Délmagyarország, 1914. augusztus (3. évfolyam, 186-217. szám)

1914-08-21 / 207. szám

Szeged, 1914. augusztus 21. DÉLMAGY AJLOES'ZAG 3 A szegedi katonanap. (Saját tudósítónktól.) A szegedi társada­lom is méltóképen ki akarja venni a részét aibból a mozgalomból, amely országszerte megindult a behivottak családtagjainak a se­gélyezésére. Már a részleges mozgósítás után is nagy arányokat öltött ez az akció és a szegedi társadalom) áldozatkészen adakozott a nemes célra. Cicatricis Lajos dr. főispán, a segéiyző központi bizottság elnöke, ezen cél hathatósabb támogatása végett rendezte meg a bizottság Mikes közreműködésével a kato­nanapot, amelyet ma tartottak meg Szege­den. A mai katonanap impozáns és kitűnő si­kerű volt. Reggel a templomokban istentisz­teletet tartottak a katonákért. A belvárosi templomiban Lamberg Dezső lelkész misé­zett és utána hazafias beszédet intézett a nagyszámú hallgatósághoz. A rókusi tem­plomban Várhelyi József esperes-plébános kanonok fényes papi asszisztenciával' végezte az egyházi szertartást; aztán ő is lelkesítő beszédet mondott, amelyet meghatottan hall­gattak végig a hivők. Az alsóvárosi templom­ban' uz uj gvárdián, Zudruvczy János szolgál­tatta a misét. A városi és katonai hatóság az összes templomokban képviseltette magát. Az istentisztelet után a korzóra vonul­tak a ikait-onan-a-p rendezői és a közönség. Itt vette kezdetét a gyűjtés. A Klauzál-téren és a Széchenyi-téren, több sátrat állítottak feli, amelyekben úriasszonyok árusítottak virágot, nemzett szinii kokárdákat és a király fény­képével ellátott plakettet. A pénzt urnákba gyűjtötték össze. Az urileánycik pedig a kor­zót, a Kárász-utcát és a város forgalmasabb utcáit járták végig perselyekkel. Minden em­ber szívesen adakozott a nemes célra; sok szép leány 'két-három perselyt is telegyüjtött délig. Tizenegy órakor a Széciheiny-i-téren meg­szólalt a katonazene és a sétálóik tömegének lelkes éljenzése mellett hazafias indulókat ját­szott. Az úriasszonyok és leányok jókedvvel és a katonazene ütemeire szíves kötelesség­érzettel pumpolták az udvari ókat, akiík egy­egy virágszálat kapták filléreikért. A tüzér­katonák ekkor vonultak végig a városom. A korzóra éppen, délben értek. A rnumieiós ko­csikon hatalmas nemzetiszínű zászlók lengtek, a katonák tetőtől-talpig fel voltak virágozva, még a puskák csövében is krizautén.umi vett. A sétálók óriási étjenzéssel kisérték a derék katonákat; gyümölcsöt, szivart ós cigarettát dobáltak föl a kocsikra. • A délutáni órákban a forgalmas kávé­házakban jelentkeztek, a gyűjtő urileányok; még a kártyaszobákba is bementek és a szo­lid alsózck félre téve minden babonát, jóked­vűen potyogtetták a hatosokat a csörgő per­selyekbe. Estefelé olyan mozgalmas élet tarkál­lott a szegedi korzón, amilyen talán imég sohasem volt. Ember-ember hátán nyüzsgött, zeneszó, lelkesedés, harsány éljenzés és pat­togó hazafias nótaszó töltötte be az utcákat. A jótékonysági vásár pompásan sikerült, adakozó kedvében volt mindenki s adakozott js. — ameddig a zsebe győzte. Hat óra után kivonultak a daloskörök a városháza elé és szebbnél-szebb dalokat énekeltek. Gyújtották az emberek lelkesedését, amit a gyűjtő leá­nyok ügyesen tudtak kihasználni. Aki meg­állt, nézett és látni akart, annak meg kellett űzetni a vámot. Hét óra tájban a cigányzenekarok fog­tál hangversenybe a Széchenyi- és Klauzál­tárén. Csakhamar csoportok verődtek össze, amelyek rögtönzött felvonulás keretében tün­tettek a háború mellett, éltették a királyt, a hazát, Németországot és a német császári. \z egyik ilyen tüntető menetet Szántóné La­dányi Mariska verbuválta össze és kezében a nemzetiszínű zászlóval, vezette a tömeget a korzón végig. Hatalmas embertömeg állt a városháza előtt is, amely gyönyörűen ki volt világítva. A főkapu fölött apró lángocskákból ez a fel­írás tündökölt: — Éljen a király! Alatta a magyar korona. A városháza, a bérház ablakaiban gyertyák égtek az egész soron. Az utcai hangverseny után kezdődött a tűzijáték. Gyönyörű látvány vóft, amikor a rakéták durrogása és piros és kék csillago'K hullása közben egyszerre csak égő vörös fényben állt a városháza tornya, mintha iga­zán égne. A tömeg ujjongott, éljenzett az ut­cán, mindenkit magával sodort a tüntetés, még a perselygyiijtő kisasszonyokat is, akik nyolc óra felé mind gyérebben kezdtek mu­tatkozni, mig később egészen letűntek a lát­határról. A Korzó-mozi óriási nyári helyisége ma este zsúfolásig megtelt közönséggel. A ka­tonanap méltó befejezése volt ez a díszelő­adás, amelyen kitűnő művésznők, színészek, valamint műkedvelők is sikerrel debütáltaik. Minden egyes számi élvezetes volt, mégis kiemeljük a szereplők közül egyik tüzérszá­zados feleségét, aki cigányzenekar élén ját­szott, mint nagyszerű prímás és frenetikus tapsokra .ragadta az embereiket. Volt tűzijá­ték is. A legnagyobb elismerés illeti Buckó­kat, a Korzó-mozi áldozatkész tulajdonosait, valamint Vass igazgatót is. ^•.(••••••••••••••••••••••••••••^••••••••BBaBHiBaBai HIREK oooo | X. Pius. I A keresztény világ gyászol: ma éjjel csöndesen elszenderült X. Pius pápa, Krisztus földi helytartója. A monarchia katholikus, hithű uralkodó­ját és a katihöliikuls magyar: Máriának aján­lott országot szinte a legközelebbről érinti az első egyházi .fejedelem halála. A nagybeteg pápa, aki megkülönböztetett szeretettel volt mindig a magyarok iránt, a napokban adta tudtára az eglész viliágnak, ihogy a monarchia igaz ügyért harcol és áldását adta fegyve­reinkre. A sors kifürkészhetetlen játéka, hogy Szent István dicső, első keresztény királyunk napjának hajnalán költözött el e földről X. Pius, akinek uralkodását ugy jellemezhetjük, hogy a keresztény türelmét és a béke áldá­sait hirdette mindenben. X. Pius pápa, családi nevén Saétó Jó­zsef, született 1835. június 2-án. Észak-Olasz­országnak Velence tartományában, a kis Riese nevii olasz faluban. Egyszerű földmives ember veit az édesapja: Sartó Giiamatista. A gyermekáldásban 'bő része volt a Sartó há­zaspárnak. Sartó József volt a második gye­rek. Utána még t,iz gyermeke született az öreg Sarlónak. Sartó József, a kis „Beppinó" gyermek­éveit a faluban -töltötte Tizenkét éves korá­ban került a kis Beppinó a castél franc ói gim­náziumba. fürge, eleven, tréfás, sőt pajkos is volt. de csak az iskola falán kivül. Egyéb­ként komoly, tudnivágyó, a szorgalom min­taképe. Tizenöt esztendős korában a páduai szemináriumiba került a kis Beppinó. Az i-iju klerikus kitűnően tanult. 1858. szeptember 18­ikán pappá szentelték, másnap szolgáltatta első szent miséjét. Még ezen év őszén a pá­duai Tomboló káplánja lett. Mint ilyen, ki­lenc évig működött a faluiban. 1867. tava­szán Sallzanó plébánosa, nemsokára Treviső­ban kanonok, majd 1885. április 18-án püs­pök lett Maintovában. 1893. junius 15-ikén ne­vezte ki XIII. Leó pápa velencei bíboros pát­riárkává, 1903. julius 20-án délután négy óra­kor XIII. Leó pápa (családi nevén Pecchl Joakim gróf) hosszas betegség után 93 éves korában meghalt. Utána megindult a -kom­bináció: Ki legyen az utód? A közvélemény Rampolla bíborosnak jósolta a tiarát. A be­avatottak szerint ellenben Go'tti volt a jöven­dő pápa. Akik azonban tudták, hogy- a fran­cia és a német diplomácia mily elkeseredetten harcolt e két inév körül, azok sejtették, hogy egy harmadik jelölt fog diadalmaskodni, a kinek személye mefm jelent meg az egyik, vagy másik állam iránt sem -különösebb jó, sem különösebb rosszindulatot. Ezek jelöltje lett Sartó József. Négy napon át tartott a ikonkiláívé, .a pápaválasztás. Képzelhetetleniüi nagy volt az izgalom az egész földkereksé­gén. Az első szavazás 1903. augusztus 1-én volt. 62 bíboros szavazott. Ekkor Sartónak csak 5, RampoiMánaik 24, Gottinak 17 szava­zata vollt. A hetedik szavazáskor — augusz­tus 4-én — Sartó József szavazatainak szá­ma ötiven, Raimpolláé 10, Gottié 2. Sartó Jó­zsefet tehát nagy szótöbbséggel pápává vá­lasztották. Augusztus 9-fiikén -megkoronázták az uj pápát. Azóta — teljes tizenegy eszten­dőt üt — uralkodott dicsőségesen X. Pius. — A menetrend."Augusztus 20-án lépett életbe az uj menetrend, amelyet itt közlünk: Szegedről Félegyházáig délu-tán 3 óra 37 p. Igazolvány nem kell. Szegedről Budapestre postavonat, reggel 8 óra 5 p. Igazolvány kell. Szegedről Temesvárra postavonat, reggel 7 óra 58 p. Igazolvány kell. Szegedről Kikin­dára délután 3 óra 28 p. Igazolvány nemi kell. Szegedről Aradra postavonat, reggel 8 óra 15 p. Igazolvány nem kéli. Szegedről Aradra reggel 1 óra 24 p. Igazolvány nem keli Kar­lova—Nagybecskerek felé délelőtt 11 óra 51 p. Igazolvány nem kell. Szegad-Rókusról— Nagyváradra postavonat este 10 óra 3 p. Iga­zolvány kell. Szeged-Rókiusról Orosházára délután 3 óra 43 p. Igazolvány -nem kell. Sze­ged-Rókusról Szabadkára postavonat, reggel 4 óra 31 p. Igazolvány kell. Szeged-Rókusró! Szabadkára reggel 6 óra 07 p. Igazolvány nem kell. Szeged-Rókiusról Szabadkára délután 4 óra 31 p. Igazolvány mem kelti. Az arad-csa­nádi vonatokhoz igazolvány nem kell. — Istentisztet a zsinagógában. A pén­teki intentisztelet délután félhétkor kezdő­dik. — Egy szegedi hadnagy hősiessége. Napról-napra ujabb és ujabb hirek érkeznek derék katonáink hősiességéről. Most ujabb részilete-ket tudtunk meg egy szegedi utász hadnagy, Daedy Henrik bátor cselekedetéről, amiről annak idején már röviden hírt adtunk. A temesvári garnizón-spitalban volt Vörös Keresztes ápolónő, egy szegedi úriasszony, Vasváry Sándorné. Szegedre visszajövet, el­beszélte, hogy ő ápolta, akinek egy schrapnel! szilánkja fúródott a lábába, de ha a láza en­ged és rövidesein begyógyul a sebe, ismét visszatér a harctérre. A Vörös Keresztes úr­hölgynek a következőkép beszélte öl sebesü­lését Daedy Henrik hadnagy: — Éjjel volt, sötétség borult az egész tájékra, amikor a szemen driai hid mellett portyáztam csapatommal, a folyó tulsó ré­széről tüzelést hallottam. Csónakokba ültünk s csendesen, hogy észre ne vegyenek bennün­ket, haladtunk át a tulsó part felé. Már majd­nem ellenséges határra értünk, mikor észre­vettem, hogy az ellenség óriási fölényben van. Egyszerre visszavezényeltem katonáim, akik nagy lelkesedéssel akartak partra szállni. — akkor már valóságos golyózápor lepett el bennünket. Marokra fogtuk erősen az evező­lapátokat s igyekeztünk minél előbb a tűz­vonalból kikerülni. Közben a folyóról nem egy katona oly ügyesen célzott, hogy a par­ton levő szerbeknek érzékeny veszteséget okozott. — Egy golyó evezőm lapátja közepét találta s széjjel törte. Mikor kiértem a partra, egy sehra-pnefszilánk fúródott a lábamba — de'könnyen kiheverem. Mondhatom, abszolút ügyetlenül lövöldöznek a szerbek s legtöbb lö­vésük a fejünk fölött haladt el. — A szeszes folyadékok pótadója. A szegedi királyi pénzügyigazgatóság a sze­szes folyadékok pótadójának felemeléséről ma hirdetményt tett közgjá. amely-ben tudatja a közönséggel, hogy a törvény értelmében

Next

/
Oldalképek
Tartalom