Délmagyarország, 1914. július (3. évfolyam, 153-182. szám)

1914-07-14 / 165. szám

4. bélmagyarorszag Szeged, 1914. julius 4. létnek bennünket pártunk szervezetéért. Rámutatott, hogy szemünkre lobbantják, hogy az állam "s általában, a köztisztviselők pártunk szervezetében méltóan képviselve nincsenek és hogy ott őket megillető helyet el nem foglalnak. Rámutatott a tisztelt barátom arra, hogy mi magunk fájlaljuk ezt a helyzetet leginkább, mert igen sok tekintélyes, intelligens elemnek a pártmozgalmainkba való bevonását nélkülözni vagyunk kénytelenek csak azért, mert a törvény, amely most már tizenöt esztendős, határozottan eltilt bennünket attól, hogy a köztisztviselőket pártmozgalmainkba belevonjuk és hogy nekik bizonyos) megbízatásokat, a párt körül adhassunk. Én megengedem, hogy ennek az 1899ben megalkotott törvénynek magyarázata felett lehetnek eltérő vélemények, aminthogy mások — nem akarom mondani könnyebb lelkiismeretnek — túlteszik magukat a törvényen és kiváló módon a törvénytisztelétnek nagyon ékes példájával szolgálnak — ellenzéki pártok, amelyek tultévén magukat a törvénytiszteleten, belevonják a köztisztviselőket ott, ahol lehet. Engem, akit a part vezetésének felelőssége terhel, nem vezérelhetett semmi egyéb tekintet, mint az, hogy sem mi magunk a törvémyal összeütközésbe ne jöjjünk, sem azokat a köztisztviselőket ferde, a törvénnyel ellenkező helyzetbe ne hozzuk. — Egy másik szemrehányással is illetnek, nem tudom vádnak, vagy panasznak tekintsem, de azt hiszem, ez ép oly jogosulatlan, mint az első. Méltóztatnak tudni, hogy a négy évvel ezelőtt lefolyt választás a párt egységének bizonyos megbontására vezetett. Ebből kifolyólag azzal a szemrehányással illettek bennünket bizonyos oldalról, liogy mi abból a konzekvenciát le nem vontuk és hogy Az ázsiai kendő. Irta: Krúdy Gyula. Az időjárás esősre fordult, hosszú, nedves fonalak ereszkedtek alá végtelen íolyamiáíjosÁiggali, az elhagyott keiében különös hangok támadtak a bokrok és a fák között, mintha sóhajtozna valaki, mig a régi háztetőn állandóan kopogtatott egy láthatatlan mutatóujj — a hercegnő tehát elővette a regényeket. — Sok regénykönyve volt, amelyeket fiatal korában olvasott, midőn még ráért a kályha mellé húzódni, nagyanyja ázsiai kendőjébe burkolózni és hosszan; ábrándosan kisérni a regények hőseit. Az ázsiai kendő most is ott volt valahol, csak meg kellett keresni és Punin és Baburin története a folytatásra várt. Húsz év előtt olvasta utoljára ezt a könyvet. A lapok között a himzett selyemszalag vörös rajtjai megfakultak, mint a kordovai bőr. Csak a himzett jácint fehérlett még a szalagon és Punin Baburinhoz ment látogatóba. Itt abbahagyta az olvasást, mert szerelmes lett a hercegnő. A kendő ma is olyan meleg és puha volt, mint hajdanában, mikor talán még a nagyanya vállát melegitette. — Vannak olyan régi kendők, amelyek nemzedékről nemzedékre szállnak és egyforma hűséggel szolgálják az egymás után következő asszonyokat. A kebel felett barátságosan, biztatóan, azt a csoportot megnyerni nem iparkodtunk. Ennek a jogosulatlanságát nem bizonyltja jobban semmi, mint az a körülmény, hogy pártunk végrehajtó bizottságában helyet foglaltak az akkori Gerliczy-párt vezetői közül jelentős számmal. Pártunk végrehajtó bizottságában helyet foglaltak az összes szegedi középiskolák igazgatói. Tagjai végrehajtó bizottságuknak az állami főgimnázium és felsőkereskedelmi iskola igazgatói is és tagja volt a városi főgimnázium tisztelendő igazgatója, mindaddig, arnig Szegedet elhagyni nem volt kénytelen. Be tovább megyek és rámutatok ennek a szemrehányásnak jogosulatlanságára és igazságtalanságára azzal is, hogy annak a pártnak vezető lelke, spiritus rectora a szegedi ipartestület elnöke, Pálfy Dániel ma is tevékeny részt vesz végrehajtóbizottságunk munkájában és magát törekvéseinkkel teljesen azonosítja. Sőt talán nem szükséges rámutatni arra, hogy menynyire igaztalan ez a vád, ha arról méltóztatnak tudomást venni, hogy Jászai Géza mindannyiunk fájdalmára elveszett párttagunk, aki pártunk elnökségében foglalt vezető helyet, Jászai Géza püspök ur őméltósága vélünk a legösszhangzatosabb működést fejtette ki mindaddig, mig végzete el nem szó litotta közülünk. Azt is szemünkre vetik, hogy ez a jelölés, amibe a tisztelt urak belementek, hogy ez egy klikknek vagy klubnak magánmulatsága. Önök nagyon jól tudják, hogy ez a vád is mennyire igaztalan. A jelölőgyülés re tfalragoszokon kibocsátott hirdetmények felhívták nem az első kerület munkapárti tagjait, hanem összes választópolgárait, hogy jelenjenek meg és abban a jelölő gyűlésben olyan kiváló, független tisztelt polgártársaink tették meg jelölő indítványukat, akik végrei^ssbi^mmmmmmmm^üi melegitően hallgatja a sziv dobogását a sárgás-vöröses selyemszövet, mint hallgatta azokat a sziveket, amelyek porrá válottak azóta. Sóhajtások, érzések, szép lábak és finom kezek elmultának, tán kis neíelejtsek lettek azóta a nagymama kék szeméből, amelyekből kis koszorút fonnak andalgó párok a temető környékén és az érzések, a szenvedések és szerelmes vágyak tán a felhőkbe költöztek. Elmúlt nők vágyaitól olyan pirosak tán esténként a fellegek is, odafentről most tán a régi asszonyok könnyei hulldogálnak. A kendő a szívre ráborul és hűséges kíváncsisággal hallgatja, hogy mi történik odabent. . ; .tti^l A tiz év előtti szerelem elröpült, a férfiú érdemtelennek bizouyult a hercegnő nemes érzelmeire és a hercegnő folytatja a re.gény olvasását. Ejnye, be kár volt a nagyszerű Punint és a mulatságos Baburint a lapjelző selyemszalaggal tiz évre sirba tenni. Be kár volt a uagykendőt letenni a vállról, hogy az élet lármás majálisába kivágott fehér ruhában lépjen ki a hercegnő! Mily jó lett volna mindig a kályha mellett maradni, könynyes szemmel mosolyogni Punin bolondságain és hosszan ábrándozni Baburin kiilöncségein. Ó, dehogy volt érdemes a régi regények olvasgatását abbahagyni. Három napig esett odakint az eső és az ázsiai kendő olyan jó barátnőnek bizonyult, amilyen jó barátnők némely nők életében az hajtó bizottságunknak nem is voltak tagjai, most sem azok. Ilyen körülmények közt, azt hiszem, az önök helyeslésével találkozom, a mikor ismét megköszönöm a bizalmat, amely lyel számomra a jelöltséget felajánlani szívesek voltak és azt hiszem; hogy az önök intenciói szerint járok el és ez elől nem térek ki, (Hosszantartó éljenzés és taps.) — attól vissza nem lépek, mig önök máskérU nem határoznak. íLelkes éljenzés.) Poharamat emelem tisztelt barátaim és polgártársaim, az önök és családjaik egészségére. (Hosszantartó éljenzés és taps.) Tonelli Sándor kamarai titkár beszélt ezután. Madártávlatból nézi a mostani váiasztási mozgalmat és a körülményeket és arra a konklúzióra juthat csak, liogy Szeged érdekeit senki sem képviselheti jobban a parlamentben, mint Rósa Izsó doktor. Kétféle kerület van az országban olyan, amelyik megtisztelve érzi magát, ha egy nagyszerű jelöltet állitihat és olyan, amely megtisztel valakit azzal, hogy jelöli. A legméltóbb, akit Szeged jelölhet, Rósa Izsó dr. Nem akar beszélni arról a monstre deriutációról, amely se monstre nem volt, se deputáció nem volt, de eredménytelen volt. Eredménytelen volt azért, mert amikor Rósa Izsót jelölték, akolit másról már nem is lehetett szó. Schxvartz Rudolf szólalt föl ekkor, mond ván, hogy az egyik szónok tudja, unit beszél, a másik azt beszél, amit tud. Ü azt mondja el, amit tud. Huszonnyolc évvel ezelőtt, amikor iparos lett, mint nyalka legény negyvennyolcas volt, de amikor Rósa Izsó személyét és tevékenységét megismerte, a szabadelviipártba, majd a munkapártba lépett és azt tapasztalta, ihogy Rósa Izsó dr. mindenkor atyja volt az iparosoknak. Az iparosokat mindenkor készséggel támogatta és érdekeiket szivén viselte s mindig harcolt azért, hogy szegedi városi és állami munkákat csakis szegedi iparosok kapják meg. Rósa Izsó dr. — ugy moud — olyan, mint a gazdag ember lánya: élettelen tárgyak lehetnek. Az elefántcsomfeszület az ágy felett, amelyre már századok óta lehelték utolsó csókjukat a család búcsúzó tagjai, vagy egy kis velencei kép a falon — lisztesarcu álarcosok és hosszú spádékkal bajvívó Harlequinek — 'amelyet gyermekkorunk óta látunk. És a mindenkori jóbarátnő, az Anya képe a Gyermekkel a karján, hacsak egy vándor talián festette is, sok fohászkodást átvett már a régi házban és teljesített kívánságokat, amelyeket csak véle lehetett közölni a nőknek. Ó, mennyi különös titokról tud egy szelidarcu, régi Mária-kép. mennyi szomorúságban és bánatban virrasztett együtt a ház asszonyaival és mennyi1 megbocsátott! Kétségbeesésükben, fájdalmuk ban vájjon hol találhattak volna nyomban vigasztalást más helyen a család asszouyai, l'a nem az Asszonynál, aki hallgatag szelídséggel tekintett alá? A harmadik este a hercegnő fáradta® eresztette le a regénykönyvet kezéből. ázsiai kendő lecsúszott válláról és a velenee' kép, valamint az elefántcsont-feszület eltűntek a félhomályban. A hercegnő unatkozott. Pum'1 már nem érdekelte, Baburin unalmas fráfer volt és odakünn még mindig hullott a végtelen eső. Az elhagyott kertben mintha megnövekedtek volna a láthatatlan lények, amelyek hosszadalmas esőzések alkalmával születnek a nedves bokrok alatt: olyan hangosan sóhajtoztak, fázósan mormogtak, mint'111 örökidőre birtokukba vették volna a kertetfej: MÍ1HÍITI 6TTEREM MIDII KERlllB ^^í^^sarnáp honvéd zene hangverseny