Délmagyarország, 1914. szeptember (3. évfolyam, 218-247. szám)

1914-09-22 / 239. szám

Szeged., 1914. szeptember 22. DÉLMAGYARORSZÁG is a legerősebb. Az angol terv nem sikerülhet. (Saját tudósítónktól) Anglia mindenáron gazdaságilag akarja ,megbénítani a német birodalmat. Anglia, amely a világkereskedelem clearing-houseja volt, most -valósággal megdermedt és a világforgalom utjai elzárultak előtte. Ezzel szemben szinte félelmetesen nagyszerű Németország gazdasági konszolidál t-sága. A német seregek hihetetlenül gyors előre haladása folytán mind kisebbre válik a tér, amelyből ellenfeleik gazdasági táperőt aknázhatnak ki. A franciák elvesztették legfontosabb és legtermékenyebb bánya-vidéküket, az angol-francia kereskedelmi összeköttetés egyre szűkebb térre szorul, Belgium pedig már jófor-mán teljesen német közigazgatás alatt áll. Németország Belgiumban külön bankszervezetet létesített, hogy pénzügyileg -megfelelően kihasználhassa a meghódított területéket, a nagy belga gyárakat a maga számára dolgoztatja és a rengeteg gyapjú-, vas- és fegyverkészletet a német ipar és kereskedelem javára értékesiti. A közel jövőben kétségkívül el fog esni Antwerpen is, amelynek -gazdasági jelentősége - rendkívül nagy, Franciaországból pedig Longwy -tartományon kívül, amely vasiparáról nevezetes, német ikézre jutott Roubaix, Tourcoing, Reims és Verviers. ameilyefc a gyapjukeresk edel-em nemzetközileg elismert •központjai;. Német birft-ok Orosz-Lengyelországban a hires iparváros Lodz és környéke, amely szintén igen nagy mennyiségű nyersanyagot és iparcikket szolgáltat. A német csapatok sok millióra rugó hadisarcot is szedték be, amelyek összege mindenesetre számottevő a rendkívüli hadi kiadások ellenére is. Miután pedig a német seregek jóformán kivétel nélkül idegen területen állanak, élelmezésükről javarészt a meghódított földeken gondoskodhatnak és igy az anyaországot ettől a gondtól is felszabadítják. Belátható időn belül Németországnak egyáltalán nem fog nehezére esni, hogy csapatait, lakosságát és a hadifoglyokat is a legkidégitőbb módon élelmezze. A német kormány gondoskodott arról, hogy a gazdasági élet -szervezete minden vonatkozásban kifogástalan maradjon. A munkanélküliség elhárítására országszerte megfelelő intézkedések történtek és a termelés és a fogyasztás összhangja is kifogásltalan. Az Angliával való kereskedelmi összeköttetés helyébe uj kiviteli területek fognak lépni és az exportáruk javarésze piacra fog találni anélkül, hogy a drága t-ranzitó-kereskedelemre szükség volna. A legmegnyugtatóbb képet a német pénzpiac helyzete nyújtja. A nagybankok -és a tőzsde a legteljesebb nyugalommal veszik -ki részüket Németország nagyszerű hadjáratálból: a betétek -egyre szaporodnak, a pénzbőség szinte hihetetlen és a bizalom a kormányban -és a nagytőkében valósággal felemelő. A hadikölcsön, amelynek -jegyzése szédületes arányokban folyik és amely rekordot fog jelenteni az államkölcsönök -sorozatában. a német nép áldozatkészségének ékesszóló bizonysága lesz. Anglia minden erőfeszítése hiábavaló marad: a német bankárnak ép ugy helyén van a szive, min-t a német katonának. — Vasúti kedvezmény a sebesültek hozzátartozóinak. A kereskedelemügyi miimsztieriu-m már legközelebb humánus és /mélt-ányics tervet valósát meg. Ariról von szó, hogy a selíesültjeiket meglátogató hozzátartozóknak jeílenfékeny, körülbelül 50 százalékos kedvezményt adnának a Máv. vonalain. A -terv végrehajtását oi-a-k az .késlelteti, hogy e kérdésit -a-z osztrák államvasutakkal, illetve az osiztrák vasúti minisztériummal •egyöntetűen kell megold ami, mivel sebesültjeink egy része osztrák területen viam ápolás -alatt. Várakozás. (Saját tudósítónktól.) A legkínosabb dolgok egyike a világon. A máskor gyorsvonatszerii sebességgel rohanó idő, -mintha csigalassúsággal haladna. Mintha •megállott volna. A várakozásban idegeink megfeszülnek, majd külön-külön érezzük azok mindegyikét tombolni, ereinkben a v-ér hevesebben lüktet, szivünk nyugtalanul dobog. A várakozás fizikai kínnal gyötör, a türelmetlenség idegessé tesz. A várakozás rémeket láttat a máskor leghiggadtabb emberrel is. Akinek a lelki berendezkedése egyébként optimisztikus alapon nyugs'ziik, 'várakozás i'lözlben -pesszimistává válik. Nem tudunk szabadulni a bizonytalanság lélekgyötrően nyomasztó érzésétől. Mindannyian szinte föltétlenül bizunk a német hadsereg diadalmas fölényében a puhány gallokkal szemben és mégis, mégis a várakozás e nehéz óráiban megváltásként hatna mindannyiunkra, ha a napok óta konokul -hallgató távíró hírt hozna valami döntő, nagy eseményről, a németek valami döntő, nagy győzelméről. A németekkel váló -lelki -egybeforrottságumk következtében ugyanazzal a feszült érdeklődéssel kísérjük a francia harctéren végbemenő eseményeket, akárcsak a saját fiaink -hősi küzdelmét Galíciában és Szerbiában, Türelmetlenül várjuk a legközelebbi német döntést, amely ha nem is lesz mé-g talán az utolsó kegyelemdöfés, de mindenesetre halálos sebesülése lesz az a részeg gal-l kakasnak. A iharcök eddigi folyása máris világossá tett-e az egész' világ előtt, hogy Európa -két legvitézebb hadserege a német és az osztrákmagyar. S bár a mi hadseregünk olyan kézzel fogható eredményeket és előnyöket nem ért el, min-t a német Franciaországiban, öndicséret n-élkül állíthatjuk magunkról, -hogy az osztrák-magyar hadsereg semmi-vel sem áll mögötte a német hadseregnek. -Könnyelműen ítélkezők azok, akik a mi hadseregünknek eddigi bámulatos és páratlan küzdelmét ezzel a három szóval intézik el: „Hja a németek!" Mert ne felejtsük el, -hogy a németek vagy egyenlő erővel küzdenek francia földön, vagy ők -maguk vannak túlerőben a franciákkal szemben, rni-g a mi csapatainknak Galíciában háromszoros, sokszor négyszeres orosz -túlerővel keli megkiizdenick és hogy nem dicstelenül, fel sem kell külön em-liten-ünk. Egy másik óriási előnye a németeknek, hogy a kultura legmagasabb fokán ál-ló országban van a harcterük. Kitűnő és sürü hálózatú müutak ugy a hadsereg mozgását, -mint élelmezését óriási mértékben rnegkönynyit-i. Ezzel szemben a galíciai terep a maga erdős, mocsaras és homokos vidékeivel egyike a legnehezebb harci terepeknek. Anélkül, hogy szövetségeseink eddigi győzelmeit a legcsekélyebb mértékben akarnók deklasszifikálni, tartozunk annyival önmagunknak, -hogy ne engedjük -meg a magunk kisebbítését. Annál kevésbé, mivel a legilletékesebb német tényezők is a legnagyobb lei-ismeréssel adóznak -hadseregünknek. • A legnagyobb tisztelet jár még legutolsó köz-vitézünknek is, mert katonáink mindegyike -emberül- megállja helyét. Legendás korok hősiessége uju-lt föl e mostani titán-i küzdelemben. Illő, hogy -e hősiesség előtt mindannyian kala-pot -emeljünk. A várakozás ez óráiban, amikor epedve, sóvárogva várjuk hadaink -győzelmi -híreit, mintegy benső szükségét éreztük annak, hogy megemlékezzünk arról az emberfölötti munkáról, -hogy rámutassunk azokra a lélekemelő és 'lelkeket megnyugtató eredményre, melyről a -hadtörténelem, nemcsak a magunké, de ellenségeinké is, -mindenkor a legnagyobb elismerés hangján fog szólani. Várakozzunk nyugalommal -és türelemmel. Nyugodjunk bele e várakozás tehetetlenségébe és bizzunk a magunk szent ügyének, a magunk igazának a diadalában. A hires angol hadsereg. — Osientíei tapasztalatok. — Berlin, szeptember 21. Egy német hölgy, aki már éveik óta Brüsszeliben lakik -és a háború kitörése után Osíendéibe költözött, onnan egy német lapnak ;a következőket irja: — Amikor a brüsszeli állapotok már tarthatatlanokká váltak, rokonaimhoz Ostendób-e menekültem. Az -volt a szerencsém, ihogy belgának néztek -s igy sok -küzködés és kellemetlenség után1 végre célomhoz értem. Senki sem ismert volna rá a régi vidám Ostendére. A strandon sok ezernyi belga katonaság táborozott, az -egyik lakkcipőben, a másik fapapucsban, a harmadik civ-ilrulhában, rendnek és fegyelemnek nyoma sem volt. A mikor én megjöttem, még nem voltak angol katonák láthatók, de kisebb francia csapatokkal találkoztam, ezek azonban — ugylátszik — egy vereség után verődtek össze Ostendében, m-er-t oly rongyosaik és fáradtak voltak, hogy szánalom volt rájuk nézni. — Egy szombat este, augusztus 22-i'ke volt, több szállítóhajó angol csapatokat rakott partra. Alig három-négyezren lehettek, a -lakosság azonban olyan örömrívalgással fogadta őket, mintha egy nagy hadsereg jött volna. Nagyon csinosan voltak kiruházva, de egyáltalán nem látszottak félelmetes ellenségnek. Az angolok három napig maradtak Ostend-éberi, azután újra behajózták őket, amikor hire jött, hogy Franciaországban- harcoló bajtársaikat a németek alaposan megverték. Az angól csapatok távozása után, leszedték a városházáról a belga, francia és angol zászlókat, mert az a ihir terjedt el, hogy német lovasság tünt fel a láthatáron. Egyi-deiüleg a kikötőben levő összes hajókat is gőz alá helyezték. Ostende közelében tényleg megjelent egy kisebb német őrjárat, a mely alig egy pár emberből állt. Amikor a lovas-ok egy parasztház előtt megállottak. egy öreg asszony rohant ki eléjük és kegyelemért könyörgött. Az -egyik lovas tiszta flamand nyelven válaszolt, amire az asszony igen barátságosan fogadta őket és bevezette a házba az őrjáratot. — A kikötőben a Princesse Clementine belga postahajón sok sebesük volt gyógyulás alatt, köztük néhány német katona is. Egy tizennégy éves kis párisi leány, aki ápolónői szolgálatot végzett körülöttük, a következőket mondotta a német sebesültekről: — Most láto-m csak, -ho-gy milyen derék, szép fiúik a német katonák. Nagyon imponálnak nekem és csodálom a bátorságukat. A mi katonáink bizony nem ilyen hősiesek és folyton megverik őket. — A környékről napról-napra ezer és ezer menekülő érkezett, rémülten és -kétségbeesetten, akárhány egy krajcár nélkül. Sok gazdag polgár is volt köztük, akik Brüsszelből és Gentből futottak és -még egy rendes ruhájuk sem volt. A menekültekről a város -elöljárósága gondoskodott és nagy népkonyhát rendezett be számukra. A fürdőkabinokat bevitették a nagy dísztermekbe és éjjeli szállásnak rendezték be. A hangulat nagyon nyomott volt, noha a beérkező angol la-pok a szövetségesek győzelméről regéltek. A németek hihetetlenül gyors előnyomulásáról valóságos rérrthirök keringtek és ,a nagy depressziót az a körülmény sem tudta eloszlatni, hogy a kikötő előtt állandóan angol hadihajók horgonyoztak. — Szeptember 6-án a városi tanács felszólította az összes németeket, hogy harminchat ótán belül hagyják d Belgiumot, különben kémeknek tartják őket és megfelelően bánnak velük. Egy másik n-émet hölgy társaságában két napig rettenetes utazás után sikerült Németországba jutnom.