeztessen illő bérért. Akadálya a tervnek csak az a gond volt eddig, hogy az nem fog-e konkurrenciát szerezni a mi munkásainknak, s ezért ugy tervezték, hogy a hadi foglyokat csak olyan munkára fogják, amelyhez hiányzik a munkáskéz. Rengeteg kérelem fekszik is már az egyes minisztériumokban, amelyekben egyesek és iközvállalatok fogolymunkást kérnek. A legtöbb azonban orosz foglyot kér és szerbet nem fogad el. Igy1 például foglyot 'klrnek az egyes földmivelésügyi kirendeltségek, hasznavehetetlen területek használhatóvá tételére, parlagföld művelésére, legelő tisztásra. IpolyiKeller miniszteri tanácsos egymaga Bihar-, Szilágy- és Aradmegyéiben1 több mint húszezer hold terület kitisztítására kér foglyot. Legelő-tisztításra ugyanis sohasem volt pénzünk s ez az alkalom egész környékek népeit felvirágoztattatná. Mezőtelegd, Széplak és Kisjenő hárommilliós vízszabályozási munkára kér foglyot. Sok foglyot kérnek a malmok, cukorgyárak s más vállalatok is, melyek nőkkel s gyermekekkel nem dolgoztathatnak, férfimunkást pedig nem tudnak kapni. Szilágysomlyó városa a város belterületének ármentesitéséhez, egy mintegy 300 ezer koronás munkához kér foglyokat. Rendes zsoldot lenne hajlandó fizetni. Sok helyen megakadt a mezőgazdasági munka is munka-hiány miatt. Ezért egyesek ily munkára kérnek foglyot. Egy Miiller Gyula nevű bárándi tanító kukoricahántásra folyamodott orosz foglyokért. Próbákópen kapott. A foglyok vigan hántják a magyar kukoricát, két őr vigyáz -rájuk gazdájuk jó ellátásban részesiti őket s pénzt szereznek e könnyű munkáért. A kísérlet nagyszerűen sikerült és így előreláthatólag igen rövid időn belül a hadifoglyok közül, aki dolgozni akar, dolgozni fog, pénzt keres és lendületet ad olyan köz- és magánmunkáknak, a melyeknek ellátása közszükség. Semmi háborús vonatkozású munkát nem, végeztetnek velük, nehéz munkát sem, csak önként vállalt munkát és csupán olyat, melyben sem férfi, sem nő vagy gyermekmunkásainknak megélhetését nem teszik nehezebbé. AZ ANGOLOK VESZTESÉGE A MARNE-MENTI HARCOKBAN. Kopenhága, szeptember 22. A Temps jelenti szeptember 18-iki számában. Az angol segítő hadsereg a Marne-menti harcok folyamán tízenötezer embert vesztett halottakban és sebesültekben. DÉLMAGYARORSZÁG HŐSI HALÁL AZ OLTÁRNÁL. Bécs, szeptember 22. A Reichspost belgrádi jelentése szerint Matkovics Solan ferencrendi atyát, miközben' hivatását teljesítette, utolérte a halál. Solan atya Zimonyban maradt volt, amikor az ellenség közeledtére mindenki menekült. Ép misét mondott, mikor a-z ellenség egy srappnellje a templomba csapott és az oltár előtt robbant föl. Sohm, atyát a smppnell megölte. BOLGÁR KATONÁK A TIMOKDIVIZIÓBAN. Zágráb, szeptember 22. Egy katonatiszt, aki a mitrovicai ütközetben sebesült meg és most Zágrábban fekszik, a következőket mondta öl a Timok-divizióról: — A Timok-divízióban nagyszámú bolgár hatottal is volt, akiket erőszakkal soroztak be a szerb hadseregbe. Miikor Mitrovicánál hadifogságba kerültek, azonnal -értesítették a f-ogolykisérő csapat parancsnokát bolgár voltukról és azt kérték, hpgy sorozzák be őket az osztrák-magyar hadseregbe. Ez a kérelimiüfc természetesen nem volt teljesíthető. Erre azt kérték, hogy a szerb-bolgár háború kitörésének ésetére küldjék őket haza Bulgáriába, mert ők is harcolni akarnák a szerbek ellen. EGYETEMI TANÁROK A HARCTÉREN. Debrecenből jelentik, hogy az uj egyetemet október 16-án nyitják meg. A debreceni kollégium tizenhárom tanára a harctéren van és közülök négyen megsebesülve tértek haza. Szeged, 1914. szeptember 20. Az újjászervezett Torokország. Feltűnt tegnap Szegeden husz-huszonkét fezes, katonás tartás-u fiabal ember, amint az utcán sétálva gyönyörködtek a mi városunk szépségeiben. A fiatal emberek török alattvalók és sietnek haza, hogy a mozgósítás folytán katonai kötelezettségüknek eleget tegyenek. Az egyik török ur kérdezősködésünkre a következő felvilágosítással szolgált: — Törökország állásfoglalásához kétség nem férhet. Mi teljes erőnkkel, minden gondolatunkkal az önök becsületes ügyét szolgáljuk, hiszen az önök ügye a mi ügyünk. Leírhatatlan az a lelkesedés, amelyet Németországban, Ausztriában és Magyarországban -láttam, de nem kisebb ennél a mienk sem. Nincs török, aki ne imádkozott volna e háborúért, az izlám szent harcáért -gyűlölt ellenségeink: az orosz és angol ellen. Amilyen fanatikusan tudunk szeretni, ugy gyűlöljük legnagyobb ellenségünket, az oroszt. És nem tudom, lehet-e ezt a gyűlöletet fokozni, de h.a lehet, ugy még inkább az angolt. Mí otthon követeljük a háborút és nincs államférfi, aki ma nálunk nem az oroszok és angolok leveréséről álmodna. — Hadseregünk kitünö. A török katona erős, SZÍVÓS, lelkes. Boldog, ha hitéért, — amely egy a hazájával — meghalhat. És ez nem frázis. Más katona — a legvitézebb is — remegve gondol a halálra, a mieinknek ez isteni kegy a harctéren, üdvözülés. A Balkán-háborut a vezetőség hibái, a rossz élelmezés és kevés munició fordították vesztünkre. Mai hadseregünk azonban más. A franciák válságos helyzete. Berlinből jelentik: A nagy főhadiszállás szeptember 21-én este 9 órakor jelenti: A Reirns körül vivott harcokban meghódítottuk Cracnelle várszerű magaslatot és elönyomulásunk közben az égő Reims ellen, elfoglaltuk Betheny helységet. » A Verduntól délre levő záróeröd-vonal elleni támadásunk sikeresen túllépte a keleti széles Cote Lorrainet, amelyet a 8-ik francia hadtest védelmezett. Verdun északkeleti frontján az ellenség egy kitörési kísérletét visszautasítottuk. Toultól északra tüzérségünk rajtaütött a táborozó francia csapatokon. Egyébként ma a francia harctéren nagyobb harcok nem fordultak elö. Belgiumban és keleten a helyzet változatlan. (A miniszterelnökség sajtóosztálya.) Páris, szeptember 22. Pau tábornokot Délfranciaországba küldték, hogy segédkadtesM szervezzen, meri a franciaországi helyzet már fölötte kedvezőtlen. London, szeptember 22. A sajtóiroda jelenti: A helyzet változatlan. Az idő rossz. A sajtóiroda hivatalosan megcáfolja azt a hírt, hogy orosz csapatok Franciaországban partraszálltak. •Kölcsön után szaSad a „Krőzus." Stockholm, szeptember 22. A francia kölcsön terve Amerikában véglegesen megfeneklett, minek következtében Franciaország most Londonban kísérletezik. Izvoiszky menekül a franciák dühe elől. Bécs, szeptember 22. A Neues Wiener Journal berlini tudósítója táviratozza, hogy az ottani diplomáciai testületnek egyik tagja közölte vele, hogy Izvolszki orosz nagykövet elhagyta Bordeauxt és Angliába menekült. Izvolszkinak ez a kijelentése: „Ez az én háborúm" — valóban autentikus. A háború kezdetekor mondotta ezt Oroszország párisi nagykövete. Izvolszki ur most már kevésbé bizik a háborújában és a franciák dühe elöl Angliába menekült. Reims szomorú története. • Genf, szeptember 22. Bordeauxból jelentik: A francia -kormány értesülése szerint a németek bombázták a reimsi székesegyházat, amely már lángokbál áll. A francia kormány ez ügyben tiltakozó jegyzéket intéz valamennyi hatalomhoz. Genfből jelentik: Reimsban a francia ágyuütegek a székesegyház mögött foglaltak állást. A német főparancsnok parancsot kapott, hogy a székesegyházat lehetőleg kímélje. A parancsnok sokáig abban a helyzetben volt, hogy eleget tehetett a felsőbb kívánalmaknak, de a francia ütegek később erősen tüzeltek a székesegyház fedezete alatt, s igy a németek nem mehettek előre. A székesegyház restaurálható, de a városháza romokban hever.