Délmagyarország, 1914. augusztus (3. évfolyam, 186-217. szám)

1914-08-26 / 212. szám

4 DÉLMA G Y ARORSZÁG Szeged, 1914. augusztus 26. Anglia ellenzéke a háború ellen. — Súlyos szavak Grey külügyminszíer rablópolitikájáról. — (Saját 'tudósítónktól) A nagyon megkés­ve érkezeti angol lapoktól képét nyerjük an­nak az ülésnek, amelyen Ed'várd Grey kül­ügyminiszter az > alsóháznak bejeden teíiiie, liogy Angolország is résztvesz a háborúban. Grey bejelentésénél főként csak akkor hangzottak fel helyeslő kiáltások a jobboldal­ról, amikor a külügyminiszter „Angolország becsületére" '(hivatkozott, mint döntő körül­ményre. Ezalatt a baloldal hallgatóil és csak akkor fejezte ki tetszésnyilvánítását, amikor a szónok megemlítette, hogy Angolország a mostani válságban az előző napig (vasárnap, augusztus 2-ig) Franciaországnak narn. igért egyebet, mint diplomáciai támogatást és hogy A n golorszá gn ak Franciaországgal szemben egyáltalán nem voltak hasonló becsületbeli kötelezettségei, .mint Franciaországnak Orosz­országgál szemben, Antikor azt mondta, hogy: „Franciaországgal hos-szu éveken ke­resztül kipróbált barátságban éltünk", közbe­kiáltások hangzottak el: „és Németország­gal'.' Az első szónok Ramsay Macdonald volt, aki a kormányt támogatta volna, ha ez csak arra szorítkozik, hogy Belgium semlegessé gót igyekezzék megvédeni, de nem abban, hogy Franciaország és Oroszország kedvéért fegyvert fogiou. „Grey arról beszél, hogy mit .kíván Angolország becsülete" mondta Macdo­nald és igy folytatta: „bizonyára nincsen olyan háború, még a leggonoszabb sem, a .melynek érdekében az államférfiak ne hivat­Nikoíaj Nikolajevics. A cár hadseregének vezetésével tudva­levőleg Nikolaj Nikolajevics nagyherceget, a montenegrói király vejét bizta ímeg. 'Bizonyos, hegy a cár nem egykönnyen határozta el magát erre a lépésre, .mert a nagyherceg mar ngóta és szinte nyíltan arra törekszik, hogy fenséges rokonát letaszítsa a trónról. Nem­csak ,a cár nevezhette ki aggódva fővezérré a nagyherceget, de a nép és a hadsereg is vegyes érzelmeikkel fogadta Nikolaj Nikolaje­vics-kinevezéséi, mert neve fölidézi atyjának, Miklós nagyherceginek, I. Miklós cár fiának emiékét. II. Sándor cár azzal a feladattal bizta .meg Miklós -nagyherceget, * az idősebbet, licgy zabolázza meg a nihilistákat. Es ta nagy­herceg annyira beleélte magát az inkvizitor szerepébe, hogy személyesen vezette rnég a nyomozásokat is. Mint ismeretes, ő ejtette csapdába Krapotkin hercegét, a Ihires anar­chistát is. Az 1877-iki orosz-török háború idején II. Sándor cár őt bizta meg az európai 'harctéren küzdő csapatok fővezérletével. de a nagyherceg arra használta fel magas mél­tóságát hogy titokban összejátszott a had­seregszállUókkul. Száz és száz haimis szállító­levelet állított ki, valósággal éheztette a had­sereget s a hadjárat végeztévé! tízmillió rubel vagyonnal a zsebében vonult nyugalomba. Mint magánember olyan életmódot folyta­tott, hegy a cár kénytelen volt ót külföldre küldeni. Legidősebb fiának, az akkor 22 éves Nikolaj Nikclajevics nagyhercegnek, aki szin­tén részt vett apja üzleteiben, szintén el Kel­lett hagynia a cár parancsára Oroszországot. Apa és fin Párisban telepedtek irneg_ és számitás nélkül váló könnyelmű életmódot folytattak. Amikor a pénzűik kifogyott, a pá­risi Nouvelle Revue ci-niii folyóiratba nagyherceg szenvedéseinek története címmel ikoznának a fiemzet becsületére. Igy volt ez a krimi háborúban, igy volt a bar háborúban és igy van ez most is. Micsoda értelme van annak azt mondani, hogy segítenünk kell Belgiumnak, ha valójában olyan háborúba bocsátkozunk, amelynek meg kell változtat­nia Európa térképéi? Grey nem szólt egy szór sem Oroszországról; pedig arról is szeret­nénk valamit hallani. Szeretnénk fogalma: alkotni arról, mi fog történni akkor, ha Euró­pában Oroszország jut hatalomra, Francia­ország iránt való barátságunk olyan formá­jában is, amint ezt Grey vázolja, egyik or­szágot sem jogosítja fel arra, hogy a másiK kedvéért háborúba bocsátkozzék. Az a gondo­lat, hogy Franciaország abba a veszedelem­be kerülhet, hogy kiirtják Európából, annyira, hogy a civilizációban nem játszhatna tovább eddigi szerepét, abszolút abszurditás; Grey ugyan azt is mondta, hogy Franciaország képes lenne önmagát megvédeni. De maga az előbbi gondolat dőreség és semmiesetre sem igazolhatja a háborúba való beavatko­zásunkat. Tudom, hogy a Ház többsége eille­arnire azután jött a-z 1906-iki nagy fordulat, amire azután jött az 1906-iki nag yíorduiat. Most előkészülünk arra, hogy ugyanazt meg­csináljuk, amit akkor. Bármi történjék is és bármilyen támadásoknak is legyünk kitéve, ismételten hangsúlyozni fogjuk, hogy Angol­országnak semlegesnek kellett volna -marad­nia, mert szivünk bensőjéből meg vagyunk győződve, hogy csak ez léit volna a helyes és az egyetlen, ami megegyezeti volna a nem­zet becsületével és u mostani kormánypárt hagyományaival. Keit Maráié a munkáspárt részéről foly­taua Grey politikájának a bírálatát. Morelli, az ismert békebarát kijelentette, hogy Angol­cikksorozatot írtak, hogy ilyen módom gya­koroljanak pressziót felséges rokonukra. Sándor cár azonban nem engedte magát megzsarolni, hanem megfosztotta katonai rangjától testvéréi is és unokaöccsét is. A két nagyherceg még ekkor sem adta fel a küz­delmet és Sándor cár megöletése után a saját családjuk ellen fordultak. Erre Sándor cár megvonta tőlük anyagi támogatását. Miklós nagyherceg és a fia most még szörnyűbb le­leplezéseket közölnek a cári házról, ugy, hogy 111. Sándor jónak látta teljes bűnbocsá­nati:,'! hazacsalni őket Oroszországba. De a''g léptek a nagyhercegek orosz földre, letartóz­tatták és a cár parancsára Krímbe internál­ták őket. Az idősebb Miklós nagyherceg íti is halt meg 60 éves korában 1891-ben. Sándor cár a nagyherceg halála után megkegyelmezett fiának s megengedte, hogy .Pétervárra jöjjön. Mindazonáltal III. Sándor •életében nem jutott szerephez az ifjú Miklós. 11. Miklós cár alatt azonban mindjobban nö­vekedett a befolyása. Amikor kitört az orosz­japán háború, Miklós nagykövet minden követ megmozgatott, hogy őt nevezzék ki a had­sereg főparancsnokává; De a cár. akinek még élénk emlékezetében volt, hogyan töltötte be ezt a tisztet az orosz-török háborúban Miklós atyja, nem teljesítette a nagyherceg kérését és csak amikor a háború a vége felé járt, ne­vezte őt ki a mandzsúriai csapatok fővezéré­vé. A békekötés után ő lett Vladimír nagy­herceg utódja a pétervári. katonai kerület fő­parancsnoki székében. Ez a kinevezés nem­csak a főváros felett biztosit neki tdjes ha­talmat, hanem valósággal a kezébe adta a cár életét is. Azóta valóságos társuralkodó volt; mint az úgynevezett nagyihercegi párt feje, ö diktálta nemcsak a bel-, hanem a külpoliti­kát is Oroszországban, amit annál könnyeb­ben megtehetett, inert Miklós cárnak az ő hataionira jutása előtt sem igen volt önálló akarata. o'szág beavatkozásának valódi oka a Német­ország ellen a föderalista sajtó utján nagyra neveli irigység és bizalmatlanság. „Ha mi most háborúba megyünk, inkább azért tesz­szük, hogy az orosz deszpotizmust megvé­delmezzük, Isemihogy Németország (nagyra­vágyó terveit megtörjiük. Bármennyire kevés rokonszenvvel viselkedem Németország és a német kormán-y zórends.zeriek iránt, még ke­vesebb rokonszenvvel viseltetem Oroszország és az orosz kormányrendszer iránt." 'Hasonló módon beszélt a liberális Ponsoby. A többi szónok a szegényebb néposztályok nyomo­rára mutatott rá, amely a háború következ­tében sujtaui fogja őket, ha az éhség rájuk tör és a tömegek nem tudnak kenyeret vá­sárolni, majd onnét veszik, ahonnét lehet és ekkor a forradalom az ajtajuk előtt áll. Az ellenzék felszólalásai egészen -más képét mutatják magatartásának, mint ezt az el'enzék beszédeiből a hivatalos jelentésekben kiadott ferdítések föl tüntetni szeretnék. Miért nem interveniált a pápa a béke érdekében. Bécs, augusztus 25. A íReiűhspost -római le­velezője előtt az elhunyt pápa kezelőorvosa, Marohiafalva, kijelentette, hogy a pápához kérelmet intéztek a háború kitörése ellen va­ló közbenjárás érdekében. A pápa erre az; felelte, hogy az egyetlen uralkodó, akinél .mindenkor sikerre való kilátással interveniál­hatnék, mert -ez az uralkodó mindenkor -hű­séggel viseltetett a szentszék iránt: Ferenc József király, de éppen ő nála nem interve­niálhatok, mert a háború, amelyet Ausztria­Magyarország visel, igazságos, nagyon is igazságos. (A miniszterelnökség sajtóosztá­lya.) Mindenki -tudja, hogy Miklós cár trónra­lépte után anyja, Mária Feodorovna befolyá­sa alatt állt, később pedig nővére, Xénia és ennek férje, Mihajlovics Sándor. Nikolajevics Mihály nagyherceg fia voltak rá hatással. Őket iparkodott -most kivetni a nyeregből Miklós nagyherceg s rivalitásuknak bizonyára nagy része van abban, hogy a világháború kitört. Miklós nagyherceg előtt ugyanis Mihaj­lovi.es Sándor volt a nagyhercegi párt feje -és Mihajlovics Sándor csak azért kergette bele rokonát, Miklós cárt a japán háborúba, hogy kisemmizze Nikolaj Nikolajevicset. A szerencsétlen végű orosz-japán háború azon­ban lehetetlenné tette Mihajlovics Sándort s helyéi most már Miklós nagyherceg .foglalta •el. aki a legokosabb, de egyuttul a leghujtha­tutlanabb férfi fs a Romanov-családban. Ö volt az, aki a forradalom idején a szó szoros étr elmében revolvert szegzett a cár mellének s ugy kényszeritette az ingatag és remegő uralkodót, ihogy szembeszálljon a szabad­ságért küzdő nép tengerével. Azóta nagy a tekintélye a cár előtt s olyan jogokat igénye! -magának, amiilyenekei soha sem adtak földi halandónak a cár-ok. Ismeretes, hogy (Miklós nagyherceg elvált asszonyt vett feleségül. Aki isimeri az ortho­dóx egyház szigorú szabályait, az meg fogja •érteni, mekkora befolyása lehet Miklós nagy­hercegnek a cárra, mint az oroszok főpapjára, ha ki tudta nála vinni, hogy a Leuehtenberg hercegtől elvált Anasztázia nagyherűegnővel kötendő házasságába beleegyezett. Miklós nagyherceg befolyása azóta csak növekedett. Nyiit titok, hogy ö beszélte rá a cárt a hábo­rúra s igy tulajdon-képen ő a vétkes abban, hogy Európa egyetlen óriási harctérré vál­tozott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom