Délmagyarország, 1914. július (3. évfolyam, 153-182. szám)

1914-07-19 / 170. szám

Ixcrkcixtftiéf Kárász-utca 9. TddMsziac 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24-— félévre . . K12-­négyedévre K 6*— egy hónapra K 2-— ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28 — félévre . . K 14.— negyedévre K T— egyhónapraK 2 40 Kiadóhivatal Kárász-utca » Telefonszám! 81, Ugy« szám ára 11 fillér. ( 7 Szeged, 1914 ISI. évfolyam 170. szám. Vasárnap, julius 19. Holnapután. Amiben egy pillanatig nem kételked­tünk, amit laz első pillanatban holitbizo­nyosnak tartottunk és amit eleitől fogva bizonyosságnak hirdettünk: az bekövet­kezik holnapután. Az ország egyik légin te­li gensebb kerülete a szegedi munkapárt ér­demekben megőszült elnökének: várhelyi Rósa Izsó dr.-nak fogja átadni az első kerület mandátumát. Nem is választás lesz ez, hanem Rósa dr.-nak egyhangúlag kép­viselővé való kikiáltása. Mindenesetre ér­dékes és tanulságos kedélyhüllámzások után 'következik be holnapután ez a min­denképpen — és reméljük: mindenütt — megnyugtató vég. Ezen eredmény elérésé­ben sokat nyom a latba a jdölt tiszta, szeplőtlen, a közjó szolgálatában eltöltött múltja, de ugyancsak sok köszönhető an­nak a férfiúnak, aki még néhány hónappal azelőtt idegenüli köszöntött be hozzánk és aki ma városunk legjobb barátja. Fölös­leges volna kiirni az ő tisztes nevét, hisz mindenki tudja, mindenkinek tudnia kell, kiről van szó, de igazán jól esik leírnunk: Cicatricis Lajos főispánunknak oly jelen­tős, nekünk oly rokonszenves nevét. Mint valami ókori Neptunus, aki háromágú szi­gonyának egyetlen suhintásával lecsende­síti a háborgó tengert. Az ő tapintatosan erélyes fellépése készítette elő a szegedi munkapárt diadalmas holnaputánját. Rósa Izsó dr. érdemes, a város szol­gálatában; önzetlenül eltöltött múltjának köszönhető, hogy a függeftlenségii párt nem vette fél a küzdelmet vele szentben, még az elv kedvéért sem. Hála illeti érte a füg­getlenségi párt vezetőségét, hogy habár hosszas tétovázás után, nem állottak be hangülatrontóknak. Bízvást mondhatjuk, hogy az ellenzék jelölése hangulatrontás­nál egyéb nem tett, nem lehetett volna. Mert belátható időig nincs mit keresnie a pártnak a szegedi első kerületben. Itt leg­följebb arról lehetett volna szó ez alkalom­mal, hogy a zászló becsületéért állítsanak jelöltet s hogy Rósa Izsó dr.-rál szemben még ezt sem tették meg, az ugy Rósa, mint a függetlenségi párt becsületére válik következőleg a mostani passzivitás által a függetlenségi zászló becsülétén sem esik folt. Mi ebiben a passzivitásbán nem aka­runk egyebet ,látni, mint az ellenpárt ré­széről Rósa Izsó dr. népszerű személyének a megbecsüléslét. Cicatricis Lajos dr. főispán dolga ta­lán nehezebb volt, mert ő neki a saját pártjabeli elégedetlenkedőket kellett Iesze­szerélnie. Néki a kicsinyesen személyeske­dőkkel szemben az elvet kellett diadalra juttatnia. S hogy ez néki annyira sikerült, mutatja, mennyire abba az állásba való, melyet a munkapárti kormány bizalmábói betölt. Mutatja, mennyire közénk való. Cicatricis Lajos dr. az a határozott, meg­alkuvást nem ismerő és nem tűrő fellépé­sével elriasztotta fejünk fölül a felekezeti torzsalkodás riasztó rémlét. Mit jelent ez, jól tudjuk mindannyian, akik a mult vá­lasztást végigcsináltuk, hogy ne mondjuk: végigszenvedtük. Jól emlékezünk rá, hogy a mult választásból folyó keserűség nem­csak társadalmi életünket mérgezte meg, hanem még az üzleti élet terére is átcsa­pott. Ennek a felujulásától mentett meg bennünket Cicatricis Lajos dr. erélye, ta­pintata, bölcsessége és tekintélye. De szép győzőimet arattak azok is, akik habár csak ideig-óráig is, személyi okokból meginogtak a párthüs'égben. Ők legyőzték önmagukat, amikor leszereltek Ugy mondják a legnagyobb diadal: az ön­maguk legyőzése. Ennék a diadalnak a Hofmanmthal verseiből. KETTEN. A leány kancsót hozott kezében — Gyüszünyi szája volt neki—, Ugy lépkedett libegve, szépen És mégse folyt egy csöpp se ki. Vasizmű volt a férfi marka: Lovát jól ülte meg; henyén A tó vékonyához ért a sarka S remegve állt a büszke mén, Mégis midőn pár perc után Ott volt a kancsó s 6 sután Lenyúlt a lány kezéhez érte: Lány. legény megreszketett. A két kéz egymást el nem, érte S a bor szétfolyt a föld felett. II. DAL. Így szólt, a nő: Nem tartalak, Nem esküdtél nekem, A hűség úgyse tart soká A fér fi-lelkeken. Menj útjaidra kedvesem, Nézz vígan szerteszét, Pihenj sok távol ágy ölén, Szorítsd sok nő kezét. Nehéz malvázi bort igyál, Hol már ital fanyar, És hogyha csókom édesebb, Jöjj vissza csakhamar!" •FRANYÓ ZOLTÁN. Tavaszi játék. Irta: Krúdy Gyula. Nem igen tudnám megmagyarázni, ho­gyan jutott eszembe ez a történet. Egy de­resedő hajú férfiút láttam tán képzeletemben, alki valamely régi szolgájával, egykori bérko­csisával. vagy talán -elmúlt emlékeivel beszél­get. Igy kezdődik: Euer Guad-en egykor egy kistermetű és feketeszemű hölgynek udvarolt, ki a babákat szerette. Hogy semmit el ne felejtsünk, a kis hölgy a nagyopera színpadán az első sorban táncbit és kartársnői között meglehetős irigy­ségnek örvendett. Antik ékszerei voltak és párisi kalapja. A -bun-dácskája kékrókából ké­szült és előadás ütán fehér lovak ragadták to­va hintaját. Ez volt az isteni Fatmé. Uraságod a nézőtérről, (ahol tábori lá­tócsövével helyet foglalt) minden este, ami­dőn ballletet hirdetett- a iszihlap, hosszasan megfigyelte Fatmé lepkeszerü táncát, virág­szárakhoz hasonlatos karját, -nemes vállát és a finom lábának repkedését a zenekar hang­jaira. Fatmé minden este egyformán mo­solygott, a tekintete ábrándos és harmatos vo'lt, mint egy gyermeké. Hajából sohasem hiányzott egy -szalagocska. Még csaik húsz­esztendős volt és már ötesztendős korától tán-cblt az opera kötelékében-. Igen sokáig táncolt a hátulsó sorban, -maj-d lassan előbb­re került. Mire az első sorba jutott, már fe­hér lovaik vonták haza hintaját a budai villá­ba, ahol Fiatalé elmulasztott gyermekkorát kezdte élni. Kegyed eleinte mint francia nyelvmester férkőzött Fatmé közelébe és mig a nyelvtant buzgón -forgatták, ön álmodozva nézte a Fat­mé kis leányosan leeresztett banna haját, rö­vid szoknyácskáját és gombos cipőjét, ami­lyenben a kolostoriba járnak a kisleányok. Délután- néha sétáltak a villa 'kertjében és Fatmé ilyenkor 'hóna alá vette tanulóköny­Vendéglőben KÁVÉHÁZBAN Fűszer kereskedésben MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN Wt SZT. ISTVÁN; ÓVAKODJÉK • Csemegeüzletben dtiplaiDaláfaSÖrt. 3Z UTÁNZATOKTÓL!!

Next

/
Oldalképek
Tartalom