Délmagyarország, 1914. július (3. évfolyam, 153-182. szám)

1914-07-04 / 157. szám

rle­ső' kor >.pL egál' fog: i tel' Szeged, 1914. julius 4. DÉLMAGY A RORSZÁG i f'Pót Szulvátor királyi herceget pedig, a,mi­í(>r néhány héttel ezelőtt Szerajevóban járt, rávették a hivatalos körök, hogy az Európa­váltóban vegyen lakást, amely tudvalevően •'tttanovicsé. Sőt imár imost e vakmerő és teszedelimes agitátor életében elneveztek egy Verajcvói utcát Jeftanovics GLisa Ulicának. Arról, hogy vasárnap ós héttőn kik ren­gték Szerajevóban azt a tombolást, amely­tle,k Száz és száz szerb kereskedés és ház esett áldozatul, igen ellentétes hirek keriil­j8k a tanokba. Az egyik Budapesten megje­le"o estilap azt irta szerajevói jelentés aiap­ián, hogy a milliós károkat okozó tüntetés a csőcselék miivé volt és abban csavargó, ci­gányok és hasonló elemek vettek részt. Az illető újságnak e közlése igen nagy íölhábo­rodást keltett Szerajevóban. A valóság ugyanis az, hogy a rombo­lásban Szerajevó lakosságának minden tár­sadalmi rétege képviselve volt. Részt vettek benne a legelőkelőbb és a legegyszerűbb em­berek, akiket a borzalmas merénylet mérhe­tetlenül elkeserített. A hatóságok és újságok is megállapították, ihogy rombolás történt és nem fosztogatás. A tüntetők az ezreket érő ékszereket is csupán összetörték, de el nem vitték. • Eltemették Gerliczy Ferenc bárót , (Saját tudósítónktól.) Nagy gyászporm­Pával temették el ma délután félháromkor deszki földesurat: Gerliczy Ferenc bárót. , deszki templom körül már délben egy "Pkor életveszélyes tolongás volt. Az egész ?11 né-pe elment, hogy megnézze a temetést. e a ió deszkiéknek ez a kívánsága csak szben teljesült, mert a templom köré kor­fe vontak és a templomba, meg a parkba Si|k a vendégeknek volt szabad belépni. v A templom belsejébe volt felravataloz­a koporsó, melyen az özvegy fehér ko­jtolja volt elhelyezve. A koporsó oldala­.,;, .'két hatalmas koszorú állott a követke­kft hek 'Vitásokkal: Gerliczy Ferenc báró cmlé­- A magyar országgyűlés képvise­Szeged szab. kir. város — ország­(J ' képviselőjének. A fekete drapériával v?°nt falak mellett még hetven koszorú ' A koporsó felett hatalmas kandeláber tett, vette bta ^ a nemzeti munkapártot Tallián Béla bá­a tavatalt pedig ötsoros gyertya-láng begyed háromkor vonult be a templom­a tészvevő közönség. A képviselőházat k Volt Jet]-j iőldmivelésiigyi miniszter és Rónay képyj "Wngalmiazott főispán, országgyűlési képviselték. A város részéről Ci­tes ls Lajos dr. főispán, Bokor Pál helyet­föRa 0lgar;mester, Somogyi Szilveszter dr. iel&nt'?ny' Gaúl Endre dr. kulturtanácsos !ében e «** a temetésen. A koporsó köze­'óva.| f csa'ád helyezkedett el, a fekete posz­^tsiégeVOnt Padokban pedig a gyászoló bö­ki A szegedi munkapártot a temetésen Ró­^ dr. vezetésével egy küldöttség kép­% ' e' melynek tagjai voltak: Gál Kál­UCrn' Wagner Gusztáv, Hauser Rezső Sán­ljrL dvai Sándor, Kőhegyi Lajos dr., b(n 2oltán, Turcsányi I'mire dr. és Tóth -..uui, luiLauiiyi — A szegpdi vörös kereszt egyesület ré­Megjelentek: lovag Worzikovszky X lén ,Jl?né elnöknő, Vészics Lajo-sné, Szmol­M Nándorné és Rósa Andor dr. ügyész. Jelentek a szegedi gazdasági egyesület ^gjai, továbbá a feketeszéli gazda­k0r izes % ta b-m lovaooa a ieiveic^vi. í^gedj1-1 és a lengyel kápolnai gazdák. A f^ész !'gyészi kart Szász Zoltán dr. fő­" &viselrl //orSo;W Elemér vezető ügyész Solgl.. Mihűlovics István törőkkanizsai H ' ,ró szmtén megjelent a részvevők ,válbbá °tt voltak: Kelemen Béla ^tilésj Ej képviselő, Reök Iván ország­Vej ..1)visel0' Delimamcs Lajos torontál­Vatj t .tompán és Jankó Ágoston dr. ud­A 3CSPS AUsPán. " képviselőtestület teljes szám­'ent a temetésre Jankovics Béla jegyző, Todoreszk Lajos községi biró és Jancsiknin Jegtiinir kisbíró vezetésével. • A gyászszertartás félhárom uitán né­hány perccel vette kezdetét. Széchenyi Mik­lós nagyváradi püspök végezte a gyászszer­tartást, aki délelőtt Brém Lőrinc titkár kísé­retében autón érkezett Deszikre. A gyászszer tartásnál segédkeztek Bóvrik Sándor szőregi esperes-plébános, a szegedi belvárosi plébá­niáról fienny Ferenc dr. káplán és Németh József lelkész. A szegedi dalárda feni a tem­plomban elénekelte a circuim dederumot kez­detű gyászdalt, majd a püspök a szertartás után beszentelte a koporsót. Gyászbeszéde9? cs-ak a szegedi katholikus kör részérő! mon­dott Lippay György dr. tanár. Beszédét, a melyet a részvevő közönség meghatottan hallgatott, itt közöljük: — Mélyen Tisztelt Gyászoló Gyűl;ike©et! A sziv, mely sebzetten, .könnyen italál sza­vakat érzelmeinek kifejezésére; de az a sziv, amelyet a fájdalmak tőrei jártak ált, megin­dult sálában altig talál formát szenvedéseinek vázolására. A fájdaleim lezárja a különben beszédes ajkakat és némává varázsolja még a legiliangosaibbat is. Nekünk is inkább sír­nunk keltene és gyászolnunk szüntelen, mert elvesztettük .lelkes vezérünket, de .mégis erőit kell venni .magamon, liogy megmondjam önöknek, miért volt vezér ünk ez a drága ha­lott s mit vesztett el benne társadalmunk és a Szegedi Katholikus Kör., — A legmélyebb vallásos lélek volt ő, meggyőződésénél, családi tradícióinál ifogva kiatbolikusok vezérének való. Lelke mélyen hitt, de .mélyen szeretett is, nemcsak hitbeli sorscsaát, íhaneim az evangéliumi tanok sze­rint testvérként szerette s felkarolta többi embertársált is1. Vallásossága az értelem, ér­zelem és .kedély mélységéiből fakadt ós bele­helyezkedve korába, annak miiveltségábe és szükségleteibe, belevitte oda .magával lelki­leg átélt hitét és jelszóként a „laboremus"-t hird-etve, saját példájával tanította az em­bereket arra a nagy .igazságra, hogy „fides victoria nostra". Ennek aiz élő, tevékeny hit­nek birtokában, összes gondjaival, összes vá­gyaival csak az Isten felé fordult s .soha1 nem botránkozott meg az élet keresztjein, .meg­próbáltatásain, amelyek pedig bőven, .felke­resték. Lelke ezért olyan volt, mint a .hegyek és feyvesek levegője: tiszta, s belőle fakadt emberi kiválóságának minden tulajdona: erő, jóindulat, szeretet, barátság, kitartás, önzetlenség és önzetlenség, önzetlensége pél­dátlan volt a szó Legnemesebb értelmében, aki mindig csak maisokért dolgozott, saját érdekét nemcsak liogy nem kereste, de má­sokéval szemben elimellőzta. Nagy jellem ez a. mai utilitarisztikus korban s mindezekért még a bála sem jutott ki neki legtöbb eset­ben osztályrészül s nem egyszer azok hány­tak rá legjobban sarat, kiket ő fölemelt, tá­mogatott, Kisebb lelkeket. e.z egészen a kétségbe sodort volna, de őt is megviselte lelkileg s teslti betegségének, komi elbunytáhak is nem utolsó oka ez. _ De még az emberek hálátlansága mel­lett sem vesztette el Ibitét Istenben, miért él­tette őt a ibaiiholicizmusa, amely drága ha­A lottunkban még ilyenek után seau volt szá­raz tudás, hanem tűz, szellem és élet; s inert ő égett, gyújtott ,is és lelkünk szavába mindig szivesen fogott tüzet; készséggel indultunk meleg, lelkes szive után, mert 'láttuk benne az erős bitét s a ,boldogító reményt, — Gsak láttuk, mert már nem láthat­juk: leigázta erős akaratát, .megtörte nemes szivét a halál! — De mi még sem válunk el tőle, mert k'lkünk fűzött össze bennünket s Kölcsey azt tanítja, hogy az a lá'nc, mely lel keiket, fűz egygyé, .csaik .akkor pattan el, midőn sze­retet, barátság, erény elsiilyednek, ezek pe­dig tiszta kebelben nem sülyednok el. Nem ugy gondolunk .ezért tehát mi halottunkra, mint örökre éüveszett, elporladt, megsemmi­sült lényre, hanem ha az egyiptomi és assyr pogányok rá tudták vésni múmiákra a túl­világ bitét, akikor mi keresztények is ki tud­juk fejezni s át is tudjuk érezni azt a fel­emelő reményt, hogy ez a drá.gia atya, hilt­ves és ember, kit e koporsóban gyászolunk, jutalmat talál majd a túlvilágom és boldog­ságot, ahova előbb-utóbb mi is követjük » vele a régi szeretetben, ragaszkodásban to­vább élünk. — Ugy legyen! 1 A gyászbeszéd után a koporsót leemel­ték a ravatalról és a templom alatti kriptá­ban helyezték el. Itt pihen már a báró apia is és Gerliczy Ferenc Szeged első kerületé­nek volt országgyűlési képviselője is itt tért örök nyugalomra. HIREK 0000 Paula és a kozmetikus — Egy szép arc: húszezer korona. — (Saját tudósítónktól.) Angliában vagy Amerikában kerülnek csak olyanfajta jog­esetek a bíróság salamoni döntése alá, mint a. minőben most kell ítélkeznie a budapesti törvényszéknek. .Az érdekes pör tárgya egy szép női arc, amelyet egy kozmetikus dok­tor csúfított el. Egy varróleányt, Horovitz Paula kisasszonyt ért© az a malőr, hogy szépségápoló laboratóriumban tették tönkre arca friss szépségét és a szegény, .kis varró­leány most húszezer koronát kér a szépség­ért az orvostól. Horovitz Paula valami jelentéktelen do­logban fordult a kozmetikushoz. Apró, kis szőrcsomó zavarta meg az arca harmóniá­ját; a kozmetikus kétszáz koronát kért az el­tüntetésért és a varróleány belement a do­logba. Megkezdődött a gyógyítás, az orvos Röntgen-kúrával kezelte a lányt egy darabig, amig egyszerre csak Horovitz Paula furcsa változást vett észre az arcán. Apró foltok, aztán nagyobb, vöröses-szinü kiütések támad­tak rajta, mindig több és több, mig aztán alattuk egészen eltűnt az arc szépsége, a vonalak nemessége, a teint finomsága éa olyan lett az arca, mintha gyilkos 'betegség szántott volna végig rajta. Horovitz Paula kétségbe volt esve és amikor látta, Ihogy a kiütések nem múlnak el, sőt nem is lehet raj­tuk segíteni, bepörölte az orvost. Keserűen panaszolja el keresetében, hogy ő, a.ki azelőtt „feltűnő szép" volt, ilyen arccal férjhez nem mehet, hogy megrendelői is elmaradtak tőle, mert azt hiszik, hogy valami ragályos baja van, sőt ez a csapás lelkileg is tönkretette. Az orvos, akit a kereset msszhiszemü­,seggei is megvádol, azzal védekezik, .hogy a varróleány nem várta he a hosszadalmas Röntgen-kúra végét. (Egyszerre csak alma-

Next

/
Oldalképek
Tartalom