Délmagyarország, 1914. július (3. évfolyam, 153-182. szám)

1914-07-04 / 157. szám

ARORSZAG *Urlcutil<f Kárász-utca 9. TMMBia: 305. ^"íííí", ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24 - félévre . . KI2-— negyedévre K 6*— egy hónapra K 2 — ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28-— félévre . . K14.negyedévre K T— egy hónapra K 2 40 Kiadóhivatal Kárász-utca • Telefonszám: 81. Egya* szán ára !• Biiér. Szeged, 1914. III. évfolyam 157. szám. Szombat, julius 4. Rósa Izsó dr. - képviselőjelölt A férfiú, kinék nevét cikkünknek honiökára irtuk, egy hosszú és munkás élet ^konyán uj feladat betöltésére hivatott el e város közönsége által. A Gerliczy Eeíenc báró elhunytával megüresedett első ®eti mandátum sorsált abban a pillában -eldöntöttnek kell tekinteni, amint . Mandátumot Rósa Izsó dr.-nak feíajánlla,a közvélemény. Végleges megállapodás hég nem történt, csak a vasárnap d télhé iartandó Párt£yülés f°)í a jelölt szetaná megállapodni, de az előkészítő 411 tlCSlkozások menetéből világosan megP'tható, hogy a közóhaj teljesen egyl^ mányu és hogy Rósa Izsó dr. nem éte t • es Szeged közönségének, melynek gált egész élletén át odaadálssal szo!" a> a hivó szóra tagadó választ adni. f város első kerületének mandátut(- *e'ett a szegedi munkapárt végrehajÍ6t 'Zottságát illeti a diszponálás joga. vazó -e'en' enTieik a kerületnek szaw. társadalma aranyira homogén ö$2baí] . ' 'műveltségben, összetartozóság^viszonyokban és politikai érdee annyira egymásra utalt, hogy más egyáltalán, nem lehet reménye az sikr?°dó 'közpolgári osztály ellen sikerrel gunak kell tekintenünk az előzetes megállapodásokat, mely ék ezenkívül még kiváló szerencsés kimenetelűek is, mert cflyan ember egyénisége köré fonják az őszinte megbecsülés koszorúját, akinek személyisége a sikernek legbiztosabb záloga is egyszersmind. Az utóbbi időben sok nevet dobott felszínre a napi politika. Beszéltek volt miniszterekről, jövendő reménységekről, merész kombinációkról. A tervezgetések nagy harcot és sok-sók közéleti hullámot Ígértek, mik feldúlták volna ennek a városnak egy idő óta oly imponáló békéjét. Az első kerület képviselőjének elhunyta aztán egyszerre aktuálissá tette a kérdést és a hirtelen megoldás ép oly szerencsés, mint mindenki előtt szimpatikus fordulatot adott a közvélemény hangulatának. Rósa Izsó dr. szeretetreméltó egyénisége, ismert demokratizmusa, nagy tudása és páratlan munkaszeretete a garanciáknak hosszú sorát biztosítja arra nézve, hogy Szeged választása hosszú idők óta ismét a legszerencsésebb formát találta meg. A rnullt eléggé megmutatta, hogy Szeged mennyire magában áll az országos politikában s hogy csak akkor jut hozzá az érvényesülés módjaihoz, ha képviseletét saját fiaira bizza. Osztrovszlky József és Lázár György képviselői működése nyitott könyvként áil'l az utókor előtt. Ehhez az irányzathoz tér vissza Szeged akkor, mikor a nemzeti munkapárt kitűnő elnökét, az ügyvédi kar közbecsülésben álló nesztorát és kamarai elnökét kívánja az első kerület mandátumával felruházni. Rósa Izsó dr. ezt az osztatlan, meleg becsülést és szeretetet életének gazdag munkájával bőven megszolgálta. Fiatalságának első küzdelmei az árviz előtti nagy közéleti pangás idejére esnek, amikor a helyi társadalomi szervezetlensége ugyancsak sok tapintatot és odaadást követelt attól, aki ennek a társadalomnak egységes hangulatot és irányt akart adni. A nagy árviz után következett rekonstrukció kiváló szerepet biztosított a fiatal fiskálisnak, aki ékkor szerzett érdemeiért a magyar nemességet kapta a legélső magyar embertől. Ez a külső disz csak hivatalos elismertetése vőlt Rósi Izsó személyi szuperioritásának. Mert a szive rég nemes vólt már akkor, szeretetének, ragaszkodásának minden megnyilvánulása rég körülölelte már a nagy magyar várost, melynek jövendő boldogulása szorosan összeforrott az ő legszemélyesebb vágyaival. Hogy zsidó származása mellett annyira tipikusan alföldi, annyira ősAz alkalom. 'Ha: Henry Klstemaeckers. ré£i közmondás azt tartja: ^ aité, a tolvajt." De az is megesi d^alo, Alkálié gy r u ^ivaji. De az is meg-esi, „ orn szüli a becsületes embert. ElmonJeM nyen esetet . . . dött s a" blairdoux a betörő pályán núi <öS EBV '-ár szép múltra tekinthetett viszek és , sikeres betörés alkalmával ókszeA ^záljf1 Kyeik közt egv levélre bukkant. levÁi • a kíváncsiság ördöge s elolvasta „A , 1Ry sző,t: S kérSfZony°m, megkaptam levelét, inely$-a'ra aí eIl'nJézését sürgeti. Hovelné bizosn"WrrL'ríineni intézte el szives megbizáiFVos / akkor már ágvba döntötte őt az a >> mely megfosztott minket () Cse'- ava'1 'megszűnik az általa alapított • megszűnik az általa alapított Nh,f'eaek Ottihona" is s igy, legnagyobb i mra' senkit se küldhetők Önnek. C ele" „Sa]"álom, hogv -kérésének nem tóneS\> e; ' annál is inkább, mert jól tudom, C^gre' Vl?JSKá1óbirónál kifogástalan cse^ Va" szükség s -mint maga is írn. asszonyom, nem fogadhat fel egy jött-ment inast. Fogadja, asszonyom!, még egyszer, őszinte sajnálatom és tiszteletem biztosítékát." Sophie Destenque, a megboldogult Hovel-né ex-títkára és általános örököse. — No lám, — mormogta Jean Blair-. donx boszusan, — hová hozott az ördög! Betörtem a vizsgálóbíró feleségének a lakásába. Most benn vagyok a csávában! Okoskodásai fonalán arra a következtetésre jutott, hogy egy vizsgálóbíró bizonyára nem méltatja figyelemre az apró-cseprő betöréseket, melyek előléptetését egv parányivmse mozdítják -elő, de föltétlenül kitűnően föl van fegyverezve ahhoz, hogy kinyomozza egy olyan betörés elkövetését, a melynek ő -maga az áldozata. És Jean Biairdoux kegyetlen ellenszenvet kezdett érezni a múlt egyik gyűlöletes öröksége, a Code Napóléon iránt, amelyet a harmadik köztársaságnak méltatlankodva kellett volna a sutba dobnia. Mélabúsan nyalábolta össze zsákmányát s nyomott kedélyhangulatban mászott ki az ablakon . . . Künn az utcám, a kisvárosi Utcák zavartalan, sötét tömkelegében igy elmélkedett: — Édes öregem, nincs -más hátra, minthogy 'belépj a becsületes emberek sorába, íme, a véletlen igy szakítja végét egy életpályának, melynek oly fényes volt a kezdete! f' Terve egyszerű volt, mint a kitűnő tervek általában: holnap reggel jelentkezni fog Berbois vizsgálóbíró lakásán. Elmondja, hogy Parisból jött Hovelné ajánlatára, aki halálos ágyán kapta Berboisné megbízását. A szegény -megboldogult alapítványa megszűnik; ő kapta tőle a5 utolsó ajánlatot . . . Annyi bizonyos, hogy a vizsgálóbíró mindenütt fogja keresni a betörőt, csak a lakásán nem. Alig pár hétig volt Jean Blairdoux a Berbois házaspár szolgálatában s máris -meg győződött arról, hogy a becsületes életpálya sínes minden kellemi híjám. Az olyan kalandos, de mégis kissé lagymatag vérmérsékletű embereknek, -mint ő, végtelenül élvezetes. nyugalmat biztosit. Ehhez iárult még az is, hogy Berboiséknáí a szolgálat MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN SZT. ISTVÁN ; — — mm m iSL^ 3Z.I. F""''. ÓVAKODJÉK . Cs^megeüzletben (J uola fiialatasori.az utanzatoktolm