Délmagyarország, 1914. július (3. évfolyam, 153-182. szám)

1914-07-04 / 157. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Szeged, 1914. julius í eredetien szegedi tudott lenni, az kétség­telen bizonyítéka tiszta demokratizmusá­nak, mely akkor jellemezte legszebben, mikor saját becsületes munkája révén vár helyi Rósa Izsó dr. lett s mégis megma­radt ugyanannak a szerény, hallgatag embernek, akinek valamikor Rosenberg Izidort ismerték az emberek. A szabadelvű korszak alatt rendkí­vülivé nőtt Rósa Izsó tekintélye. Nem volt a városi közigazgatásnak egyetlen elhatá­rozó ténykedése, melynek foganatba véte­le előtt az ő tanácsát ki ne kérték volna. Rósa Izsó mindent tudott, mindenre emlé­kezett, minden bekövetkezhető fordulatot meg tudott jósolni. Lassankint a közvé­lemény pápájává lett, kit a csaWatkozha­tatlanság fénye övezett. Még más egyhá­zakat érdeklő kérdésekben is nem egy­szer ő adta meg a döntő irányítást. Böl­csessége közmondásszeríivé lett. S amit tálán legelső helyen kellett volna említe­ni, az ő szeretetreméltó egyénisége lett a kincstermő bányája mindenféle tapintat­nak, .mellyel a legkényesebb személyi el­lentéteket el lehetett simítani. Egyáltalán nem lehet tehát csodálni, ha teljes biz­tossággal leszögezhetjük itt azt a tényt, hogy Rósa Izsó dr. ,ama legnépszerűbb szegedi polgárok egyike, akik emlékűket ércnél maradandóbban írták bele a város históriás könyvébe. A legmelegebb szimpátiával üdvözöl­jük tehát a nemzeti .munkapárt intéző-bi­zottságnak szerencsés választása alkalmá­ból ezt a kiváló férfiút, aki bizonyára most is szerényen kitérne a képviselővé választással járó iinnepeltet'ések elől, ha Szeged közönsége egyáltalán engedné. Tul a hetven éven, szakadatlan tevékeny­kedések után ugyancsak nem szorul bizo­nyításra, hogy Rósa Izsó a polgárság lát­ható elismerését soha sem kereste. Most, amikor ez az elismerés a legszebb formá­ban közeledik feléje, Rósa Izsó bizonyára érzi, hogy nem az ünnepel,tetós hiúsága közeledik feléje, hanem a közbizalomnak az a reménysége, hogy épen az ő szemé­lye fogja legtartósabban biztosítani a vá­ros közéletének nyugalmát és fejlődésének további menetét. Ha pedig Rósa Izsó előtt feltárják a válót, hogy a képviselőséget nem annyira dekórumként, mint munka­alkalomként nyújtják feléje, mely uj kö­telességeket és terheket ró reá, ugy bizo­nyára nem ő lesz az, aki az uj munka el­len tiltakozik. terjesztése, melyben a kereskedelemügyi mi", niszter hivatalos lapjának, a Közgazdaság' Értesitő-nek reformjára javaslatot (t|ett|, kerrel járt, amennyiben a miniszter elren­delte, hogy julius 1-től kezdve a lap beosz­tása megváltoztassák, a hivatalos rész a'nem hivatalos résztől el k-ülön-itt essék, az előfizeté­si dij pedig 20 koronáról 10 koronára szál­líttassák le. Közzétette a kamara, az állam­vasutak igazgatóságának azt az értesítések hogy az érdekelt Ifelek olyan tömegiszállit' má.nyaikat, amelyek határidőhöz kötve nin­csenek, lehetőleg a nyár folyamán eszközöl­jék, nehogy a forgalom lebonyolítása a magT őszi szállítás idején fenakadást szenvedjen. Tudomásul vette a kamara, hogy a király1 technológiai iparmúzeum igazgatósága n°* kiállít ideálisan kellemes volt. Nyájas, jólelkű, álla iá/nosan becsült emberek, nincsenek se gyer­mekeik, se szeszélyeik. A cselédekkel ugy báninak, mint iha családtag lenne, persze ab­ban az önző reményben, hogy életük végéig náluk marad. A szakácsnő szíves és bőkezű a nevelőnő érzelgős, a kertész behordja város összes pletykáit Az élet jó, a környe­zet kellemes, a vidék gyönyörű! A Proveuce kék ege alatt -mily felséges érzés 'minden es te azzal a megnyugtató tudattal térni pihe nőre, hogy a következő nap is derűs iesz, fellegtelen . . . S az asztalnál, .mikor kiszolgálom a de­rék Berbois urat és feleségét, mily élvezet ellesni a beszédeiket, micsoda büntetés vár azokra, akik nem becsületesek. Berbois ur, aki a magánéletben édes volt, mint az árkádiai méz, ádáz volt a bí­rói székben. Ha elbeszéli a vallatásait, hi­deg borzongás fut végig az ember hátán. Kérlelhetetlen szigorral szabja ki a két, há­rom, tiz évi és élethossziglani fegyházbün­tetést. Sőt a deportációtól és guillotine-tól se riad vissza . . . S mialatt Jeau Blairdoux rászokott a teljes és tökéletes becsületességre, helyette egy olyan ember bűnhődött a Berbois-né kárára elkövetett betörés bűntettéért, aki eb­ben ártatlan volt. Nyomta ugyan ennek a lelkét is több kisebb-nagyobb lopás és betö­rés, de ebben nem ő volt a bűnös. Ezt az embert 'Berbois ur akaratából Ítélték ei, tiki ugyan jábizta a vizsgálat vezetését egy fia­tal biróra, de azért olyan figyelemimei ki­sérte annak folyamát, hogy az ő bűnöse nem szabadult ki az igazságszolgáltatás kezéből. Egy szép napon — amely védetlenül üsz vember 1-től kezdve agyagipari •••••••••••••••••• | rendez és intézkedett, hogy erre a kamara­kor ül e ti érdekeltség figyelme feltiivassék. A kereskedelemügyi miniszter .telsz0'® taxira foglalkozott ezután a teljes üles kereskedelmi és váltóügyekben követe"jw nem peres eljárás szabályozásával és elhat rozta, hogy az erre vonatkozó rendeletet 1 letőleg észrevételeit feliratikig az illetek®" miniszterek elé terjeszti. Egy társ kaim'ra­li a k átirata,, valamint a ikamarakefüteti ér­dekeltség panasza alapján foglalkozott a te jes ülés a pénzügyminiszternek a folyósz®' lakamatok megadóztatásáról szóló rend® tével, amelyet a pénzügyigazgatóságok értelmeznek, hogy folyószámlák egész oáS gükhen — a tartozik oldalnak ügyel®®'1*" vétele nélkül — adóztatandók meg. Szeged város tanácsa át irt a kamara"®; hogy az érdekeltség meghallgatása utó" 1 löljc meg azokat az utakat és módozatok' ; amelyek révén a helyi közgazdaság elo'" ^ ditható volna. Az átiratra a kamara a fa* bizottság előterjesztése alapján azt hala' _ ta, hogy a kérdéssel ilyen általánosságo való foglalkozást célszerűnek nem látra, _ . javasolja ellenben, hogy a nagy munka''" a enyhítése érdekében a város tegye , szükséges lépéseket a már teljesen elo> tett hatósági építkezések sürgős megk>ez h iránt. Egyebekben kijelenti, hogy kő­risetekben, mint eddig is, bármikor a messzebbmenőleg készséggel áll a varos hácsának rendelkezésére. ^ Elhatározta még a teljes ülés, hogy reskedelemügyi miniszternél előtérj®^. tett a magyar terménykereskedelmet ^ san érintő bosnyák köteléki szilvatarifak szállítása iránt. Elfogadta a teljes "'^t vasúti menetrend módosítása tárgyába" * • Teljes ülés a szegedi iparkamarában. - Részvét a trónörököspár halála fölött. — Akció Szeged közgazdaságáért. — (Saját tud ősit ónktól.) A szegedi keres­kedelmi és iparkamara ma tartotta meg ju­liusi teljes ülését Weiner Miksa alelnök el­nöklésével. Napirend előtt az elnök megemlékezett arról a gyilkos merényletről, amelynek Fe­renc Ferdinánd trónörökös és neje, tiohen­berg Zsófia hercegnő estek áldozatul. Szüksé­gesnek látja, hogy e merénylet alkalmából, amely nemcsak a monarchia mind a két ál­lamát, hanem az egész civilizált világot meg botránkozással és iszonyattal töltötte ei, a Kamara is kifejezést adjon imél? fájdalmá­nak és legigazabb részvétének, egyben pe­dig hódolatát fejezze ki az uralkodó előtt, a kit a sorscsapás a legsúlyosabban érintett. A teljes ülés, mély megilletődéssel fogadta az elnök szavait és részvétnyilakozalát egész terjedelmében magáévá tette. A bejelentések során tudomásul vette a kamara, hogy a kereskedelemügyi miniszter Wimmer Fülöp kamarai alelnököt a törvény értelmében állásában megerősítette. Bejelen­tette az elnök, hogy a kamarának az a fel­leg­tar I szeesett büntette elévülésének napjával -— Jean Blairdoux-n annyira erőt vett a Jclki­ismeretfurdalás, hogy tovább már nem áll­hatta -meg, hogy teljes, bűnbánó vallomás­sal ne könnyítsen rajta. íme, hova fejlődött nála a (becsületesség! Egy kicsit jobban fel öntött a gara:ra, mint szokás szerint — talán hogy bátorsá­got merítsen — bement Berbois ur dolgo­zószobájába s töredelmesen bevallott min­dent. A vizsgálóbíró arca halotthaloványra vált, elkezdett tántorogni s alig hallható hangon ezt dadogta: — De . . . legalább . . . remélem, kívü­lem- senki -másnak . . . nem vallotta meg. Csak az kéne, -hogy egy újságíró . . . fülébe jusson ... Ah! Isteneim;! . . . Jean . . . ked­ves Jean! . . . ide hallgasson! . . . Tudja, mily gyakori a bírói tévedés . . . Nem sze­retném azok számát szaporítani ... Az nem válnék javára a birói kannak, sem az igaz­ságszolgáltatásnak, sem- Franciaországnak, sem az emberiségnek, sem nekem! — Az igaz, — felelte Jean, — hogy ön jóformán mindez egy személyben. E pillanatban fogalmai a becsületesség­ről tántorogni kezdtek s megérezte, mily in­gatag alapokon nyugszik ez az impozáns épület. S megnyugtatta a gazdáját: — 'Ne -féljen, uram! Kettőnk titka rad, életre-halálra! . . . Megindult az ajtó -felé, de a előtt visszafordult: — Nem gondolná, uram, hogy itt vezö pillanat megjavítani hü szolgája fizeté­sét? — Megkapja, Jean, föltétlenül! - ,ic­entette ki Berbois megkönnyebbülten, mint akinek inehéz kő esett le a szivéről. kezdeményezést is, amely a kamaraker ^ érdekeltség meghallgatása alapján álhtt össze. Több adminisztratív jellegű ügy gyalása után Gliicksthal Lajos üwUtvány^, elhatározta a teljes ülés, hogy « tö>'*cn jel­zési illetékek tervezett felemelése terjesztéssel él az igazságügy miniszter' ( át"a A Zeit Tiszáról. A Zeit mai s®^ jelenti: Tisza István gróif magyar "Jj terelnök a kormány tagjaival inajBé®® ^ kezett. Nagyon jól értesült körökbe"; jár, hogy a legfelsőbb körök a külügy1^­mánytzathan az eddiginél nagyobb e]'" • j get követelnek. Ezért Berciitőld gróh-" effé közelebb fölmentik állásától s helyébe a-z kéz politikájának legmiarkámsaíbb tánsáit t^1 Tisza István grófot fogják kW m a­küszöb U KCu­— c tof Eimarad a nagy hadgyakorlat-• WP bathelyről jelentik: Már minden tet megtettek az idei nagy ha/dgya^1^^ amelynek központja Szombathely # és amelyen részt vett volna a trón01"1 ++ a német császár is. Ma a hadvezető** ^jt si tette a katonai hatóságokat és az " hogy a hadgyakorlat a trónörökös miatt elmarad. Ugyancsak értesitet/t®' yv Mikes Lajos gróf püspököt ás, aki""* ^ leiu-iájáhan már mindent eLkészi-tott®9 je'f hogy kényelmes otthonul szolgálj0" 3 debn.i vendégeiknek. / % fop ti-e e « ^t f ífián. V IH­SS >1 e és |1

Next

/
Oldalképek
Tartalom