Délmagyarország, 1914. szeptember (3. évfolyam, 218-247. szám)

1914-09-19 / 236. szám

1 %?®ad, 391.4. szeptember 19. oÉLMA GY ARORSZÁ G Kitüntetett katonák. (Saját tudósítónktól.) iA Rendeleti Közlöny teffU'tóbh megjelent száma egész sor katonai kitüntetést hoz, amelyek kezűi a minket Legközelebbről érdeklő hetedik hadtestben előforduló kitüntetéseket a következőkben közöljük: A vaskorana-irend ibarmadik osztályát a kádi ékítménnyel szoikolplaninai Bagaria Emil, a hetedik lovas tüzérezred parancsnoka kapta az ellenség előtt tanúsított kiválóan bátor inaigatartásáinák el ismeréséül. Ugyanezért Lechner Gedeon tartalékos lüiZiórhadina.gy és Bor ha Olivér tüzérkapitány, mindkettő a hetedik lovas itüzérezrednél _ a katonai érdemkeresztet kapta a hadi ékítménnyel. Koos (Hubert, a cs. és kir. 37. gyalogezred tartalékos hadapródja arz ellenség előtt tanúsított kiválóan bátor magatartásáért a vitézfeg'i amyérmet kapta, egyidejűleg hadmagytrá lépett elő. Legmagasabb elismerésben részesült Csillag Győző, os. ós kir. 46. gyalogezredbell százados, sédeni Ambrózy György huszárfőhadnagy (7. ezred); Kováts .Kálmán főhadnagy (7. tüzérezred), Podrmniczky Béla, br. tartalékos főhadnagy, parancsőrtiszt, az 1. számú lovas hadosztály parancsnokságnál, Wagner Miklós hadnagy (7. tüzérezred); Pintia Szilveszter őrmester ós Oravetz István szakaszvezető, mindkettő a cs. és kir. 37. gyalogezredlmn; Beisser Péter szakaszvezető (7. tüzérezred) ; Jank Simon őrmester és Schwarcs Lipót egyéves önkéntes káplár (37. gy. e.); Prumik János tizedes, Antoni István, Macho Géza és Mészáros János (7. huszár e.); A dragonyos halála. — Egy németországi ápolónő levele. — Egy dragonyos került kórházunkba. Mikor a főorvos körútját végezte, elgondolkozva állt meg a beteg ágya előtt, aki lehunyt szemekkel, némán feküdt. Mikor pár lépésnyire elhagyta az ágyat, igy szólt hozzám: _ — Ennek adhat enni, amit csak kivan. 1 egye kellemessé utolsó napjait, melyek naSyon meg vannak már számlálva. A szegény dragonyos akkor kapta sebét, mikor francia földön őrszolgálatot végzett s másodmagával tulmesszire bemerészkedett ellenséges területre. Túlerő rohanta jbeg őket s a harcban egy golyót kapott a fáhába. Súlyos sebével francia fogságba került s csak akkor szabadult ki, mikor a népietek néhány nap nuilva a franciákat a faiból kikergették. Időközben a fertőzött lőseb nagyon elmérgesedett és a lábat nem lehetett többé amputálni. A szegény ember el volt veszve. Sokáig álltam a dragonyos ágya meliett. Mikor kinyitotta szemeit, azt kérdeztem, tőle: — Briickemann, nincsen semmi kívánsága? Ne rázzam föl a párnáját? Vagy nem °hajt valamit enni vagy inni? Ijedten, bizalmatlanul nézett ram. Nem üézett a szemembe, folyton csak a kezemet Schmidt Márton szakaszvezető, Leib András, Lusztig Gyöngy és Noll Mátyás (7. tüzérezredi); Stefanovics Marinké káplár, Tóth Mátyás, Bisz János szakaszvezető és Kecskeméti Lajos őrvezető mindnégyen a 46. sz. cs. és kir. gyalogezrednél. fZSUI Orosz védekezés szuronytámadásaink ellen. (Sajót tudósítónktól.) Súlyosan sebesült meg Lemberg tájékán egyik hadapród-őrmesterünk. Közvetlen közelből lőtték át a karját az oroszok, még pedig gépfegyverrel. — Szuroaiyrohamot intéztünk egy orosz gépíegyvecrosztag ellen és bárom lépésről lőttek belém. , Mi hallgatói ez elbeszélésnek szörnyön csodálkoztunk az eseten, ment ez ellene mondott mindennek, amit eddig az oroszokról és a mi szuronytámadásainknél hallottunk. Hallottuk ugyanis nem egy, de száz meg száz sebesülttől már, hogy az oroszok a mi szuronyrohamainkat egyáltalán nem állják. Ennek a sebesült hadapród'-őrmesternek a,z előadásából pedig íme kitűnt, hogy bizony —mégis csak állják. Meg is szólalt egyikünk és csodálkozásának, sőt mindnyájunk csodálkozásának adott kifejezést e szavakkal': — Furcsa, mi mindeddig azt hallottuk, hogy az oroszok nem védekeznek a ml bakáink szuron yroh ama ellen és vagy megfutnak, vagy megadják magukat. — Ez igaz és egészen jól vannak az urak értesülve, válaszolt a sebesült, de ez egy egészen különleges eset. Annyiban tudniillik, h ogy ennek az orosz gépíegy ver oszt a g na k nemcsak a gépfegyverei, hanem a. gépfegyver-osztagnak a katonái is mind oda voltak kötözve egy-egy fához. Miután igy lehetetlen volt futniok, hát Lőttek. Olyan ügyes Leleményességgel voltak odakötözvei, hogy a karjukkal épen csak annyira tudtak mozogni, liogy a gépfegyvert tudták kezelni, de a derekuk és lábuk körül fűzött kötelek és szájak megoldására képtelenek voltak. LEVELEZIK A CÁR ÉS A KIRÁLY. *A népi fantáziát a háború csodálatos módon termékenyíti meg, ugy hogy százával lehetne összegyűjteni azokat a népfantázia által termelt apróságokat, melyek, hogy Pázmány szavaival éljünk, nem egyebek, hanem magyar poézis. Beszélik a többek közt a né]) körében, liogy a-szerbek az idén ugy ültették a kukoricát, liogy egy sor kukorica, egy sor bomba s azért annyi a sebesültünk. Egy szép, gömbölyű képű, pirosarcu menyecske pedig a minap azt beszélte Szatymazra menet a vonaton: — A* muszka cár levelet irt őfelségének. Azt irta ebben a Levélben, liogy elküdöm a fölséged elfogott katonáit olyan messzi vidékre, aliun megfagynak. Jó' van, irta erre a cárnak a mi fölséges királyunk, ám kűggye fölséged az én katonáimat oda, ahun mögfaigynak, én mög a fölséged kozákjait, akiket az én katonáim elfogtak, ráültetöm egyegy rakás szalmára ós alájuk gyújtotok, nekik mög hadd Lögyön — melegük. GILICZE BÁRÓ, SZÁZEGY KATONA ÉS SZÁZEGY KUTYA. Nagyon el volt keseredve Erzsók aszszouy, amiért nagyon sok bakát szállásoltak be hozzá. Mert hát ilyen Erzsók asszonyfélék is akadnak, az igaz, hogy csak elvétve, ebben a háborús világban. figyelte, majd intett, hogy ne nyúljak a párnájához. Komoran mondta, liogy nincsen szüksége semmire. Újra kérdeztem: — Nincs étvágya valami kedvenc ételére? Az unalmas kórházi koszt után nem szeretne valami egyebet is? Változatost? Állhatatosságom nem tette barátságosabbá. Mogorván, inkább csak azért, hogy szabaduljon tőlem, azt mondta: — És ha volna is valami kedvenc ételem, azt itt ugv sem tudnák ugy elkésziteni, mint odahaza, Luckenwaldeban? — Ej, hát csak árulja el azt az ételt, — biztattam nevetve, — vannak ám itt is aszszonyok a maga falujából, akik szívesen megfőzik a beteg földinek a hazai ételt. Gondolkozott, majd kevés vártatva igy szólott: — Krumplikását szalonnával és hagymával még sem tud nekem szerezni? — Fogadjunk, hogy holnap délre megkapja! Meglátja, ugy fog ízleni, akár odallclZcl Másnap csakugyan megkapta a hazai ételt. Egy társnőm készítette. A beteg dragonyos csudálkozott először, aztán pedig mohón látott neki az evésnek. Mindent megevett az utolsó morzsáig. Ebéd után szomjas volt. Bort vagy sört nem akart. Egy pohár málnaszörpöt örömmel fogadott s azt egy hajtásra kiitta. Most azután már bizalmasabb lett és beszélni kezdett az életről. Szegény gyári munkás volt Luckenwalde községben" és odahaza felesége és öt gyermeke van. Éppen rá akart gyújtani az általam ajándékozott szivarra, mikor észrevette, hogy egy betegfelvigyázó ágyához lépett és meg akarja igazítani párnáját. A sötét tekintet újból visszatért arcára és minden segítséget mogorván elutasított. Ugyan mi oka volt, hogy nem engedett senkit hozzányúlni az ágyához? Mindig vigyázott a párnájára és ha aludt is, akkor is egyik kezével mindig összeszorítva tartotta, szorongatta kis párnáját. Két nap múlva kora délután, mikor ápoltjaink közül legtöbben ebéd utáni álmukat aludták és én az egyik ablakmélyedésben ültem, láttam, hogy a beteg dragonyos hosszasan néz rám. Odamentem hozzá. És akkor megtörtént, hogy elmondta nekem bizalmatlanságának okát, titkát. Miikor francia területen egy pajtában betegen és fogságban feküdt, egyik őre félönkivületi állapotát felhasználva, elvágta tőle kis pénzes zacskóját, melyet blúza alatt szíjra fűzve magával hordozott. Mikor magához tért és észrevette a rablást, vigasztalhatatlan lett. 4> MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN "SZT. ISTVÁN: Vendéglőben KÁVÉHÁZBAN ^^ M Fűszer kereskedésben B • K W tfT&l ^ # ÓVAKODJÉK * Csemegeüzletben (j(jpíaindíá!asörí. 3Z UTÁNZATOKTÓL!!