Délmagyarország, 1914. július (3. évfolyam, 153-182. szám)

1914-07-17 / 168. szám

Szerkesztőség Kárász-utca S. TcMmaaxta: 305. — * - M. BMIit­EiW fcfjf emt­ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24-— félévre . . K12-— negyedévre K 6 — egy hónapra K 2*— ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K28-- félévre . . K 14.­negyedévre K T— egy hónapra K 2 40 Kiadóhivatal Kárász-utca *. Telefonszám: 8i Egyes szám ára !• fiitár. ^ * Szeged, 1914. fii. évfolyam 168. szám. Péntek, julius 17. Készen... Mindenre készen vagyunk. A legrosz­sztabbra és ia legjobbra, — illetve a leg­jobbat ki várja most? Tegnap három balkáni tárgyú inter­pelláció hangzott öl a Háziban. Apponyi Albert gróf a szerb mozgalomról, Szmre­csányi György a szerajevói összeesküvés belgrádi vonatkozásairól, Pölónyi Dezső a magyar alattvalók szerbiai biztonságá­ról 'kívánt a magyar miniszterelnöktől föl­világosítást. Meg kell állapítanunk, hogy a nevezett ellenzéki férfiak e föllépésükkel két irányban is szolgálatot tettek az or­szág fontos érdékeinek. Egyrészt az el­lenzéki csoportokat ilyen módon még ha­tározottabban bevonták a rendes parla­menti tárgyalásba, másrészt pedig módot adtaik Magyarország miniszterelnökének arra, hogy olyan kérdésekben adjon hite­les tájékoztatást a közérdeklődésnek, a melyek már hetek óta a legnagyobb bi­zonytalanságban tartják nemcsak a kettős monarchia, hanem az egész Európa poli­tikai és társadalmi életműködését. Min­den érv és szempont a mellett szól, hogy a magyar miniszterelnök nyilatkozatainak megvan a maga nagy hatása az egész Európa politikai és egyéb közéleti vezető köreire s a nyugtalan feszültség érzése ná­lunk is a hozzánk Illő józan várakozásnak, illetve a határozott nyugodt cselekvésben való bizalomnak ad helyet. A magyar miniszterelnök mellékesen olyan nyilatkozatot tett, atmely a vizsgá­lat után elkövetkező föllépésünk erélyes­sége és komolysága tekintetében nem igen hagyhatja kétségben a belgrádi cinkosokat és o'branistákat. Szmrecsányinak egy fél­reértésre okot adó nyilatkozatára reflek­tálva hangoztatta a miniszterelnök, hogy igenis készen vagyunk a fegyveres föllé­pésre közgazdaságilag is. Komoly ember pedig ma képtelen lenne annak csak a föl­tételezésére is, hogy Szerbia és a szerb kormány azonosítsa magát egynéhány go­nosztevővel s csak háború árán tegye le­hetővé a kettős monarchia megsértett jog­rendjének megtorlását és életérdekeinek hathatós megvédelmezését. Azt hisszük te­hát, hogy a háború lehetősége .ma meg­nyugtató irányban tisztázódott s a müveit népek várakozása is kielégített abban a tekintetben, hogy ia monarchia teljesen jo­gos alapon, más szuverén áílaimok érzé­kenységét kiimélő korlátok között, de vé­get fog vetni a Szerbiában folyó s az eu­rópai békét állandóan fenyegető üzelmek­nek. Megnyugtatóan hatnak a miniszterel­nöknek a belgrádi izgalmas -vasárnapot il­lető nyilatkozatai is. Egyes fővárosi újsá­gok rémhíreket terjesztettek a Belgrádban lakó magyar és osztrák alattvalók ellen készülő pogromról, a belgrádi követünk ellen tervezett merényletről, komitádzsik tömeges Belgrádba nyomulásáról és a töb­bi. A valóság az, hogy követünk kapott bizalmas információkat a belgrádi magya­rok és osztrákok meg az ő ellene készülő tüntetésekről s meg is tette a szükséges lé­péseiket a szerb kormánynál. Erre a szerb kormány erős rendőri és katonai felügye­let alá helyezte a városnak állítólag fe­nyegetett részeit. De semmiféle tüntetés, sőt efféle próbálkozás sem volt; a rendőr­ség közbelépésére nem volt szükség. Az ország tehát két teljes napig ihiába volt nagy izgalomban és hiába igyekeztek a teljes felelősségérzéssel dolgozó komo­lyabb újságok az izgalmat Okozó hirekeí igazi értékükre leszállítani. Ma olyan idő­ket élünk, almikor mindenki hajlandóbb a rossz birokét elhinni, mint a cáfolásokat. Végül különösen nagy fontosságunk­nak kell mondanunk a Bosznia-Hercegovi­Európa északon. Irta: Varga Borbála. Wiborgtól feljebb, vasúttal haladva, a hires Inratra vízeséshez jutunk. Vizének szí­nét, játékát a leghíresebb festők próbálgat­ják visszaadni. Moraja dallamos és messze elhallha'tók. Partjai némely helyen vadság­gal párosultak, de lenn a meder szélén gon­dozott gyalogutja van. A legszebb pontjain Pihenők, kedves házikók vannak. A nagyob­bik vízesés fölött merész hid vezet keresztül, honnan lépcsőkön jutni le a pprthoz. Negy­ven kilométerrel tovább van a vadregényes vidék kisebbik vízesése, melyet sokan még szebnek tartanak az előbbinél. A szállodákban sokan nyaralnak, mielyek kényelmesek, szé­pek; sőt egyi'kf-miásik liuxiuzuis! is, ezekben egy-egy szoba naponként 25—30 korona. Iimatristól még feljebb észak felé halad­va Punkaharjut, a csodás, fenyvesekkel ár­nyalt homok talajú domb szigetet érjük el; ahol Finnország előkelő népének nagy része nyaral. Karcsú fenyves fái büszkén, délcegen nyúlnak az ég felé. Olyan büszkék erre a helyre a finnek, mint mi a Tátránkra, vagy Tusnádunkra . . . Rövid néhány napig élvezve a természet adta eme gyönyöröket, hajóra ültem, hogy utamat a még feljebb fekvő Nysloftig folytas­sam, mi mindössze öt-hat órába került. Út­közben kedves és intelligens társaság vett körül. Az időt ugy elbeszélgettük, hogy észre sem vettük a napnyugtát. Mig végre egyik útitárs föl nem hívta figyelmünket a nyugati égtájék csodás szinpomipájára. Az ő szavait idézett?: „Ha festő ilyen secessiosan festené •meg az eget, el sem hinnők, hogy az való­ságban ilyen különös és sok szinü lehet." (Megérkezve Nyslott barátságos partjai­hoz, már este volt. A födélzet utasai — nagy részük kirándulók — ki erre, ki arra hazafelé tartott. Csak néhányan sétáltunk gyalogosan a Turista szálló portása után. A nem messze levő szálló, tornyos kas­télyhoz hasonló egy emeletes sarok épület vendégekkel már tömve volt; szerencsére az­ért mégis kaptunk külön szobát. Az étterem­ben csak ugy nyüzsgött a sok idegen. Vacsora után kisétáltam és elmerengtem a kisebb, nagyobb sziget csoportokból álló város bűbájos szépségein. A szigeteket ma­gas ivelésü vasúti-, vagy lapos menetű gya­loghidak kötik egymáshoz. Az egész körös­körül tündéries benyomást tesz a nézőre! Másnap az annyi dicsőséget, fényes győ­zelmet látott Olasz várhoz siettem. Kedves, barátságos hidak, marasztaló árnyas parkok kisértek utamon. Végre csolnakba ülve elju­tottam célomig. A három őrtoronnyal ellá­tott, még jókarban levő régi várban Svéd- és Finnországból idezarándokolt társaságot ta­láltam, akik megtudva, hogy magyar va­gyok, szeretettel fogadtak. Hatásos gyógyfürdőjének parkja mély és kedves benyomást tett reám. Kioszkja, zene­pavillonja, tenuis, gyermek és más játszó te­rei; álomvilágba ringató kis szigetei s min­denfelé kedves, barátságos társaság mind­örökre feledhetetlen marad. A legkellemesebb benyomásokat hoztam magammal lelkemben' a most már lefelé ho­zó hajómra. A hajóhidat már-már felvonták, amidőn a part felől három hölgy lelkendezve intege­tett és szaladtak felém. Az utolsó pillanatban tudták meg, hogy magyar vagyok s azért siettek, hogy még megölelhessenek. MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN v Vendéglőben KÁVÉHÁZBAN Föszerkereskedésben • • • w • w • "" • ÓVAKODJÉK • Csemcqeilzletben (I U D I <1 ül <3 I Á t <1 S O I* t. 3Z UTÁNZATOKTÓL!! SZT. ISTVÁN ;

Next

/
Oldalképek
Tartalom