Délmagyarország, 1914. július (3. évfolyam, 153-182. szám)

1914-07-23 / 173. szám

i ÍTÉLM AG Y A RÖRSZ Á G Szeged, 1914. julius 23. leg is a gyilikos összeesküvők pártfogására bírja, e célját aligha fogja elérni. E föltevésünkben támogat bennünket az is, hogy az angol hivatalos körök és közvélemény elítélően viselkednek az orosz-francia befolyás alatt kifejlődött bal káni állapotoklkai szemben. Nemrég közölte iaz egész világ sajtója a brit külügyminiszternek és pénzügyminiszternek idevágó nyilatkozatait s tegnap volt olvasható e lap hasábjain üs a londoni Balkán-bizottság állásfoglalása, amely képtelenségnek bélyegzi a bukaresti békét és pálcát tör a nagyszerb törekvéseken. A brit sajtó leplezetlenül elítélte a szerajevói merényletet s határozottan szimpatikus hangon ir a kettős monarchia jogos önvédelmi szándékairól. A hárimas ántánt tehát a nagyszerb törekvésekkel 'és a szerajevói merénylettel kétségtelenül elválasztó éket kapott. Valószínű, hogy a cár igyekezni fog ez éket eltávolítani, aminek az az egyetlen módja, ha a francia-orosz befolyás a Balkánon eddigi féktelenségéből korrekt mederbe szorittatik. ••••••• ••••••••••••••••• ••••BRoa saiaBasnHnn Határincidens. Szerajevóból jelentik : A hadsereg rendeleti közlönye szombati számában egy legfelsőbb dicséretet tartalmaz, a melyben Böse Antalt, a határvadászezred 2-iik századának őrmesterét helyes fegyverhasználata és az ellenség előtt való nyugodt és komoly magatartása miatt megdicsért. Ebből a dicséretből tűnik csak ki, hogy julius 7-én a bosznia-szerbiai határon Vlasnovice cs Novakovic között komoly határincidens történt. Julius 7-én éjjel egy szakasz vadász teljesített a két helység között határőri szolgálatot, amikor az őrséget vezető Böse őrmester észrevette, Ihogy egy cserjés védelme alatt nagy csapat közeledik a határ felől. Az őrmester rögtön védő állásba helyezkedett embereivel és rákiáltott a közeleikedőkrc, hogy álljanak meg. Felhívására a szerb oldalról lövéssel válaszoltak. Erre Böse őrmester is tüzet vezényelt s háromnegyed óra hosszat tartó tüzelés után a támadókat az őrjárat visszaűzte. • •••••••••»IIBBBBgHI2KIRBflllliniafll»IBIBII*(>«0En A képviselőház ülése. — Kitiltások napja. (Saját tudósít ónktól.) Napirendelőíti felszólalással kezdődött a mai, zajos lefolyású iiilés. Rajasich József báró szólalt fel a horvát képviselők nevében. Szmrecsányi György múltkori interpellációjára válaszolt. Hangoztatta Rajasich a szerbek királylhüségét. A boszniai szerbek körében nagyszerb propaganda nincs s a szerajevói eseményekért nem lehet szerinte a szerb nemzet egészét okolni. A napirendelőtti felszólalás után az illeték javaslat 'részletes vitája következett kissé hangosan, mert Polónyiék elkezdtek zajongani és segítségükre sietett a nagy munkában Palugyay Móric is. A mentelmi bizottság javaslata alapján mind a három zajongót 15, illetve 30 napra kitiltották a Házból. Ma interpellációk is hangzottak el, de Tisza István miniszterelnök nem adóit érdemleges választ a 'külpolitikai viszonyok ró, s kijelentette, hogy Szerbiára nézve semmi nyilatkozatot nem tehet. A mai ülésről ez a tudósítás számol be: A szerdai ülést tiz óra után husz perccel nyitotta meg Beöthy Pá'l elnök és bemutatja Rósa Izsó mandátumát. A közoktatásügyi bizottság nevében Pékár Gyula előadó A piszoktól ragyogó ládikábam néhány rézpénz vollt elszórva, melyeik között három, vagy négy ezüstdaralb csillogott. Mindez öszszesen öt lírát tehetett ki. Passacamtaindo szó nélkül összeszedte a pénzdarabokat, leült egy padra, lassan számlálni kezdte azokat, miközebn száját megvetően lebiggyesztette. Az afrikai női hol a pénzt nézte, hol a férfi arcát, lihegve, mint egy kimerült állat. A pénz csengése, BinchiBanche hortyogása, a gerlice ugrálása hallatszott az eső és a follyó egyhangú zaja közt. — Ez nem ellég nekem — mondta végre Passacantando. — Más pénz kell nekem,. Add ide azt a másikat, mert ha nem; ugy elmegyeik. Fejére csapta sapkáját; a göndör fürt lecsúszott homlokára és a hajfürt alatt fehéres szemével, szemérmetlenüil ős kapzsian vizsgálta az afrikai nőt és gonosz igézésének hatalmába ejtette. — Nincs több pénzem. Mindent elvettél ré.em. F'.vibeted azt, amit még találsz dadogta könyörgő, hízelgő hangon, miközben torka és ajka remegett és disznószemén kicsordult a könny. -- Bah, — mondta Passacantando, v> /elhajolva a nőhöz — azt hiszed, nem tudom, hogy uradnak aranypénzei vannak? — Oh, Glovanni . .. Hogy szerezhetném meg azokat? -- Menj, lopd el. Én itt várok rá. A férjed alszik. Itt a pillanat. Ha nem, hozod el nekent, soha sem látsz viszont, Szent Antalra mondom. — Oh Giovanni, én félek. — Mit félsz! — rikácsolt Passacantando. — Én is ott leszek. Menjünk! Az afrikai nő remegni kezdett. Rárnu-t tátott Binchi-Banche-ra, aki még mindig az asztal ailatí feküdt mély álomban. — Zárjuk be előbb az ajtót, — tanácsolta a nő alázatos hangon. Passacantando egy rúgással felköltötte Binchi-Bunchet, aki rémülten ordítani és fickándozni kezdett, mig nem kidobták a sárba és a pocsolyáiba. Azutáb bezárták az ajtót. A vörös lámpa, mely az egyik ajtószárnyon függött, piszkos fény: vetett a kocsmába; a tömör boltozat árnyékba merült; a lépcső ott a 'sarokban titokzatossá vált; az egész épület sejtelmes szint öltött. öík ketten lassan haladtaik fel a téglalépcsőn, mély a legsötétebb sarokban állt; a nő elől, a férfi mögötte. A lépcső egy alacsony, padozott szobába vezetett. Az egyik falon kék majol&ábói kék madonna volt kirakva és előtte fogadalmi olajmécses égett. A többi failat — hasonlóan a bélpoklos testéhez — szokatlan sokszínű képek fedték. Nyomorúság szaga, rongyokba bujtatott emberi test szaga töltötte be a szobát. A két tolvaj óvatosan közeledett az ágy felé. Az ágyban feküdt az öreg férj. Mélyen aludt és rekedt sziszegés 'hangzott fogatlan szájából és a dohánytól kitágult nedves orrán át. Kopasz feje rézsut feküdt a csikós pamutpárnán; kettévágott, rothadt tökhöz hasonló nedves szája felett egyenesen álló, tüskés és a dohánytól sárgára festett bajusz látszott; a füle 'hasonló volt a kutya kifordított füléhez. Meggörbült keze a terítő szegélyét fogta. Ennek a hülyének már régóta volt két aranypénze, melyet valamelyik uzsorás őse hagyott rá. Az öreg ezt a pénzt féltékeny gonddal őrizte szaruból készült dohányszelencéjében, a dohány között, mint ahogy mások bizonyos rovarokat őriznek. Két sárga és fényes aranypénz vollt; az öreg minden pillanatban látta azokat és mikor hüveiykés mutatóujja közé dohányt vett, érintette a pénzt; ettől nőtt fukarsága és birtoklás szenvedélye, jelenti, hogy a bizottság elkészült az uj Nemzeti Színház építésére vonatkozó kultuszaitniszteri javaslattal. Napirend előtt Rajacsics József báró horvát képviselő szólásra jelentkezik, hogy Szmreosányinaik a szerajevói merénylet dolgában elmondott interpellációjára reflektáljon. )Az ,a körülmény, liogy Szmreeisányi nem várta 'be ,a szerajevói vizsgálat eredményét, alaptalan kombinációk útjára tetette őt. (Elismeri, hogy Szmrecsányi tartózkodott attól a nem politikus eljárástól, Ihogy a szerajevói merényletért az egész szerbséget tegye felelőssé, de nem Maradt következetes magálhoz, mert ugyanakkor a boszniai kormányzatnak tulajdonította a merényletet. Buniálmnaik és Bilinskinek köszönhető a szerbeknek a monarchia iránit való ragaszkodása. Ma Bosznia legnagyobb pártja, a Doinivios-párt, törvényes és moimrcihisziikiis álláspontot foglal el és a szábor többségének értékes részét, alkotja, .Ez nagy sikere Burián és Bilinski .politikájának. Ennek alapján kall meg,Ítélni boszniai 'kormányrendszert, nem pedig egy merénylet alapján. A merényle'tet jó és intelligens rendőrség magakadályoizbattia volna. A lakosság érzelmét a legjobban kifejezésre juttatja a választás: az általános választójog dacára monarchikus ós pozitív politikát folytat a legerősebb szerb párt. Konstatálja, bogy még mindig nem bánnák ugy ,a szerbekkel, mint kellene. Egyfelől azt állítani, liogy nem teszik felelőssé a szerb nemzetet a merényletért, másrészt mégis politikai rendszerváltozást sürgetni ia szerbek rovására, ellentmondás. Szmrecsányi interpellációjában ' vallási intoleranciát lát, aminthogy a szerbek ellen a Reiohepost és a Frank-párt, tehát a közismert vallási türelmetlenek szítják a gyűlöletet. A szerb diákról 'beszélt, ezután és kijelenti, hogy a nagyszerb propagandának nem leszinek foivei a monarchiában, csak a nemzeti életbe való törekvésüket nem szabad megakadályozni. Az afrikai nő halkan, lélegzetét visszafojtva, közeledett az ágy fellé. Passacantando pedig jelekkel biztatta őt a lopásra. Hirtelen zaj halllotszott a lépcsőn. Mindketten visszahökkentek. A tépett tolllu, bicegő gerlice ugrott be a szobába és az ágy lábánál egy ócska cipőben meglelte a fészkét. De mivel a madár elhelyezkedése közben is zaji ütött, a férfi gyors mozdulattal megragadta a nő kezét és egy szorítással bátorította. — Itt van? — kérdezte a nőtől. — Igein, itt van a vánkos alatt . . . — felelte a nő és odanyúlt. Az öreg megmozdult és szemhéjai alatt látható lett szemének egy kis rész-e. Azután visszaesett az aggkori álomi tunyaságába. Az afrikai nő rettenetes félelmében vakmerő lett miéilyen beledugta kezét a párna alá, megragadta a szelencét, a lépcső' felé futott és Passacaintandótól követve lement a kocsmáiba. — Oh, istenem, istenem! látod, mit tettem érted!... — dadogta és rádőlt a férfira. Remegő ujjal nyitották ki a szelencét ás a dohány közt keresni kezdték az aranypénzeket. Az erős illat felszállott az orrukba és miikor érezni kezdték a tüsszentés ingerét, hirtelen jókedvük lett. De visszafojtva a íüzsszentés zaját, düledeztek és taszigálták egymást. Ebben a játékban a bujaság újra felébredt a kövér afrikai nőben. Élvezte, hogy Passacantando szerelmesen harapdálta, csipkedte, ütögette; erősen remegett és borzongott undok állatiassággal. De hirtelen gyönge mormogás hallatszott, majd rekedt kiáltások törtek elő a szobából. És az öreg megjelent a lépcső tetején, sápadtan a lámpa vöröses fényétől, soványan, csontvázszerüen, meztelen lábszárakkal, rongyos ingben. Lenézett a tolvajpárra és karját rázva, mint egy elkárhozott lélek, kiáltozta: — A pénzein! A pénzem! Az arany pénzeiül