Délmagyarország, 1914. szeptember (3. évfolyam, 218-247. szám)

1914-09-20 / 237. szám

Szerkesztőség Ekisznska 9. Telefonszám: 305. Egyes szám &n 19 Éter. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész érre . K 24-— félévre . . K12-— negyedévre K fr— egy hónapra K 2 — ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28'— félévre . . K14.— negyedévre K T— egy hónapra K 2-40 Kiadóhivatal Kárász-utca 9. Telefonszám: 81. Egyes szám ára 10 Bllér. Szeged, 1914 III. évfolyam 237. szám. Vasárnap szeptember, 20. franciák tragédiája. Berlinből jelentik ma éjszaka: A német csapatok immár teljesen uralják a Meuse—Oise között levő területet. A franciák centruma visszaszorul. A német jobbszárny dél felé szorítja a francia túlerőt. Verdunt nagy erővel ostromoljuk a negyvenkettes mozsárágyakkal. Óriási eredményeket érünk el. A Vogézekben a franciákat több izben megvertük. Verdun legtöbb külső erődje teljesen összelövetett. A vár kapitulációja küszöbön áll. A francia—német háború ezzel • a döntő ütközettél! úgyszólván 'sorsdöntő. Pár is ostroma legföljebb az irányban kérdéses, vájjon mennyi időbe kerül. Mivel a franciák keleti hadserege a mostani döntő ütközetben nem egyesülhetett a nyugati fősereggel s egyúttal a német trónörökös hadserege elvágta a keleti hadsereget és harcba kényszeritette, igy a döntő csatában az igazi francia hadsereg szenved rettenetes csapást. Franciaország tragédiája ezzel az óriási csatával válik teljessé. Az Oise és a Meuse között, Compiegne-től Verdimig kétszáz kilométeres fronton áll a harc tizenegy nap óta. Az ütközetnek voltak fordulói, amikor a franciák a kétségbeesettek elszántságával vetették magukat a német hadsereg egy-egy részére és pillanatnyi sikert is értek öl, ha egyébben nem, azzal, hogy a német vezérkart tervei megváltoztatására kényszeritették. De a németek megőrizték nyugodt felsőbbségüket, jobbal és biztosabbal cserélték föl túlerőtől fenyegetett hadállásukat és napok óta kétségtelenül őlk vannak fölül. A francia erő ellankadt, a német szívósság megedződött a hosszú csatában. Nincs már messze a nap, mikor föl fog lélegzeni a kettős szövetség és ujjongva ünnepli első teljes és döntő diadalát. És ez a nap a gyásznak, a siralomnak napja lesz a boldogtalan Franiaországra, amely ledér és könnyelmű politikusokra bizta sorsát és hitszegő, álnok szövetségesekre jövendőjét. A szivünk összeszorul, ha a tragikus összeomlást látjuk. Viszont érzelegni nem lehet, — vagy mi, vagy ellenfeleink! Más ut nem maradt. IIP AZ Budapest, szeptember 19. (Hivatalos íentés, kiadatott szeptember 19-én, érkezett délután 6 óra 15 perckor. Hadseregünk uj csoportosítása az északi hadszintéren folyamatban van. Egy orosz gyaloghadosztály elszigetelt támadását szeptember hó 17-én véresen visszavertük. A sleniavai keleti harcszerüen megerősített kisebb hídfő, melyet részünkről csupán nagyon gyönge csapatok hősiesen védelmeztek, kényszeritette az oroszokat két hadtestünknek és nehéz tüzérségünknek felvonultatására, miután az erődítés céljának megfelelt, ezt önként kiürítették. riőfer vezérőrnagy, a vezérkar főnökének helyettese. (Közli a miniszterelnökség sajtóosztálya.) Az indus csapatok. Marseille, szeptember 19. Rómán át jelentik szeptember 14-iki kelettel: Itt lemondtak már annaik a nyolcvanezer főnyi csapatnak a megérkezéséről, amelyet Anglia Indiából a kontinensre szállítani ígért. Zürich, szeptember 19. Az itt megjelenő Neue Züricher Zeitung marseillei jelentést közöl az első indus csapatok partraszállitásáról. Körülbelül húszezer festő ruhába öltözött, turbános, fekete körszakállas indiai harcos szállt marseillenél partra, hol rögtön vonatra ültették őket Páris felé. A harcosok a sheik-ok kasztjához tartoznak. Ez kizáróan katonai kaszt, amelyre bármely más foglalkozás megbecstelenítő és lealázó. Indiában a legelőkelőbb társadalmi osztályok egyikét alkotják, a fehér, angol fajnál is előkelőbbnek tartják magukat. Ezért az angol. illetve francia hadsereggel együtt csaI kis olvan kikötéssel harcolnak, hogy haza-: térésük után vallásos szertartással feloldják őket a „tisztátalan érintkezés" bűne alól. Három hétig voltak utón, tehát még az in• diai forrongás kitörése előtt szálltak hajóra. Vezetőik a patialaijés a bikamiri maharadzsák. BERLINI NAGYKÖVETÜNK A FŐHADISZÁLLÁSON. Berlin, szeptember 19. Hohenlohe herceg osztrák-magyar nagykövet a német főhadiszállásra ment. Visszaadjuk n&gyvsunyoicéH! Egy szegedi öreg ur, aki a 48-iki szabadságharcot végig küzdötte és az oroszok ellen való egyik ütközetben könnyebben meg is sebesült, iskolás unokájának a következőket diktálta tollba: A pétervári Eremitázsban hatvanöt év óta mutogatják a mi viágosi zászlóinkat és ágyúinkat. Szegényes, kopott szinti és rozsdás diadaljeleket, melyek belevénültek a szégyenkezésbe, mint a rab oroszlán és saskeselyű a ketrecbe. Nem véres csatában megszerzett hadi zsákmányok: olcsó vásárfiának hurcolta haza őket Rtidiger generális és Paskievics herceg: az orosz ember alázatos szeme mégis büszkén villan, ha fiának kérkedik velük és magyar zarándokok szemét miégis megteliti a szégyen és a fájdalom könnye, mikor hazai emlékekkel találkozik a Néva-parton. Az Eremitázs magyar ágyúi és zászlai megborzongtak a gyönyörűségtől, mikor visztulamenti vérpárás szellők hirül vitték nekik, hogy orosz zászlók és ágyuk indultak meg Budapest felé, magyar huszárok és magyar bakák foglyai gyanánt azon az uton, melyen őket kozákok vitték valaha a cári palota ékességéül! A mi szemünk, akik mohó várakozással várjuk itthon a járomba fogott ércvadállatokat, hogy alkotmányos és magyar parlamentünk házőrző ebei legyenek, — a mi szemünk ma két nagy titok birodalmába utazik. Nappal, esőszitáló ködökön, felhőkön keresztül a gácsországi síkok rejtelmeibe, az álmatlan éjszakán a csöndes ég még nagyobb titkába. Viharfelhő a földön, szelíden reszketeg csillagimosoly az égen. A hadak utjának csillaginorzsával behintett fehér fövényén vájjon meglátjuk-e lehajolni Bem apó katonáit, ahogy gyönyörködve nézik a rab ágyukat és fogoly zászlókat? Vájjon ők odaföntről ^geiőnyösebben szerezhetők be L 11- í mMMMl Ódén tankönyvek féláron i