Délmagyarország, 1914. július (3. évfolyam, 153-182. szám)

1914-07-02 / 155. szám

2. DÉLMAGYARORSZÁG Szeged, 1014. julius 2. Szarajevóban mintegy harmincötezer szerb lakik, most azonban az utcáin nem lát­ni egyet sem. A rendőrségen azt mondták, hogy a szer.bek közül sokan nappal a kör­nyékbeli helységekbe mennek, csak az est 'beálltával térnek vissza (házaikba, ahol el­rejtőznek. Alindössze annyi életjelt adtak ed­dig magukról, hogy a statáriumot kiihirdető plakátnak szerb nyelvű részét majdnem min­denütt letépték. háromszáz letartóztatás. Szerajevó, joilius 1. Szerda reggelig a rendőrség biinrészesség gyanúja miatt a nagyszerb érzelmű gyanúsítottak köziil mintegy harmincat tartóztatott le, akik ró i föltehető, hogy összeköttetésben Áldottak a merénylőkkel. Az ujabban letartóztatot­takat, minthogy a rendőrségi, helyőrségi és ügyészségi fogházak egészen telve van­nak, külön katonai őrizet alatt tartják. A foglyok semmiféle kedvezményt nem kap­nak s a rendőrség e tekintetben nem tesz kivételt az intelligensebb osztályból való letartóztatottakkal sem. PRINCIP BŰNTÁRSA. Szerajevó, julius 1. A letartóztatott em­berek között van Spiric Uros tizennyolc esz­tendős szerb tanitóképző-intézeti növendék, akinek kedden kellett volna megkapnia tani­tói oklevelét. Ez a Spiric régebbi idő óta barátságban volt Princippel és a merénylet idején közvetetleniil Cabrinovics mellett ál­lott, amikor ez a trónörökös felé hajította a bomlbát. Ennek a bombának az egyik szi­lánkja Spiric Uros combjába fúródott és a diákot bevitték a helyőrségi kórházba. Az a szigorú és mindenre kiterjedő vizsgálat, a mely megindult a merénylet ügyében, meg­Költözködés. Irta: Anatole Francé. Május elérkezett. A kis Foilette kutya gazdája elhagyta a régi házat, hogy uj, elő­kelő lakásba költözködjék. így határozták a Pénz és Sors. A költözködés hosszú órái alatt Fölette szomorúan lézengett a kifosz­tott szobákban. A legszebb szokásait lehetet­lenné tették. Ismeretlen, rosszul öltözött em­berek hangosan és durván zavarták a nyu­gadalmat és egészen a konyháig hatoltak és lábukkal felfordították a tányérját. A szé­ket mind elhurcolták, senki sem törődött ve­le, hogy épen benne ül; a szőnyegeket kihúz­ták szegény alól és ő saját lakásába nem tudja 'hova helyezkedjék. Dicséretére legyen .mondva, mindent •megkisérlett, hogy ellentálljon. Mikor a tó­telt akarták elragadni, rettenetesen ugatta az ellenséget. De hívására senki sem hederített. Ez nem kedvetlenítette el őt és — ne ké­telkedjenek benne — még védelmezte is az Ö régi barátját. De gazdája szigorúan rászólt: „Fölette ne ölj!" És asszonya lenézően mon­dotta: „Fölette, nevetséges vagy." Ezek után lemondott arról, hogy haszon­talanul adjon vészjelt és hogy egyedül kiiz­ködjön a közös vagyonért. Hallgatagon néz­te a romokat és szobáról-szobára járt, hogy valami sarokban nyugodalomra leljen. De minden hiába volt: a ihordozkodók mindenho­vá behatoltak, ahová menekült. Szerényen letelepedett egy asztal alá, amely még a he­lyén volt. De ez a menedék többet ártott, mint használt neki, mert az asztal nemsokára rá­borult, felemelkedett, visszaesett recsegve és eltemetéssel fenyegette. Felborzolt szőrrel, rettegve menekült más fedél alá, de ez sem állapította, hogy Spíricnek is része volt a me­rénylet előkészítésében, amire a tanítójelölte? letartóztatták. Szerajevó, julius 1. A merénylet ne­vezetes uj részletéről számolhatunk be. A merénylet első hírére nyilvánvaló volt a nyomozó hatóság előtt, hogy itt nem egy­szerű bűncselekményről van szó, hanem előre jól megtervelt és hosszú idő óta elő­készített összeesküvésről, amelynek szálai szerte húzódnak az egész Balkánon. Nem­csak Belgrádba, hanem Zágrábba, Monte­negróba, Dalmáciába, sőt közel a valószí­nűsége annak is, hogy Budapestre is. Közel háromszáz boszniai szerbet tartóztattak 1q eddig, akikről valószínű, hogy tudtak előzetesen a merényletről. Dalmáciából már a merénylet elkövetése előtt jelentés jött, hogy Szerajevóban me­rényletet fognak elkövetni a trónörökös­pár ellen és a*szerajevói szerb templomra félórával a merénylet elkövetése elölt ki­tűzték a fekete zászlót. A hatóság nagy titokban tartotta a merénylet legszenzációsabb részletét, hogy nemcsak egy bombát dobtak a trón­örkös-pár kocsija elé, hanem kettőt. A merénylet elkövetése után a Latin­hidtól harminc lépésnyire, a Ferenc Ferdi­nánd-utcában, Stern Manó konfekciós üz­lete előtt, a gyalogjárón még egy bombát találtak, amelyet valószínűleg egy har­madik merénylő Princip merénylete után eldobott. A PÁDÉI PAP FIA. Teffer vizsgálóbíró több gyanujel alapján megállapította, hogy ez a merénylő is fia­volt biztosabb az előbbinél. De ez a kényel­metlenség és ezek a veszedelmek semimáK sem voltak ahoz a fájdalomhoz, melyet a szive érzett, ö erkölcsileg tönkretettnek érezte magát. A lakás bútorait ö lelkes lé­nyeknek tartotta, jó szellemeknek, akikne* távozása szerencsétlenséget jelent. Tálak, cukortartók, lábasok és serpenyők, mind a konyhai istenségek, fotelek, szőnyegek, pál­mák, a 'házi istenségek, mind elmentek. Nem tudta elhinni, hogy ilyen nagy sorscsapás" valaha helyre lehessen hozni. Es emiatt oly rettenetes gondokat érzett, minőket kicsi szi­ve csak elbirt viselni. Különösen keservesnek látszott előtte, hogy a fehérnemüeket sötét ládába csoma­golták. Az asszonya ideges sietséggel rakta be ruháit egy kofferbe. Fölette elfordult tő­le, mint hogyha úrnője gonosz tettet követ­ne el s a falnak fordulva, sóhajtott: — Ez a legrosszabb, most vége van min­dennek. És vagy azért, inert azt gondolta, hogy a dolgok nincsenek jól többé, ha ő nem lát­ja őket, vagy csak azért, mert egy rettene­tes látványt akart elkerülni, nem nézett oda többé. Az asszonya hiába várta, ő nem moz­dult a sarokból és nem mozdította meg a fe­jét. Nem ment hízelegni az asszonyához és valami titkos ösztöntől fogva, félt közeledni a kofferhez. Miután többszöri hívásra nem felelt, az asszonya felfogta őt s mert hiába iparkodott megvigasztalni, a kofferbe dobta s rázta a tetejét. Nagy nyugtalanságot ér­zett; belátta, hogy helyzete súlyos s nem akarta azt oktalansággal elmérgesiteni. Pá: percig mozdulatlanul maradt, még lélekzeni sem mert. De azután elhatározta, hogy innét ki kell kerülnie. A lábaival az alsó szoknyák és in­Nagy titokban tartották ezt a megálla­pítást és lázasan nyomoztak a harmadik me­rénylő után. talabb munkás vagy diák, aki a másik ket­tővel együttesen vállalkozott a trónörökös­pár életének kioltására. Tegnap reggel vég­re vallomásuk alapján keresztkérdésekkel sarokba szoritotta Principet és Cabritiovi­csot, akik bevallották, hogy a harihadik me­rénylőt Trifkó Grabernek hívják, diák, a pú­déi görögkeleti szerb pap fia, A vizsgálóbíró több detektívvel és niinu a hat magyar titkos rendőrrel rögtön Pádé­ba ment. Nyomozást tartottak a papnál, ki­kutatták nemcsak egész Pádét, de annak egész környékét is. Azonban itt már hn"e* hamva sem volt Trifkó (irabernek. A pádéi pap azt mondta a vizsgálóbíró­nak, hogy fia hétfőn délután elutazott. Hogy hova, azt nem tudja. HÁROM BOMBA! Szerajevó, julius 1. Most már hívnom!" san is megerősítik, hogy a merénylet vetői három bombát szántak a trónörokos­párnak. A bombák köziil az első a Csonmrw hídnál felrobbant, a második Princip zsefcf'r. esett ki, a harmadik bombát pedig 15 in'eU• nyire Principtől, a Latin-hidnál találták mtS>' Ezt a bombát Princip bűntársai helyezte* m hogy arra az esetre, ha egyik merénylet se" sikerül, ezzel oltsák ki a trónörökös életei. Boszut a trónörökösért! Szerajevó, julius 1. A keresztények es a mohamedánok ráirták zászlóinkra: Boss?1 ^ a trónörökösért! és valágos irtó háborút dettek a szerbek ellen. Boszniában ma uin biztonságban egy szerb élete és sem. A hangulat egyre izzóbb, a gyazáj^ v'O" gek között kapargált, amelyek közt igen f­moruságosan érezte magát. Ez vagy tíz ; és cig tartott. Ekkor lépett gazdája a szobáim ^ hívta asszonyát, menjenek megnézni a> lakást. Hangjától Fölette szive megto^ a dott. Nagy önérzettel kaparta lábaivá . koffer oldalát. A gazda sietett kiszabad­barátját. Fölette farkát csóválva, köv^ f^, az előszobába, de ekkor egy gondolat vl ' ^ lott agyán keresztül. Visszarohant a sZ£rg<j­asszonyához s miután annak lábaihoz ö lődzött, csatlakozott csak újra gazdám" ' a Azt hitte, hogy vétene a bölcsesség ét vallás ellen, ha nem nyilvánítaná szer „t egy olyan személy iránt, akinek hatam ^ egy mély 'láda fenekére sülyesztette. • -.ssZt­rok még nem voltak felrakva s nagy (^eI]£K visszaságban hevertek az utcán. ɰ|e tér­a szive újra elborult. És lábával az dére kapaszkodva, nagy, szomorú sz& beszélt hozzá: _ vd' — Te, aki olyan gazdag és hatalnw* & tál, mért lettél ily szegény? Talán W0™^" gyámoltalan lettél én mesterem? hogy be­hatod, hogy ezek a rongy okba takarj uy rek elragadják a te szalonodat, a ha1 dat, az ebédlődet, hogy kihúzzák a bu* ]Ilirr és az enyémet, amelyben o-tt pihen;i'l1neti' den este és sokszor reggel is egymás • r0Sz­Én hallottam, hogy panaszkodott a ^ a szul öltözött emberek kezében ez a ^ffl ki egy nagy fétis és éber .szellem. ':s ^ ^ szegültél ellene a rablóknak. Gazdám, ' |s­maradt meg neked már egy sem a 3 \r lenségek közül, amelyek benépesítette t a kásodat, hogy ha elvesztetted még az apró istenségeket is, melyekkel én £ ^ harapd álltam, ha te nyomorúságos ^ aKDa" gény lettél, óh, én gazdám ... mi |eí> én, velem? Az összeesküvés szálai.

Next

/
Oldalképek
Tartalom