Délmagyarország, 1914. szeptember (3. évfolyam, 218-247. szám)

1914-09-17 / 234. szám

Szegjed, 1914. szeptember 17. i/fiLMA G Y A KORSZ AG 3 Glattfeider püspök kórháza. Temesvárról jeleníti tud-ósitónlk: -Mélyen megindító szertartás -között ment végbe ma délelőtt -a püspöki palotában létesített VörösKereszt tartalék-kórház f-alszenteilése, Giattfeider Gyula dr. megyés-püspök szentelt-e f-el saját otthonát, mint a, sebesült -bős katonák gondozó és gyógyállomását, ahol az önzetlen áldozatkészség és hazafiúi Mikesedé® az -emberszeretet legszebb virágos kertjét varázsolta elő. A csanádi püs-pak a sebesültekhez a következő beszédet intézte: — Kedves testvérek, akik megsebezve fekiisztök itt, szeretettel .nyújtom -át nektek az én -házamat, a szeretet ós béke .mekigóv-el mondok nektek Isten hozottl-at. Ugy érezzétek magatokat, -minit -akiket az I-st-ein küldött oly házba, amelyet -az isteni akarat emelt, bogy ez -a szeretet és -a ihékés indulatok otthona l-egyen. Hálát mon-dok -a ,jó Isteninek azért is, mert gyengéd -lei-keket kül-dött ide. Köszönetet mondok mindiazok-n-a*, -akik a megsebesült honfitársak érdekében muink-út, fáradságot és áldozatot mm kíméltek; köszönetet mondok azoknak a -gyengéd női sziveknek, akik segítségére siettek -a -föld egyszerű gyermekének, akik megnyitották szivüket ennek a kegyelemmek és megengedték, hogy a.z -isteni jóság Midiket -megihlesse és s-ok köny-et letöröljenek. A jó Istennek áldása, amelyet szüntelenül kértem házamra, amig -benne laktam, -most ihogy ben-ne -lakinak azok, ,akik -a koteiességtelijesiités -mezején sebesültek -meg, még -fokozottab mértékben l-egyen rajta ez az áldás. És h-a majd eltávoznak er-ről a helyről, aikkor etmondlhas-ák, hogy a sok baj, a sok szenvedés, a háború nem tudta kioltani az emberi szivekből a szeretetet, mert az emberi szivek ma is fogékonyak az Isten kegyelmével szemben és ma is szép, in-emes müveket alkotnak. Póz lesz sebesült testvéreink legnagyobb jutalma, legboldogabb érzete. Giattfeider püspök kisér-etévcl ezután- véOROSZ SZÖKEVÉNYEK. Az orosz rengeteg: mélységes, nagy és te e van titkokkal. Falvakat, városokat, hatalmas síkságokat zár magába és egészen az osztrák és német határig terjed. Talátt.vos és rejtett utak vezetnek át rajta, utak, melyeket egyenesen az elnyomottak, menekülök és szerencsétlenek számára teremtett pz Isten. A nagy orosz erdő a szökevényeké, akik egy kegyetlen kéz korbácsiitései elől fienekülnek. A félelem és nyomor erdeje ez es oly hallgatag, néma, mint azok, akik ezer veszély és megnevezhetetlen aggodalmak között rejtőznek mélyén. A határszéli orosz prdők most is tele vannak menekülőkkel p nem múlik el nap anélkül, hogy lehajtott tovel, kiéhezve és elcsigázva ne futna néhány tucat orosz katona szökevény a ma^i'ar és osztrák hadsereg védő szárnyai ala. Az orosz katonaszökevény " jól ismert alak a históriában. Már az orosz-török háború alatt százával menekültek át a monarchia északi határán. Osztrák csendőrök szuronya között sokszor lehetett látni, csüggedten, nyomorultul őket. Kegyetlen sorsuknak fiegadva magukat, vándoroltak végig a falcakon egészen a határig, ahol átadták őket ?z orosz hatóságoknak. Fegyvertelenül kullogtak és hatalmas termetük dacára, végtelen szánalmasak voltak a rongyos, piszgi-gvamj.lt az •összes szobákon-, amii-den>iitt felszentelte a sebesülték ál-tail -elfoglalt helyis-egeket. -A szertartáson résabvott Létics György -dr. s-zierb püspök sz-er-etebtel fordult. oda a selresültekhez, végigsimogatta h-ailovány -arcú k-at és szolid szavakkal vigasztalta őket. Ugyancsak vigasztaló, biztató szavakat intéztek a sebesültekhez a többi -e-gyházi férfiak is. a-amr.uaBaaaaaaaaBBaBBBBBBBBBaaBBBBBaaaaaBBBaaaaBaaaa R tisztiszolga szolgája. (Saját tudósítónktól.) Egy galíciai faluban folyt a, harc és a szegedi honvéd ezrednek sikerült onnan az orosz gyalogságot kiverni. Mikor az ütközet végén csapa,tahikat rendezték, egyszerre csak megjelenik századparancsnoka előtt Pál! egyéves önkéntes és maga előtt hajtva egy orosz bakát, jelenti: — Alázatosan jelentem a kapitány urnák, nem jöttem üres kézzel, itt egy fogoly! Gyönyörű férfi példány volt az elfogott orosz, ábrándos kék szemekkel és szőke hajjal. A kapitány hamar készen volt a rendelkezéssel. odafordult a tisztiszolgájához, aki egyébként szerb fi.u és Bozsidár névre hallgat: -r- Na. Bozsidár, ez lesz a te szolgád! Bozsidár rögtön a helyzet magaslatára emelkedett, lecsatolta századosa podgyászát és rárakta Iván vállaira. Iván első kívánsága az volt, hogy kenyeret és cigarettát adjanak neki. Kapott is és ezentúl boldogan, mert jóllakottan, cipelte Bozsidár helyett a százados holmiját, Nagyon meg volt elégedve a sorsával és Bözsi,dórral ugyancsak összebarátkozott. Á legközelebbi ütközet alkalmával Iván, az orosz, eltűnt. A százados dühösen rivallt rá Bozsidárra, amiért nem vigyázott az orosz fogolyra, akivel ráadásul a százo.dos minden holmija eltűnt. kos, a bosszú bujdosásban elnyűtt uniformisokban. De a menekülőknek csak csekély százaléka viselt katonaruhát. A legtöbben még akkor szöktek meg, mielőtt beöltöztethették volna őket cs inkább a bizonytalanságnak, a nyomornak és szenvedéseknek adták meg magukat, mintsem a kaszárnyákba kerüljenek. Ezek a szökevények egytől-egyig embertelenül kezelt, megkínzott egyének. Olyan emberek, akik örömmel hagyják el hazájukat, amely számukra csak jogtalanságot, éhezést és borzalmakat tartogat, vagy" legjobb esetben háborúkat, amelyekben meggyőződés és lelkesedés nélkül kell odadobni életüket a cári akaratnak. Az orosz katonából kiűzték a hazaszeretet érzését a korbácsütések és vesszőfutások. Az orosz katona rendes időkben is éhezésre van Ítélve. Kenyér helyett korpát és gipszet kap, kaszárnyáik inkább hasonlitanak a fogházakhoz. Ehhez járul, hogy az orösz katona lelki erejét előbb-utóbb elemészti a pálinka. Az orosz tiszt, ha vagyonos szülők gyermeke, léha és morálisan ritkán beszámítható. Ha pedig nincs vagyona, akkor a proletárok legrosszabb fajtájához tartozik: vagy forradalmár titokban, vagy teljesen korrumpált. A kozákoknak dicsőséges a múltja és még ma is dicsekednek a beduinok erényeivel megegyező főtulajdon-súgókkal. Eletük felét lovon töltik, lovaikat szeretik és valóban egybe vannak velük nöBozsidár a legnagyobb flegmával igy válaszolt a százados kifakadására: — Nem kell félni százados ur, nem szöi költ az meg és esze-ágában sincs visszamenni az oroszokhoz — éhezni. S Bozsidárnak volt igaza. Egy óra mulva Iván, aki az ütközet hevében elverődött, előkerült és széles mosolylyal előadta, hogy nem sikerült az oroszoknak őt elfogniok. Iván rendkívül engedelmes, szolgálatkész és hűséges szolgának mutatkozott. Mikor pedig Lembergben át kellett őt adni hadi fogolynak, mélységes szomorúsággal nézett ábrándos kék szemeivel a század és hz ő Bozsidár barátja után. Menekülés a harc szinteréről. - Rekvirálás. (Saját tudósítónktól.) Emberöltők múlnak ©J, amig- olyan tapasztál at-ck számára uyujt alkalmat -egy-egy ik-or, minit -a mi korunk, speciel,1 mint a mi koru-nk most vérrel szövődő jelene. A harc színterétől távol is annyi -mindenféléről szerzünk tudomást, a.nynyi min-denfélét hallunk, li-ogy fantáziánk külön megerőltetése nélkül főbb vonásai-tan meg,rajzolhatjuk magunknak ,a háború képének főbb k-c.nturj,ait. A háborús világ egyik Icgmegkatóbb, degmegkapóbb képe a máskor •békés lakosoknak a háborús szint-érről való .menekülése, -az előrelátható harcszin-ténniak a kiürítése. , Az ütközetekben aktiv részt vett katonáink, férjek és -családapák egyértelműen aizt vallják, hogy -a h-arc hevében a harcolóknak nem jut -eszébe sem feleség, s-eim gyermek,, sem ezii-lő. Az ütközet maga -annyira leköti a fcüzdők minden figyelmét, minden testi, erkölcsi és szellemi erejét, ihogy miniden más, ami a küzdelemmel nem áll a legszorosabb összeköttetésben, mintegy kitörJődik a gondolatvilágukból. Ellen-ben -az emlékezés, az ve. Mint rablókatonák, városok és falvak elözönlésében, felgyujtásában félelmetesek. De rendes katonasággal szemben már korántsem ilyenek. Az orosz katona nem ismeri a fegyelmet nyugateurópai formájában. A törökorosz háború alatt egész zászlóaljak vetették magukat a földre és csak korbácsütér sekkel, kartácstüzzel lehetett őket előre kergetni. A sokszor hangoztatott nagyszláv eszme nem igen lelkesíti őket, hiszen állandóan látják, mint nyomja el az orosz uralom a szláv testvéreket. Elmondhatni, hogy az orosz született emigránsnép, amely mindig szívesen hagyja el hazája földjét és csak nyugáti, magasabb kulturáju nemzetek körében érzi igazán nyugodtan magát. Ennek a kijelentésnek a bizonyítására a fényes példák egész sora áll rendelkezésünkre. Nem kell egyebet tennünk, mint végignéznünk a legragyogóbb orosz irók sorsán Gogolytól Gorkijig . . . Nincs kiterjedt és igazi néposztály, amely szeretné a cárizmust. A zsarnoki uralmat nem kívánják az elnyomott kisoroszok, lengyelek, zsidók, németek, finnek, csupán a korrumpált nemesi klikk és a szlavofilek kicsiny tábora. És alig hihető, iiogv az emiitett népek körében lelkesedést fog kelteni a háború, amelyet az európai kultura ellen indítottak. ctt ISTVÁNMUMMM Fü&xerkereskedésbcn ® ® ** * k h ™ * ÓVAKODJÉK • CscmegeOzIetben jj (j p | g ffl & 1 3 f 3 S ÍÚ P f. 32 UTÁNZATOKTÓL!!